KÖZÖSSÉG
A Rovatból

40 éve ír egy újságot egyetlen példányban Imre bácsi

Egy zsebben éppen elférő újság, ami minden este 7 órakor jelenik meg. Egyetlen példányban.


Pintér Imre karcagi otthonában egy – saját szavaival élve – "virtuális" újság 11 970 lapszámnyi, kemény fedeles könyvecskékbe kötött példányai sorakoznak a polcokon a kifejezetten tárolási célra kialakított múzeumi helyiségben. A művészeti főszerkesztő féltő gonddal óvja Esti Zseb Úttörő-gyűjteményét, és napról napra bővítgeti azt, szem előtt tartva a lap mindenkori misszióját: hogy tájékoztassa a karcagi gyerekeket a legfrissebb, őket érintő és érdeklő hírekről.

zseb_cimkep

Még akkor is éppen toll és papír van a kezében, amikor meglátogatom a kórházban – ugyanis nem sokkal az interjú ötletének felmerülése után kiderül, hogy egy ideje bekerült. A jobb kezét átmenetileg nem is tudja használni, de sebaj, bal kézzel tanul írni.

Az új lapszámnak ugyanis meg kell íródnia estére, hogy pontban 19.00 órakor megvásárolható legyen a képzeletbeli újságárusnál, és a képzeletbeli postás házhoz szállíthassa a képzeletbeli olvasóknak.

A fogadtatás közvetlen, szívélyes. Miután megnézzük közösen az MTV Belpolitikai Stúdió Háló című műsorának egy 2000-ben készített epizódját, amely Imréről szól, lassan elkezdem kapiskálni, milyen összetett dologról van szó. Az Esti Zseb Úttörő nem egy egyszerű hóbort számára, hanem a szenvedélye.

De vajon hogyan lehet fenntartani a motivációt ennyi éven át?

imre2

Pintér Imre, az Esti Zseb Úttörő művészeti főszerkesztője. Kabai László felvétele

Nincsenek olyan napok, amikor semmi említésre méltó nem történik?

"Nincs, az lehetetlen" – jön a válasz rögtön, rövidre zárva az ügyet, majd arra tér rá Imre, hogy az országban nincs másik esti újság. Csak az Esti Hírlap volt ilyen, de az is megszűnt. Rövidesen megértem, hogy fel kell ébrednem Csipkerózsika álmomból, mert ez az újság itt él, lélegzik, és egy olyan részletesen kidolgozott koncepció köré szerveződik, amely másodlagossá teszi az újságot mint tapintható produktumot, annak fizikalitását, kézzelfoghatóságát.

Az angol suspension of disbelief kifejezés ugrik be még az egyetemi éveimből, ami valami olyasmit jelent, hogy fiktív történeteknél az olvasó hagyja magát beszippantani abba az alapvetően hihetetlen, valószerűtlen, némely esetben kifejezetten mágikus elemekkel is tarkított világba, amelyet a történet szövődése szükségeltet. Hasonló helyzetben érzem én is magam, ahogy egyre többet tudok meg az újságról, és egyre inkább létezni kezd számomra is az Esti Zseb Úttörő világa.

Egy esti újságnak számtalan előnye van. Többek között az, hogy ami abban megjelenik, az mind aznapi hír, nem előző napi – mint a legtöbb esetben.

"
A hírek azok úgy gyűlnek-gyűlnek estig. Lapzárta 18.30-kor van, és 19.00-kor már kint kell lennie a standon

– meséli Imre.

"Az első szám 1976. november 29-én jelent meg. Mindig a legnagyobb kincs az első évfolyam, első szám" - teszi hozzá.

Hogy jött az Esti Zseb Úttörő ötlete?

A lánykám első osztályos volt – egyébként ő a főszerkesztő -, és egyszer hoztam neki egy kis macit. Az a fő figurája a lapnak különben. Voltak ennek előzményei is, mert csináltam én már ilyen lapot előzőleg is, de az rendszertelenül ment. Szóval ott volt ez a kis maci, és gondoltuk, jó lenne lejegyezni minden napot. A nyomdával nagyon jó kapcsolatban voltunk, mindent megcsináltak nekem, én meg rajzoltam nekik cserébe.

zseb

Az első három bekötött példány – ekkor még kisebbek voltak a zsebek, mint manapság

Négyoldalas kis lapokat készítettek, és ráírták, hogy "Esti Zseb Úttörő – a karcagi úttörők napilapja." Ebből csináltak vagy háromszázat, és minden nap, november 29-től, írtuk.

Nagyon pici betűvel kellett írni, mert kevés volt a hely – csak nagyítóval lehetett elolvasni.

A napi hírek mentek, meg volt képregény, és mindezt az a kis maci közvetítette. Akkoriban a Néplap járt nekünk, és abból a megyei hírek ki voltak írva. Amelyik megérdemelte, ki lett vágva, montázsolva lett. ’77-ben már voltak benne mellékletek is – ilyen, hogy "Vasárnap Esti Magazin", vagy "Barkácsmelléklet."

Hamarosan elfogytak azok a kicsi lapok. Elvittem a nyomdába az összefűzött, összegumizott lapokat, hogy jó volna ezeket bekötni. Onnan jött, hogy be lettek kötve havonta. Utána, ’78-ban nagyobb lett egy kicsit az újság, 10 x 10-es méretű. Megtanultam a kötést is idő közben (most is hoztam be ragasztót) – meséli.

Az újság idővel egyre több kiegészítővel bővült; a kézzel írott és montázsolt hírek, Imre saját grafikái, a rajzolt és a kreatívan újraértelmezve beragasztott képregények, valamint a mellékletek mellett megjelentek az állandó képregényfigurák is, akikhez a ’80-as évektől mindig egy-egy hónap tartozott. Képregény- és egyéb külön kiadványok születtek, emlékéveket hirdettek, ajándékokat kezdtek adni a lapszámokhoz.

"Van, hogy felkeresünk régi előfizetőket, megnézzük, vajon kinek van meg minden eddigi lapszám. Ugye a régi előfizetőink jobbára már megnőttek, gyerekeik, unokáik vannak, és akkor mondjuk belerakunk az újságba egy képet róluk – persze mindez képzeletben."

Emellett mások is hozzájárulnak az újsághoz különböző módokon: rajzokkal, vagy tudósításokkal, sőt, még naptárakkal is.

zseb2

"Nagyon pici betűvel kellett írni, mert kevés volt a hely – csak nagyítóval lehetett elolvasni"

maci

Az Esti Zseb Úttörő központi figurája, a kis maci

"
Az unokáim Németországban élnek, és onnan is küldenek tudósításokat, Laci [Kabai László képzőművész-tanár] pedig a művészeti vezetőnk. Neki naptárja van

– mondja el.

Ma már rádiója és tv-je is van az újságnak, a jubileumi számok pedig külön kötetben jelennek meg. Ezek általában nagyobbak és hosszabbak is, mint a hagyományos lapszámok.

zseb3

Néhány a jubileumi kiadványok közül

zseb4

Mellékletek színesítik az Esti Zseb Úttörő világát

"
Ez egy élő anyag. Olyan, mint a rádió: mindig szól. Tudni kell már azt, hogy a hajnali hírekben mi van, és nemcsak az ilyen általános híreket, hanem a legérdekesebbeket. Az időjárásról, vagy például olyat, hogy szánkóverseny volt Mátraházán. Irtó pici dolgokat. Például, hogy hány postaláda van Karcagon.

Miután elárulja, hogy nyolc a karcagi postaládák száma, és hogy pontosan tudja, melyik hol van, arról is beszél, hogy milyen érdekes visszaolvasni régebbi lapszámokból a nagyobb híreket, például az ikertornyok összeomlását Amerikában – persze a szomorú, balesetes hírekkel csínján kell bánni, hiszen ez egy gyermeklap. Vagy ha mondjuk valaki kíváncsi, milyen események történtek a születése idején, könnyűszerrel ki lehet deríteni az akkori lapszámból. Jó kis játék.

Amikor a későbbiekben meglátogatom Imrét otthonában, és megmutatja nekem a múzeumot, magam is kipróbálom… Az 1999-es teljes napfogyatkozásra vagyok kíváncsi. Meg sem kell mondanom, melyik hónap, már nyúl is a kötetért, amelyikben az augusztusi lapszámok vannak.

"Egy szabály van: utólag beleírni nem szabad. Ez egy időgép. Az időt nem szabad meghamisítani" – hívja fel a figyelmet.

zseb6

Ahhoz képest, amikor elkezdte az egészet, miben változott a koncepció?

Körülbelül ’92 körül magazinjellegű, színesebb lett. Addigra már megjelent többfajta újság, lehetett belőlük ollózni. A címlap már nem mindig rajzolva van, hanem színes képek vannak rajta, amelyeken általában gyerekek a főszereplők. Továbbá, az addigi négy oldal helyett, most már van, hogy több oldalas egy lapszám. Az éveknek a jellege is változott. Most, ebben az évben például a magyar gyermekirodalomé lesz a főszerep (A Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig). Témájában az változott, hogy sokkal több a karcagi hír. Ez fontos, mert lokálpatrióta vagyok. Ez az én városom.

Az Esti Zseb Úttörő a karcagi gyerekek lapja, de amellett, hogy híreket, érdekes információkat közöl velük, interaktívan be is vonja őket különféle kalandokba, amelyekről aztán be is számolnak az újságban. Ez nemcsak örömet szerez a gyerekeknek, de ezáltal is mélyül a kapcsolat az olvasókkal.

"Vannak különböző létesítmények, például a Rébux park, a Verne-klub, aztán van egy puszta, ahol lakik ez a kis maci, és felépítettük a Grundot, most, hogy van A Pál utcai fiúk. A versenyzők (a gyerekek) eljátsszák, ami történt, a csatát a Vörösingesek és a Pál utcai fiúk között. A Dunán is van egy szigete az Esti Zseb Úttörőnek, a tengeren van a Rejtelmes sziget, meg egy másik, ahova az egész évben jól szerepelt gyerekeket Karcagról – meg ugye ez ki van terjesztve – elvisszük. Ott nyaralnak, feladatot kapnak. Vagy van például egy középkori vár, ott játszhatnak ilyen középkori játékokat. Na és még van a Kapitányok Klubja is, az a legrégebbi. Ez különben nem az én találmányom, volt egy gyermekfolyóirat a ’70-es évekből, abban szerepeltek ezek, onnan lett véve az ötlet."

szerki

Imre feleségével, Erzsébettel, aki maga is tudósító a lapnál. Helyszín: az Esti Zseb Úttörő szerkesztősége

Imre felesége, Erzsébet is aktív tagja az Esti Zseb Úttörő világának. Ő a "titokzatos Dobránszky Erzsébet", aki járja a világot; afrikai, amerikai kalandjairól számol be a lapnak. Személyiségét rejtély övezi, az olvasó sosem látja az arcát. Egyszer majd kiderül, hogy ő az – tudjuk meg Imrétől.

"Minden embernek megvannak az álmai. Bármit kreálhat, csak nem rögzíti. Nem tud visszamenni, hogy én ezt gondoltam, vagy ilyen álmom volt. Ez annyiból más, hogy rögzítve van. Nemcsak a gondolatomban van, hanem szinte mindig le is írom, így nem felejtem el. Valami ilyesmi a filozófiája ennek."

Az Esti Zseb Úttörő megkérdőjelezi, mi tesz egy újságot újsággá. Vajon feltétlenül fontos, hogy sokszorosítva legyen? Ki számára kell, hogy létezzen? Ennél talán még fontosabb az a kérdés, mi lesz ennek az egészen rendkívüli, "egypéldányos" projektnek a sorsa? Annyi biztos, hogy Imre unokái már magukban hordozzák az újság történetét és filozófiáját. Bennük már él mindez.

De vajon mit jelenthet az Esti Zseb Úttörő Karcagnak és a tágabb világnak?

Forrás: Frappa Magazin, Képek: a szerző és Kabai László


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Metallica hosszú előjáték után berobbantotta a Puskás Arénát – Fényképes beszámoló a dupla koncert első napjáról
A Pantera többre volt hivatott az előzenekar-státusznál, a Metallica pedig bő két órát darált, a végére időzített slágerparádéval és egy meglepetés Pokolgép-nótával.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. június 12.



Bő másfél évtizede már láttam a Népstadionban a Metallicát, de akkor kissé túlbecsültem a fizikumomat a pogózás hevében, és a koncert utolsó harmadáról félájultan húztak ki a biztonsági őrök. Ezúttal – letudva a hering-trolizást, majd a kapu- és szektorkereső-golgotát – az ülőhelyem biztonságából szemléltem a víztározóra vagy gigantikus macskaszőr-leszedő hengerre emlékeztető kivetítőket, amelyből nyolc darab volt összesen, miközben már szaggatott az Avatar rendesen. A svéd metálcsapat lendületesen és profin rúgta ránk az ajtót annak ellenére, hogy a körülményes bejutás miatt még csak szállingóztak az emberek. Érdekesen volt megoldva a középen körbejárható színpad, a megszokottnál szélesebb rálátást biztosítva a fellépőkre, bár így a bandák kissé elvesztek a tömegben.

Lélekben már régóta készültem az általam még sosem látott Panterára, erre pont a végtelen sorairól hírhedt büfében értek a legendás banda első riffjei. Számban a hot-dogommal ültem vissza: igazság szerint elég nehéz fejrázva enni, de még nehezebb nem fejet rázni a Panterára. A masszív tömeg mindeközben végig szivárgott befelé, a közönség harmada az előzenekarok végére sem érkezett meg. Bár még világos volt, és nem volt extra látvány sem, csupán némi füst, de odavert rendesen a mezítlábas Phil Anselmo, és – a vikingfetisizmusom miatt különös figyelemmel kísért – Zakk Wylde pedig zseniálisan tépte a húrokat. Volt némi megemlékezés a kivetítőn a 2004-ben meggyilkolt Dimebagről, de nem vitte el a fókuszt. Az I'm brokennél és a Walknál már szabályosan ordított a közönség egy része, nekem pedig nehezemre esett ülve maradni. Azért a Pantera többre volt hivatott annál, mint hogy világosban, lófráló nézők közt, még be nem állított hangosítással játsszon, de nyilván soha jobb előzenekart nem kívánhattam volna. Kivéve, hogy számomra ők egyértelműen főzenekari státuszt érdemelnek.

Miután ők lementek a színpadról, az immár látványos emberáradat hosszas hullámzásba kezdett az ülőhelyes szektorokban. A felfokozott hangulatban negyedórás késéssel berobbant a Metallica, és hirtelen életre kelt az aréna, nekem pedig az arcizmom fájdult meg a vigyorgástól, hogy úristen, hát itt vagyok! És szerencsére a Metallica idejére végre remekül szólt minden, pont optimális hangerőn.

Az immár 62 éves énekes, James Hetfield igencsak férfiasan öregszik, remek formában van, és az egész banda olyan energikus, hogy öröm nézni. Egyedül az szúrt szemet, hogy Robert Trujillo haja úgy volt befonva, mintha egy óvodás csoport nekiesett volna egy teadélutánon, de ez sem tudta elrontani a kisugárzását. A huncutul vigyorogó Kirk Hammettel karöltve olyan virtuóz játékot toltak egész este, hogy hol lúdbőröztem, hol pedig az indulatból elkövetett headbangelés bűnébe estem. A mindig vidám Lars Ulrich pedig egyszerűen nem tud úgy félreütni, hogy egyszer is zavaró legyen: emberfeletti állóképességgel és játékossággal püfölte a bőrt ezúttal is.

Ami a koncertet illeti, nem beszélhetünk hakniról, hiába 1981-ben megalakuló bandáról van szó. Itt bizony kőkemény metál ment a keménymagnak másfél órán keresztül, és csak az utolsó fél órában jött a slágerparádé. Ahogy elnéztem a lelkesedést körülöttem, nem azok voltak a Puskás Arénában többségben, akik látták a H&M-ben, hogy van ilyen póló, pedig a buli alatt kézfeltartással kiderült, hogy bizony sok az elsőbálozó. De a pogó láthatóan kiment a divatból.

A zúzda felezőjénél azért Hetfield és Trujillo megállt egy kis szusszanásnyi beszédre, aztán Rob Pokolgépet gitározott és énekelt a magyar közönségnek. Annyira édes volt, ahogy próbálta kimondani a Totális metál dalszövegét, hogy mire felfogtam, hogy mit is hallok, szabályosan meghatódtam.

James hangja egyébként ugyanúgy karcol, mint évtizedekkel ezelőtt, fantasztikus energia árad belőle, egyedül a – mobiltelefonos fényáradattal megspékelt – Nothing else matters alatt nem éreztem elég erősnek, tisztának és stabilnak, úgyhogy ezt mondanám a koncert gyenge pontjának.

A koncert végére durván beindult a buli: a Sad but true, Fuel (személyes kedvencem!), Seek and destroy és persze az ikonikus Master of Puppets alatt akkorát partiztam a székemben, hogy az ülve nyaktekerő-hajpropellerező mutatványaimért alanyi jogon egy tubus lóbalzsam járna nekem. Ekkor már bevetettek mindent, megspékelve az addigi vetítéseket: volt tűzcsóva-orgia, óriás strandlabda-csata, meg ami a csövön kifér.

Minden elismerésem a Metallicáé, hogy nyugdíjas tempó helyett több mint 2 órát játszottak üresjárat nélkül. Sőt, a végén mindenki mondott köszönőbeszédet is, valamint méltatták szép országunkat. Amikor vége lett a koncertnek, még James ördögi kacaja csengett a fülemben, és szerencsére a hazametrózás meglepően gördülékenyen ment a BKK hatékonyan terelgető kollégáinak köszönhetően. Ugyan másnapra a torokcukorkát receptre írtam fel magamnak, mivel rekedtre kiabáltam magam a refréneknél, de ikonikus este volt, az biztos.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen nap alatt lett 10 millió követője a vb-hős kapusnak, akinek a megható története után csoda történt
A 40 éves Vozinha Instagram-oldalát elárasztották a követők, miután egy brazil streamer, Cazé a Spanyolország elleni meccs után erre kérte a nézőit. A hatalmas népszerűség és a kapus megható családi története végül oda vezetett, hogy az amerikai hatóságok megadták a vízumot az édesanyjának.


Egyetlen stream mozdította meg Brazíliát, és egy 40 éves kapusból 24 óra alatt világsztár lett: Vozinha ma már közel 10 millió Instagram-követőnél jár – és mostanra az is eldőlt, hogy az édesanyja ott lehet a következő vb-meccsén a lelátón. A hírt, miszerint a játékos édesanyja megkapta az amerikai vízumot, szerdán jelentette be Hakeem Jeffries, az amerikai képviselőház demokrata frakcióvezetője, miután a külügyminisztérium közbenjárt az ügyben.

A kapus körül azután alakult ki hatalmas felhajtás, hogy a hétfői, Spanyolország elleni mérkőzést követően az Instagram-követőinek száma alig 24 óra alatt 50 ezerről közel 10 millióra ugrott, amivel olyan amerikai szupersztárokat is megelőzött, mint az NBA-játékos Victor Wembanyama vagy az NFL-irányító Patrick Mahomes – írta az ABC News.

A kapus elképedve reagált a hírre.

„Őrület, ez őrület” – mondta a brazil CazéTV-nek.

A hatalmas népszerűségi ugrást a népszerű brazil streamer, Casimiro Miguel, vagyis Cazé indította be. A több mint 31 millió YouTube-feliratkozóval rendelkező csatorna a meccs közvetítése közben vette észre, hogy a hősiesen védő kapusnak alig van követője, ezért a közönségéhez fordult.

„Normál esetben feliratkozókat kérünk. Ma nem feliratkozókat kérünk, ma követőket kérünk. Vozinhának. Megállítja Spanyolországot. Sokkban tartja a világot. Az első félidő legjobbja. Miért ne mutatnánk ki a szeretetünket?”

A felhívás után a követők száma rohamosan nőni kezdett, a jelenség hátterében pedig ott volt a pályán nyújtott teljesítmény is. A világbajnokság egyik legnagyobb esélyesének tartott Spanyolország váratlan, 0–0-s döntetlennel kezdett a vb-újonc Zöld-foki-szigetek ellen, a meccs emberének pedig a több bravúrt is bemutató Vozinhát választották. A 40 éves Josimar José Évora Dias, vagyis Vozinha viszonylag későn, 25 évesen lett profi futballista. A kapus a meccs utáni interjúban elmondta, édesanyja egy vízum miatt nem tudott elutazni a mérkőzésre.

Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma erre reagálva közölte, hogy a játékosok családtagjai mentesülnek a 15 ezer dolláros biztosíték letétele alól. A hivatal közleményében az állt, hogy „a játékosok valamennyi hozzátartozója jogosult a vízumbiztosíték alóli mentességre, és a minisztérium aktívan felveszi a kapcsolatot az említett játékos családjával, hogy segítséget nyújtson a vízumszolgáltatásokban.” Ennek eredményeként szerdára meg is született a döntés a beutazás engedélyezéséről. Vozinha egy interjúban megköszönte a brazil szurkolók támogatását. A Zöld-foki-szigetek legközelebb vasárnap lép pályára Uruguay ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A japán drukkerekkel együtt szedte a szemetet egy amerikai szupersztár a foci-vb-n
A Japán–Hollandia meccs után a japán szurkolók ismét példát mutattak, és összeszedték maguk után a szemetet a dallasi stadionban. Csatlakozott hozzájuk Jameis Winston amerikai NFL-játékos is, aki egy tévécsatorna tudósítójaként dolgozik a tornán.


A vasárnapi Japán–Hollandia világbajnoki mérkőzés után a japán szurkolók ismét kék zsákokkal a kezükben kezdték el összeszedni a szemetet a lelátón, a már megszokott jelenetbe azonban ezúttal egy váratlan vendég is becsatlakozott. A szurkolók között feltűnt Jameis Winston, a New York Giants NFL-csapatának irányítója, aki a FOX Sports tudósítójaként dolgozik a tornán – számolt be róla az ESPN.

Az amerikaifutball-játékos a 2–2-es döntetlennel végződő találkozó helyszínén, az arlingtoni AT&T Stadionban segített a rendrakásban. A meccs előtt a holland szurkolók híres „Narancs Hadseregével” is együtt vonult, a lefújás után pedig a japán drukkerekhez csatlakozott.

A New York Giants irányítója egy egyedi, „Winston” feliratú japán mezben, egy kék zsákot tartva segített a szurkolóknak.

A japán szurkolók takarítása 1998 óta visszatérő jelenet a világbajnokságokon. A jelenség kulturális gyökereiről Scott North, az Oszakai Egyetem szociológia professzora korábban a BBC-nek elmondta, hogy a közösségi felelősségvállalás és a tisztaságra nevelés már az iskolában elkezdődik.

„A japánokat az iskolában arra tanítják, hogy ők takarítják az osztálytermeiket és a folyosókat; ezek az alapvető viselkedésformák idővel a társadalom egészében szokássá válnak.”

A szakértő szerint a gesztus a nemzeti büszkeség kifejezése is: „A tisztaság és az újrahasznosítás iránti fokozott tudatosságukon túl az olyan eseményeken, mint a világbajnokság, a takarítás módja annak, hogy a japán szurkolók kifejezzék életmódjuk iránti büszkeségüket, és megosszák azt velünk is.”

A szokás annyira mélyen gyökerezik, hogy még egy drámai kiesés sem tántorítja el a szurkolókat. A 2018-as oroszországi világbajnokságon a Belgium elleni, utolsó percben elveszített nyolcaddöntő után a japán drukkerek a könnyeikkel küszködve is összeszedték a szemetet a lelátón, példát mutatva sportszerűségből és méltóságból.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk