SZEMPONT
A Rovatból

„A magánban olyan ellátást kap az ember, aminek alanyi jogon járnia kellene” – egyre többen választják a magánszülészeteket

Budapesten már minden ötödik baba magánkórházban születik. Akár egymillió forintnál is többe kerülhet egy ilyen szülés, sokan mégis inkább összespórolják a pénzt. Kíváncsiak voltunk, miért.
Rónyai Júlia. Illusztrációk: Lengyel Lívia - szmo.hu
2022. november 03.



Robbanásszerűen, közel másfélszeresére nőtt a magánklinikán szülő anyukák száma a tavaly. Ma már minden ötödik baba magánban jön világra Budapesten - derül ki egy frissen megjelent kutatásból. De vajon miért fordítanak hátat egyre többen az állami intézményeknek? Mit nyújthatnak a magánklinikák, amit a közkórházak nem? És mi az, amiben az állami intézmények még mindig verhetetlenek? Szakértővel és anyukákkal is beszélgettünk.

A 40 éves Tímea négy babája közül az első egy budai állami kórházban, további három azonban már magánklinikán született.

Az anyuka nem titkolja: az alapcsomagért legutóbb 700 ezer forintot fizetett, míg a szülésznő kiválasztásának díja plusz százezer forint volt. Mindez ma tipikusnak mondható egy magánintézményben, az árakat illetően ugyanis nem nagy a szórás.

„Bár az állami kórház nem tűnt annyira ramatynak, mint azt elsőre gondoltam, meg sem közelítette a magán színvonalát. Egy tízes skálán kettesre értékelném”

- mondja az édesanya, aki második várandóssága előtt inszemináción esett át, már csak ezért is fokozottan ügyelt a magánintézmény kiválasztásakor. 

„Ott nem találkoztam olyan szülésznővel, aki ne lett volna kedves és segítőkész. Mindenki foglalkozott velem, nem éreztem magam egy futószalagra téve. Nem kellett pénzt dugdosni az orvos zsebébe, mivel a teljes összeg őt illette, és egyébként is volt benne elhivatottság.”

Tímea hozzáteszi, bizalmat keltett benne a tisztaság és az atmoszféra is: nem fogta el az a lehangoló érzés, mint az állami kórházban. Bármit kért, azonnal hozták, ráadásul legfeljebb kétágyas szobában helyezték el a kismamákat. Egyedüli hátrányként azt emeli ki, hogy koraszülés esetén nem tudták volna vállalni a szülés levezetését.

„Az állami kórházban hajlamosak sürgetni és sok szempontból beleavatkozni a szülésbe. Persze, ez néha orvosilag indokolt, de nem minden esetben. Ha fizet az ember egy szolgáltatásért, elvárhatja, hogy a szülés háborítatlan legyen” - mondja az anyuka, aki távolról sincs egyedül, hiszen az utóbbi években közel másfélszeresére nőtt a privát klinikán szülő nők száma. Ma már nemcsak a kifejezetten jómódú kismamák döntenek emellett, hanem gyakran azok is, akik a félretett forintjaikat költik el a klinikán.

De mi állhat a hirtelen növekedés hátterében?

Talán a növekvő tudatosság is: érdekes adat, hogy egy nem reprezentatív kutatás szerint a magánban szülő nők 87 százaléka felsőfokú végzettségű. Vannak azonban ennél nyomósabb gyakorlati okok is.

„A pandémia idején szerepet játszott a döntésben a koronavírustól való félelem, és az, hogy a közkórházakban sokszor akadályozott volt az ellátás. Ám az igazi fordulatot a hálapénz 2021-es kivezetése jelentette, amivel ellehetetlenült a szabad orvosválasztás”

- mondja Lengyel Lívia közgazdász, a “TOP30 Legbefolyásosabb szereplő a magánegészségügyben” című kiadvány szerkesztője.

Lengyel Lívia. Fotó: Erdős Juci

Egy százalék sem meri már odacsúsztatni a borítékot

Lengyel Lívia szerint a nők általában nem ragaszkodnak egy konkrét nőgyógyászhoz – jellemzően egészen a pozitív terhességi tesztig. Azután jóval érzékenyebbé válnak a kérdés iránt, az orvosválasztás ugyanis gyakran enyhíti a kiszolgáltatottság érzését.

„Nőként beidegződésünk volt, hogy minden kismama szülészorvost választ, akinek hálapénz formájában mond köszönetet. Ennek fejében elvárhatja, hogy az orvos a szülés idején jelen legyen. Ha kell, elvégezze a császármetszést, és a terhesség során támogatást nyújtson.

A közkórházakban korábban hallgatólagos megegyezés alapján a szülés utáni kontroll alkalmával cserélt gazdát a boríték. Ma már az orvosok és a betegek is tartanak ettől: egy nemrég megjelent kutatás szerint 1 százalék alá szorult a hálapénzforgalom” - hangsúlyozza a szakértő, aki 15 évet töltött a privát egészségügyben, többek közt nőgyógyászati területen is, jelenleg pedig tanácsadóként dolgozik.

Ezzel egybecseng a 34 éves Barbara tapasztalata is, aki mindkét kislányát egy budai állami kórházban hozta világra.

„Határozottan és hangosan megkérdezték tőlem, hogy ugye sehová nincs pénz bedugva az ajándékzacsiba? A terhesség alatti vizsgálatokat végző orvosom pedig többször, mások füle hallatára hangsúlyozta, hogy a szülést nem ő fogja levezetni.”

Ha azonban a kismama a választását nem tudja a hálapénz formájában kifejezni, az sok esetben nem teremt kellő érzelmi biztonságot a számára. A közgazdász ennek tulajdonítja, hogy 2020 és 2021 közt nem kevesebb, mint 46 százalékos emelkedés történt a magánklinikán szülő nők számában. Hozzáteszi, ezzel együtt még mindig rengetegen szülnek államiban, nem “lázadtak fel” a kismamák.

A magánintézményekben továbbra is kiválaszthatjuk a számunkra szimpatikus orvost. Igaz, az átlagosan 7-900 ezer forintos alapcsomagnak ez nem része: jellemzően extra díjat számolnak fel, ha egy adott személyhez ragaszkodunk, ekkor egymillió forint feletti összköltséggel számolhatunk - mondja Lívia.

A megkérdezett nők több mint fele már az első pillanatban eldöntötte, hogy magánszülészeten tervezi világrahozni a gyermekét. Ezután választott intézményt, csomagot és esetenként orvost. A terhesgondozást azonban a kismamák 70 százaléka máshol veszi igénybe, akár közfinanszírozott formában - így kicsivel többet kell várniuk, de jelentős összeget spórolhatnak.

A “TOP30 Legbefolyásosabb szereplő a magánegészségügyben” november 11-én, a Nagy Magánpraxisnapon mutatkozik be, ahol személyesen beszerezhető, illetve a top30eu.hu oldalon postán is megrendelhető lesz. A hagyományteremtő célú kiadvány a legaktuálisabb témákat - most például többek közt a magánszülészetek ügyét - feldolgozva szól a szakmának és a laikusoknak egyaránt. Képet ad arról, kik ma a piac legfontosabb szereplői, és milyen intézmények közt érdemes válogatni a pácienseknek. Témája az is, hogyan oldhatjuk meg az egészségfinanszírozást a jelenlegi környezetben, a növekvő árak mellett, milyen egészségbiztosítási lehetőségek, egészségpénztárak közül érdemes választanunk. Megszólalnak benne szakértők, elemzők és egészségpolitikus is, aki nem a profit, hanem a méltányosság oldaláról vizsgálta a kérdést. Kiderül belőle, hogyan alakult a magánpiac az elmúlt 5 évben, kik veszik igénybe a magánegészségügyet, valamint, hogy mi alapján választanak és mennyi pénzt költenek a páciensek.

„Ma az orvosok mintegy 70 százalékának van praxisa az állami és a magánszférában is. A szülészet azonban kissé kilóg a sorból, ott inkább jellemző, hogy az orvosok otthagyják az állami kórházakat.”

„Ennek oka többek közt, hogy a közkórházakban ügyelni kell, örökké készenlétben állni, akár szabadságról és éjszaka is berohanni. Magánorvosként ugyanakkor nem kell annyi szülést vállalniuk, mint az államiban. Így a munka is kiszámíthatóbb, a programozott császár esetében kifejezetten előre tervezhetők a szülések.”

A magánorvosok kis része pedig már csak terhesgondozást, illetve műtéteket vállal, ami teljesen tervezhetővé teszi a munkát és magánéletet. Persze, az sem elhanyagolható, hogy a magánszektorban transzparens módon kereshetnek annyit, mint régen a hálapénzes rendszerben” - mondja Lengyel Lívia.

„A mennyország kapuja, ahol még a takarítónéni is kedves”

Barbarának az állami kórházban voltak rendkívül jó tapasztalatai - ám más szempontból nagyon rosszak is.

„Az első szülésem során minden flottul ment. Az ingyenes szülésfelkészítőn megismertem azokat, akikkel később a szülés során is találkoztam, így nem vettek körül vadidegenek. A budai, hegyvidéki kórház általános állapotához képest a szülészet a mennyország kapuja: a legutolsó takarítónéni is kedves, előzékeny. Még ingyenes genetikai vizsgálat is volt akkoriban, mint a felkapott helyeken” - meséli. A második szülése ugyanitt azonban már nem volt ilyen szívderítő élmény.

„Egy ponton kértem epidurális érzéstelenítőt, de mire jött az aneszteziológus - amiből összesen kettő volt a kórházban - már megszültem. Ez számomra felfoghatatlan. Bármi történik is a szülés közben, arra azonnal reagálni kell, nincs mese. Ha komplikáció lépett volna fel, akkor meghaltunk volna mind a ketten? Máig sem tudom.”

„A kórházi kaja is felháborító volt: mivel 12:53-kor szültem, már nem járt nekem ebéd. Délután kaptam egy szelet kenyeret és egy almát, meg valami zavaros folyadékot egy tégelyben.”

Barbara hozzáteszi: „A magánban szerintem olyan ellátást kap az ember, aminek alanyi jogon járnia kellene. Ha kérsz fájdalomcsillapítót, kapsz. Van ideje rád a szülésznőnek, nem szaladgál. Az apa bent aludhat veletek, így egyből elkezdhet kialakulni a kötődés. Megvan az intimitása annak, hogy csak ti vagytok ott hármasban.”

A fenti rossz példa ugyanakkor nem általános. Lengyel Lívia hangsúlyozza: egy felújított, minden eszközzel felszerelt egyetemi klinika szülészete tudásban és tapasztalatban is olyan hátteret nyújt, amelynek hála minden felmerülő komplikáció kezelhető.

„Széles tapasztalatom van országosan a nőgyógyászati osztályok látogatásában. A magánklinikák bár jól felszereltek, komplikáció esetén nem tudják ugyanazt az ellátást adni, hiszen nem erre vannak felkészülve. Az egészséges, problémamentes terhességre berendezkedett magánkórháznak nincs olyan széles szakmai apparátusa, hogy például a koraszülött ellátásban hátteret biztosítson.”

A szakértő azonban hozzáteszi: megérti, ha egy egészséges, komplikációtól mentes terhesség után a kismamák szép környezetben, kellemes szobában szeretnének szülni. Ahol nincs tömeg, és ahol kiemelten gondoskodnak róluk, szeretgetik őket. Ha pedig bármilyen plusz igény felmerül, azt is megoldják és kiszámlázzák.

„A kutatásunkban feltűnően sokan a VBAC (vaginal birth after caesarean section) szülés lehetősége miatt mentek magánba. Ez ma már szinte egy mozgalom: azt jelenti, hogy egy császáros szülés után a következő babát természetes úton szeretnék világra hozni. Magánban könnyebb olyan klinikát, orvost találni, aki nyitott az ilyesmire, míg államiban sokan szóbahozni sem mernék” - mondja Lengyel Lívia.

A magánszülészetek azonban - Pécs kivételével - csak Budapesten elérhetők. „Aki ragaszkodik a magánhoz, annak akár többszáz kilométert is utaznia kell érte. Aki azonban maradna az államinál, az nagyon jó állapotú, jól felszerelt kórházakat talál akár a megyeszékhelyeken is.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: