A COVID-nál sokkal durvább világjárványok jöhetnek, ha tovább romboljuk a biodiverzitást és az éghajlatot

Nemrég írtunk róla, hogy a tavaly év végén, a chilei ATLAS távcsőrendszerrel felfedezett 2024 YR4 jelű kisbolygó földi becsapódásának esélye szinte nullára csökkent, de ezzel párhuzamosan megugrott a lehetősége annak, hogy égi kísérőnk, a Hold felszínébe csapódik. A belátható időn belül, 2032 végére várt esemény éppen a Föld felőli oldalon történhet meg, így szabad szemmel is láthatnánk, amire kb. 5000 éve nem volt példa.

A 2024. december 27-i felfedezés óta aktívan megfigyelt égitest becsapódási esélyét hónapokon át egyre magasabbra módosították a kutatók, mígnem 2025 februárjában már 3,1 százaléknál járt, amivel elnyerte a valaha felfedezett legkockázatosabb aszteroida címet. A maga műfajában extrém magasnak számító rizikó miatt a média hamar ráragasztotta a „városgyilkos” nevet, mintegy jelezve, hogy a dinoszauruszokat kiirtó „bolygógyilkos” meteorok 10-15 kilométeres átmérőjéhez képest ugyan eltörpül, de igenis jelentős veszélyforrás.

A The Guardian tudományos munkatársa, Nicola Davis szerint, ha kihalási eseményt nem is vonna maga után, a pusztítása jelentős lenne: a 2024 YR4 becsapódása „7,8 megatonna TNT-vel” egyenlő robbanási energiát szabadítana fel, ami több mint 500 hirosimai atombomba erejének felel meg. Nem csoda, hogy a felfedezést követően életbe lépett a nemzetközi aszteroida-figyelő hálózat (IAWN) bolygóvédelmi protokollja: világszerte szakemberek tömege igyekezett minél jobban pontosítani az égitest pályáját.

Elhárult a veszély – legalábbis a Földre nézve, de a Hold még bajban lehet

A kutatók a távcsöves megfigyelések – többek között a James Webb űrtávcső 2025. márciusi mérései – és sok-sok számítás alapján elkezdték lefelé módosítani a földi katasztrófa esélyét, ami mostanra már csak 0.0017 százalék, vagyis elhanyagolható. Összehasonlításképp: a hírhedt Apophis aszteroida esetében 2004-ben még 2,7 százalékos becsapódási esélytől tartottak a csillagászok, ám a Live Science szerint a pálya pontosítása után kiderült, hogy a 2029-ben esedékes érkezése során valóban közeli (kb. 32 ezer kilométeres), de biztonságos távolságban fog elhaladni a Föld mellett. Ez egyébként egyedülálló lehetőséget nyit majd a megfigyelésére, hiszen a kb. 340 méteres objektum legalább tízszer közelebb lesz hozzánk, mint a Hold.

2025 júniusában – mielőtt a kisbolygó túlságosan eltávolodott volna és kikerült a teleszkópok látómezőjéből – sikerült még néhány pontos mérést végezni a pályájáról. Az azóta elvégzett számítások eredménye váratlan fordulatot hozott: kb. 4,3 százalék az esélye annak, hogy az aszteroida beleáll a Holdba. Ez ugyan nem nagy valószínűség, de ahhoz már elég, hogy a tudósok komolyan kezdjenek foglalkozni a „holdi becsapódás” forgatókönyvével.

„Kezdjük felismerni, hogy a ’védőpajzsot’ egy kicsit messzebbre is ki kellene terjesztenünk” – idézi a CNN Dr. Paul Wiegertet, a kanadai Western University csillagászát. A tudós szerint ma már olyan dolgokat is „védenünk”, vagyis figyelnünk kell, amelyek távolabb vannak a Földtől, hiszen ezzel bővül a látókörünk és felkészülhetünk a becsapódási események földi hatásaira.

Az Y4R Holdba ütközése a tudomány számára szó szerint soha vissza nem térő esély lenne arra, hogy élőben megfigyelje egy ekkora objektum becsapódását, hiszen az előzetes számítások szerint az esemény a Holdnak azon az oldalán következne be, ami a Földről folyamatosan látható. Wiegert és kollégái egy friss tanulmányban kifejtik: az ütközést szabad szemmel is megfigyelhető villanás kísérné, amely néhány másodpercig tartana.

A tudósok modellezése azt mutatja, hogy az YR4 akár százmillió kilogramm (vagyis nagyjából egy magyar parlamentnyi) kőzetet és port robbantana ki a Holdból a becsapódás pillanatában. A kráterből felszálló törmelék java a Hold felszínén terülne szét, ami komoly veszélyt jelentene az akkor már várhatóan ott tartózkodó űrhajósokra.

Mivel az űrkutatásban élen járó országok egymás lábán taposva igyekeznek visszatérni a lunáris felszínre, elég valószínű, hogy az emberiség a 2030-as évek elején már visszatérő vendég lesz a Holdon. A rendszeres küldetéseket, vagy állandó legénységgel működő bázis építését célzó terveket ugyanakkor – oly’ sok technológiai akadály mellett – most már az Y4R is keresztül húzhatja. A felszínre hulló törmelék egy része ráadásul kiszakadhat a Hold gravitációs vonzásából, és útnak indulna a Föld felé. Wiegert számításai szerint a 0,1–10 milliméteres porszemcsék akár napok-hetek alatt elérnék a bolygót, a parányi részecskék pedig – az extrém sebességük okán – látványos meteorhullást idézhetnek elő az éjszakai égbolton. Szép, de közben cseppet sem veszélytelen jelenség lenne.

Az egycentiméteresnél nagyobb darabok túlnyomó része elégne a légkörünkben, de előfordulhat, hogy némelyik darab Föld körüli pályára áll – ebben az esetben műholdakat, űreszközöket vagy akár űrhajósokat is veszélyeztethetnek – írja a The Guardian. Wiegert úgy becsüli, hogy a néhány milliméteres porszemekből százszámra, ezerszámra juthat a Föld körüli pályára, ami azt jelentené, hogy a műholdflottánk néhány nap leforgása alatt akár tíz évnyi mikrometeorit-terhelést kaphat.

És az emberiség ma már túlságosan rá van utalva a műholdakra ahhoz, hogy erre a problémára rálegyintsen. „Az űr szinte mindenre hatással van – a kereskedelemtől és kommunikációtól kezdve a közlekedésen és iparon át az oktatásig és a közösségi médiáig. Ezért, ha elveszítjük az űrhöz való hozzáférést és a műholdak hatékony használatát, az komoly veszélyt jelentene az emberiségre” – vezette le az ABC 7 kérdésére Dan Oltrogge, az amerikai COMSPOC űrbiztonsági cég vezető tudósa.

A tudósok jelenlegi modelljei szerint egyébként nem kell tartani egy Kessler-szindróma méretű (akár évtizedekig tartó) kommunikációs összeomlástól, vagyis attól, hogy az aszteroida darabjai láncreakcióban leszedik az égről a műholdakat. A hatást inkább ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor kavics vágódik egy száguldó autó szélvédőjéhez. A műholdak napelemtáblái vagy egyéb kényes alkatrészei megsérülhetnek, de a műholdak zöme egyben – és működőképes állapotban – maradna az ütközések után. Részleges műhold-kiesések viszont minden bizonnyal történnének, így a navigációban és a kommunikációban lennének fennakadások egészen addig, amíg a műhold-konstellációk üzemeltetői elhárítják a károkat.

A Nemzetközi Űrállomásra leselkedő veszélyek mérlegelésével már nem bajlódnak a tudósok, mert a szerkezetet a tervek szerint 2030, vagyis legalább két évvel az Y4R érkezése előtt leszerelik: fokozatosan a légkörbe süllyesztve elégetik.

Hogyan védenénk ki egy veszélyes aszteroidát?

Vannak vészforgatókönyvek, és a NASA bolygóvédelmi irodái, valamint a világ tudósai minden nap lázasan kutatják a lehetséges megoldásokat egy földi, vagy akár holdi becsapódás elhárítására. Ha a 2024 YR4 a Föld felé tartana, a cselekvési terv viszonylag egyértelmű lenne, csak kérdés, hogy időben végre tudnánk-e hajtani.

A NASA 2022 szeptemberében tesztelt egy lehetséges módszert: a Double Asteroid Redirection Test (DART) küldetés keretében egy űreszközt szándékosan nekivezettek a Dimorphos kisbolygónak, hogy letérítsék a pályájáról. Ez a kisebb, holdszerű aszteroida, amely egy nagyobb égitest (a Földtől biztonságos távolságra haladó Didymos) körül kering, ideális jelölt volt a kísérletre, hogy egy ember alkotta, napjainkban is rendelkezésre álló eszközzel képesek vagyunk-e módosítani egy aszteroida útját.

A DART űrszonda kb. 21 960 km/órás sebességgel vágódott a kisbolygóba, és látványos sikert aratott: a földi teleszkópok adatai szerint 32–33 perccel rövidítette a Dimorphos keringési periódusát, sőt, megváltoztatta az alakját is. Szóval a válasz igen, tudunk úgy ütköztetni egy űreszközt, hogy az befolyásolja egy égitest mozgását.

„Ami a bolygóvédelem szempontjából fontos tanulság, hogy a laza törmelékhalom jellegű kisbolygók, mint a Dimorphos, nagyon könnyen eltéríthetők – tehát a kinetikus becsapódásos módszer hatékony lehet” – összegezi a Space.com a NASA vonatkozó tanulmányára hivatkozva.

Felmerül viszont a kérdés, hogy érdemes-e egy DART-hoz hasonló misszióval próbálkozni, ha a 2024 YR4 tényleg a Hold, és nem a Föld felé tart. A válasz nem egyértelmű. Julien de Wit, az MIT bolygótudományokkal foglalkozó docense (aki a James Webb űrteleszkóppal személyesen is mérte a 2024 Y4R mozgását) úgy véli, ez attól függ, milyen kockázatot jeleznek a pályaszámítások akkor, amikor az aszteroida három év múlva újra feltűnik a szemünk előtt. Addig – a jelenlegi eszközökkel – sajnos nem lehet megfigyelni a Föld irányából, mert a Nap túloldalán jár.

Andrew Rivkin, a Johns Hopkins Egyetem bolygókutatója szerint az aszteroidák megfigyelése számos okból nehéz feladat: rendkívül halványak (hiszen nem bocsátanak ki saját fényt, csak a napfényt verik vissza) és viszonylag aprók. „Az aszteroidákat fénypontnak látjuk, így a fényességükből és a hőmérsékletükből lehet következtetni a méretükre.”

A csillagászok évtizedeken át csak éjszaka tudták kutatni ezeket a halvány objektumokat, emiatt az égbolt azon része, ahonnan a Nap irányából érkezhet fenyegetés, gyakorlatilag láthatatlan maradt számunkra. Ez a világ legnagyobb „vakfoltja” a földi távcsöves hálózat számára, de hamarosan új eszközök állnak szolgálatba.

Az ABC 7 úgy tudja, ezek infravörös megfigyelésre alkalmas eszközök jelentősen csökkenteni fogják a vakfoltot, mivel a Nap közelében is észlelni tudják a közeli objektumokat. „A NEOMIR például kb. egy hónappal korábban észlelte volna a 2024 YR4-et, mint a földi távcsövek. Ez több időt adott volna a csillagászoknak az aszteroida pályájának elemzésére, és sokkal hamarabb kizárhatták volna a Földdel való ütközés lehetőségét” – magyarázta Richard Moissl, az Európai Űrügynökség bolygóvédelmi irodájának vezetője.

„Ezt az egyedülálló helyzetű aszteroidát próbatételként is felfoghatjuk” – fűzte hozzá de Wit. „Extra felkészülési időt kapnak a döntéshozók, vagy inkább néhány évnyi megnyugvást, hiszen nagyjából 80 százalék az esélye annak, hogy végül kizárhatjuk az ütközést” – jelentette ki a tudós.

Cseljabinszk miatt okkal félünk az aszteroidáktól

A 2024 YR4 azért keltett aggodalmat, mert lényegében „észrevétlenül” lopózott a Föld közelébe: az ATLAS teleszkóp csak két nappal azután vette észre, hogy elhúzott a bolygónk mellett, hiszen a Nap fénye addig eltakarta. És jól emlékszik a világ, hogy ugyanez történt 2013. február 15-én Cseljabinszknál: egy kb. 20 méteres aszteroida a Nap irányából érkezett, és váratlanul robbant fel a légkörben Oroszország felett.

A lökéshullám kb. 1500 embert sebesített meg – többnyire a nyomástól berobbanó ablaküvegek miatt –, és több ezer épületben okozott kárt. Az viszont, hogy senki sem halt meg, szó szerint a vakszerencsén múlt, hiszen az égitestet nem láttuk jönni, így azt sem tudtuk, veszélyes méretű-e és hova fog esni, kvázi a lakosságot sem lehetett előre figyelmeztetni.

Az űrügynökségek a hasonló veszélyek miatt folyamatosan figyelik a Földhöz közeli pályán keringő kisbolygókat. Ezek közé a definíció szerint akkor sorolható egy égitest, ha kellően közel kerülhet a Földhöz, és elég nagy ahhoz, hogy akár jelentős kárt okozzon. A NASA meghatározása alapján nem tekintendők veszélyesnek azok az objektumok, amelyek soha nem jönnek a Nap–Föld távolság huszad részénél közelebb.

Nemrég még azt hittük, ilyen égitestből elenyészően kevés van, de a modern megfigyelőrendszerek okoznak meglepetéseket. 2025 júniusában például az új, chilei Andokban beüzemelt Vera C. Rubin Obszervatórium már a felkapcsolása első hetében több mint 2100, addig ismeretlen aszteroidát fedezett fel, és ezek közül hét bizonyult Föld-közelinek – viszont szerencsére veszélytelennek.

A NASA a potenciálisan veszélyes kisbolygók kockázatelemzését a Sentry nevű automatikus rendszerrel végzi, amely hosszú távra előre képes kikalkulálni a friss felfedezések útját. Ezek alapján a ma ismert legveszélyesebb aszteroida már nem az Y4R, hanem a 490 méter átmérőjű Bennu. A törmelékhalom jellegű kisbolygó becsapódását egyikünk sem éri meg (ha egyáltalán bekövetkezik), hiszen várhatóan 2182. szeptember 24-én lesz a legközelebb a Földhöz, viszont a becsapódás esélye akkor is csak 1:2700-hoz.

Az elenyésző esélyek miatt miért kell mégis árgus szemekkel figyelni az égboltot? Például azért, mert az utóbbi években észlelt fenyegetések – különösen a cseljabinszki „meglepetés”, vagy az Apophis riasztó közelsége, a Bennu pályája és most a 2024 YR4 különös esete – ráirányították a figyelmet a bolygóvédelmi kutatások fontosságára.

Még jó, hogy a rendelkezésünkre álló technológia egyre jobb: szinte napról napra több új objektumot fedezünk fel, és a nyomkövető rendszerek is sokkal pontosabbak, mint akár pár évvel ezelőtt. Ennek egy hátulütője azért lehet: ahogy telik az idő és mind kifinomultabbak az eszközeink, nőni fog az észlelések, valamint az Y4R-hez hasonló riasztások száma, és erre egy idő után ráunhat a közvélemény. Ettől függetlenül jó lenne, ha a kormányzatok és az űrügynökségek folytatnák a megkezdett munkát, hogy nagyobb eséllyel és időben vegyük észre a valóban fenyegető égitesteket. És az YR4 rámutatott még egy, eddig háttérbe szorult szempont fontosságára is: a jövő űrkorszakára készülve, illetve a földi kommunikáció védelme érdekében nemcsak a Földet, de a Holdat is meg kell óvnunk az aszteroidáktól. Fel van adva a lecke.

A mesterséges intelligencia kapcsán legtöbbször arról hallunk, hogyan váltja ki az emberi munkát. A gyorséttermek pultjaitól és recepciós pultoktól a futárszolgálatokig és raktárakig sok szakma veszélybe került. Bár szakértők szerint nagyjából 40 állás „AI-biztosnak” számít, a lista meglepően rövid.

Az AI körül azonban nemcsak a munkahelyek megszűnése miatt vannak viták. Egyre több szó esik az adatvédelmi és a félretájékoztatási kockázatokról is – például arról, mennyire jó ötlet mindent megosztani a ChatGPT-vel.

Pedig a technológia nem csak rosszra használható. Gyorsíthatja a monoton munkát, segíthet utazást szervezni, sőt, akár virtuális terapeutaként is működhet. Ráadásul olyan, ma még nem létező állásokat hozhat létre, amelyek komoly fizetést kínálnak.

A Mediumon megjelent összeállítás szerint ez lehet az öt legígéretesebb jövőbeli AI-állás:

1. Érzelmi AI-promptmérnök

Várható éves fizetés: kb. 110 millió forint.
 Feladata: megtanítani a mesterséges intelligenciának az érzelmek kezelését. Egy AI-terapeutánál vagy trénernél alapelvárás, hogy empatikus és érzelmileg intelligens legyen. Ehhez olyan szakemberekre lesz szükség, akik képesek emberi tudást és érzelmi finomságot átadni a gépeknek.

2. Digitális személyiségtervező

Az AI-generált Instagram-influenszerek már most is felbukkannak, de a jövőben tervezők alkothatják meg teljes háttértörténetüket és hangjukat. Legyen szó virtuális személyi edzőről vagy online műsorvezetőről, ezek a karakterek már nemcsak a fantáziából, hanem kódokból is születnek majd.

3. Etikai algoritmusellenőr

A közösségi médiában látott személyre szabott tartalmak mögött bonyolult algoritmusok állnak. Ha ezek torz, elfogult vagy furcsa eredményeket adnak, független ellenőrök vizsgálhatják át a működésüket, és biztosíthatják a rendszer igazságosságát.

4. Szintetikus emlékek kurátora

Az AI „memóriája” – és felejtési képessége – eddig kevés figyelmet kapott. A szintetikus emlékek kurátora adatkutatási, történetmesélési és mentálhigiénés ismeretekkel alakít ki olyan AI-társakat, amelyek személyre szabott élményeket és beszélgetéseket kínálnak.

5. AI-világépítő a valóságban

A GTA fejlesztői a virtuális világok mesterei, de a jövőben tervezőknek AI-alapú, valós terek létrehozásán kell dolgozniuk. Okososztálytermek, alkalmazkodó városok, rutinokat megtanuló otthonok – a digitális világépítés kilép a képernyőről.

(via LADbible)

A Cinikus, a Robot, a Hallgató és a Kocka - akár egy Guy Ritchie-film címe is lehetne, de ezek a ChatGPT új személyiségei, amelyek a GPT-5-tel egy ütemben jelentek meg. Az új nyelvi modell (LLM) talán legnagyobb erénye ugyanakkor messze nem az, hogy többféle stílusban kommunikál, hanem az, hogy például megbízhatóbb válaszokat ad, miközben a fejlesztők szerint sokkal jobban ír és kódol, mint a korábbi verziók.

Az OpenAI nemrég kiadta a GPT-5-öt, amely a cég szerint sokkal gyorsabb és kompetensebb, mint az eddigi nyelvi modellek. A hatalmas frissítés megjelenése feltehetőleg annak köszönhető, hogy az úttörő vállalatot egyre jobban szorongatja a konkurencia. A verseny fűti a fejlesztést, sürgeti az újabb és újabb képességek beemelését, de közben nem csitulnak a kritikák a mentális egészség romlásával és a munkahelyek potenciális megszűnésével kapcsolatban. Sam Altmanék az utóbbi két aggodalomnak legalább az egyikére igyekeznek megnyugtató választ adni a GPT-5-tel.

Az OpenAI vezetői már 2024-ben utalgattak rá, hogy a cég dolgozik az új nyelvi modellen. A vezérigazgató akkor „tudományos bizonyossággal” állította, hogy a GPT-5 okosabb lesz a GPT-4-nél, amelyről egy korábbi beszélgetésben egyébként nyersen azt mondta, „elég vacak”. A Windows Central emlékeztet: Altman azt is előrevetítette, hogy a GPT-5 már „virtuális agyként” fog működni, mélyebb gondolkodási képességekkel ruházzák fel, és még nála is okosabb lehet bizonyos területeken. Az OpenAI kutatási vezetője, Jerry Tworek később úgy fogalmazott, hogy „a GPT-5 alapmodell célja az, hogy mindent jobban csináljon, amire a jelenlegi modelljeink képesek”. Rendben, de vajon összejött?

Az OpenAI szintén elég magabiztosnak tűnik az innovációjával kapcsolatban, hiszen az ingyenes felhasználók számára rögtön elérhetővé tette az LLM-et. Az előfizetők jelentős része ehhez képest várni kényszerül: a bemutató napján csak húsz százalékuk kapta meg azonnal a GPT-5-öt, míg a többieknél fokozatosan, néhány nap leforgása alatt kapcsolják be. Ezzel a lépéssel először kerül sor arra, hogy egy csúcsmodellhez nem csak a díjcsomaggal rendelkezők férnek hozzá, hanem globálisan akár 700 millió ember – többségében olyanok, akik nem fizetnek a ChatGPT használatáért.

All-in-one nyelvi modell született

A GPT-5-tel alapvetően az volt az OpenAI szándéka, hogy egységesítse és felturbózza az eddigi GPT-modellek képességeit. A cég az új, „sok az egyben” nyelvi modellt és a nehezebb feladatokra szánt „gondolkodó” modellt szorította bele egyetlen rendszerbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a ChatGPT felületén a GPT-5 egyetlen modellként jelenik meg a felhasználók számára, magyarán nincs külön GPT-4 és külön érvelő verzió, amelyek között a felhasználók kapcsolgatnak, hanem a háttérben egy ún. „router” döntést hoz róla: az adott kérdésre az a jobb megoldás, ha kisebb modell ad egy gyors, felületes választ, vagy az, ha mélyebb elemzésbe kezd a nagyobb, alaposabb modellel.

A The Verge példája szerint mindenesetre meg lehet trükközni: ha a felhasználó azt kéri a GPT-5-től, hogy „alaposan gondold át” a választ, akkor a rendszer automatikusan hosszabb futtatást indít, ezzel a válaszok egyszerre lehetnek gyorsabbak és okosabbak.

Az OpenAI azt állítja, jelentős előrelépéseket ért el a GPT-5-tel az eddigi problémák kiküszöbölésében és a gyakori feladatok továbbfejlesztésében. A fejlesztők a vállalat blogjában arról írnak, hogy sikerült drámaian csökkenteni a „hallucinációkat”, vagyis a válaszokban elő-előforduló kitalált, téves információkat, de javult az utasítások pontos követése és mérsékelték a modell hajlamát a túlzott egyetértésre.

Mégis, miben jobb a GPT-5?

Sam Altman egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a GPT-5 az első nyelvi modell, amitől tényleg bármit kérdezhetünk, mert „legitim, PhD-szintű szakértőként” viselkedik. A vezérigazgató szerint „az egyik legmenőbb dolog, hogy azonnal jó szoftvert ír”, hiszen az igény szerinti szoftverek alkotása „a GPT-5 korszak egyik meghatározó jellemzője lesz”.

A cég azt állítja, hogy a modell kiválóan működik szövegíró partnerként is, mivel képes akár irodalmi igényű, gördülékeny szövegek alkotására, és a nehéz nyelvi feladatokkal szintén jobban elboldogul, mint az elődei, sőt, olyan kreatív kihívások sem okoznak gondot neki, mint a bonyolult narratívák szerkesztése. Ide tartozik még az, bár napjainkban erre már inkább elvárható minimumként tekintünk, hogy a ChatGPT mostantól hatékonyabban segíthet a mindennapi írásos teendőkben (például e-mailek és jelentések megfogalmazásában), és teszi mindezt koherensebb, választékosabb stílusban.

Az OpenAI hozzáteszi: az új nyelvi modell további előnye az, hogy „messze a legjobb egészségügyi válaszadó”. A cég saját HealthBench tesztjén (amely valósághű orvosi szcenáriókat tartalmaz) a GPT-5 jelentősen magasabb pontszámot ért el a korábbi változatoknál. Ha minden igaz, ezzel kipipálhatják, hogy a GPT-5 már aktív gondolkodó partner az egészségügyi témákban: proaktívan felhívja a figyelmet potenciális problémákra, pontosabb és megbízhatóbb válaszokat ad, és jobban alkalmazkodik a felhasználó egyedi kontextusához, például az előzetes ismereteihez vagy a lakóhelye földrajzi adottságaihoz.

A vállalat egyértelművé tette, hogy a GPT-5 fejlesztése során a korábbi hiányosságok orvoslása és a biztonság javítása kulcsfontosságú szempont volt, mivel a korábbi modellek kapcsán rengeteg aggály merült fel, a visszaélésektől a félretájékoztatáson át a valóság torzításáig.

Előfordult, hogy a modell magabiztosan javasolt például nem létező orvosi ajánlásokat vagy álinformációkat, ami akár súlyos következményekkel is járhatott, ha egy-egy felhasználó túlságosan megbízott benne. Ugyanígy gondot okoztak politikai és vallási témájú beszélgetések: a ChatGPT-3.5 és GPT-4 modelleket sokan vádolták elfogultsággal, mondván egyes világnézeteket előnyben részesítenek, másokat cenzúráznak, és olykor sértő vagy bántó tartalmakat is közvetítenek.

A GPT-4-et különösen sok kritika érte, amiért túl készségesen megerősít akár hamis vagy problémás felvetéseket, ahelyett, hogy ellentmondana. Ez a „túlságosan engedelmes” viselkedés néhány esetben erősítette a felhasználók tévképzeteit. A The New York Times például nemrég arról számolt be, hogy a túl engedékeny ChatGPT egyes felhasználóknál támogathatta téveszmék kialakulását, sőt, súlyosbíthatott mentális kríziseket. Mondjuk ezzel ellentétes tapasztalatok is akadtak, amikor egy kutatás során bebizonyosodott: a nyelvi modellek alkalmasak lehetnek rá, hogy tartósan meggyőzzék az összeesküvés-hívőket a konteók ellenkezőjéről.

További fontos tanulság, hogy a korábbi GPT-k biztonsági okokra hivatkozva hajlamosak voltak kategorikusan megtagadni bizonyos kérdések megválaszolását, ami persze érthető törekvés, de a jó szándékú felhasználókat is frusztrálta. Ilyenek voltak egyes egészségügyi, vallási vagy politikai és bűnügyi témák, amelyekre a ChatGPT-4 és 4o gyakran sablonos elutasítással felelt, ha úgy ítélte meg, hogy a beszélgetés érzékeny terepre tévedt. Az OpenAI belátta, hogy ez hosszú távon rontja a felhasználói élményt és a modell hitelességét, ezért a GPT-5-ben már új megközelítést vezettek be, az ún. „biztonságos befejezést”.

Ennek lényege az, hogy a modell nem némul el teljesen egy-egy kényes kérdésnél, hanem a biztonságos keretek betartásával próbálja létrehozni a lehető leghasznosabb választ. A felhasználó így kap valamennyi információt, de a modell ügyel rá, hogy ne szolgáltasson konkrét receptet valamilyen károkozáshoz, például félrevezetéshez vagy bűncselekmény elkövetéséhez.

Mekkora lépés előre a GPT-5?

A Reuters a rend kedvéért felhozza, hogy a GPT-5 bevezetését nem pusztán a felhasználók kegyeiért indult ádáz verseny és az innováció iránti igény indokolta, hanem néhány technikai nehézség is. Az OpenAI a GPT-4 után szembesült azzal, hogy a korábbi recept – azaz a modellek duzzasztása még több adattal és számítási kapacitással – már nem elégséges. Ennek egyrészt az az oka, hogy fogytán van az online elérhető és érdemben felhasználható tréningadat, másrészt pedig az, hogy a hatalmas modellek betanítása egyre nehézkesebb, hiszen a több hónapig tartó betanítás során bármikor felléphet hiba, ráadásul csak a folyamat végére derül ki, hogy mennyire hatékony az a modell, aminek a létrehozásába rengeteg időt, pénzt és energiát öltek. Az OpenAI ezért vezette be a GPT-5 „gondolkodó” módját, vagyis azt, hogy a modell a futtatás során képes extra erőforrást igénybe venni a bonyolult feladatokhoz.

Az OpenAI vezetői egyértelművé tették, hogy rendkívül jelentős evolúciós ugrásként tekintenek a GPT-5-re. Sam Altman szemléletes hasonlattal úgy írta le a fejlődést, hogy a GPT-3 még egy gimnazista volt, akivel jót lehet dumálni, viszonylag jó válaszokat ad, de akár teljes sületlenségeket is állíthat, míg a GPT-4 már inkább egy értelmesen érvelő egyetemistához hasonlított. Hozzájuk képest a GPT-5 az első olyan modell, amivel beszélgetve az az érzésünk támad, hogy tapasztalt szakértővel van dolgunk, és közel jár ahhoz, amit általános mesterséges intelligenciának (AGI) nevezünk.

Nem mind arany…

Természetesen nem mindenki látja olyan rózsásan a helyzetet, mint Altman és az OpenAI többi fejese. Már a GPT-5 első bemutatója után akadtak külső szakértők, akik szerint a GPT-5 fejlődése nem feltétlenül nagyobb ugrás a GPT-4-hez képest, mint amekkora a GPT-4 volt a GPT-3.5-höz viszonyítva. Két korai tesztelő a Reutersnek nyilatkozva elmondta, hogy bár lenyűgözte őket a GPT-5 kódíró és komplex feladatmegoldó képessége, úgy érezték, a GPT-4-ről GPT-5-re történt előrelépés nem volt annyira óriási, mint a korábbi generációváltások. Ezt a véleményt erősíti, hogy a nyelvi modellek standard tesztjein (mint amilyen például egyes matematikai vagy tudásfelmérő versenyek szimulációja) a GPT-5 gyakran csak néhány százalékpontos javulást ért el a GPT-4-hez képest – hívja fel a figyelmet a The Register.

Azt mondjuk maga Altman is hangsúlyozta, hogy a GPT-5 nem váltja ki az emberi tudást és ítélőképességet, annak ellenére sem, hogy sok tekintetben már-már emberi szintű kompetenciát mutat. „Ez még nem az a modell, ami önállóan tanul és teljesen kiváltja az embert” – szögezte le, egyértelművé téve, hogy bár az OpenAI forradalmi lépcsőfoknak tartja a GPT-5-öt, egyáltalán nem állítja, hogy célba értek volna az AGI felé vezető úton.

Az OpenAI igyekszik megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy a modell a lehető leghasznosabb legyen, de közben felelősen működjön. Azt a cég szakemberei is tudják, hogy magasra került a léc. „Az eddigi tudásunk alapján igyekeztünk a lehető legbiztonságosabb modellt alkotni… Nem vagyunk benne biztosak, hogy mindenben igazunk van, de tudjuk, hogy az AI át fogja alakítani a világunkat, ezért már korán át kell gondolnunk a hasznát, illetve az általa előidézett változásokat és kockázatokat” – fogalmazott közleményben az OpenAI.

A Cinikus, a Robot, a Hallgató és a Kocka

A GPT-5 bevezetésével az OpenAI egy izgalmas új funkciót is bemutatott: négy előre beállított ChatGPT „személyiséget”, amelyekkel a felhasználó testre szabhatja a chatbot hangnemét és stílusát. A használatuk teljesen opcionális: a felhasználó a beállításokban bármikor kiválaszthatja vagy kikapcsolhatja őket – és bármelyik üzenetváltást új stílussal kezdheti. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a személyiség nem változtat a modell tudásán vagy képességein, csak a válaszok tálalásának módja lesz más és más.

A Cinikus például szarkasztikus és száraz humorú stílus, és bár nyersen, viszont szellemesen válaszol. Nem bunkó, de „tiszteletlenül őszinte” – jellemzi az OpenAI, hozzátéve, hogy a személyiség görbe tükröt tart a kérdezőnek, és olykor csípős megjegyzésekkel illeti. A hangnem ellenére lényegre törő, praktikus tanácsadóról van szó. Ezt a stílust azoknak találták ki, akik szeretik a karcos humorral fűszerezett, de használható válaszokat.

A Robot egy precíz, gépszerűen tárgyilagos hangnem, érzelmek és humor, illetve felesleges szószaporítás nélkül válaszol. Előbb kimondja a lényegi választ tömören, utána maximum rövid magyarázatot fűz hozzá. Hajlamos listázni a tényeket, miközben hivatkozásokat vagy számadatokat is megad, ha szükséges. Ideális, ha a felhasználó gyors, egyenes és félreérthetetlen utasításokat vagy információt kér, érzelemmentes, formális stílusban.

A Hallgató a fentiekhez képest melegszívű, laza és empatikus hangvételben kommunikál. Nyugodtan és együttérzően reflektál a felhasználó gondolataira. Ez a stílus segít átrágni a döntési helyzeteket: rámutat a különböző lehetőségek előnyeire-hátrányaira, és nyitott kérdésekkel ösztönöz, hogy az ember maga jöjjön rá a megoldásra.

A Kocka játékos és tudásközpontú stílus: lelkesen magyaráz el mindent, miközben ünnepli a tudást és a felfedezést. Ez a személyiség mély, de közérthető magyarázatokat ad, imád belevágni a részletekbe, de figyel arra, hogy a válasz érthető maradjon. Gyakran bátorít további kérdésekre vagy kísérletekre, mert az a célja, hogy a felhasználó is lelkesen tanuljon új dolgokat. Akkor a legjobb választás, ha a felhasználó tanárszerű, részletes válaszokra vágyik, esetleg egy tudományos témát akar megérteni.

Az új személyiségek célja elsősorban a felhasználói élmény testreszabása és a fentebb írt szervilizmus csökkentése. Az OpenAI szerint ezek a profilok segítenek, hogy a ChatGPT ne mindig ugyanabban a „semleges, udvarias asszisztens” hangnemben szólaljon meg, hanem igazodjon a felhasználó preferenciáihoz

Milyen új veszélyforrásokat hordozhat a GPT-5?

Miközben a GPT-5 óriási lehetőségeket rejt, a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy egy ilyen képességű modell esetében új típusú kockázatokkal szintén számolni kell. Paradox módon épp az teszi veszélyessé, ami az erőssége: hogy még okosabb, meggyőzőbb és szélesebb körben hozzáférhető.

Sam Altman elismerte, hogy a fejlett generatív AI-technológia visszaélésekre adhat lehetőséget. A The National a vezérigazgató egyik interjújából idézve azt írja, Altman rémálmaiban rendszeresen feltűnik, hogy a ChatGPT egy nap akár biológiai fegyverek kifejlesztéséhez is támpontokat ad.

És valóban: egy mindenki számára elérhető „virtuális PhD szakértő” rossz kezekben akár olyan tudást adhat, ami alkalmas károkozásra, például mérgező anyagok előállítására vagy hackertámadások kivitelezésére. A másik probléma, hogy a GPT-5 által generált emberi hang vagy szöveg a megtévesztés új dimenzióit nyithatja meg: a modellel élethű álhíreket, adathalász üzeneteket vagy hamis audiofelvételeket lehet készíteni, ezáltal pedig gyanútlan embereket manipulálni.

Noha a GPT-5 biztonsági mechanizmusai erősebbek, mint valaha, egyik AI-modell sem teljesen biztonságos. Továbbra is fennáll a veszélye, hogy a rosszindulatú felhasználók kijátsszák a védelmet, és ráveszik a modellt, hogy segítsen nekik tiltott dolgok végrehajtásában. A GPT-5 esetén különösen érdemes odafigyelni, hiszen a fent tárgyalt „biztonságos befejezés” módszer miatt a modell készségesebben ad valamennyi információt akár veszélyes témákban is.

Egy másik veszélyforrás a kulturális torzítások kérdése lehet. Bár a GPT-5 betanításánál sokkal több figyelmet fordítottak az adatok kiegyensúlyozására és a modell finomhangolására, nincs rá garancia, hogy ne lennének benne rejtett előítéletek. A vallási, etnikai, nemi vagy politikai érzékenységek terén egy ilyen erős modell apró hiba esetén is kárt okozhat, például azzal, ha sértő kijelentést tesz egy népcsoporttal kapcsolatban.

Végül a GPT-5 bevezetése új jogi és etikai kérdéseket is felvet, ami bizonyos szempontból veszélyforrásnak tekinthető a társadalomra. Ott van például a szerzői jogok védelme: mivel a modell hatalmas adatbázisból tanult, továbbra is előfordulhat, hogy szerzői joggal védett szövegeket vagy azok parafrázisát adja ki.

Az AI-val foglalkozó etika szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a GPT-5 olyan gyors és nagy ugrás, hogy a társadalmi felügyelet, a törvényhozás és az oktatás nehezen tartja vele a lépést. Ez önmagában új típusú kockázat, hiszen egy újabb és még korszerűbb, szupererős eszköz került az emberiség kezébe, aminek a használatára még nem alakultak ki semmilyen normarendszer.

Az OpenAI július végén elérhetővé tette a ChatGPT Ügynököt, amely az eddig ismert chatbotot proaktívan viselkedő személyi asszisztenssé alakítja. Az OpenAI állítása szerint ezzel a funkcióval a ChatGPT „már nemcsak gondolkodik, hanem cselekszik is”, magyarán a felhasználó utasítására végrehajt feladatokat, az időpontfoglalástól, a termékek rendelésén át a vállalati dokumentációk, üzleti elemzések és prezentációk készítéséig. A vállalat azt ígéri, hogy az Ügynök egyesíti a ChatGPT nyelvi intelligenciáját a weboldalkezelő böngésző és az információelemző mélykutatás képességeivel.

Ennek köszönhetően az AI a böngészéstől és adatgyűjtéstől kezdve a kódfuttatáson át a dokumentumkészítésig számos feladatot önállóan megold. Rábízhatjuk például, hogy ellenőrizze a naptárunkat és készítsen összefoglalót a közelgő megbeszélésekből, tervezzen meg és hajtson is végre egy bevásárlást, vagy éppen elemezze versenytársaink adatait és készítsen belőlük prezentációt.

Felhasználói utasításra a ChatGPT-ügynök végigjárja a szükséges weboldalakat, szűri az információkat, szükség esetén biztonságosan bejelentkezik a felhasználó fiókjaiba, programkódot futtat egy elemzéshez, majd munkája eredményét letölthető formában adja át – például egy szerkeszthető diavetítés vagy táblázat formájában. És teszi mindezt az eddig megszokott módon: természetes nyelven adott utasítások alapján, gördülékeny párbeszédes formában.

Fodrász-időponttól, bevásárláson át a napágy-foglalásig

Négy dologgal is teszteltük az AI-ügynököt. Ehhez csak ki kellett választanunk az ügynök-módot a bal oldalon, vagy a beszélgetés alatt, az Eszközök menüpontban, és már indulhatott is a kísérlet.

Először azt kértük tőle, hogy foglaljon időpontot a kedvenc budai fodrászatunkban másnap 11 órára. Csak a hely nevét adtuk meg, és magát a kérést. Ezután a Chat GPT dolgozni kezdett. A mélykutatáshoz hasonlóan az ügynök-funkció használata során is végig látni lehet, hogy épp mit csinál a mesterséges intelligencia. Hogyan nyitja meg először a böngészőt, hogy rákeressen a fodrászat nevére, utána pedig a fodrászat weboldalát. Az igazi izgalmak innen jöttek, ugyanis a ChatGPT nemcsak végigolvasta az oldalon található információkat, de meg is találta a foglalás-gombot, amit képes megnyomni.

Utána aprólékosan végigböngészte a fodrászok listáját, megnézte, melyikük értékelése a legmagasabb, majd megnyitotta annak a fodrásznak a részletes foglaltsági táblázatát, hogy kiderítse, szabad-e nála a másnap 11 óra. Mivel nem volt az, folytatta a műveletet a második legjobbnak értékelt fodrásszal, akinél meg is találta a keresett időpontot. Mindezt akkurátusan megmutatta a kis ablakban. Amikor idáig ért, megkezdte a konkrét foglalást. Ehhez megkérdezte a weboldalon kért adatokat, vagyis a nevünket, e-mail címünket, telefonszámunkat, és kitöltötte velük a táblázatot. Majd feltette a kérdést, hogy véglegesítse-e a foglalást.

Második tesztként bevásárlásban kértük a segítségét. Azt mondtuk, rakott karfiolhoz szeretnénk bevásárolni, és keresse meg, hol a legolcsóbbak a hozzávalók, valamint rendelje házhoz azokat. A ChatGPT először megkérdezte, van-e diétás preferenciánk, majd hozzálátott a kereséshet. Felkutatta a klasszikus rakott karfiol receptjét és a pontos hozzávalókat. Majd kinyitogatta különböző hipermarketek weboldalait, hogy összehasonlítsa az árakat. Közben a kis ablakban folyamatosan mutatta, épp mit csinál. Például, hogy épp a karfiol, a darált hús, a hagyma, a tojás, a tejföl, az olaj, majd a rizs árait tanulmányozza.

Mindenhol figyelembe vette a szükséges mennyiséget is, és a legolcsóbb kiszerelést választotta. A döntéshez az Árfigyelő információit is feldolgozta. Mindegyik webáruházban a Kosárba tette a szükséges termékeket, hogy lássa az összesített árat, valamint a házhozszállítás költségét. Végül kiválasztotta a legolcsóbb boltot.

Ebben a kísérletben a ChatGPT egyáltalán nem tűnt lassúnak. 9 perc alatt végzett a feladattal, majd azt kérte, lépjünk be a kiválasztott áruház oldalára.

Arról is tájékoztatott, hogy nem készít képernyőképeket, csak mi láthatjuk a megadott információkat, például a jelszavainkat, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, az adataink ettől még veszélybe lehetnek. Miután ezt tudomásul vettük, a ChatGPT-n belül megjelent az áruház bejelentkezési oldala, ahová beírhattuk a belépési adatainkat, majd elvégezhettük volna a fizetést.

Ezután egy még nehezebb feladattal folytattuk. Azt kértük a ChatGPT ügynök-módjától, hogy az augusztus közepére Toscanába tervezett nyaraláshoz foglaljon le egy napernyőt és két napágyat a tengerparton. Megadtuk az utazás időpontját és a szállásunk pontos címét, azt kérve, hogy valamelyik közeli strandon foglalja le a helyet.

A kis ablakban ezúttal is lépésről-lépésre láthattuk, pontosan mi történik. A ChatGPT először is feltérképezte az adott városban található strandokat. Majd egy térkép-alkalmazással beazonosította a szállásunk koordinátáit, és ugyanezt megtette a strandokkal is. Ezután kiválasztotta a legközelebbi strandokat, és sorra megnyitogatta az oldalaikat. Nem volt probléma számára az olasz nyelv, gyorsan megtalálta a foglalási menüpontokat, és megnyitogatta azokat. Végigzongorázta a lehetőségeket, majd elkezdte kitölteni a foglalási adatokat. Beírta az időpontot, azt, hogy két napernyőt szeretnénk és elvégeztette az árkalkulációt. A végén kiválasztotta a legközelebbi és legolcsóbb lehetőséget, majd a foglalás véglegesítése előtt rákérdezett, hogy csakugyan megtegye-e az utolsó lépést.

Harmadik próbaként arra kértük, hogy állítson össze egy útitervet, rajta minden magyar vonatkozású nevezetességgel, amely Erdély területén található. Az utasítást a lehető legjobban leegyszerűsítettük: nem adtuk meg lehetséges időintervallumot és közlekedési eszközt, nem befolyásoltuk a keresést olyan helyszínek megadásával, amelyek a legjobban érdekelnek bennünket, ahogy a kirándulásra szánt napok számát és a rendelkezésére álló forrásokat sem korlátoztuk. Csak hagytuk, hogy a Chat GPT a saját feje után menjen.

A „gondolkodás” közben láthatóvá tette, ahogy fokozatosan összeáll egy linkgyűjtemény, benne az utasításban szereplő helyszínekről szóló cikkekkel. A kutatás közben meg-megmutatta, hogy éppen melyik oldalon elemzi egy romániai nevezetesség magyar vonatkozásait, és közben részinformációkat is közölt róluk, felvillanó szövegdobozok formájában.

A relatíve gyors, 15 perces kutatás végére az AI-Ügynök készített egy listát az egyes helyszínek rövid leírásával, valamint egy összefoglaló táblázatot, amely szerint az általa talált magyar vonatkozású helyszínekre úgy másfél hetet érdemes szánni. Ez aligha elég, de a ChatGPT megoldotta, csak éppen úgy, hogy az egyes napok programja teljesíthetetlenül sűrű lett. A vaskos listát látva megkértük, hogy összesítse: az általa írt útiterv összesen hány helyszínt és megállót tartalmaz.

Nem valószínű, hogy ezt a menetet bárki bevállalná, de ha felülemelkedünk azon, hogy az Ügynök valószínűleg nem törődött sem a múzeumok nyitvatartásával, sem az egyes helyszíneken eltöltött idővel (ellenkező esetben biztosan több napra osztotta volna el az állomásokat), kifejezetten hasznos kutatást végzett, rajta egy sor olyan nevezetességgel, ami erdélyi túrára készülve nem jut azonnal az ember eszébe, pedig érdemes betervezni.

Inkább totyogós gyermek, mint érett sprinter

A technológiai sajtó nagyjából egyetért abban, hogy az AI-ügynök, mint önállóan cselekvő asszisztens, lenyűgöző, ám a gyakorlati használat során a Wired is lassúnak találta, és jelezte, hogy a feladatok végrehajtása sem megy hibátlanul. A Futurism szintén nem volt elragadtatva a tempójától, hiszen egy meglehetősen egyszerű feladaton – egy adag muffin online rendelésén – egy teljes órát ült. Igaz, teljesítette a kérést, de fájdalmasan lassan, ráadásul minden érdemi lépés előtt jóváhagyást kért, amit a fejlesztők nyilván biztonsági megfontolásból építettek be: a modell tévedhet, ezért – egyelőre – nem lehet magára hagyni. A beszámoló arra jut, hogy az ügynök ezzel „furcsa bizonytalanságban ragad: egyszerre túl ostoba és túl hatalmas ahhoz, hogy felügyelet nélkül szabadon engedjük”. A konklúzió viszont az, hogy benne van a potenciál az autonómiára, csak még kell mellé a „babysitter”.

Az OpenAI nem tagadja, hogy az - egyelőre csak előfizetéssel rendelkező felhasználóknak elérhető - AI-ügynök jelenleg inkább totyogós gyermek, mint érett sprinter. Közben viszont szakértők rámutattak arra is, hogy bizonyos feladatokban meglepően hatékony. A Tom’s Guide például egy héten át tesztelte hétköznapi teendőkkel, és megállapította, hogy néhány bosszantó apróságot leszámítva tényleg képes terhet levenni az ember válláról. Az újságíró példaként kiemelte egy ritka játékfigura felkutatását, amit az ügynök hat perc alatt elvégzett, és ha már megtalálta egy webshopban, gyorsan kosárba is tette, majd elnavigált a fizetésig, ahol a szállítási cím és a kártyaadatok megadását már a felhasználóra hagyta. Lássuk be: ez jóval egyszerűbb, mint manuálisan keresgélni, és bár nem minden feladat megy ennyire olajozottan, egy kis felhasználói türelemért cserébe már most az életünk praktikus közreműködője lehet.

A rendszer egyik leglátványosabb képessége az, hogy automatikusan készít letölthető, szerkeszthető dokumentumokat – például komplett PowerPoint-prezentációkat vagy Excel-kimutatásokat – az összegyűjtött adatok alapján. Ezzel részben kiválthatja a hagyományos irodai szoftvereket és napi szinten több munkaórát felszabadíthat.

A szakértők szerint lenyűgöző az is, ahogyan a ChatGPT-ügynök egyetlen beszélgetésen belül zökkenőmentesen vált át „beszélgetésből” cselekvésbe, majd vissza. Egy üzleti riport készítése közben előbb elcseveg a felhasználó preferenciáiról, aztán kérésre nekilát a webes kutatásnak és adatgyűjtésnek, majd elemzi az eredményeket és megírja a jelentést, végül visszakérdez vagy magyarázatot fűz a talált információkhoz.

A gördülékeny folyamat arra utal, hogy az ügynök több AI-képesség olvasztótégelye, sőt, egyfajta „sok az egyben”, és amellett, hogy újszerű, jól demonstrálja, hová fejlődhet a generatív AI: a puszta szövegalkotástól rövid idő alatt eljutott odáig, hogy valós, hasznos munkafolyamatokat képes véghez vinni.

Mivel az eszköz gyakorlatilag minden felhasználó számára hasznos, az OpenAI persze meglátta benne a monetizációs lehetőségeket. A The Guardian emlékeztet: Sam Altman vezérigazgató korábban felvetette, hogy ha az ügynök segítségével a felhasználók vásárlásokat intéznek, akkor a cég jogosult lehetne akár „2 százalékos tranzakciós díjra” is.

Bár az OpenAI sietett leszögezni, hogy a mostani ügynök ajánlásai között nincs reklámozott termék vagy szponzorált találat, a piaci elemzők szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz valamilyen hirdetési, esetleg partneri rendszer felállítása az AI-asszisztensekben. A fejlesztés céljai között tehát szerepel, hogy az AI új üzleti modelleket és bevételeket teremtsen – mind az OpenAI, mind a felhasználók számára – utóbbiaknál például azáltal, hogy időt és erőforrást takarít meg a feladatok automatizálásával.

Jövőnket alakító technológia első lépéseit látjuk

A szakértők szerint a ChatGPT ügynök-módja mérföldkőnek tekinthető a mesterséges intelligencia fejlődésében, mert először mutatja meg széles közönség előtt, hogy egy AI nemcsak csevegni, hanem cselekedni is tud. Többen „új korszak hajnalának” nevezték, vagy egyenesen megállapították, hogy az AI-asszisztensek „új generációjának” első képviselője. A TS2 Space elemzése szerint az ügynök júliusi megjelenése paradigmaváltó pillanat, de egyben óvatosságra int: Sam Altman például „forradalmi, de kísérleti” jelzővel illette, és nyomatékosította, hogy „egyelőre nem olyasmi, amit érdemes magas téttel bíró, vagy személyes információk megadásával járó feladatokra használni”.

Mindezzel együtt a ChatGPT Ügynök túlmutat minden korábbi hasonló próbálkozáson, és sokan úgy vélik, előrevetíti, merre tart az AI-fejlesztés jövője. A Wired eljátszott a gondolattal, hogy ha az AI ügynökök tartósan velünk maradnak, alapjaiban változtatják meg az internet-felhasználás szokásait, mivel könnyen lehet, hogy néhány év múlva már nem mi magunk böngészünk és kattintgatunk, hanem a nekünk dolgozó botok teszik helyettünk, aztán nekünk már csak a végeredményre kell figyelni.

A lehetséges távlati irányok között ott a nagyobb önállóság, hogy magas szintű utasításokra teljes projekteket is képes legyen lemenedzselni, vagy éppen a multimodalitás (nemcsak weboldalakat olvas és ír, hanem képeket, hangokat, videókat is értelmez vagy generál) és a nyitás fizikai világ felé, hiszen már most adja magát, hogy az ügynökök integrálhatók legyenek okosotthon-rendszerekbe, robotokba, autókba.

Fontos előrelépés lehet az is, hogy az általános célú ChatGPT Ügynök mellett a jövőben különféle specializált mesterséges intelligencia ügynökök is megjelennek majd, egy-egy terület szakértőiként. Ezt a trendet valószínűsíti, hogy az OpenAI versenytársai ugyancsak kísérleteznek különböző fókuszú személyi asszisztensekkel. Az IBM például a saját watsonx Orchestrate nevű ügynökét fejleszti, kifejezetten nagyvállalati környezetek számára, miközben a Microsoftnak ott a Copilot sorozat, a Google-nek meg a Duet AI, amelyek szintén egy adott cég belső folyamataira szabhatók.

De milyen hatása lesz a mind fejlettebb ügynököknek a világra?

Várhatóan mélyreható változásokat idéznek elő: drasztikusan megnövelhetik az egyének és szervezetek hatékonyságát, másrészt viszont komoly kihívások elé állíthatják a társadalmat a munkahelyek, készségek és etikai normák terén.

A kihívások és negatív hatások oldalán a leggyakrabban a munkahelyekre gyakorolt nyomást említik, és nem minden ok nélkül: ha az ügynökök belépnek a munkaerőpiacra, bizonyos feladatkörökben az emberi munkaerő iránti igény csökkenhet, ami átképzési kényszert és átmeneti munkanélküliséget okozhat. Sam Altman hangsúlyozta, hogy a társadalomnak mihamarabb alkalmazkodnia kell a változásokhoz: már most el kell kezdeni átgondolni az oktatás és a foglalkoztatás átszabását egy AI-asszisztensekkel teli világra.

Felmerül továbbá a kontroll és felelősség kérdése: ha egy AI cselekszik a nevünkben és hibázik (pl. téves adatot ad vagy hibás tranzakciót végez), ki viseli a következményeket? Jogi és etikai keretrendszereket kell kidolgozni az ügynökök tevékenységére, ahogy az is komoly biztonsági rizikó, hogy a fejlett ügynököket mire próbálják majd felhasználni rosszindulatú szereplők.

Egy másik hatás a felhasználói viselkedés és a készségek változása. Ha az emberek hozzászoknak, hogy az AI mindent elintéz, csökkenhet bizonyos képességek gyakorlása, például a komplex információkeresés vagy kritikus értékelés. Ennek oka az, hogy az emberi munka a végső döntésekre és a magasabb szintű felügyeletre korlátozódhat, míg a „piszkos munkát” a gép fogja végrehajtani. Ezzel párhuzamosan az oktatásban is arra kell felkészülni, hogy a jelenlegihez képest más készségeket kell előtérbe helyezni: a kreativitást, az AI-val való együttműködés képességét és például a stratégiai gondolkodást.

A lehetséges nyereség nagy – de csak akkor arathatjuk le, ha okosan kezeljük a kockázatokat. Az OpenAI hangsúlyozza: egyszerre próbálnak szaladni és fékezni, hogy az eredmény biztosan pozitív legyen. Azt viszont innentől már a következő évek döntik el, hogy az akár mindent intéző AI-asszisztensek valóban jobbá teszik-e az életünket, vagy inkább új problémákat szülnek. Egy biztos: a változás elkezdődött, és nem lehet nem tudomást venni róla.