prcikk: 450 ezer forint lett volna egy éjszaka ebben a Birodalmi lépegetőre emlékeztető, elhagyatott katonai erődben | szmo.hu
UTAZZ
A Rovatból

450 ezer forint lett volna egy éjszaka ebben a Birodalmi lépegetőre emlékeztető, elhagyatott katonai erődben

Kihajóztunk a második világháború döbbenetes maradványaihoz, a Maunsell-erődökhöz. Ezek egyike ma a világ legkisebb országa, saját pénzzel és útlevéllel, a másikból pedig luxusszállodát alakítottak volna ki, ahová helikopterek fuvarozták volna a vendégeket.


Amikor először hallottam a világ legkisebb, bár el nem ismert országáról, a Sealand hercegségről, azonnal szerettem volna filmet készíteni róla. Csakhogy se létra, se lift nem visz fel a hatalmas, olajfúró-tornyokra emlékeztető platformra, ami az Északi-tengeren áll, az Egyesült Királyság partjaitól néhány kilométerre. Egy csörlőre akasztott függőhintán lehet megközelíteni, ami bevallom, nem vonz annyira. Még nem mondtam le a látogatásról, de időt kérek.

A létesítmény eredetileg egy haditengerészeti erőd volt, és az U1 Roughs nevet viselte. Két, 26 méter átmérőjű, 120 méter magas betongyűrűre erősítettek fel kosárlabda pályányi acéllemezt. Nemcsak a tetőn rendezkedtek be, hanem a lábak felső részében is van 5 szint, ami lakható. A második világháború után néhány évvel kivonultak a katonák,

az elhagyott erődből pedig kalózrádiót csinált Roy Bates volt brit őrnagy. Annyira megtetszett neki a hely, hogy feleségével itt alakította ki az otthonát, aztán úgy gondolta, lehetne ez egy külön ország, 1967-ben kikiáltotta a hercegség függetlenségét, és kinevezte magát hercegnek.

Egy évvel később őfelsége kormánya egy kisebb hadihajót küldött a platformhoz, csakhogy Bates és emberei néhány figyelmeztető lövéssel és Molotov-koktéllal megvédték magukat.

Ezután Nagy-Britannia bírósághoz fordult, de általános megdöbbenésre az első fokú bíróság arra jutott, hogy nem illetékes a vitában, mivel az erőd nemzetközi vizeken áll. Bates ezt úgy értelmezte, hogy a bíró gyakorlatilag legitimálta a hercegségét. Bár a világ egyetlen állama sem ismerte el Sealand függetlenségét,

Bates az ítéleten felbuzdulva kidolgozta "országa" alkotmányát, készített saját zászlót, himnuszt, sőt, arany és ezüst pénzérméket is veretett.

1978-ban azután egy német üzletember holland és német zsoldosok bevetésével elfoglalta Sealandet, és foglyul ejtette Bates fiát. De ő gyorsan verbuvált egy másik zsoldossereget és visszaszerezte hercegségét.

Bates családi cége sokat keresett azon, hogy havi 1500 dollárért golyóálló betonnal védett szervereken biztosított helyet különböző weboldalaknak, 2006-ban azonban a szerverpark egy tűzben megrongálódott. Később szóba került, hogy ide települ a Pirate Bay internetes cég, a Wikileaks, vagy egy kaszinó, de egyikből sem lett semmi.

Bates 2012-ben, 91 évesen hunyt el, most fia, illetve ma már két unokája viszi tovább a címet és e különleges hely gondozását. Sealand-nek ma papíron 3oo lakója van. Van hét szobájuk, amit turistáknak adnak ki. Bár hivatalosan továbbra sem ismerik el a hercegséget, de ez a tulajdonosokat nem érdekli, ahogy azokat sem, akik állampolgárságot vagy nemesi rangokat kérnek tőlük.

Nézzen szét a hercegségben!

A Sealand otthonául szolgáló erődöt egy különcnek tartott építőmérnök, Guy Maunsell tervezte a második világháborúban. Ilyenekből négyet építettek, mindegyiket az Északi-tengeren helyezték el. 1942-ben született három 7-tornyos változat is, amiket a Temze torkolatánál, a parttól hat mérföldnyire telepítettek. Ezekből az egyik nem túl messze van angliai otthonunktól.

Első lépésként ezt a Maunsell-erődöt látogattuk meg.

Whitstablenél ültünk egy hajóba, hogy közelről is lássuk a tengerben álló hadi csodát, ami bármennyire is hasonlít a Birodalmi lépegetőkre, nincs rá bizonyíték, hogy ez mozgatta meg a Star Wars készítőinek fantáziáját.

Fotók: Elek Krisztián

Negyed óra alatt értünk oda. Menet közben megtudtuk, hogy a második világháborúban a Temze torkolatánál azért volt szükség ezekre az erődökre, mert innen lehetett jól védeni Londont és a hajókat, amelyek oda vitték a szükséges szállítmányokat. A mindössze 40 nap alatt felépült U6 Red Sands fő feladata is a légvédelem volt, és innen riasztottak, ha az ellenség támadott.

A Temze torkolatában álló erődök mindegyikében hét torony volt. Egyben működött az irányítóközpont, a körülötte lévő hatot pedig hidak kötötték hozzá. A leghosszabb átjáró 47 méteres volt. Négy torony tetejére légvédelmi ágyút szereltek. Egyben raktározták a lövedékeket, egynek a tetején pedig egy hatalmas, majdnem egy méter átmérőjű reflektor volt.

Az erődök sikeresen teljesítették feladatukat. IU6 Red Sands tornyaiból például 22 repülőgépet lőttek le, megsemmisítettek harminc V1-es rakétát célbaérés előtt, és megrongáltak egy tengeralattjárót is.

Fotó: Belicza Bea

Amikor odaértünk, azt láttuk, hogy a rozsdásodó, egyre több helyen hiányos tornyok között már nincs egyetlen híd sem. Sirályok lakják, emberek nagyon ritkán mennek fel az egyetlen biztonságos toronyba, amelyet elkezdtek felújtani.

Elsőre ijesztő látvány, hogy mindig van egy apró mozgás, a torony még akkor is rezeg, ha nincs vihar. Ha nagy szél volt, akkor nem is hagyhatta el senki az építményt.

Az 1942-ben épült erődben kezdetben 120-an voltak, 1943 végén 180-an, majd a háború legaktívabb szakaszában 230-an zsúfolódtak össze. A szűk hely miatt az ágyak folyamatosan foglaltak voltak, forró váltásban cserélődtek bennük az épp nem szolgálatban lévők.

Egy ilyen börtönszerű ketrecben, körbevéve vízzel, különösen megterhelő lehetett az élet. A rendkívül egyhangú, hosszú tétlenség után hirtelen kellett akcióba lendülni, ha jött a támadás. A katonák hat hét szolgálat után tíz nap pihenőt kaptak a szárazföldön, mielőtt újabb másfél hónap következett.

A kétszintes toronyban volt kádas fürdőszoba. Aggregátor biztosította az áramot, szenes kályhával fűtöttek. Az erődben javitották a fegyvereket is. Volt egy lift, amivel a szárazföldről érkező ételeket, felszereléseket felvitték, de a lövedékeket például kézzel kellett felcipelni a tetőre.

Történész ámul, milyen tökéletes múzeum lehetne itt

A második világháború után csökkentett állománnyal, de fenntartották az erődöket, egészen 1956-ig.

Ekkor lehetett igazán unalmas itt élni. A tengeren feladat nélkül folyamatosan készenlétben állni komoly küzdelem. Egy kutató szerint a katonák festettek, rajzoltak, kötöttek, faragtak, kártyáztak vagy épp a sirályokkal játszottak, hogy elüssék az időt. Például egy madzag két végére kötöttek ételt és odadobták a madaraknak. Volt egy kis kötélhúzás a levegőben, és fogadtak, melyik sirály nyer.

Miután a katonákat végül kivonták,

a magukra maradt erődöket sorra foglalták el kalózrádiósok a 60-as években.

Az U6 Red Sands tornyaiban a Radio King kezdett 64-ben. Fél évig működött, majd átvette a Radio 390. Ők 1967-ig adtak műsort, amíg be nem záratta a kalózrádiókat kormány.

A magánkézben lévő Sealanden kívül az U6 Red Sands a legjobb állapotú megmaradt erőd. A többit baleset vagy az idő tette tönkre, illetve leszerelték.

A Red Sands megmentésére azonban külün csapat alakult, Projekt Redsands néven. Azon dolgoznak, hogy biztonságosan látogathatóvá tegyék a létesítményt, és megmutassák, hogy épült, hogyan működött évtizedekkel ezelőtt. A felújítás három éve kezdődött. Biztonságosabbá tették az egyik tornyot, és pótolták, szigetelték az ablakokat. Ez 3-5 fokkal melegebbé tette a helyet. Azonban úgy tűnik, a csoport jelenleg csak pénzt gyűjt a következő fázishoz, egyelőre a levelekre sem válaszolnak.

Az elmúlt évtizedekben több kalandvágyó ember felmászott ide, volt aki még tüzet is rakott, további károkat okozva. Akkor vették le az utolsó létrát is, hogy ne lehessen felelőtlenül felmászni.

A CNN szerint pár éve komolyan felvetődött, hogy luxushotelt csinálnak a második világháborúból itt maradt, futurisztikus erődből.

44 szobát alakítottak volna ki, amelyekben éjszakánként ezer fontért, vagyis 45o ezer forintért lehetett volna megszállni. Azt tervezték, hogy a vendégek helikopterrel érkeznek majd, az egyik tornyon lett volna a leszállópálya.

A projekthez még egy katari befektetőt is találtak, azonban ő később visszalépett. Így egyelőre nem tudni, lesz-e pénz a luxushotelre, és ha igen, meghagyják-e az egyik tornyot múzeumnak.

Az erőd közelében van egy másik erőd, ami innen is látszik. 2005-ben itt próbálta ki egy művész, Stephen Turner , hogy milyen 36 napot egyedül tölteni. Meg akarta tapasztalni az elszigeteltséget, a magányt.

Azt mondja, különleges élményei is voltak. Egy alkalommal például tisztán hallott hangokat, pedig nem volt ott senki. Utólag úgy gondolja, a hangokat messzebbről hozhatta oda a víz, végigvisszhangozhattak a torony üreges lábain, és felerősödhettek a dobozszerű lakótérben.

Arról is beszélt, a tornyok csak emberi szemmel tűnnek sivárnak, elhagyottnak. A kormoránok például rendszeresen használják halászat közben, ott pihennek és alszanak.

Turner örül, hogy meg akarják őrizni a második világháborús emléket, és múzeumot szeretnének belőle kialakítani, ugyanakkor a természetben szerinte semmi sem örök, és lehet, hogy ezeknek a tornyoknak is az lenne a sorsuk, hogy visszasüllyedjenek a sós tengerbe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
„Turisták, menjetek haza!” – már az autókat sem kímélik a dühös helyiek Mallorcán
A spanyol szigeten fekvő Artàban ismeretlenek több kölcsönzőautó kerekét is kiszúrták. A vandalizmus mellett a falakra is festettek, az önkormányzat pedig elfogadhatatlannak nevezte az esetet.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



„Turisták, menjetek haza!” – Mallorcán már nemcsak a falakon üzennek a helyiek az elviselhetetlennek tartott tömegturizmus miatt.

A múlt héten a sziget északkeleti részén fekvő Artàban tiltakozók több kölcsönzőcég autójának kerekét is kiszúrták, a településen és a Palmába vezető út mentén pedig több turistaellenes feliratot festettek a falakra.

Az önkormányzat és a rendőrség eljárást indított, a nyárra pedig újabb feszültségek körvonalazódnak.

Manolo Galán polgármester sajnálatát és felháborodását fejezte ki a vandalizmus miatt, hangsúlyozva, hogy az véleménytől függetlenül elfogadhatatlan.

Artà önkormányzata közleményben ítélte el az incidenst. „Az ilyen jellegű cselekedetek elfogadhatatlanok, ártanak az együttélésnek, Artà imázsának és a közös terek iránti tiszteletnek” – fogalmaztak, hozzátéve, hogy „bármilyen társadalmi nézeteltérést vagy aggodalmat mindig a tolerancia jegyében kell kifejezni”.

A városvezetés jelenleg vizsgálja, milyen önkormányzati lépéseket tehetnek a helyzet kezelésére.

A feszültség a pandémia után éleződött ki igazán, miután a mintegy 978 ezer lakosú szigetre tavaly nyáron két hónap alatt közel 22,3 millió nemzetközi turista érkezett.

A helyiek szerint ez már elviselhetetlen terhet jelent.

Az egyik legnagyobb problémát a turisztikai apartmanok, például az Airbnb elterjedése okozza, ami nemcsak felhajtja az albérletek és ingatlanok árait, de a helyieket is kiszorítja a városokból.

Sok ilyen szálláshely ráadásul feketén működik, ezért a hatóságok korábban már betiltották az új, turisztikai célú apartmanok és hostelek létesítését. Ehelyett a tulajdonosokat arra ösztönzik, hogy hivatalos szállodává vagy lakóingatlanná alakítsák át az ingatlanjaikat.

Bár a mostanihoz hasonló vandalizmusra ritkán kerül sor, a helyiek elégedetlensége nem új keletű.

Az elmúlt években többször is tízezres tüntetéseket tartottak a tömegturizmus ellen, és előfordultak performatív akciók is, például amikor aktivisták vízipisztolyokkal zavarták a turistákat. A mostani események alapján a nyári csúcsszezonban is számítani lehet hasonló megmozdulásokra, bár előre bejelentett akcióról egyelőre nincs információ.

Via Drive.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
A marokkói kék város, amiért megőrül az Instagram népe
Chefchaouen Marokkó egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. A látogatóknak azonban szigorú helyi szabályokkal, például a drónok teljes tilalmával kell számolniuk.


A Rif-hegység oldalába kapaszkodó Chefchaouen úgy ragyog a kék több tucat árnyalatában, mintha valaki az égre festette volna a medinát – és mégis nagyon is valóságos: sétálóutcák, hegyi forrás, spanyol mecset-rom, andalúz kézművesek várják az utazót.

Marokkó északi részének ikonikus „Kék Gyöngye” egy bejárható csoda, amely egy-három nap alatt is mély élményt nyújt.

A tökéletes utazás időzítése kulcsfontosságú, Chefchaouen ugyanis a fények városa. Az ideális időablak a tavaszi és őszi hónapokra, azaz március és június, valamint szeptember és november közé esik.

A nyár meleg, a tél pedig hűvösebb és csapadékosabb. Érdemes figyelembe venni a helyi ünnepeket is: a Ramadán és az azt lezáró Eid al-Fitr idején a nappali nyitvatartások rövidülhetnek, az esti órák viszont az iftár után pezsgő élettel telnek meg.

A város szíve a Plaza Uta el-Hammam, a nyüzsgő főtér, amely mellett a 15. századi Kasbah áll.

Az erőd falain belül etnográfiai múzeum, gondozott kert és egy torony található, ahonnan remek kilátás nyílik a városra; a belépő jellemzően 65 dirham (kb. 2.340 forint) körül van. A téren áll a város Nagymecsete is, amelynek belső tere a marokkói gyakorlat szerint nem muszlimok számára nem látogatható, de kívülről is lenyűgöző látványt nyújt.

A medina keleti kapujától rövid sétára található a Ras El Maa vízesés, egy hűs patakpart teázókkal, ahonnan a spanyol mecsethez (Jemaa Bouzafar) vezető ösvény indul. A 20-30 perces kaptatóért cserébe a jutalom egy páratlan panoráma, különösen naplementekor.

Felmerül a kérdés: miért kék minden? A város legfőbb rejtélyére több, egymást kiegészítő magyarázat létezik.

Az egyik elmélet szerint a hagyomány a 15. században al-Andalúszból menekült zsidó közösséghez kötődik, akik számára a kék szín az eget és Isten közelségét szimbolizálta.

Mások a mediterrán hőség enyhítését és a rovarok távoltartását említik praktikus okként. Ma már a városi identitás és a tudatosan épített turisztikai arculat is hozzájárul a hagyomány fenntartásához; a falak rendszeres újrafestése ma is közösségi gyakorlat.

A kék falak mögött több évszázadnyi történelem sűrűsödik össze.

A várost 1471-ben alapította Moulay Ali ibn Rashid erődvárosként, hogy feltartóztassa a portugál előrenyomulást. Az 1492-es spanyol reconquista után muszlim és zsidó menekültek hullámai érkeztek, magukkal hozva andalúz kézműves és építészeti hagyományaikat. A 20. század elején a város a spanyol protektorátus része lett, ennek emléke a hegyoldalban álló spanyol mecset romja is.

Via Moroccan National Tourist Office


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Ezt az egy hibát sokan elkövetik a hotelben, pedig rémálom lehet a vége
Az utazók gyakran a földre vagy az ágyra teszik a csomagjukat érkezéskor, pedig ezzel komoly kockázatot vállalnak. Az ágyi poloska a puha, textillel borított felületekről könnyen átmászik a bőröndre.


Elég egy rossz mozdulat, és máris potyautasokkal térhetsz haza egy utazásból.

Sokan érkezés után automatikusan ledobják a bőröndjüket a hotelszoba padlójára, pedig a gyakorlott utazók szerint ezzel nemcsak a port és a koszt viszik közelebb a holmijukhoz, hanem olyan kártevőket is, amelyeket senki sem akar hazacipelni.

Az ágyi poloska a vendégek és a csomagjaik segítségével utazik egyik helyről a másikra. A puha, textillel borított felületeket kedveli, így a hotelszoba szőnyege, kárpitozott fotelja vagy akár az ágy is ideális búvóhely a számára, ahonnan könnyen átmászhat a földre letett bőröndre. Ezért nem jó ötlet a csomagot sem a padlóra, sem az ágyra, sem a kárpitozott bútorokra tenni, ahogy arra az amerikai Környezetvédelmi Hivatal is figyelmeztet. Sőt, még a csomagtartó állványt is érdemes használat előtt átnézni, nem csak rutinból kihajtani.

A legbiztonságosabb hely a bőrönd számára érkezéskor meglepő módon a fürdőszoba. A csempés, kemény felületeken jóval kevesebb a búvóhely, így kisebb az esélye, hogy kártevő kerüljön a csomagra. Ha a fürdőszoba padlója nem ideális, a kád vagy a zuhanytálca is jobb megoldás, mint a szoba szőnyeges része.

Jó választás lehet egy magasabb polc a szekrényben is, a lényeg, hogy a bőrönd ne kerüljön puha, textilközeli felületre, amíg át nem vizsgáltuk a szobát.

Érdemes öt percet szánni a szoba ellenőrzésére: egy telefon zseblámpájával vizsgáljuk át a matrac varrásait, a fejtámlát, az ágykeretet és a közeli bútorok réseit. Fekete pöttyök, apró, levedlett bőrdarabkák vagy élő rovarok gyanúra adhatnak okot. Ha ilyet találunk, azonnal kérjünk egy másik szobát, de ne a szomszédosat vagy az alatta-fölötte lévőt.

A hazaérkezés után is érdemes óvatosnak lenni. A bőröndöt ne a hálószobában pakoljuk ki. Először töröljük le a kerekeit és a külső felületét, majd egy zseblámpával ellenőrizzük a varrásokat, a sarkokat és a zsebeket. A ruhákat tegyük egyből a mosógépbe, és mossuk ki a lehető legmagasabb hőfokon. Ezzel a néhány egyszerű lépéssel jelentősen csökkenthetjük az esélyét, hogy kéretlen potyautasokat vigyünk haza.

Via nlc.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Velencébe utazol? Ezt a súlyos hibát ne kövesd el, ha nem akarsz pluszban fizetni
Velence városa idén is belépődíjat szed a csúcsidőszakban érkező egynapos látogatóktól a túlturizmus visszaszorítása érdekében. Azoknak, akik nem foglalnak legalább négy nappal előre, a szokásos 5 euró helyett 10 eurós díjat kell fizetniük.
Sz.E. Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Velence idén is belépődíjjal szűri a tömeget, mert az ott lakók számára olyan zavaró a tömeg.

A tavaszi–nyári hétvégéken a történelmi belvárosba érkező egynapos látogatóknak fizetniük kell.

A városvezetés szerint a belépődíjjal a turistaforgalmat szabályozzák, hogy jobb egyensúlyt teremtsenek a látogatók és a helyiek között. Michele Zuin tanácsos szerint az intézkedés úttörőnek számít.

„Ez hasznos eszköz a turistaforgalom szabályozására, és már nemzetközi érdeklődést váltott ki. Velence az első város a világon, amely ezt a módszert alkalmazza” – mondta.

Velence régóta küzd a tömegturizmussal a helyzetet pedig tavaly a Bezos-esküvő is súlyosbította, mert a többnapos esemény még több látogatót vonzott a városba.

A díj ellenére a napközbeni látogatók száma 2025-ben csak kismértékben csökkent: napi átlagban 13 046-an fizettek, míg 2024-ben 16 676-an. A tavalyi legforgalmasabb napon, május 2-án, pénteken 24 951 látogató fizetett a napijegyért, ami a város lakosságának több mint a fele.

Az egynapos látogatóknak 5 eurós díjat kell fizetniük, de aki nem foglal legalább négy nappal előre, annak 10 eurójába kerül a belépés.

A helyi lakosok, a Velencében születettek, a diákok, a munkavállalók, valamint a szállással rendelkező turisták mentesülnek a díjfizetés alól. A szállodai foglalással rendelkezőknek a szállás adatait kell megadniuk, ami alapján egy QR-kódot kapnak. Ezt kell felmutatniuk az ellenőrzőpontokon, például a Santa Lucia pályaudvarnál, de fizetniük nem kell, mivel a szállásdíj már tartalmazza a belépést.

Az egy napra érkezőknek áprilisban, májusban, júniusban és júliusban, jellemzően péntektől vasárnapig kell fizetniük a csúcsidőszakban, reggel 8:30 és délután 16:00 között. Ezen az időszakon kívül a belépés ingyenes.

A fizetős napok a következők:

Április: 3, 4, 5, 6, 10, 11, 12, 17, 18, 19, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30

Május: 1, 2, 3, 8, 9, 10, 15, 16, 17, 22, 23, 24, 29, 30, 31

Június: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 12, 13, 14, 19, 20, 21, 26, 27, 28

Július: 3, 4, 5, 10, 11, 12, 17, 18, 19, 24, 25, 26.

A tömegturizmus Európa számos más városában is komoly gondot okoz, főleg a történelmi belvárosokban.

A rengeteg látogató túlterheli az infrastruktúrát, elviselhetetlenül zsúfolttá teszi a köztereket, és növeli a zaj- és légszennyezést. Az érdeklődés emellett felveri az ingatlan- és szolgáltatási árakat, ami a helyieknek a legrosszabb.

Mint az megírtuk, Capri is drasztikus lépésre szánta el magát az overtourism miatt.

Via Euronews


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk