Az ellenzék olyan, mint a kolbász, Európát pedig a liberalizmus pusztítja – Orbán Viktor esszét írt

Lenne mit megbeszélni, de a koronavírus miatt elmaradt rendezvények helyett marad az írás, előadás helyett az esszé - kezdi a hétfői Magyar Nemzetben közölt cikkét Orbán Vikor.

Mint írja, a régiónkban már egyre többen ismerik fel, hogy az illiberális demokráciának van létjogosultsága, hogy a „demokrácia csak liberális lehet” doktrínája, az érinthetetlen bálvány, a nagy fétis ledőlt. Szerinte annak, aki ma erről beszél, még szembe kell néznie a kirekesztettség érzésével, de már „egyre többen és egyre bátrabban lépnek ki a már fojtogatóan szűk egyetlen helyes beszédmód, egyetlen helyes demokráciafölfogás, egyetlen helyes Európa- és Nyugat-értelmezés kalodájából”.

A miniszterelnök szerint a liberálisok és konzervatívok egy táborba kerülése annak volt köszönhető, hogy a totalitárius rendszerek elleni szövetség összekovácsolta őket, ám az ilyen veszélyek elmúltával felszínre törnek az egyre nyilvánvalóbb különbségek.

Szerinte „a konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus és a liberálisok jelentik”, akik támadják az olyan alapértékeket, „mint a nemzet, a család, a vallási hagyomány”.

Arról is értekezik, hogy elsősorban Magyarország és Lengyelország igyekezett és igyekszik ma is „visszarántani a kereszténydemokraták és konzervatívok európai politikai otthonát, az Európai Néppártot a szakadék széléről”. A Németországban időről-időre működő nagykoalíciót, a konzervatívok és baloldalaik együtt kormányzását kifejezetten kerülendő veszélynek tatja.

Orbán végül kimondja a verdiktet az általa következetesen "libernyákoknak" nevezett liberálisok eszméjéről:

„a kereszténydemokrácia egyetlen esélye, ha beleáll a nyílt szellemi és politikai küzdelembe. Ha felhagy a mellébeszéléssel és nem tetteti magát fajankónak, aki nem látja és nem érti, mi zajlik körülötte. Ha a sarkára áll és kimondja az egész európai politikát megváltoztatni képes négy mondatot:

1. A mi nemzeti és keresztény alapelveink nem liberálisak.

2. A liberalizmus előtt jöttek létre.

3. Szemben állnak a liberalizmussal.

4. A liberalizmus ma elpusztítja őket.”

Az írásban kitér arra is, hogy támogatja Donald Trump elnököt újraválasztásában, „mert jól ismerjük az amerikai demokrata kormányok morális imperializmusra épülő külpolitikáját. Ha kényszerítve is, de megkóstoltuk. Nem ízlett, nem kérünk repetát.”

Orbán a liberálisokban azért is lát veszélyt, mert szerinte ők a Soros-féle civil szervezeteket támogatják a nemzeti politikákkal szemben. Pedig szerinte a „mások tönkretétele útján gazdagodó pénzügyi spekuláns [nem] azért császkál a brüsszeli folyosókon, hogy felajánlja önzetlen segítségét Európának.”

A miniszterelnök természetesen kitér másik kedvenc témája, a migráció kérdésére is.

Szerinte a liberálisok „emberkísérletet” hajtanak végre, amikor integrálni akarják a menekülteket az európai többségi társadalomba, míg ő úgy látja, egyértelműen egy „lakosságcsere” történik.

Az oktatásban is feloldhatatlan ellentét feszül szerinte a liberális és konzervatív értékrend között. Úgy véli, az előbbiek „iskolai oktatásának célja [...] nem lehet más, mint hogy elvezessük a gyermeket önmagához, képessé tegyük az önmegvalósításra” - ezt valamiért a miniszterelnök károsnak látja, mondván, hogy ezzel lerombolnák a nagy- és dédszülőktől kapott örökséget. Míg „a konzervatívok szerint a karakteres nemzeti hagyományokra kell összpontosítani, s a nevelés célja, hogy a bevált hagyományainkat tovább vinni képes hazafiak lehessenek gyermekeinkből” - ezt azonban valamiért szembe állítja a korábban írtakkal.

A koronavírus elleni harcról szólva Orbán megemlíti, hogy „az országnak működnie kell”, e mellett tette le a garast a nemzeti konzultációt kitöltő közel kétmillió állampolgár is. Azonban ezt a témát is inkább az ellenfélen való újabb ütésre használja: „Csak a fúrás-faragás, a nemzeti erők és összefogás gyengítése, orvlövészet az ország védekezését irányító szakemberekre és politikai vezetőkre, be- és elárulás Brüsszelben, gáncs és cselvetés” - írja a baloldali ellenzékről. Szerinte egyébként a kormánnyal szemben álló oldalon a pártok elveszítették karaktereiket, olyanok, mint a bedarált, betöltött kolbász, „az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront.”

Végül még egyszer nemzetközi vizekre evez, amikor kijelenti:

„A nemzeti önrendelkezésre a legnagyobb veszélyt ma a globális, nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró világhálózat jelenti. A Soros György-féle korlátlan anyagi és humán erőforrásokkal rendelkező network céljai világosak. A migráció felgyorsításával kevert etnikumú, nyílt társadalmakat létrehozni, a nemzeti döntéshozatalt lebontani és azt a globális elit kezébe adni.”