A férfiak és a nők egyaránt a Marsról jöttek – neurológus számol le a nemek szerinti agyi különbségek mítoszával
Gina Rippon neves brit kognitív neurológus kutató világít rá arra, hogy ellentétben azokkal a kiirthatatlan sztereotípiákkal, mely szerint a nőknek rossz a térérzékelése és rosszak matematikából, míg a férfiak kevésbé értenek a gyerekneveléshez, a világ, amelyben élünk, formálja és határozza meg agyunkat és viselkedésünket a születésünket. Ez így van akkor is, ha mindkét nembélieknek számos hagyományos elvárással kell szembenézniük. A könyvből a Daily Mail idéz részleteket.
Gina visszaemlékszik e téren első „győzelmére.” 1986-ban éppen akkor szült, amikor a futball vb-n Gary Lineker mesterhármast lőtt, és a klinikán az összes fiúgyermek a gólkirály nevét kapta, csak neki született azon az éjszakán kislánya. Már annak is örült, hogy a gyermeket nem rózsaszínbe bugyolálták, de a nővér hamar lehűtötte örömét, mert azt mondta a babáról: „Neki van a legerősebb hangja! Nem olyan nőies…”.
A Birminghami Aston egyetem agykutató központjának munkatársa elsősorban az agy egyéni különbségeivel foglalkozik, többek között az autizmus és a diszlexia okainak megismerésére, de mindig is érdekelték azok az elméletek, amelyek a férfi és a nő agy közti különbséget hangoztatták. „Úgy vélem, ez a megközelítés mindenkinek kedvezőtlen, de különösen a nőknek és a lányoknak. Nyilván nem véletlen, hogy a tudósok, akik történelmileg többségükben férfiak voltak, azokat az elméleteket részesítették előnyben, amelyek a férfi felsőbbrendűséget támasztották alá.
A női agy alsóbbrendűsége azt is hivatott volt erősíteni, hogy a szebbik nem mindenekelőtt gyerekeket szüljön és neveljen, és hagyja a hatalmat, a politikát, a tudományt, az üzleti életet a férfiak világára” - ” – írta Gina Rippon.
A professzornő felidézi ezen elméletek több mint 200 éves történetét, majd felhívja a figyelmet arra, hogy még napjainkban is vannak olyan tudósok, akik a férfi és női agy közötti méretet a nemek közötti különbség mutatójának tartják, holott semmi utal arra, hogy ennek bármilyen jelentősége lenne a kognitív képességek tekintetében. Az pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az agy alakítható, változásai nagy mértékben attól függenek, hogy milyen környezetnek vagyunk kitéve életünk során. És különösen fontos ez születéskor, mert már az újszülöttek agya is felszedi azt a környezetéből, ami számukra fontos és hasznos, és azt is, ami nem.
Az ilyen nemek közötti klisék között említi a beszéddel kapcsolatosakat, mely szerint a fiúk később kezdenek el beszélni, és sokkal visszafogottabbak e téren, mint a lányok. Egy amerikai kutatás szerint egy nő naponta átlag 9000 szót mond ki, míg egy férfi csak 6000-et, de ennek okát nem tudják.
Rippon szerint a nők egyszerűen azért beszélnek többet, azért nyíltabbak érzelmeikben, mert – ezt várják el tőlük.
De ilyen a rózsaszín, mint „női szín” kliséje is. Idéz egy kísérletet, amelyben 200 gyereknek, akik közül a legkisebb hét hónapos, a legidősebb ötéves volt, páros tárgyakat mutattak, és az egyik mindig rózsaszín volt. Kiderült, hogy két éves korig egyik nembéli gyerek sem kedvelte a rózsaszínt…
„Emlékezzünk arra, hogy gyermekeink fejlődő agya mindig a tükre lesz azoknak a szabályoknak és elvárásoknak, amelyek egy társadalmi csoport tagjára vonatkoznak. Amikor a szülők azt mondják: „Annyira más a fiam és a lányom”, azt mondom, „annyira más az én két lányom”. Születésüktől fogva tisztában kell lennünk azzal, hogy gyermekeink egyéniségek, ízlésük és érdeklődési körük nem a nemükön múlik. A 80-as években született lányaimmal az volt a legfontosabb, hogy figyeljek minden olyan üzenetre, ami azt sugallta, hogy a lányok nem olyan okosak és nem olyan erősek, mint a fiúk. A 21. századi szülőknek könnyebb a dolguk, de azért továbbra is figyelni kell olyan jelekre, amelyek arra utalnak, hogy vannak olyan területek, vagy választások, amelyek zárva vannak a nők előtt” – int Gina Rippon.