KULT
A Rovatból

A horrorok királyán élősködik Az ördögűző: A hívő – Az eredeti film rendezője megígérte, hogy megszállja a 2023-as változat direktorát

Az eredeti film zsenialitását azonban nem éri el a 2023-as. Ha egy folytatásban az a legjobb, amikor felcsendül benne az eredeti, jelen esetben az 1973-as Az ördögűző fantasztikus és kultikus zenéje Mike Oldfieldtól, akkor nagy a baj… A hívő azonban tényleg nem szolgál sokkal többel.


50 éves Az ördögűző, minden idők talán legfélelmetesebb és legjobb horrorfilmje. William Friedkin alkotása 1973-ban óriási kasszasiker lett, hosszan kígyózó sorok álltak az Egyesült Államok mozijai előtt, az emberek akár órákat is vártak, hogy beülhessenek a filmre, amiről akkoriban mindenki beszélt. 11 millió dolláros költségvetésére 441,3 milliót keresett, ami még ma is szép összeg lenne, hát még 50 évvel ezelőtt! Ha az inflációt figyelembe vesszük, ez ma már több mint kétmilliárd dollárt jelentene, ezzel pedig Az ördögűző minden idők 16. legsikeresebb filmje lenne még most, 2023-ban is.

Na de minek volt köszönhető a film által kiváltott szenzáció?

Sokak szerint annak, hogy William Peter Blatty forgatókönyvíró (illetve az eredeti regény szerzője) és William Friedkin rendező (aki egy évvel korábban kapott Oscar-díjat a Francia kapcsolatért) egy olyan horrort alkottak, amire addig még nem volt példa. Bátor volt, véres, merész, ráadásul a sok-sok szörnyűséget egy 12 éves kislánnyal végeztették el, ami tovább fokozta a borzalmakat.

Az akkori közönség nem volt ilyesmihez szokva, sokan lettek rosszul a vetítések alatt, felfordult a gyomruk, vagy elájultak a sokktól.

S természetesen hatással volt a horror műfajára is, elindította az ördögűzős filmek cunamiját, amelyek azóta is özönlenek Hollywoodból és a világ minden tájáról, ám nem meglepő módon egyik sem tudott az 1973-as remekmű nyomába érni. Még Az ördögűző-franchise darabjai (1977: Az ördögűző: Az eretnek, 1990: Ördögűző 3, 2004: Az ördögűző: A kezdet, 2005: Ördögűző: Dominium) is többségükben silányra sikeredtek, kezdve a minősíthetetlen második résszel (a harmadik egész jó volt), a véget nem érő koppintásokra pedig kár szót/időt vesztegetni. Talán csak Scott Derrickson 2005-ös filmje, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért említhető jó szívvel, hiszen az legalább ügyesen vegyítette az exorcizálós horrort a bírósági drámával, de itt meg is állt a tudomány.

Mivel azonban már régen kaptunk filmet a franchise-ból (18 éve), a horrorokban sikerrel utazó Blumhouse Productions az utóbbi öt évben mozikba küldött új Halloween-trilógia sikerén felbuzdulva gondolt egy merészet, potom 400 millió dollárért megszerezte Az ördögűző jogait, és belement abba is, hogy ebből is egy trilógiát készít, szóval akármennyit is hoznak a filmek, mindenképp három részt kapunk. Jaj nekünk!

A rendezésre pedig a modern Halloween-filmeket is levezénylő David Gordon Greent kérték fel újfent, aki, úgy tűnik, régi, klasszikus horrorok feltámasztására tette fel az utóbbi időben a karrierjét, noha korábban inkább komédiákban (Ananász expressz, Király!, A bébisintér) és egész jó független drámákban (Áramlat, Prince Avalanche – Texas hercege, Joe, Bostoni erő) utazott. A 2018-as Halloween azonban meglepően jól sikerült, s úgy tűnt, Green tiszteli az eredetit, és az ősrajongók kielégítése mellett képes a modern kor elvárásainak is megfelelni.

A 2021-es Gyilkos Halloweenel és a 2022-es A Halloween véget érrel azonban sajnos visszakanyarodott a műfaj posványába, a felesleges folytatások pöcegödrébe.

Az ördögűző: A hívő pedig ismét bebizonyította, hogy David Gordon Green nem érzi a horrort. A sztori szerint, ahogy a valóságban, úgy a filmben is 50 év telt el Chris és Regan MacNeil georgetowni pokoljárása óta. Victor Fielding (Leslie Odom Jr.) egyedül neveli a 13 éves lányát, Angelát (Lidya Jewett), aki egy nap a közeli erdőbe merészkedik a barátnőjével, Katherine-nel (Olivia O’Neill), majd eltűnnek. Három nappal később kerülnek elő, de egyikük sem emlékszik arra, hogy mi történt velük, sőt, úgy gondolják, csupán néhány órát hagytak ki. A szülők öröme azonban nem tart sokáig, a lányok ugyanis egyre furábban viselkednek, az ördögűzős témában jártas nézőknek pedig gyorsan leesik: őket bizony igencsak megszállták. Victor tehetetlenségében felkeresi az eredeti film főszereplőjét, a hasonló borzalmakat átélt Chris MacNeilt (Ellen Burstyn első ízben tért vissza a franchise-hoz), aki azóta írt egy könyvet az esetükről, ami miatt a lánya, Regan (Linda Blair) megszakította vele a kapcsolatot. Chris tapasztalatai talán segítenek kiűzni a démon(okat) a lányokból, az egyház ugyanis nem igazán akar foglalkozni az esettel.

Nos, A hívőre egyáltalán nem igaz az, amit David Gordon Green és első Halloweenje kapcsán írtam fentebb, nevezetesen, hogy tiszteli az eredetit, és sikeresen hangolta át a mai igényekre.

Az legalábbis kevés a tisztelethez, hogy beleerőszakolta Chris MacNeil karakterét a sztoriba, amúgy teljesen feleslegesen (ráadásul a 90 éves Ellen Burstyn bevallotta, hogy csak és kizárólag a neki felajánlott igen szép gázsi miatt mondott igent a felkérésre, a fizetéséből azonban egy ösztöndíjat finanszírozott az Actors Studio számára a Pace Egyetemen), és hogy egy montázsjelenetben Mike Oldfield Tubular Bells című csodás szerzeményének egy feldolgozását hallhatjuk, ami eszünkbe juttatja, mennyire jó is volt az eredeti, és hogy inkább azt kéne sokadszor újrázni.

A hívő egy Haitin játszódó prológussal indít, ahol a fotós Victor és terhes felesége, Sorenne (Tracey Graves) nyaralnak, majd földrengés, halál és vágás 13 évvel későbbre, amikor már csak apára és lányára (persze Angelának, azaz angyalnak kellett elnevezni a gyermeket az ördögűzős sztoriban) fókuszálhatunk. S igazából ekkor kezdődik a jó hosszú felvezetés, ami nagyjából a film felét kiteszi az eltűnéssel, a megkerüléssel, az első furcsa jelekkel, majd kapunk egy szép hosszú exorcizálást is. A hívő abban próbált más lenni az előző daraboknál, hogy ezúttal nem egy, hanem mindjárt két lányt száll meg a Lamashtu nevű démon (akinek a nevét csak a végefőcímből tudhatjuk meg, a filmben nem hangzik el), illetve hogy ezúttal nem az ördögűzést elvégző pap vagy papok vannak előtérben, hanem a szülők (Odom Jr.-on kívül Jennifer Nettles és Norbert Leo Butz), illetve a helyi közösség idevágó tagjai: az apácának készült, szomszédban lakó nővér (Ann Dowd), a helyi lelkipásztor (Raphael Sbarge), egy javasasszony (Okwui Okpokwasili) és Victor jó barátja (Danny McCarthy). Szóval itt most nem Isten szolgái, hanem a közösség lép fel együttesen a gonosz ellen, hiszen abban rejlik az igazi erő!

Sajnos egyik frissítés sem tett hozzá az amúgy ezerszer látott és semmi emkékezeteset, félelmetest vagy meghökkentőt nem prezentáló képsorokhoz. A hívő egy újabb lusta és ötlettelen koppintása Az ördögűzőnek, ami nem méltó rá, hogy a franchise része lehessen.

S nem véletlen talán az sem, hogy William Friedkin nem sokkal az idén augusztusban bekövetkezett halála előtt a következőket nyilatkozta David Gordon Green készülő filmje kapcsán: „A fickó, aki az új Halloween-folytatásokat csinálta, most készít egyet Az ördögűzőhöz is. Így van, az egyik fő művemet az az ember fogja kibővíteni, aki az Ananász expresszt rendezte. Nem akarok ott lenni, amikor ez megtörténik. De ha létezik szellemvilág, és vissza tudok térni, akkor azt tervezem, hogy megszállom David Gordon Greent, és pokollá teszem az életét.” Űzzük is ki gyorsan A hívőt az emlékeinkből!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal
Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.


Volt már olyan borzalmas érzésed, hogy valami szörnyűség leselkedik rád a sarkon túl? Pontosan erről szól a Netflix legújabb, nyolcrészes horrorja, a Something Very Bad Is Going To Happen, magyarul valószínűleg a Nagyon rossz előérzetem van címmel megy majd, amelynek mind a 8 epizódja március 26-án érkezik. A főszerepben Camila Morrone és Adam DiMarco látható, a kreatív felügyeletet pedig a Stranger Things alkotói, a Duffer fivérek biztosítják – írta a LADbible.

A történet egy fiatal pár esküvője körül bonyolódik, ahol a menyasszony, Rachel egyre inkább retteg attól, hogy élete legrosszabb döntését készül meghozni.

A sorozatot a házasság Carrie-jeként és Rosemary gyermekeként emlegetik, ami egy fokozódó paranoiára épülő pszichológiai horrort ígér. Az első, egyperces előzetes ezt a nyomasztó hangulatot erősíti: miközben a menyasszony az oltár felé vonul, a képeket nyugtalanító látomások, torz, vészjósló mosolyok és különböző szereplők ismételt bocsánatkérései szakítják meg. A feszültség a csúcspontjára ér, amikor egy hang felteszi a kérdést: „Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?”.

A sorozat mögött Haley Z. Boston áll alkotóként, a rendezői székben pedig a Baby Reindeer egyik rendezője, Weronika Tofilska mellett Axelle Carolyn és Lisa Brühlmann is helyet foglalt.

„Imádom a horrort. Teljesen természetes közeg számomra: így dolgozom fel a saját érzelmeimet, érzéseimet, és így értem meg a világot is.” – nyilatkozta Boston a Netflix Tudum nevű magazinjának. Hozzátette, a horror szerinte lehetővé teszi a tabunak számító érzések felfedezését.

„Szerintem a horror lehetőséget ad arra, hogy tabunak számító érzéseket is megvizsgáljunk, és ezeknek a félelmeknek valódi formát, igazi súlyt adjunk.”

Az alkotó azt is elárulta, hogy az ihletet egy gyerekkori beszélgetés adta az anyjával. „Amikor gyerek voltam, anyukám azt mondta nekem: „Csak arra kell figyelned, hogy ne a rossz emberhez menj feleségül”

– mondta, majd elárulta: „A sorozat arról a félelemről szól, hogy az ember a rossz emberhez megy”

A rettegő menyasszonyt Camila Morrone, vőlegényét pedig Adam DiMarco alakítja. A szereplőgárdában olyan nevek is feltűnnek, mint Jennifer Jason Leigh, Ted Levine, Jeff Wilbusch, Karla Crome és Gus Birney. A közönség első reakciói alapján nagy az érdeklődés.

„A cím és a főszereplők korábbi munkái alapján egy hangulatos, pszichológiai thrillerre vagy egy sötét presztízsdrámára számítok” – írta egy kommentelő.

„Ennek az előzetesnek komoly esküvői horror energiája van. Nézni fogom” – fogalmazott egy másik, míg egy harmadik hozzátette: „Na, ez valami izgalmas és borzongató. Alig várom, hogy lássam.”

A gyártásért a Duffer fivérek cége, az Upside Down Pictures felelt, a Baby Reindeer-ből ismert Weronika Tofilska pedig a nyolc epizódból négyet rendezett. Aki kíváncsi, jelölje be a naptárában március 26-át – ez az esküvő garantáltan nem a boldog befejezésről fog szólni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Még nincs vége A Nagy Ő-nek: a finálé után kibeszélőműsor indul, Kiara Lord is visszatér
Az utolsó adás után a párkereső műsor főszereplői utoljára gyűlnek össze, hogy egymás szemébe mondják az igazságot. Kiderül az is, milyen kapcsolatban van a forgatások óta Stohl András a végső választottjával.


Péntek este véget ér A Nagy Ő legújabb évada, a nézők pedig végre megtudják, hogy a népszerű színész-műsorvezető, Stohl András kit választ: Kiara Lordot vagy Kiss Krisztát.

Az utolsó epizód után azonnal indul a kibeszélőműsor, amelyben a főszereplők együtt idézik fel a forgatások legemlékezetesebb pillanatait és a végső döntésig vezető utat.

A műsor lehetőséget ad arra is, hogy a párjelöltek és Stohl András egymás szemébe mondják az igazságot. A beszélgetéseket a realityhez hasonlóan Lékai-Kiss Ramóna vezeti majd, a nagy Ő mellett pedig Kiara, Kriszta, Böbe és Gina térnek vissza egy utolsó közös szereplésre.

Az előzetesből kiderül, hogy a hölgyek nem fognak finomkodni egymással. Böbe például elmondja, hogyan élte meg a sárga rózsás incidenst, és kiderül az is, hogy Kiara megsajnálta-e őt az ellopott randi miatt. A nézők arra is választ kapnak, mi lehetett volna András és Gina között, ha a szőkeség megnyílik a férfinak. Kiderül, melyik nővel kapcsolatban ismeri el Stohl András, hogy rengeteg hibát követett el vele szemben, és még csak észre sem vette, hogy hibázik.

A színész-műsorvezető azt is elárulja majd, milyen kapcsolatban van a forgatások óta a választottjával, akit a péntek esti fináléban fog megnevezni.

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Daenerys Targaryen Mácsai Pállal kémkedik a Budapesten forgatott Poniesban – Hetvenes évek, összeesküvések, átverések, magyar színészek
Emilia Clarke és Haley Lu Richardson számunkra ismerős utcákon és tereken próbálják kinyomozni, kik és miért ölték meg CIA-s férjeiket.


Susanna Fogel író-rendező-producer főként női történetekkel, nőkről szóló, a nőket különféle, sokszor férfiak helyébe helyező sztorikkal pakolta tele a filmográfiáját. Hozzá kapcsolódik például A légikísérő és az Anne Frank bújtatója című sorozatok, az Éretlenségi című vígjáték forgatókönyve, vagy a Magyarországon forgatott, 2018-as A kém, aki dobott engem, amit egyúttal meg is rendezett. S úgy tűnik, megtetszett neki a kémtéma, sőt, kis hazánk is, ugyanis ezúttal újra ötvözte a kettőt. Ismét Budapestre utazott a stábjával, hogy leforgassa az íróként, producerként, rendezőként és kreátorként is jegyzett Ponies című hidegháborús dráma-thrillersorozatot (nálunk a SkyShowtime-on látható). S bár eddigi darabjai főként a nevettetés nemes céljával készültek, ezúttal Fogel komolyabb vizekre evezett, bár a humort így sem tudta teljesen mellőzni, úgy tűnik, az már mindig a lényének része marad. És ez jól is van így.

A Poniesban rengeteg budapesti helyszínt ismerhetünk fel, bár csodaszép fővárosunk ezúttal sem önmagát alakítja: mint oly sokszor, most is Moszkvának álcázza magát.

1977-ben járunk. Két „PONI”, azaz „person of no interest” (a hírszerzés nyelvén „érdektelen személy”) névtelenül dolgozik titkárnőként az amerikai nagykövetségen. Egészen addig, amíg férjeiket (John Mcmillan, Louis Boyer) rejtélyes körülmények között meggyilkolják, a két nő pedig úgy dönt, kiderítik, mi történt a párjaikkal, és beállnak CIA-ügynöknek. Bea (Emilia Clarke) egy komoly, túlképzett, szovjet bevándorlók oroszul is beszélő gyermeke. Társa, Twila (Haley Lu Richardson) pedig egy kisvárosi lány, aki ugyanolyan nyers, mint amennyire félelem nélküli. Együtt dolgoznak azon, hogy feltárjanak egy szerteágazó hidegháborús összeesküvést, és megoldják azt a rejtélyt, amely miatt özvegyek lettek.

A Poniesban tehát Susanna Fogel folytatja hagyományát, és érdekfeszítően mesél két nőről, akik egy abszolúte férfiak uralta világban (nem elég a kémes terep, a nőket lenéző tematikára még a korszak is rátesz egy lapáttal) kénytelenek boldogulni beépített ügynökökként, noha semmiféle ilyen képzésük nem volt korábban. Titkárnők voltak és feleségek. Viszont mindketten eszesek, elszántak és bátrak, mindez pedig már elég is ahhoz, hogy a KGB elleni életveszélyes játszmába kezdjenek, ráadásul szovjet felségterületen. Gyorsan be is indulnak az események, amikor felbukkan egy kegyetlen KGB-ügynök, Andrej (Artjom Gilz), és randevúra hívja Beát…

A Ponies alaphangon egy szórakoztató, fordulatos, időnként könnyed, máskor pedig meglepően erőszakos és komor kémjátszma. Nekünk, magyaroknak mégis sokkal emlékezetesebb és érdekesebb néznivaló lesz, természetesen a hazai vonatkozásoknak köszönhetően.

Valószínűleg kétszer kell majd megnéznünk az epizódokat, hiszen az első megtekintés minden bizonnyal azzal fog telni (a budapestieknek legalábbis feltétlenül), hogy próbáljuk felismerni vagy kideríteni, melyik külső jelenetet a főváros melyik pontján rögzítettek, mely idegen városelemeket tettek be az utómunka során CGI-jal a magyar látképbe (Kreml, sztálinkák stb.), s egyáltalán melyik utcát vagy teret látjuk épp? Így viszont lemaradunk a pergő párbeszédekről és a szereplők közti dinamikákról. Saját tapasztalat, újra kell nézni majd ezt-azt, higgyétek el!

Mivel itthon forgott, az is elkerülhetetlen volt, hogy feltűnjenek benne kiváló magyar színészek is, jöhet tehát az arcfelismerős játék is! A legnagyobb szerepeket Walters Lili (Senki szigete, Egynyári kaland, Drakulics elvtárs, Űrpiknik, Apatigris) és Mácsai Pál (Hanussen, Torzók, A temetetlen halott, Rokonok, Testről és lélekről, Terápia, A besúgó) kapták az összesen nyolc részt számláló Poniesban: előbbi a fiatal, szovjet piaci árust, Ivannát, utóbbi a kémkiképző Emile-t alakítja. Rajtuk kívül pedig olyan hazai arcokat lehet még felismerni kisebb szerepekben, mint Törőcsik Franciska (ő manapság sehonnan sem hiányozhat), Trokán Nóra, Fehér Panna, Ferencz Attila, Bartos Ágnes, Karácsonyi Zoltán, Holl Zsuzsanna, Schmidt Sára, Mészáros Piroska, Szóka Roland vagy Törköly Levente.

Mácsai és Walters egyébként nagyot is játszanak, abszolút egyenrangúak a nemzetközi sztárokkal és a főszereplőkkel. Emilia Clarke (Trónok harca, Solo: Egy Star Wars történet, Mielőtt megismertelek, Múlt karácsony, Titkos invázió) és Haley Lu Richardson (A Fehér Lótusz, Egy magányos tinédzser, Széttörve, Két lépés távolság, Nemterhes) egyébként emlékezetes páros, nyilván a karakterek, Bea és Twila elütő személyiségjegyei miatt is, jól kiegészítik egymást. Az egyik a laza, nagydumás és jól improvizáló, a másik a megfontolt, konszolidált és eltökélt.

Abban viszont megegyeznek, hogy mindkettejük számára új ez a kémesdi, így eleinte meg vannak rettenve, de szívesen vesznek részt benne eddigi életük után, amelyet főként a sarokban töltöttek. Így örömmel lépnek most az előtérbe, és veszik kezükbe az események irányítását.

A Ponies nem találja fel a spanyolviaszt, és nem is rukkol elő igazán forradalmi dolgokkal, de erős alapokról indul, amikből érdekes és izgalmas sztoriszálakat fejt ki. Igazából szinte ugyanaz a helyzet itt is, mint Susanna Fogel korábbi filmjében, A kém, aki dobott engemben Mila Kunisszal és Kate McKinnonnal, csak most a hetvenes években járunk, komolyabb az atmoszféra, és nagyobbak a tétek. S persze a színvonal is megugrott a pozitív irányba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Cserhalmi György 78 éves: kilenc műtét után a színpadon teljesíti felesége utolsó kérését
Cserhalmi György 78 éves. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy visszatérés ünnepe is.


Cserhalmi György ma ünnepli 78. születésnapját. Az évforduló nem csupán egy szám, hanem egy olyan visszatérés ünnepe is, amely mögött öt év, kilenc műtét és egy friss, mégis időtálló ars poetica áll. Az Örkény Színház Székfoglaló című önálló estje február 22-én és 25-én is műsoron van, a színpadon pedig egy olyan ember áll, akinek hangja és arca egybeforrt a magyar történelem és filmművészet legfontosabb pillanataival.

1989. március 15-én a Magyar Televízió Szabadság téri székházának lépcsőjén több tízezres tömeg előtt ő olvasta fel az ellenzéki szervezetek 12 pontos követelését. A Fekete Doboz archív felvételei máig őrzik a pillanatot, ahogy a színész egy nemzet hangjává válik. A gesztus nem volt kockázat nélküli.

Évtizedekkel később a Veiszer Alinda műsorában feltett kérdésre, hogy mitől félt, amikor elvállalta a feladatot, egyetlen mondattal válaszolt: „Attól, hogy lelőnek.”

Ez a fajta karakter a filmvásznon is meghatározta pályáját. A nyolcvanas évek egyik kultfilmje, András Ferenc Dögkeselyűje (1982) taxisofőrként mutatta be, aki magányosan száll szembe a kisstílű bűnnel és a közönnyel; a filmet a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is vetítették. A nemzetközi elismerés már korábban megtalálta: az 1976-os Azonosítás című filmben nyújtott alakításáért a Berlinale Ezüst Medve-díjjal tüntette ki a stábot a kiemelkedő egyedi teljesítményért. Szerepelt Szabó István Oscar-díjas Mephistójában is, a 2000-es években pedig Antal Nimród Kontrolljában tűnt fel az emlékezetes „Öltönyös” figurájaként.

Alkotói teljesítményét a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. Már 1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, 2014 óta a Nemzet Színésze cím birtokosa, 2023-tól pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

„Nálunk, színészeknél meló van, kőkemény meló” – foglalta össze ars poeticáját egy korábbi interjúban. A meló-etikához egy életen átívelő, erős értékrend társul: a szabadság fogalma.

„Ő nevelt fel, és ahogy lett egy kis eszem, én is megértettem, hogy mennyit jelent a szabadság” – emlékezett vissza nagyapjára. Ezt az értékrendet a közéleti megszólalásaiban is következetesen képviseli.

A Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló beszédében egyértelműen fogalmazott: „Olyan országban szeretnék élni, ahol a politika nem téveszti össze magát a tízparancsolattal.”

A mai színházi működésről is markáns véleménye van, Latinovits Zoltánt idézve kritizálta a túltermelést. „prostituálttá válik a színház, ha mindennap gőzerővel megy a nagyüzem” – mondta a Telexnek adott interjújában. Miközben bírálta Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színházban történt baleset után neki tulajdonított „azokhoz tartozol” kiszólásról Szász Júlia színésznő egy interjúban kijelentette, hogy az nem hangzott el.

A közéleti viták és a szakmai állásfoglalások mögött az elmúlt években egy mélyen személyes küzdelem is zajlott. A Rákeltérítő című sorozatban kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről:

„Öt év alatt kilenc műtét, az sok.”

A betegség és a gyógyulás útján a legfőbb támaszt a humor és a partneri viszony jelentette, de egy megrendítő magánéleti pillanat is erőt adott neki. Visszaemlékezése szerint 2016-ban elhunyt felesége utolsó mondata az volt hozzá: „maradj, mert rád még szükség van.” Visszatérése az Örkény Színházba 2025 novemberében ennek a mondatnak a beteljesülése is. A premier utáni érzéseiről így beszélt: „Színpadrozsdám volt, de jólesett, amit a közönségtől kaptam.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk