SZEMPONT
A Rovatból

"Át kellene lyukasztani a lábát, akár a vonatjegyet" – bármikor lincshangulat alakulhat ki egy poszt alatt

Biztos, hogy a vérét kell kívánni egy kamaszfiúnak, aki felrakja a lábát az ülésre? Szerzőnk értetlenül áll a kommentelők inkvizíciós gyűlölethulláma előtt.


Mostanában egyre többször szembesülök egy olyan jelenséggel, amit leginkább a kamaszok közt folyó cyberbullyinghoz tudnék hasonlítani. De akár hívhatjuk simán örök elégedetlenkedésből fakadó trollkodásnak is, mivel itt nincs konkrét alanya a kötekedésnek, annál inkább tárgya. Amit úgy tudnék összefoglalni, hogy MINDEN. Valahogy en block kezdjük kiereszteni markunkból a problémák megoldására irányuló humánus eszközeinket. Sőt, talán mást is…

Vidéken nőttem fel, így a vidéki élet minden szépségét-másságát-nyugodtságát volt lehetőségem megtapasztalni. Gyerekkoromban megszoktam, hogy a szomszédok jól ismerik egymást, a közelben lakó gyerekek pedig összejárnak egymással focizni meg bandázás közben jókat dumálni, és ha végigmentem a kutyámmal a Fő utcán, minden második embert ismerősként köszöntöttem.A gyerekek persze akkor is fikázták egymást egymás háta mögött, és Mari néni néha annyira megorrolt a szomszéd Juli nénire, hogy kitekerte éjjel a tyúkja nyakát, rosszabb esetben Pista bácsi a fiáét a kocsmában, de ezek mind ártatlan kis összezördülések voltak ahhoz képest, ami manapság a közösségi oldalakon folyik.

Alapvetően nem a problémák forrása változott meg feltétlenül, még csak nem is az indulatok jogossága, sokkal inkább az elintézés módja és platformja…

Amikor megkezdtem felnőtt életemet egy gazdagréti panelban, úgy éreztem, mindenki össze van zárva egy marhanagy dobozba, és sosem voltam képes megszokni, hogy mindig tudtam arról, ha a szomszéd néni babfőzeléket ebédelt. Ellenben csupán egymás fültársai voltunk, nem lakótársai, mert valami rejtélyes visszafogottság okán senki sem barátkozott szívesen a szomszédaival. Ha néha összefutottunk a lépcsőházban hozzánk hasonló kisgyermekes szülőkkel, egy kósza üdvözlés után mindenki igyekezett tovább szerelme gyümölcseivel a biztonságos, személytelenségbe burkolódzó játszótérre, ahol a felületes kismamás társalgáson túl nem igazán születtek életre szóló barátságok. Annál inkább barátkoztak a partvissal, főleg az idősebb nénik, így az alattunk lakó is. Kényesen ügyelnünk kellett arra, hogy az éppen járni tanuló kislányunk lehetőleg inkább lebegjen a padló fölött., nehogy a szimpatikus néni akcióba lépjen a partvisnyéllel.

Idén lesz tizennégy éve, hogy a budapesti panelrengetegből egy pilisi településre költöztünk. Nagy reményekkel vágtam bele ismét a kertesházas éltbe: „Na, majd itt!”. Gondoltam, velünk hasonszőrű, egykori nagyvárosi lakosok kiköltöztek vidékre, és veszettül élvezik a madárcsicsergést és a jószomszédság előnyeit. Itt majd tutira mindenki hepi lesz és barátkozó. Na, de mekkorát tévedtem!

Én még ennyi kötekedő fazonnal életemben nem találkoztam, mint amennyi egy lakóparkban összegyűlik!

Ha dolgozol és nincs időd füvet nyírni, akkor beindul a közösségi oldalon a pattogás, hogy elhanyagolt a kert, méteres a fű, átnő a gaz a szomszédba. Ha viszont füvet nyírsz, nem tudsz olyan időpontot találni, ami valamelyik közelben lakó polgártársnak ne esne egybe a relaxidejével. Persze aztán bőszen ki is fejti a közösségi oldalon, hogy melyik szomszédja mennyire nem figyel mások érzéseire. Ahelyett, hogy átcsengetne, és személyesen a zajforrás okozójával meccsezné le a dolgot. Aranyszabály: hétvégén ne nyírj füvet, este ne nyírj füvet, reggel ne nyírj füvet! Amúgy napközben nyírhatsz, de akkor többnyire dolgozol. Meg amúgy is ezer fok van… Ezen felül minden másnap valamelyik elvetemült kutya a központi téma, amelyik hosszasan merészelt ugatni. Igaz, hogy előző éjjel, amikor megpróbáltak valakihez betörni, még hálásak voltunk a vehemensebb ebeknek. És ezt élénken ki is fejtettük a megfelelő közösségi csoport oldalán.

Apropó, közösségi csoport! Mivel a lakópark anno bekerült a MÁV vérkeringésébe, gyakorta utazunk vonaton. Persze a környéki közlekedésre is alakult egy csoport, ahol jelezhetjük mindenféle gondunkat-bajunkat. Sajnos van bőven miről posztolgatni, hiszen késések, kimaradó vonatok voltak, vannak és lesznek, de azért akadnak szép számmal olyan témák is, amik időről időre élénk kommentháborút gerjesztenek. Ilyenek a „cipőslábfelrakásazülésre” témájú fotók. Nyilván mindenki értesült valamilyen fórumon a szerencsétlenül járt vemhes szurikátamama esetéről. És arról is, milyen indulatokat gerjesztett. Már-már a köztörvényesekkel emlegették a fiút egy szinten, sőt, egyesek ki is végezték volna még születése előtt…Hangsúlyozom, valóban megrázó eset volt, és nem is gondolnám, hogy szemet kellene hunyni az esetleges elfojtott gyermeki agresszivitás fölött.

Ellenben elgondolkoztatott, hogy ha a neveletlen kamaszok lábfelrakása hasonlóan nyers dühöt vált ki az utca emberéből, akkor vajon milyen irányba tartunk?

A cikkem záró mondatáig mindösszesen 127(!) komment született egy, a sportcipős lábát a szemközti ülésre felrakó kamaszfiúról elcsettintett lesifotó alá, és 75 személy osztotta meg a fényképet. Többnyire gyalázkodó, anyázó, földbe döngölő, sárba tipró, a fiú vérét kívánó, szüleit átkozó megnyilvánulások. Az „ezt tanulta otthon”-tól kezdve a „a szülők ma már nem szülők, csak etetik a gyereküket”-en át egészen a „mai fiatalokból kihalt az udvariasság”-ig. Volt, aki szerint át kellene lyukasztani a lábát, akár a vonatjegyet egykor (hoppá, ez történetesen egy pedagógus véleménye volt…). Más úgy gondolta, rá kéne „b@szni a sípcsontjára lapátnyéllel”. Egyesek szerint marhavagonban lenne a helye, míg valaki azt a messzemenő következtetésre hajazó kérdést tette fel, miszerint „Ezek után szülessen még sok gyerek! Nevelni ki fogja őket? Az élet?„ Ja, és persze a liberális nevelés is említésre került. És felvetődött az is, hogy waldorfos. Azon csodálkoztam, hogy senki nem állt elő azzal a feltételezéssel, hogy Soros unokája az elvetemült fickó!

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy messzemenően egyetértek azzal, hogy (cipős) lábat nem pakolunk oda, ahova más a hátsó felét szokta. DE! Ha egy (pillanatnyi) nemtörődömségből fakadó viselkedésforma ekkora indulatok vált ki egy átlagvonat átlagutasaiból, akkor esetleg megérjük még azt is, hogy az utca emberei urambocsá meglincselik azt, aki véletlenül beléjük ütközik a járdán?

Ámbátor az is lehet, hogy csupán a virtuális arcunk ekkora. Amúgy pedig mindenki magában füstölögve, vérengző posztokon felbátorodva adja ki magából nem annyira virtuális dühét.

Mi lenne, ha átmennénk, és szólnánk a szomszédnak, a második szomszédnak, az utcában lakónak, a lábfeltevős srácnak, a minket vagy a közösséget zavaró embertársunknak,hogy aszongya: „Elnézést! Megtenné, hogy nem szombaton reggel hét órakor kezd füvet nyírni?” Vagy: „Lenne szíves máskor kiszólni a kutyának, mert senki nem tud tőle pihenni?” Esetleg: „Öreg, tedd már le onnan a csukádat, ahova mások tiszta ruhában leülnek!” Hátha a szomszéd, a srác, a gazdi, a zavaró tényező venné a lapot. Nagyobb az esélye a konstruktív és humánus problémarendezésnek, mintha utólag, egy óra múlva, másnap, máshol, mások vérgőzös egyetértésére ácsingózva átkoznánk az „elkövető” felmenőit, majd pedig elégedetten ülnénk le a kanapéra, kedvenc sorozatunkra várva, boldogan konstatálva, hogy gyermekünk békésen lövöldöz a laptop előtt…

Végszó gyanánt változtatás nélkül idézem az ominózus fénykép alatt olvasott egyetlen építő kritikát. Vagy inkább megállapítást:

„Azt hiszem, ismerem a fiút, és ha valóban ő az, akkor egy végtelenül kedves és tisztelettudó srácról beszélünk, aki kamaszként az adott szituációban nem a megfelelő viselkedési formát választotta. Ha erről figyelmeztették volna normálisan, biztos vagyok benne, hogy elszégyellve magát leveszi a lábát. De mit várunk el a fiataloktól, ha ezt látják a felnőttektől, ami itt megy? A segítő szándék, példamutatás, helyett megy a k…aanyázás, meg hogy ekkora gyökér stb. Ezt tanulják, hogyha valaki hibázik, azt ennyire földbe kell döngölni. Számomra ez elszomorító, és érzem, hogy most én leszek a következő, akit földbe döngölnek ’felnőtt’ társaim.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk