Állampopulizmus és közmunka: így hódította meg a Fidesz a vidéket
Czibere Ibolya és Kovách Imre, a Debreceni Egyetem szociológusai tanulmányt írtak arról, hogyan hódította meg a Fidesz állampopulizmusa a vidéki Magyarországot - írja a 24.hu. A dolgozat célja, hogy feltárja, miért olyan sikeres a Fidesz politikája vidéken, és mik lesznek ennek a "konzervatív populizmusnak" a következményei.
Czibere és Kovách ezt a két fogalmat használják, hogy hangsúlyozzák a kormány törekvését a kényszerítő, fegyelmi államiságra és a társadalmi egyenlőtlenségek megőrzésére.
- Állampopulizmus: a populizmus önmagában az olyan politikát jelenti, ami a dolgozó osztályt szeretné megnyerni magának. Az állampopulizmus viszont már egy hatalmi rendszert jelez, tehát itt nem a hatalom megszerzéséről, hanem annak megtartásáról van szó.
- Konzervatív populizmus: az állampopulizmust támogató társadalmi bázis kibővül, és a kezdeti évek radikalizmusát már bürokratikus eljárások is kísérik a hatalomgyakorlásban. Az alapvető radikális reformok után a populista kormányzati vezetők a politikai, társadalmi rendszerek és struktúrák megszilárdítására törekednek.
A kutatók megjegyzik, hogy a rendszerváltás után kialakult az a helyzet, hogy vidéken rosszabb viszonyok között lehet élni, ennek ellenére a falvakban és kisvárosokban élők teszik ki az ország lakosságának több mint a felét.
A kormány ezt felismerte, ezért magukévá tették a Jobbik politikájának a vidéksegítő részét. Elindították a Magyar Falu programot, és nagy támogatásokat kezdtek osztani a jobboldali többségű kisvárosoknak. Eközben a kormányzati intézkedések háttérbe szorították a civil mozgalmakat, különösen a politikában aktívakat, az egyházak viszont egyre nagyobb szerepet kaptak a társadalompolitikában és az oktatásban. Az állam megszerezte magának a vidéki médiát, és kiszorította a versenytársakat, uralják az identitáspolitikát, így egységessé rendezik a társadalmat.
A falvak és kisvárosok függenek a külső forrásoktól, amelyeket az állam ellenőriz. Itt nem csak uniós pénzekről van szó, a tanulmányban nagy hangsúly van a közmunkaprogramon, amit a polgármester szervez, így megerősödik a függőségi viszony.
A szociológusok Hajdúnánást emlegetik példaként, ahol 2012-ben indult a közmunkaprogram, amely során ott mezőgazdasági termelés és élelmiszer-feldolgozás zajlik. A helyieknek először nem tetszett a dolog, de megbékéltek vele, ma már 180-200 család művel egy-egy kisebb darab földet, ami az önkormányzat tulajdonában van, sőt, a munkához is ők adnak mindent, gépeket, magokat és palántákat. A program politikai sikert hozott, 2014-ben "újraválasztották a polgármestert, a szociális munkások a helyi politikai élet szereplőivé váltak, a családsegítő központ vezetője pedig 2014 óta önkormányzati képviselő" - olvasható a 24-en.
Természetesen adódnak gondok, így vannak elégedetlen csoportok is, akiket a hatalom látszatintézkedéssel igyekszik elcsendesíteni. Azt hangsúlyozzák, hogy a problémákért a megélhetési bűnözés és a deviáns viselkedés a felelős, ezt nevezik a tanulmány írói büntető populizmusnak. Ennek keretében belül nem próbálják megoldani a mélyen gyökerező társadalmi problémákat, ehelyett a megszokottól eltérő, elfogadhatatlan viselkedést büntetik, okolják.
Fontos elem, hogy a politikai elit reagál az összetett társadalmi ügyekre, amelyeket leegyszerűsítenek a gyors és látványos siker érdekében. A kutatók szerint ez működik, a leegyszerűsített üzenetek könnyen érthetők, az erős érzelmek és az állandó szorongás pedig kedvez a gyors döntéshozatalnak, így fogékonyak az egyszerű, gyors megoldásokra.
Összességében Czibere és Kovách megállapította, mit ismert fel a Fidesz: az alsó középosztályok társadalmi igazságosságra és rendre vonatkozó igénye összefügg a munkához való hozzáféréssel és a létbiztonság érzésével, és az sem érdekli őket, ha ezek elérése – az állam segítségével – mások kárára történik.