A COVID-nál sokkal durvább világjárványok jöhetnek, ha tovább romboljuk a biodiverzitást és az éghajlatot
Az elmúlt évet és az elkövetkező hónapokat biztosan meghatározó COVID-19 világjárványnak már több mint egymillió ember esett áldozatul és több tízmillióan betegedtek meg. A járvány katasztrofális hatással van a társadalmakra világszerte. A pandémia okozta gazdasági válságból való kilábalás mellett minden ország közös célja a járvány megfékezése. Az ENSZ Biodiverzitással és Ökoszisztéma Szolgáltatásokkal kapcsolatos Kormányközi Platform (IPBES) legújabb jelentésében hangsúlyozza, hogy
a jelenlegihez hasonló világjárványok várhatóan egyre gyakrabban fordulnak majd elő, amire a biodiverzitás csökkenése és az éghajlatváltozás csak ráerősít.
Ha a jövőben a megfékezés helyett a megelőzésre fektetnénk a hangsúlyt, az társadalmilag, gazdaságilag, valamint éghajlat- és természetvédelmi szempontból is kifizetődőbb lenne – írja a Másfélfok.
Az IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) több száz tanulmányt feldolgozó átfogó jelentése olyan nemzetközi szervezetek szakértőinek segítségével készült, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vagy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC). A jelentés kidolgozásában két magyar szakértő, Török Katalin és Földvári Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársai is részt vettek.
A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy a világjárvány kiváltó okai ugyanazok, melyek a klíma- és ökológiai válsághoz vezettek. Ezen okok közé tartozik a földhasználat megváltoztatása, a mezőgazdasági terjeszkedés és az egyre intenzívebb termelés, valamint a vadon élő állatok kereskedelme és fogyasztása. A klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése pedig egyaránt növeli a fertőzések terjedésének kockázatát.
Honnan jönnek a kórokozók?
Szinte minden eddigi világjárvány (pl.: az influenza, a HIV vagy a koronavírus) zoonózis, vagyis a vadon élő, a haszonállatok és az ember közti érintkezés következtében terjedt el. Becslések szerint 1,7 millió, jelenleg még fel sem fedezett vírus van jelen emlősökben és madarakban, melyek harmada-fele képes lehet megfertőzni az embereket. Magyarán az, hogy a COVID-19 vírus egy wuhani piacról kezdte pályafutását, pusztán előszobája lehet annak, ami még ránk vár, ha továbbra is a megszokott módon kívánunk termelni és fogyasztani.
A nem fenntartható fogyasztás és az ökológiai rendszerek bolygatása elősegíti a vírusok terjedését
Évente több, mint öt új betegség üti fel a fejét az emberek között, s mindegyik magában hordozza annak az esélyét, hogy globális járvánnyá fajuljon. Elsősorban a következő emberi tevékenységek járulnak hozzá a zoonózisok terjedéséhez:
- Földhasználat-változás, egyre terjeszkedő mezőgazdaság: a földhasználat változása (pl. természetes erdő helyett ültetvény), beleértve a mezőgazdasági területek növekedését és a városiasodást, az 1960-as évek óta megjelent vírusok 30%-áért felelős. A felszínhasználat változásába beletartozik az erdőirtás, az állattartás és növénytermesztés volumenének növekedése és a korábban érintetlen területek bolygatása. A biológiai sokféleségbe való beavatkozásunk új utakat nyit meg a kórokozók számára.
- A vadon élő állatokkal való kereskedelem és azok fogyasztása: a vadon élő állatok és növények legális nemzetközi kereskedelme és fogyasztása az elmúlt 14 évben ötszörösére nőtt és az illegális kereskedelem mértéke is jelentős. Csak az Egyesült Államokban évente körülbelül 10-20 millió vadon élő állatot importálnak főleg házikedvencként. A vadon élő állatok és a belőlük készült fogyasztási cikkek kereskedelme a biológiai sokféleség csökkenéséhez és új betegségek terjedéséhez vezet. A vadon élő állatok közül az emlősökkel és madarakkal való kereskedelem a legveszélyesebb járványügyi szempontból.
- Az ember okozta éghajlatváltozás: az éghajlatváltozás fokozódása egyre inkább elvándorásra kényszeríti az embereket, vadon élő állatokat és a különböző kórokozók hordozóit, ami újfajta és gyakoribb érintkezéshez vezet a különböző fajok között, vagy egyéb módon zavarja meg a gazdaszervezet és kórokozó közötti dinamikát. Mindez egyre jelentősebb járványügyi kockázatot hordoz magában.
A jelenlegi járványügyi stratégiák reaktívak: a már kialakult fertőzések megfékezésére és visszaszorítására koncentrálnak
A COVID-19 pandémia megmutatta, hogy a betegségek hatékony megfékezése fájdalmasan lassú folyamat és egy világjárvány egyenlőtlen mértékben sújtja a világ egyes régióit.
- Egy világjárvány visszaszorítása és kontroll alatt tartása a jelenlegi stratégiák szerint főleg a védőoltás kifejlesztésére támaszkodik, mely rendkívül időigényes.
- A vészhelyzetben hozott intézkedések sokszor negatív következményekkel járnak a biológiai sokféleségre nézve, mely tovább növeli a járványok valószínűségét.
- A különböző intézkedések, mint például az utazási korlátozások jelentős bevételkieséssel járnak az országok számára.
- A gazdasági visszaesés miatti lecsökkent környezeti terhelés hatása csak időszakos és hosszú távon nem jelentős.
- A vadon élő állatokkal való érintkezésből eredő betegségek az emberek között terjedve teljesen új területekre jutnak el, ez a biológiai sokféleségre is negatív hatással lehet.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
