KULT
A Rovatból

A nyár legfelkavaróbb filmjében tombolnak a tornádók és az érzelmek – Pusztítás és romantika a Twisters: Végzetes viharban

A cuki lány az Ahol a folyami rákok énekelnekből, a szépfiú az Imádlak utálniból és a mindent szétkapó forgószelek az 1996-os Twisterből: ha összeeresztjük őket, kő kövön nem marad!


A kilencvenes évek egyik világszerte népszerű filmes műfaja volt a természeti katasztrófafilm. Például egy évben kétszer is kitört egy durva vulkán (1997: Dante pokla, Tűzhányó), egy másikban kétszer is a világ végével fenyegetett egy meteor (1998: Deep Impact, Armageddon), és egy mindent elárasztó árvizet is kaptunk (1998: Vízözön). Az akkori őrületet azonban az 1996-os Twister indította el, amely mindenképpen forradalminak tekinthető, főként a számítógépes vizuális effektek használata kapcsán.

A korábban operatőrként igen hatásosan tevékenykedő Jan De Bont (pl. Cujo, A Nílus gyöngye, Drágán add az életed, Fekete eső, Egyenesen át, Elemi ösztön, Halálos fegyver 3) 1994-ben rendezőként is kipróbálta magát, a Féktelenül pedig az év egyik nagy sikerfilmje lett, ráadásul az akciófilmek között máig etalonnak számít.

De Bont hirtelen sztárrendezővé avanzsált, ebben pedig óriási szerepe volt következő filmjének, a Twisternek is, amely a filmtörténelemben elsőként támaszkodott főképp a CGI-ra a tornádók megjelenítésében, vagyis úgy láthatta a világ mozinéző közönsége ezeket a félelmetes szélviharokat, ahogy korábban sosem.

A Twister világszerte 495 millió dollárt kaszált, ezzel pedig az év második legsikeresebb filmje lett A függetlenség napja után. Sőt, a vizuális effekteket Oscar-díjra is jelölték, itt szintén Roland Emmerich ufós haddelhaddjától kapott végül ki.

A Twister azonban nem csak a parádés effektjeivel hengerelte le a nézőket, mivel adott mellé egy romantikus sztorit is, amelyben egy válófélben lévő viharvadász pár (Helen Hunt, Bill Paxton) talál újra egymásra, miközben egy új tornádóanalizáló szerkezetet próbálnak „megetetni” egy pusztító széltölcsérrel. Volt tehát benne akció, dráma, humor és romantika is, a közönség minden szeglete talált magának benne valami neki valót. Épp ezért volt érthetetlen, hogy a sikerekből mindent kipasszírozni próbáló Hollywood hogyhogy nem készített ezután folytatást a Twisterhez, és hogyhogy csak most, 28 évvel az eredeti film után kapunk egy új részt?

Az kétségtelen, hogy még akkor, a kilencvenes vagy a kétezres években kellett volna ütni a még meleg vasat, hiszen olyan darabok között, mint a fent említettek, vagy épp a Viharzóna (2000), A mag (2003), a Holnapután (2004), a Poseidon (2006), a 2012 (2009) vagy A lehetetlen (2012), bizonyára még labdába tudott volna rúgni egy folytatás. Idővel azonban nagyjából kihalt ez a műfaj, a nézők már nem voltak kíváncsiak a természet mindent legyűrő erejére, legalábbis ezt bizonyították a később rendre alulteljesítő próbálkozások, mint pl. A vihar magja (2014), a Pompeji (2014), az Űrvihar (2017) vagy a Greenland: Az utolsó menedék (2020). Egyedül a 2015-ös Törésvonal tudott még elkapni kiemelt érdeklődést a földromboló elemek kapcsán.

Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Twister mind a két főszereplője, Bill Paxton és Helen Hunt is próbálkoztak korábban egy-egy folytatás megszervezésével, sőt, mindketten szívesen meg is rendezték volna (a 2017-ben elhunyt Paxton még az ezredforduló után nem sokkal, Hunt pedig 2020-ban), de egyikük sem kapott zöld utat.

A Universalnál és a Warnernél azonban végül úgy gondolták, itt az ideje feléleszteni a zsánert, vagy legalábbis emlékeztetni az embereket arra, hogy a természeti katasztrófák továbbra is veszélyt jelentenek, esetleg meg lehet lovagolni vele egy jó kis retrohullámot. Ennek tükrében készült el a Twisters: Végzetes vihar, amelybe abszolút az első rész működő elemeit szerették volna újra beleforgatni.

A sztori szerint Kate (Daisy Edgar-Jones) valaha viharvadász volt, de egy barátai halálát okozó félresikerült kaland óta nem hajlandó kimozdulni a New York-i irodájából. Egy volt kollégája, Javi (Anthony Ramos) azonban rábeszéli, menjen ki mégis a terepre, hogy együtt teszteljenek egy viharkövető rendszert. Kate így ismerkedik meg Tylerrel (Glen Powell), akit az élőben közvetített tornádós kalandjai tettek szupercelebbé. A kapcsolatuk viharosan indul, majd egymással versengve indulnak az új tornádók nyomába, ezúttal ugyanis több vihar egyesüléséből egy szörnyű szupertornádó van kialakulóban.

A Twisters talán elsőre legmeglepőbb eleme a rendező személye, Lee Isaac Chung ugyanis eddig főként a csendes kis független drámáiról volt ismert: ő a direktora például a hat Oscar-díjra jelölt, 2020-as Minari: A családom története című csodás filmnek.

A stúdiónál bizonyára úgy gondolták, hogy egy az emberi kapcsolatokat értő és érző szakemberre van szükség, hogy a Twisters ne csupán egy cirkuszi látványosság és CGI-kirakat legyen. A számításuk pedig bejött, Chung ugyanis valóban nagy hangsúlyt fektetett a viharos viszonyok bemutatására és a romantikára is.

A karaktereket nem egy tollvonással skiccelték fel, és nem is lehet őket elsőre teljesen kiismerni. Jóval árnyaltabbak, mint az ilyen típusú filmek hősei és antihősei általában, így a velük kapcsolatos azonnali prekoncepcióink is könnyedén megdőlhetnek bennünk, ahogy halad előre a sztori.

Az például mit jelent, ha egy Twisters: Végzetes vihar című filmre napokkal később visszagondolva nem feltétlenül a látványos tornádópusztítások ugranak be, hanem a szereplők közti dinamikák? Szerintem csupa jót. Ettől függetlenül persze a vizualitásra sem lehet panasz, valóban lehengerlő az, amit a vásznon látunk, és bár olyan emlékezetes elemek talán nem kerültek bele, mint az első rész guruló háza, repkedő tehene vagy a filmvégi tornádóbelső, azért itt is akadnak ütős pillanatok: az gyártelepet szanaszét robbantó, vagy a mozira lesújtó forgószél azért eléggé emlékezetesek.

Ráadásul az alkotók azon döntése is csillagos ötöst érdemel, miszerint az első Twister tiszteletére a Twisterst is teljes egészében Kodak 35 mm-es filmre forgatták, és hogy eredeti oklahomai helyszíneken dolgoztak. Így valóban megkapjuk a hamisítatlan Twister-hangulatot, és kicsit olyan érzésünk támadhat, mintha nem sokkal az első film után készült volna e folytatás.

Színészeket azonban nem hoztak vissza, még cameóra sem. Bár sajnos sem Bill Paxton, sem Philip Seymour Hoffman nem élnek már, de Helen Hunt, Jamie Gertz, Alan Ruck, Todd Field (igen, A hálószobában, az Apró titkok és a Tár rendezője itt még csak színészkedett), Scott Thomson, sőt, a 93 évesen is aktív Lois Smith is simán feltűnhettek volna. (Bill Paxton fia, James Paxton azonban megjelenik egy kis szerepben, Codyként...) Sebaj, így is kiváló színészgárdát sikerült összehozni.

A Daisy Edgar-Jones-Glen Powell-Anthony Ramos trió abszolút viszi a hátán a filmet: Edgar-Jones tüneményes, mint mindig, Powell kiváló abban, hogy megkedveltesse a nézőkkel az elsőre tenyérbe mászó vigyorokkal nagyzoló és felszínesnek tűnő szépfiút, Ramos pedig egy alapvetően szimpatikus fickóba is bele tud csempészni némi sötétséget.

A film első felében talán kicsit sokat sikongatnak a szereplők, ennyi irritáló vuhúúút és huhúúút legalábbis ritkán hallani mozgóképen, de később, ahogy erősödnek a pusztítások, és a poénosan izgisnek tűnő viharvadászatból vérkomoly életveszély kerekedik, ezek szerecsnére elhalnak.

A Twisters: Végzetes vihar tehát főként azokat viszi majd magával, akik szerették az első részt, akik kaphatóak egy kis retrós mozis kalandra és akik szívesen hagyják magukat elsodorni két órára egy romantikával telített szélsebes orkánkaland erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Még nincs vége A Nagy Ő-nek: a finálé után kibeszélőműsor indul, Kiara Lord is visszatér
Az utolsó adás után a párkereső műsor főszereplői utoljára gyűlnek össze, hogy egymás szemébe mondják az igazságot. Kiderül az is, milyen kapcsolatban van a forgatások óta Stohl András a végső választottjával.


Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

Az utolsó epizód után azonnal indul a kibeszélőműsor, amelyben a főszereplők együtt idézik fel a forgatások legemlékezetesebb pillanatait és a végső döntésig vezető utat.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Cserhalmi György 78 éves: kilenc műtét után a színpadon teljesíti felesége utolsó kérését
Cserhalmi György 78 éves. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy visszatérés ünnepe is.


Cserhalmi György ma ünnepli 78. születésnapját. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy olyan visszatérés ünnepe is, amely mögött öt év, kilenc műtét és egy friss, mégis időtálló ars poetica áll. Az Örkény Színház Székfoglaló című önálló estje február 22-én és 25-én is műsoron van, a színpadon pedig egy olyan ember áll, akinek hangja és arca egybeforrt a magyar történelem és filmművészet legfontosabb pillanataival.

1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székházának lépcsőjén több tízezres tömeg előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését. A Fekete Doboz archív felvételei máig őrzik a pillanatot, ahogy a színész egy nemzet hangjává válik. A gesztus nem volt kockázat nélküli.

Évtizedekkel később a Veiszer Alinda műsorában feltett kérdésre, hogy mitől félt, amikor elvállalta a feladatot, egyetlen mondattal válaszolt: „Attól, hogy lelőnek.”

Ez a fajta karakter a filmvásznon is meghatározta pályáját. A nyolcvanas évek egyik kultfilmje, András Ferenc Dögkeselyűje (1982) taxisofőrként mutatta be, aki magányosan száll szembe a kisstílű bűnnel és a közönnyel; a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. A nemzetközi elismerés már korábban megtalálta: az 1976-os Azonosítás című filmben nyújtott alakításáért a Berlinale Ezüst Medve-díjjal tüntette ki a stábot a kiemelkedő egyedi teljesítményért. Szerepelt Szabó István Oscar-díjas Mephistójában is, a 2000-es években pedig Antal Nimród Kontrolljában tűnt fel az emlékezetes „Öltönyös” figurájaként.

Alkotói teljesítményét a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. Már 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2014 óta a Nemzet Színésze cím birtokosa, 2023-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

„Nálunk, színészeknél meló van, kőkemény meló” – foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjúban. A meló-etikához egy életen átívelő, erős értékrend társul: a szabadság fogalma.

„Ő nevelt fel, és ahogy lett egy kis eszem, én is megértettem, hogy mennyit jelent a szabadság” – emlékezett vissza nagyapjára. Ezt az értékrendet a közéleti megszólalásaiban is következetesen képviseli.

A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló beszédében egyértelműen fogalmazott: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal.”

A mai színházi működésről is markáns véleménye van, Latinovits Zoltánt idézve kritizálta a túltermelést. „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem” – mondta a Telexnek adott interjújában. Miközben bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színházban történt baleset után neki tulajdonított „azokhoz tartozol” kiszólásról Szász Júlia színésznő egy interjúban kijelentette, hogy az nem hangzott el.

A közéleti viták és a szakmai állásfoglalások mögött az elmúlt években egy mélyen személyes küzdelem is zajlott. A Rákeltérítő című sorozatban kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről:

„Öt év alatt kilenc műtét, az sok.”

A betegség és a gyógyulás útján a legfőbb támaszt a humor és a partneri viszony jelentette, de egy megrendítő magánéleti pillanat is erőt adott neki. Visszaemlékezése szerint 2016-ban elhunyt felesége utolsó mondata az volt hozzá: „maradj, mert rád még szükség van.” Visszatérése az Örkény Színházba 2025 novemberében ennek a mondatnak a beteljesülése is. A premier utáni érzéseiről így beszélt: „Színpadrozsdám volt, de jólesett, amit a közönségtől kaptam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Sohasem álltam meg” – a 81 éves Hobo ma este egy egész filmmel bizonyítja be, hogy ezt milyen komolyan gondolja
Az Urániában tartott díszbemutató után a Duna TV-n debütál a film. A road movie több ezer kilométeren át, koncertek közben követi a zenészt.


„Sohasem álltam meg, most is úton vagyok.” A mondat Földes László Hobótól származik, és aligha sűríthetné pontosabban egyetlen képbe azt a hat évtizedes pályát, amely a magyar rock- és blueszene, valamint a versszínház egyik megkerülhetetlen alakjává tette. Ma, február 13-án, a 81. születésnapján ez a gondolat különös erővel bír, hiszen este 21 órakor a Duna televízió bemutatja a HOBO 80 – Úton lenni boldogság című, egész életművet feldolgozó portréfilmet. Az alkotást február 10-én, telt házas díszbemutatón ünnepelték az Uránia Nemzeti Filmszínházban, jelezve, hogy a premier egy kiemelt kulturális eseménysorozat csúcspontja.

A film azonban nem egy statikus, nosztalgikus visszatekintés, hanem maga is egy mozgásban lévő, dinamikus alkotás.

A Szederkényi Olga rendezésében, Csáky Attila producer vezetésével és Kőrösi András vezető operatőr képeivel készült road movie több mint 100 órányi frissen forgatott anyagból és jelentős mennyiségű archív felvételből építkezik. A stáb több ezer kilométeren át követte Hobót, a vidéki kultúrházaktól a határon túli fellépéseken át egészen a tavalyi, 80. születésnapját ünneplő Aréna-koncertig. A portré dramaturgiai íve egy különleges történelmi egybeesésre épül:

Földes László 1945. február 13-án született, pontosan azon a napon, amikor Budapest ostroma véget ért.

Ez a kiindulópont lehetővé teszi, hogy a személyes élettörténet egy szélesebb, a magyar történelem sorsfordulóit (1956, 1968, 1989) is érintő kultúrtörténeti tablóvá bontakozzon ki, amelyben egy művész szabadságvágya és függetlensége tükrözi egy egész korszak feszültségeit.

„Egy olyan emberről, művészről beszélünk, aki szabad” – nyilatkozta Csáky Attila producer a Kultúra.hu portálnak. Ez a szabadság hatja át a film formanyelvét is. „A személyiségéhez igyekeztünk adaptálni a film mesélési módját” – erősítette meg Szederkényi Olga rendező, ezzel indokolva, miért választották a hagyományos portré helyett a folyamatos mozgást és úton levést középpontba állító road movie műfaját. A díszbemutatón Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos is ezt a kettősséget emelte ki, amikor arról beszélt,

hogyan vált Hobo a magyar kultúra szerves részévé: „Hobo a bluest úgy hozta közel hozzánk, hogy a szövegekbe beemelte a legnagyobb költőinket…”

Ez a híd a blues zenei hagyománya és a magyar irodalom között teremtette meg azt az egyedi hangot, amely generációk számára tette őt hiteles és releváns előadóvá.

Művészi hitvallását maga Hobo fogalmazza meg a legélesebben.

„Hobo, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem, nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de úton lenni boldogság, megérkezni halál” – hangzik el tőle a werkfilmben, míg egy másik nyilatkozatában így fogalmaz:

„Nem redukálom a mondanivalómat vagy a szókincsemet azért, hogy mindenki megértsen” – mondta az Infostart.hu-nak. Az alkotói attitűd azonban nem jelent magányosságot; a filmben családtagok, pályatársak és a közönség tagjai is megszólalnak, árnyalva a kőkemény rocker imázsát.

A ma esti televíziós premier egy tudatosan felépített, hároméves időszakot zár le.

A „Hobo 80” jubileumi programsorozat 2024 februárjában kezdődött,

amikor a közmédia a Petőfi Zenei Díj életműdíjával ismerte el munkásságát. A csúcspontot a 2025. február 15-i, teltházas koncert jelentette a Papp László Budapest Sportarénában, amelynek felvételei a most bemutatandó mű gerincét is adják.

Ez az életmű olyan sarokpontokat foglal magában, mint az 1978-ban alapított Hobo Blues Band, amely évtizedekre meghatározta a hazai zenei életet, és amely 2011 óta Hobo és Bandája néven működik tovább. Ide tartozik az 1984-es Vadászat című dupla konceptalbum, amely a magyar rocktörténet egyik megkérdőjelezhetetlen klasszikusa.

És persze nem maradhat ki a sorból Szomjas György 1981-es, mára digitálisan felújított kultuszfilmje, a Kopaszkutya,

amelynek főszereplőjeként Hobo egy egész generáció életérzését testesítette meg. Munkásságát 2011-ben a legmagasabb állami művészeti elismeréssel, a Kossuth-díjjal ismerték el.

A most bemutatott film gyártási háttere is megvilágítja a projekt komplexitását. A Nemzeti Filmintézet 151,2 millió forintos gyártási támogatással állt a tévéfilm mellé. A fejlesztés korai szakaszában, 2024 tavaszán a sajtó még más alkotói felállásról és munkacímről (Nem lehet két hazád) számolt be, ami jelzi, hogy a kreatív folyamat során a koncepció jelentős változásokon ment keresztül, mire elnyerte végső, Szederkényi Olga által rendezett formáját. A ma esti premierrel ez a hosszú alkotói út is a végéhez ér, és a közönség egy olyan portrét láthat, amely nemcsak emlékezik, hanem a jelenben mutatja be a folyamatosan alkotó, ma is aktív művészt.

Ahogy Hobo fogalmaz: „Sohasem álltam meg, most is úton vagyok. Annyi a különbség a régi időkhöz képest, hogy van hová hazatérnem.”

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk