prcikk: Az élelmiszer harmadát kidobjuk a kukába | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Az élelmiszer harmadát kidobjuk a kukába

Egy ENSZ jelentés szerint az élelmiszerek egyharmada a szemétben végzi. Ezt szemlélteti egy osztrák fotós sorozata.
A Felelős Gasztrohős blog cikke - szmo.hu
2014. december 02.



One third  - a project on food waste

A fotós Klaus Pichler 9 hónapra a lakásának fürdőszobáját műanyag tárolóedények válogatott kollekciójának adta át. Mindegyik edényben olyan ételek voltak, amelyek az iparosodott európai országok állampolgárai számra könnyen elérhetőek. Az eper másfél hét alatt rohadt meg. A rohadó csirke szaga miatt napokig nem tudott aludni.

Hasznos volt, hogy ebben az időszakban egyedül élt, nem pedig a a barátnőjével és a macskájával. “Nem tudnám újra végigcsinálni” – mondta a National Geographic-nak. A termékeknél feltüntetett adatok közül a széndioxid "lábnyom" azt mutatja meg, hogy az adott termék "élete" során hány kg szén-dioxidot bocsát ki.

One third  - a project on food waste

"Pink Lady" alma

Származási hely: Sao Paolo, Brazil

Termelés módja: kültéri ültetvény

Szüretelés ideje: november - december

Szállítási távolság: 10.150 km

Szállítási mód: repülő, teherautó

Széndioxid "lábnyom"/kg: 11,05 kg

Vízigény/kg: 434 l

Ár: 1,69 € / kg

Kik is azok a Felelős Gasztrohősök?

Judit és Saci írja a blogot a környezetbarát étkezési kultúra elterjesztésére céljából. Zöld éttermeket, hazai termelőket és a "zöld" étkezés alapjait mutatják be belföldön és külföldön.

Ha megfogadjátok tippjeiket és a finom falatok mellett a környezetre is gondoltok, ti is Felelős Gasztrohősök lehettek.

One third  - a project on food waste

“A” osztályú, szabadtartású csirkétől származó tojás.

Származási hely: Kolontár, Magyarország

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 196 km

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 5,82 kg

Vízigény/kg: 3061 liter

Ár: 1,39 € / kg

One third  - a project on food waste

Korpás kenyér

Származási hely: Bécs, Ausztria

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 120 kmes körzetből

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 0,79 kg

Vízigény/kg: 1608 l

Ár: 3,55 € / kg

One third  - a project on food waste

Emmentali sajt

Származási hely: Signau, Svájc

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 871 km

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 8,65 kg

Vízigény/kg: 3646 l

Ár: 36 € / kg

Egyharmad (ONE THIRD) – projekt az élelmiszerhulladékról

Az ENSZ szerint a világon megtermelt élelmiszer egyharmada a kukába kerül – ennek legnagyobb része a világ iparosodott részén, a “Globális Északon.” Ezzel egy időben 925 millió embert fenyeget az éhezés világszerte.

Az “Egyharmad” című sorozat az egyének által elpazarolt élelmiszer és a globalizált élelmiszer-termelés közötti kapcsolatot mutatja be. A csendéletté rendezett rohadó étel egy absztrakt portrét mutat az élelmiszer-pazarlásról, míg a képeket kísérő szöveg a téma mélyére mutat.

Az “Egyharmad” túlmutat a “minőségét megőrzi” dátumon, hogy dokumentálja a globális élelmiszer-hulladék minden dimenzióját.

Pichler Ausztria egy vidéki tartományában nőtt fel, ahol az állattartás és a húsevés a kultúra fontos része volt. Mindezek ellen lázadt fel, amikor vegetáriánus lett – megszokta tehát, hogy kritikusan tekintsen a saját étkezési szokásaira. Az ötlet, hogy vizuálisan mutassa be az ENSZ jelentését, spontán jött – és rögtön el is kezdett dolgozni rajta.

Amikor időnként belenézett a műanyag dobozokba, elámult a rothadás és a penész virágzásán, a formák és a textúrák változatosságán, amelyek normális esetben a szemünktől távol, a szemetesben jelennek meg.

De a fotózás csupán a projekt egyik része volt. Minden fényképet kiegészít az étel története és az erőforrások, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az étel eljusson a termőföldről (vagy gyárból) a polcokra. Ez a két szempont – hulladék és a szállítás – az érem két oldala.

One third  - a project on food waste

"Elsanta" eper

Származási hely: San Giovanni Lupatoto, Verona, Olaszország

Termelési mód: üvegházhatású fólia

Szüretelés ideje: június-október

Szállítási távolság: 741 km

Szállítási mód: teherautó

Széndioxid "lábnyom"/kg: 0,35 kg

Vízigény/kg: 348 l

Price: 7,96 € / kg

One third  - a project on food waste

Bébirépa

Származási hely: Tuvaila, Arumeru, Tanzánia

Termelési mód: kültéri ültetvény

Szüretelési idő: egész évben

Szállítási távolság: 6.068 km

Szállítási mód: repülő, teherautó

Szándioxid "lábnyom"/kg: 6,59 kg

Vízigény/kg: 24 l

Ár: 39,95 € / kg

Az adatokat Pichler maga gyűjtötte össze, ami szintén komoly kihívást jelentett. Az európai törvények értelmében az élelmiszerek eredetét nyilván kell tartani, a kereskedők és a gyártók azonban nem kötelesek megosztani ezt az információt a vásárlókkal. Pichler tehát falba ütközött, amikor elmondta szándékát, ezért trükkös megoldásokhoz kellett fordulnia. Nyomozása során számos üzletből kísérték ki, miután az élelmiszerek csomagolását fotózta.

Számos esetben hízelgéssel tudott információt szerezni: eljátszotta, hogy annyira meg van elégedve a termékkel, hogy mindenképp tudni akarja annak történetét.

Bár Pichler megkönnyebbült, amikor végére ért a projektnek, kitartásáért váratlan jutalmat kapott: egy telefont a FAO-tól. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete ugyanis tökéletesnek találta a sorozatot az élelmiszer-hulladékról szóló tanulmányának illusztrálására, és világszerte kiállításokon mutatja be a csendéleteket.

A projekt összes fotóját itt nézhetitek meg. A környezettudatós életmóddal kapcsolatban sok más érdekességet pedig itt olvashattok.

Oszd meg ismerőseiddel, ha tetszett a cikk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!
A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



Reflexből nyújtjuk a kezünket egy idegen kutya felé, pedig ezzel a mozdulattal pont a békés ismerkedést tesszük feszültté, sőt, akár kockázatossá is.

A kutyák nem udvariatlanságból hátrálnak meg: a mi barátságosnak szánt gesztusunkat könnyen fenyegetésként értelmezhetik.

A „szagoltasd meg a kezed” tanács egy makacsul élő tévhit.

Míg az emberi kommunikációban a kinyújtott kéz nyitottságot jelez, a kutyák világában egy hirtelen az arcuk elé kerülő kéz – főleg ha föléjük hajolunk vagy gyorsan közelítünk – tolakodó jelzés.

Ilyenkor az állat nem ismerkedési szándékot érzékel, hanem nyomást, ami feszültséget vált ki benne. Ezzel a mozdulattal elvesszük a választás lehetőségét: a kutyának nincs ideje felmérni a helyzetet, és nem érzi kontroll alatt a szituációt.

A reakciója a lefagyástól és hátralépéstől a morgáson át az odakapásig terjedhet.

A kutyák valóban a szaglásukkal tájékozódnak, de ők döntik el, mikor és mit szagolnak meg. Ha érdeklődnek, maguktól odamennek, körbeszimatolnak, és a saját tempójukban győződnek meg arról, hogy a helyzet biztonságos-e. Ez egy lassú, bizalmi folyamat, nem egy kierőszakolt találkozás.

A helyes protokoll szerint a legjobb, ha hagyjuk a kutyát kezdeményezni.

Maradjunk nyugodtak, ne hajoljunk fölé, és ne nyújtsuk ki azonnal a kezünket. Érdemes enyhén oldalra fordulni, ami kevésbé fenyegető testtartás, és megvárni, amíg az állat magától közeledik.

Ha odajön, először valószínűleg a lábunkat vagy a ruhánkat szagolja meg, és csak később, ha már biztonságban érzi magát, a kezünket. A lényeg, hogy ez mindvégig az ő döntése legyen.

Vannak helyzetek, amikor jobb egyáltalán nem próbálkozni.

Ha a kutya pórázon van és láthatóan feszült, ha a gazdája visszafogja, vagy ha a testbeszédével – például elfordulással, hátralépéssel – egyértelműen jelzi, hogy nem keresi a kontaktust, tartsuk tiszteletben a jelzéseit.

Fontos elfogadni, hogy nem minden kutya akar idegenekkel barátkozni. Lehet, hogy fél, fáradt, túlterhelt, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá, és ez teljesen rendben van.

Egy idegen kutyával való találkozás nem arról szól, hogy mindenáron meg kell simogatni, hanem arról, hogy tiszteletben tartjuk a határait. Ha a döntést az állatra bízzuk, a helyzet mindenki számára nyugodtabb és biztonságosabb lesz.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: