KULT
A Rovatból

Az anyja a szeme láttára ölte meg az apját, sárgaságban szenvedett, és egy banki dührohama miatt fedezték fel – Charlize Theron 50 éves

A szépsége és a tehetsége megvolt, a szerencséje jó ideig nem: betegség, gyilkosság, magány, önbizalomhiány, szegénység – Charlize a nullánál is kevesebbről küzdötte fel magát a csúcsra.


Korunk egyik legismertebb, A-kategóriás hollywoodi sztárja, aki sosem tűnt el eddigi, kb. 30 éves pályafutása során. Olyan filmek kötődnek a nevéhez, mint Az ördög ügyvédje, Az olasz meló, A rém, a Hancock, a Piszchoszingli, a Prometheus, a Mad Max: A harag útja, az Atomszőke, a Halálos iramban-filmek vagy a Botrány. Eddig hat SAG-, egy Emmy-, hat Golden Globe-, három BAFTA- és két Oscar-jelölése van, utóbbiból egyet A rém című filmben nyújtott alakításáért meg is nyert 2004-ben. A nagy sikerig azonban hosszú, fárasztó és kifejezetten fájdalmas, traumatikus út vezetett.

Charlize Theron 1975. augusztus 7-én született a dél-afrikai Benoniban, ő volt Gerda Maritz és Charles Theron egyetlen gyermeke. Egy városon kívüli farmon nőtt fel. Theron afrikáner (holland, némi francia hugenotta és német) származású, a híres afrikáner katonai vezető, Danie Theron apai ágon a rokona volt. S bár Charlize mindig is ismert volt a szépségéről, a színésznő állítása szerint gyerekként meglehetősen furcsán nézett ki.

Sárgaságban szenvedett ugyanis fiatalon, és számos antibiotikumot kapott a természetellenes pigmentáció kezelésére. A gyógyszerek miatt azonban a tejfogai szó szerint kirohadtak a szájából, és tizenegy éves koráig nem nőttek újak.

„Az iskolában fotókat készítettek rólam, miközben úgy kellett tennem, mintha lenne fogam. Szörnyű volt!” – emlékezett vissza Theron, aki elég nehezen illeszkedett be a Putfontein Általános Iskolába, és hamar kirekesztettnek érezte magát.

A végzetes lövés

De a magány és a foghiány még a legkisebb gondja volt az ifjú Charlize-nak. Apja, Charles ugyanis erőszakos alkoholista volt, így ő és az anyja állandó félelemben éltek miatta. Charlize egyszer Howard Sternnek azt mondta, mélyen megviselte, hogy egy alkoholistával élt együtt, és minden reggel úgy ébredt, hogy nem tudta, mi fog történni, hogy milyen lesz a napja, és minden attól függött, hogy az apja iszik-e vagy sem. Állítása szerint szégyellte az apját, akinek kiszámíthatatlan és vad természete kitörölhetetlenül hatott Charlize-ra. Annyira, hogy a 20-as évei végén bejelentkezett egy terápiára, hogy begyógyítsa a régi sebeket, és megtalálja a belső békéjét.

Erre pedig jó oka volt, mivel apja változékonysága 1991. június 21-én, egy végzetes éjszakán robbant ki utoljára. Charles aznap este a bátyjával ivott, és amikor hazatért, elkezdett részegen lövöldözni a házukban található tárgyakra. Charlize és az anyja a gyerekszobában rejtőztek el. Az ajtó elé álltak, hogy megakadályozzák Charles bejutását, aki így is megpróbált behatolni, s amikor ez nem sikerült, hátralépett, majd három lövést adott le az ajtóra.

Szerencsére egyik golyó sem talált célba, Gerda pedig ekkor úgy döntött, mindenáron megvédi a lányát: megfordult, visszalőtt, és ezzel megölte a férjét, a 16 éves lánya szeme láttára.

Charlize azonban büszke az édesanyjára, hogy meghozta ezt a döntést. „Ha az én lányom lenne ugyanilyen helyzetben, én is ugyanezt tenném” – mondta. Gerdát egyébként minden vád alól felmentették, mivel a bíróság úgy döntött, hogy önvédelemből cselekedett.

Füstbe ment tervek

Charlize élete ekkor hirtelen megnyílt, s az édesanyjával úgy döntöttek, elhagyják Dél-Afrikát. Milánóba költöztek, ahol a szépséges tinédzser modellszerződést kapott. Ő azonban a modellkedést csak ugródeszkának tekintette valami nagyobb dologhoz, és ez a „valami” a tánc volt (négyéves kora óta táncolt). Ezért átköltözött az Egyesült Államokba, hogy New Yorkban, a Joffrey Ballet Schoolban tanuljon, egy ma Chicagóban működő rangos tánctársulatnál. Sajnos Charlize egy ízben olyan súlyos térdsérülést szenvedett, ami megakadályozta, hogy hivatásos táncosként folytassa pályafutását.

Amikor pedig életének legfőbb álma váratlanul és véglegesen szertefoszlott, Charlize súlyos depresszióba esett.

Gerda azonban nem nézte jó szemmel a lánya viselkedését, s azt mondta neki, hogy vagy hazajön és duzzog, vagy összeszedi magát, és tovább küzd. Arra bátorította őt, hogy kövesse másik szenvedélyét, a színészkedést. Vett neki egy egyirányú repülőjegyet Hollywoodba, ahol nem indultak könnyen a dolgok. Charlize teljesen le volt égve, és gyakorlatilag újra kellett tanulnia az angol nyelvet. Színészórákat vett, de folyamatosan azt mondták neki, hogy a dél-afrikai akcentusa komoly probléma és egyben akadály a filmszerepek megszerzésében. „Alapjaiban kellett újra megtanulnom az angolt, hogy teljes mértékben amerikai lehessek” – mesélte.

A tanulmányai alatt az anyja támogatta őt, s bizony nem élhetett nagy lábon, sőt! Egy alkalommal Charlize heves vitába keveredett egy banki alkalmazottal, miután az nem volt hajlandó beváltani az édesanyja csekkjét. „A túlélési ösztönöm lépett működésbe. Fel kellett állnom, és azt mondanom: »Ha nem váltom be ezt a csekket, ma este nem lesz hol aludnom.«”

Oscar 28 évesen

Szerencsére végül mellészegődött a szerencse. A bankban ugyanis mögötte a sorban egy John Crosby nevű tehetségkutató állt, aki annyira el volt ragadtatva Charlize szenvedélyességétől és energiáitól, hogy odaadta neki a névjegyét. Később bemutatta őt néhány castingügynöknek, nem sokkal később pedig megkapta első szöveges szerepét az 1996-os 2 nap a völgyben című krimi-drámában (addig csak az 1995-ös A kukorica gyermekei 3-ban tűnt fel, de a neve még a stáblistára sem került fel).

Sajnos Charlize ragyogó szépsége majdnem tönkretette a karrierjét. A 2 nap a völgyben után ugyanis főként „szexi nő”-szerepeket ajánlottak neki, de ő elvi okokból mindet elutasította.

Végül rájött, hogy komolyan vehetik, amikor Tom Hanks szerepet ajánlott neki az 1996-os zenés vígjátékában, a Nyomul a bandában. Charlize-nak is gyerekkori példaképe volt Hanks, s az a tény, hogy a bálványa szerepet ajánlott neki, nagyon jót tett az önbizalmának. A Nyomul a banda után pedig hirtelen olyan filmekben találta magát, mint Az ördög ügyvédje (1997), a Joe, az óriásgorilla (1998) vagy a többszörös Oscar-díjas Árvák hercege (1999). A nemzetközi elismerés pedig végül 2003-ban jött el, amikor Mark Wahlberg, Jason Statham és Edward Norton mellett játszott Az olasz meló című alciófilmben, majd a karrierjét jelentősen meghatározó szerepet kapott a sorozatgyilkos Aileen Wuornosként a szintén 2003-as A rémben.

Bajok csőstül

De a dolgok még mindig nem voltak tökéletesek Charlize számára, erre számos példát fel lehet sorolni.

- Az ausztrál Kyle and Jackie O című műsorban például egyszer elárulta, hogy OCD-ben (kényszerbetegségben) szenved.

- Az Aeon Flux (2005) című sci-fi-akciófilmje forgatásán Berlinben nyaki porckorongsérülést szenvedett, ami miatt egy hónapig nyakmerevítőt kellett viselnie.

- A 2000-es évek végén Chris Karsten író a Killer Women: Fatal South African Females című könyvében megkérdőjelezte Charlize édesanyja, Gerda motivációját, amiért megölte a férjét. Karsten sorai természetesen nagyon feldühítették Theront.

- Az első gyermekének örökbefogadása alatt szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül. Az Elle magazinnak így nyilatkozott erről: „Az adoptálási folyamat mentálisan és érzelmileg is nagyon megviselt. Életem egyik legnehezebb időszaka volt.” S bár annak ellenére, hogy végül sikerrel járt, és 2012-ben örökbe fogadta Jackson nevű gyermekét, 2015-ben az akkori párja, Sean Penn-nel felbontották az eljegyzésüket, így kénytelen volt egyedülálló anyaként folytatni az életét. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy alig pár hónappal később örökbe fogadja második gyermekét, Augustot.

Itt a béke, fuss el véle!

Mindezek ellenére azonban úgy tűnik, Charlize végre megtalálta a békét. A karrierje továbbra is jól alakul, a Piszcohanyuért (2018) Golden Globe-ra, a Botrányért (2020) Oscar-díjra jelölték, a Halálos iramban- (2017, 2021, 2023) és A halhatatlan gárda-filmekkel (2020, 2025) a közönségsiker sem maradt el, nemsokára pedig láthatjuk őt az Apex című akció-thrillerben Eric Banával és a Taron Egertonnal, valamint Christopher Nolan jövőre érkező nagyszabású Odüsszeiájában is benne lesz. Ugyanakkor továbbra is szoros kapcsolatban áll az édesanyjával, akivel együtt neveli örökbe fogadott gyermekeit. „Elég magányosnak érezném magam, ha nem lenne társam ebben az egészben” – mesélte az Elle-nek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
A Roxette alapítója elmondta, mit szól ahhoz, hogy a Fidesz engedély nélkül használta a Listen to Your Heartot
Per Gessle arról is beszélt, miért Lena Philipsson lett a zenekar énekesnője Marie Fredriksson halála után.


November 4-én Budapesten koncertezik a Roxette, ennek apropóján beszélgetett a HVG a zenekaralapító Per Gessle-vel. Elmondta, hogy miután 2019-ben Marie Fredriksson rákban meghalt, miért Lena Philipssont választották énekesnőnek. Mint kiderült, az ismeretségük a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, amikor a svéd énekesnő befutott, ugyanis Gessle írta az első slágerének a szövegét.

„Tavaly készítettem egy svéd nyelvű duettalbumot, sok-sok énekessel. Lena is köztük volt. A stúdióban voltunk, és ahogy énekelni kezdett, a fejemhez kaptam, hogy te jó ég, Lenában megvan, minden, ami alkalmassá teszi, hogy a Roxette-dalokat énekelje. Meg se fordult a fejemben, hogy találhatok valakit, aki úgy tud énekelni mint Marie.

Persze Lena egészen más személyiség, mint Marie, a stílusuk sem ugyanaz, de a hangjában, az előadói attitűdjében van valami, ami passzol a Roxette-dalokhoz. És ezek nem könnyen énekelhető dalok. Ott van a Queen of Rain, az It Must Have Been Love vagy a Listen to Your Heart – ezeket nehéz rendesen előadni” – mondta a Roxette alapítója.

Azt is hozzáfűzte, hogy a koncertjükön tartanak egy kis megemlékezést Marie Fredriksson emlékére. Mint mondta: „Nem kevés kiadatlan anyagunk van, amit Marie és én együtt készítettünk, ezek majd biztosan fel fognak bukkanni alkalomadtán”.

Ha már szóba került egyik, ha nem a leghíresebb számuk, azt is elárulta, mit szól ahhoz, hogy a Fidesz a zenekar engedélye nélkül kampánydalnak használta a Listen to Your Heartot.

„Ha valaki az engedélyünk nélkül használja valamelyik dalunkat, nem vagyunk urai a helyzetnek, nem tudjuk, mi történik a számmal. Ezt én nem szeretem. És senki más sem szereti. Igen, hallottam az esetről. Ezek mindig komplikált ügyek.”

Hozzátette, hogy ez egyedi eset volt, nem tud más hasonlóról. „Ha valami jogilag nincs rendben, akkor azt leállítjuk. De ez nagyon ritka” – mondta Gessle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nemes Jeles László: Hallottam már apámtól, hogy Auschwitznak köszönheti az életét
Az Oscar-díjas rendezővel beszélgettünk arról, mennyire lehet szabad egy filmkészítő állami támogatásból, miben más gyerekszínésszel dolgozni, és megkérdeztem tőle, hogy került Iványi Gábor a filmjébe.


Néhány napja debütált a magyar mozikban Nemes Jeles László legújabb nagyjátékfilmje, az Árva. A sajtóbemutató után beszélgettem a rendezővel.

– A három nagyjátékfilmje, a Saul fia, a Napszállta és az Árva nekem kicsit olyan, mint Kieslowski Három szín-filmjei. Többször elhangzott már a bemutató óta, hogy az Ön filmjei esetében is trilógiáról beszélhetünk. De ha trilógiának is tekinthetjük őket, csakis valami elvont, intellektuális, kulturális kapcsolat mentén.

– Ez megtisztelő. Az mindenképp fontos különbség, hogy esetemben utólag merült fel a trilógia gondolata, nem volt tudatos. De valóban van létjogosultsága az összehasonlításnak. "Az én XX. századom".

– Ami még eszembe jutott filmes előzményként az Tóth Barnától az Akik maradtak, ami a túlélők sorsán keresztül reflektál a holokausztra. De ön emelte a tétet, hiszen az Árva egyszerre posztholokauszt és poszt 56'.

– Igen, ebben van valami melankolikus, hogy már megtörténtek az események, a senki földjén maradtunk, és kezdenünk kell magunkkal valamit. Ez fontos elem ebben a filmben. Főleg, hogy egy gyerek próbálja feldolgozni a saját sorsában megjelenő történelmi traumát.

– Többször nyilatkozta, hogy az Árva a saját családja története. Mi volt a fontosabb, a történet vagy a kor bemutatása?

– Ez alapvetően családi történet, de írás közben egyre evidensebbé vált, hogy a kort is hordozza magában. A gyerek forradalma ebben a történetben valamennyire az ország forradalma is.

Ez a gyerek nem is létezett volna a nagy totalitárius rendszerek nélkül. Hallottam már apámtól, hogy Auschwitznak köszönheti az életét.

Ez a film kicsit leképezi azt a paradoxont, hogy a pusztítás is tud életeket generálni.

– Mit jelent a film Önnek, mint a családi történet hatása alatt élő magánembernek, és mit jelent a családjának? Hoz valamiféle megnyugvást?

– Nagyon remélem. Éreztem, hogy ennek a történetnek nagyon nagy a súlya. Tudtam, hogy tizenkét éves korában apám nevét megváltoztatták, ez egy súlyos beavatkozás, ezért egy idő után számomra nem volt kérdés, hogy ez túlmutat a családi történeten, érdemes vele foglalkozni.

Ez egy emberi alaptörténet, amit érdemes megmutatni az embereknek, mert talán saját magukat is meglátják benne.

– Beszélgettek az édesapjával arról, hogy ő mit hogyan képzelt el filmes szempontból?

– Igen, sokat. De nem csináltuk volna ugyanazt. Neki ötven éve volt filmre vinni, de nem tette.

Pedig szerintem ezzel kellett volna kezdenie a karrierjét, hiszen egy több generáción átívelő, nem helyhez kötött emberi történet.

Apám mégis eltartotta magától, és úgy éreztem, rám hárult ez a feladat. Sokat konzultáltam vele, segített több dialógus, jelenet megírásában.

– Volt a filmben olyan rész, ahol próbálta hommage-szerűen megidézni kicsit az ő filmes világát?

– Tudatosan biztos, hogy nem. Egyébként jó kérdés. Most hogy mondja, lehet, hogy kellett volna. De egészen más a filmes stílusunk. Ami nem baj.

– Mennyire kellett másképp dolgozni a filmen amiatt, mert a főszereplő gyerek?

– Először is kevesebb munkaóránk volt egy napban. Arról nem is beszélve, hogy meg kellett tanítani neki az egész szakmát. Koreografált jelenetek vannak, nemcsak annyi a dolga, hogy gyere be, állj meg, mondd el a szövegedet, hanem sok-sok pontot kell érintenie egy-egy jelenetben, a kamerát elfelejteni, szóval elég összetett volt a feladat. Szerencsére Barabás Bojtorján született tehetség.

– A magyar filmipart mindig is átpolitizálták, de az elmúlt években szintet lépett. Sok ember ma már pártszimpátia alapján viszonyul filmekhez. Ha egy film állami támogatást kap, már gyanús, ha pedig közpénz nélkül is összejön és sikeres lesz, azt forradalmi tettnek tekintik.

– Mi kaptunk állami támogatást. Szerencsém van, mert szabad kezet kapok. Külön büszkeség számomra, hogy négy ország koprodukciójaként valósulhatott meg a film.

Nekem az a legfontosabb, hogy megmutassam, lehet így is filmet csinálni. Remélem, ez segít abban, hogy a filmekről filmekként lehessen beszélni és ne más kontextusban. Ez annál inkább is fontos, mert sajnos külföldön is egyre inkább politikai üzenőfalként tekintenek a filmekre. A fesztiválokon és a stúdió rendszerekben egyre kisebb a szabadság.

Paradox módon sokkal nagyobb szabadságom volt itt Magyarországon ebben a filmben, mint amekkorát mondjuk Amerikában kaptam volna.

– Azért abban, hogy a filmben szerepel Iványi Gábor, érzek egy kis bajuszhúzogatást a rendszer irányába. Hiszen ő most nagyon célkeresztben van.

Iványi Gábort gyerekkorom óta ismerem. Nem tudom másként látni, mint egy szent embert. Kevés olyan emberrel találkoztam, akinek olyan kisugárzása, fantasztikus tudása van, mint neki. Ráadásul jó volt a filmben, van hozzá tehetsége. Nekem egyedül az volt a fontos, hogy egy különleges embert találjak a nagypapa figurájára, és nem találtam jobbat, mint Iványi Gábor.

– Rengeteg interjút kell adnia, nyilván én is kérdezek olyat, amit már többször meg kellett válaszolnia. Van valami olyan az Árvával kapcsolatban, amit nagyon szeretne elmondani, de soha senki nem kérdezi meg?

– Hogy a VIII. kerületi önkormányzat miért tett meg mindent azért, hogy ez a film ne készülhessen el.

– Akkor megkérdezem: miért?

– Fogalmam sincs, de jó lenne megtudni tőlük, miért gáncsoltak. Ahelyett, hogy örülnének, amiért idehozunk egy filmet. Még sehol nem láttam ilyet.

– Több tervéről is lehetett olvasni. Ezek közül számomra a legizgalmasabb az Utas és holdvilág megfilmesítése. Ez mikor kerülhet filmvászonra?

– Szeretném akár másfél éven belül leforgatni, de jelen pillanatban még egy francia filmet forgatok az ellenállásról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Mi lesz a Szigettel? Nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését egy bizottság a fővárosban
Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül. Karácsony Gergely új ülést kezdeményez.


:

Felborult a Sziget-mentőterv Budapesten: a Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága első körben nem szavazta meg a területhasználati megállapodás megszüntetését a Sziget Zrt.-vel. A Fidesz nemmel voksolt, a Tisza Párt tartózkodott.

A fesztivál 2026-os megrendezése így kérdésessé vált, miközben a Sziget vezérigazgatója maga kezdeményezte a szerződés felmondását, mert a külföldi tulajdonos a jelenlegi struktúrában nem vállal több kockázatot.

A mostani fővárosi megállapodás szerint jövőre akkor is fizetnie kellene a cégnek, ha végül nem lenne fesztivál, ezért inkább felmondanák az egyezséget, és új konstrukcióban folytatnák.

„A dolog viszonylag egyszerű: új hatósági szerződést nem lehet kötni addig, sőt, kérelmet sem lehet jogszerűen benyújtani addig, amíg a régi hatósági szerződés hatályban van.

Tudjuk, hogy a régi hatósági szerződés alapján a Szigetet a sokmilliárdos veszteséget felhalmozott külföldi tulajdonos jövőre már nem szervezi meg. Ha tehát akarunk jövőre új, magyar tulajdonosokkal Sziget Fesztivált, akkor a régi szerződést meg kell szüntetni, majd utána újat kell kötni.” — írta Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-bejegyzésében.

Az idő szorít: ha 2025 októberében nem startol a 2026-os Sziget jegyértékesítése, a rendezvény gazdaságilag ellehetetlenül.

Karácsony új ülést kezdeményez, és azt kéri, vegyék ismét napirendre az ügyet.

„Hívjanak szakértőket, kérjenek segítséget, tegyenek bármit, csak ne kövessék el azt a hibát, hogy megfosztanak sok ezer embert a szabadság élményétől, Budapestet pedig egy kulturális értéktől.” — üzente a főpolgármester.

A Sziget–főváros megállapodás felmondását azért indítványozták, hogy elkerüljék a fizetési kötelezettséget akkor is, ha 2026-ban mégsem lenne rendezvény.

A fesztivál alapítója, Gerendai Károly jelezte: akár vissza is venné a Szigetet, hogy megmaradjon. Reméli, októberben sikerül megállapodni az új tulajdonosi struktúráról; az elmúlt években milliárdos mínuszok gyűltek fel.

Via: 444.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Amatőrbe ejtve, avagy Keira Knightley fárasztó luxusjachtos krimije, A nő a tízes kabinból gyorsan megfeneklik
Lehetett volna belőle egy modern Halál a Níluson is, de ahhoz nem ártott volna egy körmönfont eset és néhány izgalmas karakter… Kritika.


A lány a vonaton (2016) és a Nő az ablakban (2021) után itt A nő a tízes kabinból, amely több dologban is hasonlít az előző két darabra. Mindhárom film egy regényből készült (sorrendben Paula Hawkins, A.J. Finn és Ruth Ware könyveiből), mindhárom krimi, és mindháromban egy nő lesz a tanúja egy bűnügynek, ám a környezetük nem nagyon akar hinni nekik. Illetve van még egy szomorú közös vonása e három filmnek:

sajnos nem túl jók.

Pedig ígéretesnek látszott A nő a tízes kabinból is, hiszen egy kiváló színésznő, Keira Knightley a főszereplője, a történet helyszíne egy luxusjacht, tehát megvan az izoláció és a szűk tér miatti izgalomfaktor, olyan további színészek kaptak benne szerepet, mint Guy Pearce, Kaya Scodelario (Az útvesztő-filmek, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Préda, Úriemberek-sorozat, Senna), Hannah Waddingham (Ted Lasso, Trónok harca), Amanda Collin (A farkas gyermekei), Gugu Mbatha-Raw (The Morning Show, Loki, Felszín) vagy a veterán Art Malik (Út Indiába, Halálos rémületben, True Lies: Két tűz között), és a manapság újra divatos „whodunit” műfajában fogant.

Úgy tűnt, minden készen áll egy modern Agatha Christie-szerű nyomozáshoz, amolyan Tőrbe ejtve-módra.

A történet az újságíró Laura „Lo” Blacklockot (Keira Knightley) követi nyomon, aki egy traumatikus élményből lábadozik: szemtanúja volt annak, hogy az egyik cikke alanyát meggyilkolták, csak mert beszélt vele. Új feladata egy luxusjachton várja, az Aurora Borealis első útján, amely a norvég iparmágnás Anne Bullmer (Lisa Loven Kongsli) és férje, Richard (Guy Pearce) tulajdonában van. Anne leukémiában haldoklik, Lo pedig cikket ír a milliárdosokkal teli jachtról, amely Anne jótékonysági gálájára tart.

Másnap Lo egy kellemetlen találkozás elől a 10-es kabinban próbál elbújni, ott azonban egy szőke nővel találkozik, akitől bocsánatot kér, és kilép a szobából. A közös vacsora után kettesben találkozik Anne-nel, aki elárulja neki, hogy minden pénzét elajándékozza, és hogy az alapítványt többé nem ő vagy a férje fogja irányítani.

Majd az éjszaka közepén Lo zajokra ébred, és egy nő sikítását hallja. Az erkélyéről egy véres kéznyomot lát a 10-es kabin üvegfalán, és tanúja lesz annak, hogy valaki a vízbe esik.

Lo riasztja a személyzetet és a biztonságiakat, akik értetlenül állnak a beszámolója előtt, hiszen a 10-es kabinban nem szállt meg vendég, és senki sem hiányzik a jachtról. Ráadásul a véres kéznyom sincs már ott… Vajon Lo csak képzelődött, vagy tényleg gyilkosság történt a hajón?

Láthatóan hasonló a sztori tehát, mint amit A lány a vonatonban, a Nő az ablakban és sok más egyéb filmben (pl. a Jodie Foster-féle 2005-ös Légcsavarban, vagy sokkal régebben a Hitchcock-féle 1938-as Londoni randevúban) láthattunk.

A nő a tízes kabinból ezeket ötvözi a Halál a Nílusonnal, csak mai környezetben, mai tematikákkal, például a felső- és a középosztály életvitelének és szellemiségének szembeállításával.

Persze csak felületesen, hiszen a krimin van a hangsúly. Ezúttal azonban nincs jelen profi nyomozó, egy újságíró civilnek kell kibogoznia a szálakat, akinek ráadásul időnként valaki az életére is tör, mivel olyan dologba üti az orrát, amibe nem kéne. Egy idő után sajnos fárasztóvá válik azonban, hogy hősnőnknek senki sem hisz, hiába történnek vele egyre durvább dolgok (egy ponton a jacht medencéjébe is bele akarják fullasztani), a szereplők gondolkodásmódja és tettei így sokszor logikátlanokká válnak.

Van ugyan egy nagyobb csavar, ami akár meg is lepheti a nézőt, ám az író-rendező Simon Stone, illetve a Joe Shrapnel-Anna Waterhouse páros (Egy háború margójára, Jean Seberg minden rezdülése, Kígyószem: G.I. Joe – A kezdetek) forgatókönyve túl hamar, kb. egy óra után előáll vele, az utolsó félóra pedig már abból áll, hogy Lo ennek ismeretében lebuktassa a gazt vagy gazokat. Így az a kevés izgalomfaktor is eltűnik a sztoriból, ami addig valamennyire fenntartotta a figyelmet.

Pedig a színészből rendezővé avanzsált, most 41 éves svájci Simon Stone egyáltalán nem tehetségtelen filmes, hiszen a 2015-ös Apa és lánya, valamint a 2021-es Ásatás is remek filmek, ezúttal azonban valami nagyon félrement. Úgy tűnik, újra beütött a „Netflix-átok”, amely ismét bizonyította, hogy az alapvetően ügyes filmesek kezéből is milyen könnyen ki tud siklani egy streamingprojekt (lásd: Joseph Kosinskitől A pók fejét, Judd Apatow-tól A buborékot, Joe Wrighttól a Nő az ablakbant, Duncan Jonestól a Mute-ot, Jean-Pierre Jeunet-től a BigBugot, a Russo tesóktól A szürke embert, Andrew Dominiktől a Szöszit, Alejandro G. Iñárritutól a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikáját vagy Noah Baumbach-tól a Fehér zajt).


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk