40 nap elszigeteltség után szabadult ma egy barlangból egy francia önkéntesekből álló csoport. A kísérlet azt vizsgálta, hogyan alkalmazkodnak az emberek az elszigeteltséghez ilyen hosszú időn keresztül - írja a BBC.
A 15 résztvevő telefon, óra és napfény nélkül élt a Lombrives-ban, Franciaország délnyugati részén található barlangban. Sátrakban aludtak, maguk gondoskodtak az áramellátásról, és nem volt kapcsolatuk a külvilággal.
A projekt azt is vizsgálta, hogyan hat az emberekre az, ha teljességgel elveszítik a tér- és időérzéküket. Az úgynevezett Deep Time kísérlet szombaton ért véget, amikor a 27 és 50 év közti résztvevők, nyolc nő és hét férfi végre elhagyhatták a barlangot. A kísérletet vezető tudósok egy nappal korábban látogattak el hozzájuk, hogy jelezzék, a projekt a végéhez közeledik.
A mosolygós, de kissé összezavarodott csapatot tapssal köszöntötték. Egyelőre mindenki napszemüveget viselt, amíg a szemük újra alkalmazkodik a világossághoz.
A projektet irányító francia-svéd kutató, Christian Clot szerint úgy tűnt, mintha az idő lassabban telt volna a barlangban. Egy önkéntes, a 33 éves Marina Lancon olyannak találta a kísérletet, “mintha benyomnánk a szünet gombot az életen”.
Az elszigeteltség során a csoportnak anélkül kellett megszervezni bizonyos feladatokat, hogy (az idő használatával) határidőt rendeltek volna hozzájuk. Ehelyett a biológiai órájukhoz és az alvásritmusukhoz alkalmazkodva kellett rendszerbe foglalni a napjaikat.
40 nap elszigeteltség után szabadult ma egy barlangból egy francia önkéntesekből álló csoport. A kísérlet azt vizsgálta, hogyan alkalmazkodnak az emberek az elszigeteltséghez ilyen hosszú időn keresztül - írja a BBC.
A 15 résztvevő telefon, óra és napfény nélkül élt a Lombrives-ban, Franciaország délnyugati részén található barlangban. Sátrakban aludtak, maguk gondoskodtak az áramellátásról, és nem volt kapcsolatuk a külvilággal.
A projekt azt is vizsgálta, hogyan hat az emberekre az, ha teljességgel elveszítik a tér- és időérzéküket. Az úgynevezett Deep Time kísérlet szombaton ért véget, amikor a 27 és 50 év közti résztvevők, nyolc nő és hét férfi végre elhagyhatták a barlangot. A kísérletet vezető tudósok egy nappal korábban látogattak el hozzájuk, hogy jelezzék, a projekt a végéhez közeledik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nincs olyan messze a világvége, mint hitted – japán és NASA-kutatók megmondták, mikor ér véget az élet a Földön
A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.
A Toho Egyetem tudósai a NASA kutatóival közösen, szuperszámítógépes szimulációk alapján azt állítják: a bolygónk az 1 000 002 021. évre válik lakhatatlanná, és addigra sem az ember, sem a mikrobák nem bírják majd a forróságot – írta a LADbible.
Elsőre ijesztőnek tűnik, de a cikk szerint legalább többé nem kellene adóval, e-mailekkel és csoportmunkákkal bajlódnunk. Sőt, még a napbarnított bőr is jól mutatna – egy ideig.
A tanulmány szerint a földi élet sorsa közvetlenül a Nap élettartamához és fejlődéséhez kötődik. A Nap évmilliárdok alatt egyre forróbb és nagyobb lesz, és fokozatosan ellenséges környezetté alakítja a bolygónkat.
A kutatók 400 000 szimulációt végeztek, és ezek alapján a bolygónk végül annyira felforrósodik, hogy szinte semmilyen élőlény nem marad. Ekkorra az óceánok elpárolognak, a légkör elvékonyodik, a felszíni hőmérséklet pedig lehetetlenné teszi az életet.
Viszont az emberiség jó eséllyel sokkal előbb eltűnik. A modellek szerint a Nap erősödő sugárzása olyan légköri és környezeti változásokat indít el, amelyek megemelik a hőmérsékletet, csökkentik az oxigénszintet, és rontják a levegő minőségét.
A cikk szerint ennek korai jelei már láthatók: a kutatók erősödő naptevékenységet figyeltek meg, például koronakidobódásokat és napviharokat, amelyek megzavarják a Föld mágneses terét, és egy picit csökkentik a légköri oxigént. Ha ehhez hozzávesszük az ember okozta klímaváltozást, a kép elég baljósnak tűnik.
„A Föld bioszférájának élettartamát évek óta a Nap folyamatos fényesedése alapján vitatják meg” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Kazumi Ozaki. „Ha ez igaz, akkor várható, hogy a légköri O₂-szint is végül csökkenni fog a távoli jövőben.”
A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.
A Toho Egyetem tudósai a NASA kutatóival közösen, szuperszámítógépes szimulációk alapján azt állítják: a bolygónk az 1 000 002 021. évre válik lakhatatlanná, és addigra sem az ember, sem a mikrobák nem bírják majd a forróságot – írta a LADbible.
Elsőre ijesztőnek tűnik, de a cikk szerint legalább többé nem kellene adóval, e-mailekkel és csoportmunkákkal bajlódnunk. Sőt, még a napbarnított bőr is jól mutatna – egy ideig.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Az Atlanti-óceáni meridionális áramlási rendszer, röviden AMOC, egy hatalmas óceáni szállítószalag, amely a trópusokról meleg vizet szállít észak felé, enyhítve ezzel Európa teleit. A klímaváltozás és a grönlandi jégtakaró olvadása miatt beáramló édesvíz azonban megzavarhatja ezt a kényes egyensúlyt. Az áramlat összeomlása Európa északi és nyugati részén extrém hideg teleket hozhatna, miközben világszerte átrendezné a csapadékmintázatokat, veszélyeztetve Afrika, India és Dél-Amerika mezőgazdaságát.
A lépés hátterében friss tudományos eredmények állnak.
Egy augusztusi modellezés szerint az összeomlás már nem számít alacsony valószínűségű eseménynek. A szimulációk szerint magas kibocsátás esetén 70 százalék, de még alacsony mellett is 25 százalék az esélye, hogy a rendszer a századfordulót követő 50-100 éven belül leáll.
„A tudomány nagyon gyorsan fejlődik, és fogy az időnk bármit tenni, mert a billenőpont lehet, hogy már egészen közel van” – mondta Stefan Rahmstorf, a Potsdami Klímahatás-kutató Intézet oceanográfusa.
Izland számára a tét óriási. Az ország gazdaságának alapját jelentő halászatot és a tengeri közlekedést megbéníthatná a tengeri jég megjelenése, ami az importfüggő szigetország ellátási láncait is elvágná. A probléma azonban nemcsak Izlandot aggasztja. Az Egyesült Királyság több mint 81 millió fontot, átszámítva nagyjából 35 milliárd forintot különített el egy olyan korai előrejelző rendszer kiépítésére, amely évtizedes távlatban jelezhetné a klímabillenőpontok közeledtét.
Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ritka vendég, az év egyik legnagyobb csillagászati látványossága tűnik fel az esti égbolton
Október közepétől lesz leginkább látványos a C/2025 A6 (Lemmon) üstökös, amikor a horizont közelében bukkan majd fel. Több mint ezer év múlva jár majd megint errefelé.
Nem kell korán kelnünk ahhoz, hogy megpillanthassuk az év egyik legnagyobb csillagászati látványosságát - írja az Időkép.
Esténként a nyugati horizontot kell kémlelni,hogy megpillanthassuk az év egyik legjobban várt égi látványosságát, a C/2025 A6 (Lemmon) üstököst.
Eddig hajnalonként a keleten tűnt fel, de most október közepétől már az esti égbolton lesz látható. Nyugati–északnyugati irányban, a horizont közelében bukkan majd fel. Fényessége olyan, hogy sötét ég alatt már szabad szemmel is megpillantható lehet. Igazán szép látványt binokuláron vagy kis távcsövön keresztül mutat meg.
Az üstökös október 26-ig mutatja meg magát teljes pompájában. Utána már egyre közelebb kerül a horizonthoz, és a növekvő hold fénye is rontani fogja láthatóságát.
A C/2025 A6 (Lemmon) üstököst 2025. január 3-án fedezték fel a Mount Lemmon Survey égboltfelmérő program keretében. Kezdetben kisbolygónak vélték, ám később kiderült, hogy egy hosszú periódusú üstökösről van szó. Az égitest rendkívül elnyúlt ellipszis pályán mozog, és mintegy 1350 évente tér vissza a Nap közelébe. A számítások szerint a 2025. november 8-i napközelség során keringési ideje 1155 évre rövidülhet, így továbbra is ritka vendég marad a Naprendszer belső vidékein.
Nem kell korán kelnünk ahhoz, hogy megpillanthassuk az év egyik legnagyobb csillagászati látványosságát - írja az Időkép.
Esténként a nyugati horizontot kell kémlelni,hogy megpillanthassuk az év egyik legjobban várt égi látványosságát, a C/2025 A6 (Lemmon) üstököst.
Eddig hajnalonként a keleten tűnt fel, de most október közepétől már az esti égbolton lesz látható. Nyugati–északnyugati irányban, a horizont közelében bukkan majd fel. Fényessége olyan, hogy sötét ég alatt már szabad szemmel is megpillantható lehet. Igazán szép látványt binokuláron vagy kis távcsövön keresztül mutat meg.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A világ legnagyobb pókhálóját fedezték fel magyar kutatók segítségével egy kénes barlangban
Urák István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársa és kollégái szerint az óriásháló mintegy 100 négyzetméteres struktúrahálók sorozata, amely több tízezer példány egyetlen nagy kolóniájának ad otthont az albán-görög határon.
Egy új tanulmány alapján a világ legnagyobb pókhálóját fedezték fel az albán-görög határon egy kénes barlangban – írja a The Independent. Urák István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársa és kollégái szerint az óriásháló a mintegy 100 négyzetméteres struktúrahálók sorozata, amely több tízezer példány egyetlen nagy kolóniájának ad otthont.
A hatalmas hálórendszer nagyjából 69 ezer házi zugpóknak és 42 ezer tüskésfejű póknak az otthona. A felfedezés azért is rendkívüli, mert a két érintett állat alapvetően magányos életmódú, és eddig nem volt ismert, hogy kolóniákban élnének, a telep ráadásul vegyes fajösszetételű.
A gigantikus hálót 2022-ben, egy, a föld alatt élő vadállatok felmérését célzó expedíción fedezték fel, majd a nemzetközi kutatócsapat többször is megvizsgálta. A barlang bejárata Görögországban található, mélyebb részei viszont Albánia alatt húzódnak. A kutatók azt is felmérték, hogy a példányok miként képesek életben maradni a helyi, zord körülmények között, hiszen a barlang érintett részén nincs napfény, a mérgező hidrogén-szulfid gáz szintje pedig igen magas.
Úgy tűnik, a pókok a rendszerben előforduló, mikroorganizmusokat fogyasztó szúnyogokat ejtik csapdába az óriási hálóval. A csapat azt feltételezi, hogy a házi zugpókok betelepülését épp egy nagy szúnyograj biztosította bőséges táplálékforrás ösztönözte - írta a 24.hu.
A szakemberek DNS-minták révén erősítették meg a fajok identitását. A molekuláris bizonyítékok arra utalnak, hogy a barlang populációi és a felszíni állományok között nincs átjárás.
A genetikai adatok alapján a helyi egyedek eltérnek felszíni rokonaiktól, ami az alkalmazkodás jele. A jóval kisebb tüskésfejű pók számára a fényhiány segítheti a fennmaradást, a sötétben észrevétlenül élhetnek a másik faj mellett.
A Subterranean Biology folyóiratban 2025 októberében publikált tanulmány szerint a barlang egy kemolitotróf rendszer, ahol a táplálékháló alapját nem a napfény, hanem a kén-oxidáló baktériumok képezik. A pókok fő zsákmányai az árvaszúnyogok, amelyek lárvái ezeket a baktérium-biofilmeket legelik. Mindkét ízeltlábú, a házi zugpók és a tüskésfejű pók is előfordul Magyarországon.
Egy új tanulmány alapján a világ legnagyobb pókhálóját fedezték fel az albán-görög határon egy kénes barlangban – írja a The Independent. Urák István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársa és kollégái szerint az óriásháló a mintegy 100 négyzetméteres struktúrahálók sorozata, amely több tízezer példány egyetlen nagy kolóniájának ad otthont.
A hatalmas hálórendszer nagyjából 69 ezer házi zugpóknak és 42 ezer tüskésfejű póknak az otthona. A felfedezés azért is rendkívüli, mert a két érintett állat alapvetően magányos életmódú, és eddig nem volt ismert, hogy kolóniákban élnének, a telep ráadásul vegyes fajösszetételű.
A gigantikus hálót 2022-ben, egy, a föld alatt élő vadállatok felmérését célzó expedíción fedezték fel, majd a nemzetközi kutatócsapat többször is megvizsgálta. A barlang bejárata Görögországban található, mélyebb részei viszont Albánia alatt húzódnak. A kutatók azt is felmérték, hogy a példányok miként képesek életben maradni a helyi, zord körülmények között, hiszen a barlang érintett részén nincs napfény, a mérgező hidrogén-szulfid gáz szintje pedig igen magas.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
