KÖZÖSSÉG
A Rovatból

3 szívszorító történet gyermekek szervátültetéséről

Borzasztó dráma, amikor valamelyik létfontosságú szerv leáll - de a történet jól is végződhet. A fiataloknak a Tappancs Egyesület segít.


Legtöbbünknek az egészséges szív, máj, vese, tüdő olyan természetes, hogy eszünkbe sem jut, hogy milyen az, ha ezekkel a kulcsfontosságú szervekkel van baj. Nem is beszélve arról, hogyha a családban lévő gyerekeket sújtja ez a probléma. Szabina, Jenny és Lili szüleinek sem fordult meg ilyesmi a fejében. Egészen addig, amíg ez az aggodalom nem vált az életük ugyanolyan hétköznapi részévé, mint a levegővétel.

Szabina története

„Két hónapos koromig minden rendben ment, de ekkor a szüleim egyszer csak azzal szembesültek, hogy egy ultrahang-vizsgálaton az orvosok fejüket csóválva állnak a monitor előtt. Így kezdődött az én történetem” – meséli a most huszonnégy éves, csinos, mosolygós, szőke lány, Szabina.

„Tizenhat éves koromban jött el az a pillant, amitől már régóta rettegtünk. Amikor

"
a vesém és a májam úgy döntöttek, ennyi volt, hamarosan felmondják a szolgálatot. Hideg zuhanyként kaptuk a diagnózist, egy lehetőség maradt: a szervátültetés.

Már a szó hallatára is nagyon megijedtünk. Ráadásul nekem két szervre kellett várnom: májra és vesére. A megfelelő donorra való várakozás alatt már dialízisre is szükség volt. Mindig éjszaka mentünk, hogy tudjak iskolába járni” – mesél a bizonytalan időszakról Szabina.

„Sosem fogom elfelejteni 2008. június 17-ét. Fél kilenckor csörrent meg a telefon, egy női hang érdeklődött, hogy vagyok, majd egyszer csak azt mondta: volna itt egy új máj és vese, mit szólnál hozzá?”

Szabina

Szabina

Mi a dialízis?

"Amikor belém szúrnak, hogy kimossanak." (Egy 9 éves fiú)

"Hogy cső van mindenhol és gépre teszik az embert. Azért, mert beteg. Amikor valakit dializálnak, az rossz neki. Ahogy nekem. Úgy lesz rossz, hogy nem ihat. És hogy szurkálják nagy tűvel." (Egy 7 éves lány)

"Akit dializálnak, kínozzák. Akit transzplantálnak, azt is kínozzák, csak azt rövidebb ideig." (Egy 12 éves lány)

"Megtisztítja a vérünket, ha kezd leállni a vesénk és nem válogatja ki rendesen a pisit." (Egy 8 éves fiú)

Mit gondolsz az új vesédről?

"Hogy jó. Mert műanyagból van..." (Egy 7 éves lány)

"Húsból van, és úgy terem valahol. Szerintem pár évig működni fog." (Egy 11 éves fiú)

"Az jó, hogy megkaptam, hogy én kaptam meg, a rossz pedig az, hogy másik gyereknek kellett meghalnia." (Egy 9 éves fiú)

Forrás: Tappancs Egyesület

Nincs még egy olyan misztikumokkal átszőtt orvosi beavatkozás, mint a szervátültetés. A kórházi sorozatok kedvelt témája, hiszen rengeteg feszült, hajszálon múló, kétségekkel és várakozással teli helyzet írható a forgatókönyvbe: meddig bírja a meghibásodott szerv, lesz-e donor, mit él át a szervátültetésre váró családja, mit él át a donor családja, találkozik-e a két család, befogadja-e a szervezet az új szervet. De ez a forgatókönyv sajnos nem mindig fikció.

Jenny története

„Jenny-ről pár héttel a születés után derült ki, hogy egy mucoviscidozis nevű betegségben szenved. A szervezetében a váladék sokkal sűrűbb, mint egy egészséges emberben. Ez kihat minden életfontosságú szervére, de főleg a tüdejére és emésztésére” – kezdi Jenny történetét édesanyja, Ildikó.

„Nyolcéves korától Jenny állapota rohamosan romlott. Tizennégy éves korára már nagyon beteg volt. Vénás antibiotikumos kezelés, kórházban töltött hetek, gyomorszonda, végül oxigénpalack következett. Mindemellett

"
Jenny kitűnő tanuló volt, felvették a szentendrei gimnáziumba, ahova oxigénpalackkal együtt felvételizett.

Jenny

Jenny

Minden rossz ellenére igyekeztünk sokat nevetni együtt. Én pedig rengeteget sírtam, persze úgy, hogy Jenny nem látta. 2006. február 16-án hajnali 1 órakor megszólalt végre a telefon, hogy mehetünk Bécsbe. Nagyon-nagyon örültünk neki. Nemsokára megérkezett a mentő, és a hatalmas hóban elindultunk a határ felé, hogy Jenny új tüdőt kaphasson.”

Lili története

„Lili 1996. február elsején született egészségesen. Másfél éves korában derült ki, hogy PSC-s. Ez egy olyan betegség, ami a májban levő epeutak állandó gyulladását okozza, és hosszú távon májkárosodáshoz vezet. 2006-ban derült ki, májátültetésre van szükség. Onnantól kezdve egy rossz hírekkel, ugyanakkor reménnyel teli időszak következett.

"
Lili tartotta bennünk a lelket, volt olyan műtét, amire mosolyogva ment, és kért bennünket, hogy túró rudival töltsük fel a hűtőt, hogy mikor felébred, rögtön ehessen.

A gyomorszondán kívül az éhezést viselte nagyon nehezen. Az orvosokat az alapján osztályozta, hogy ki mit engedett enni. Volt olyan, hogy éjfélig egyfolytában csak evett, amikor újabb műtét közeledett” – gondol vissza Lili anyukája, Rita.

Lili

Lili

Egy részlet Lili naplójából

Január 21. hétfő 18:30

Nemrég csörgött a telefon és van máj, most kicsit izgulok!!!!!!!!!

Január 22. 00:15

Most apa ír, mert branül van a jobb kezemben és rohadtul fáj!

Most leírja apa, mit fogok főzetni Andikámmal:

1.Tojásos gombás nokedli

2.Rakott krumpli

3.Milánói …”

(itt még következik egy hosszú lista)

A Trappancs Egyesület

Feszt Tímea transzplantációs koordinátorként dolgozott a budapesti Transzplantációs Klinikán tizenkét évig. Ő indította útjára a szervátültetésen átesett, vagy még szervre váró tinédzsereket és fiatalokat összefogó Trappancs Egyesületet.

„Ezeknek a gyerekeknek a gyermekkoruk egy része a betegségről, kórházról, műtétekről szólt. A sikeres szervátültetés után számukra kinyílik egy ismeretlen világ, ahova a betegség miatt megcsappant önbizalommal lépnek. A Trappancs Egyesület segítséget nyújt abban, hogy a szervátültetésen átesett tinédzserek beilleszkedjenek a közösségbe, és a lehető legteljesebb életet élhessék. Ennek az egyik kiváló eszköze a játék és a sport” – mondja Tímea, aki azt vallja, ő „csak” annyit tesz, hogy szereti a gyerekeket.

„A gyerekek talán kicsit könnyebben élik meg a szervre várás időszakát, főleg kisebb korban, mert nem teljesen értik, hogy mi történik velük. Ettől persze még ijesztőbb az egész, de ők inkább a betegség fizikai részétől szenvednek, a szabályoktól, a vérvételektől, a kórházban tartózkodástól.„

Alexandra

A képen Alexandra, - egy másik tappancsos kislány, aki szervátültetésen esett át, és most sikeres sportoló

t3

Tímea azt mondja, minden gyereknek a saját korának megfelelően kell elmagyarázni, mi történik vele, ez a szülők feladata. Ahogy az is, hogy együtt birkózzanak meg a legnyomasztóbb kérdéssel, a mikorral.

„Lesz-e időben megfelelő donor szerv, ha lesz, akkor MIKOR, és a szervátültetés után minden rendben lesz-e? Ezekre a kérdéseke senki nem tud választ adni, de biztatni és a pozitív példákkal tartani az erőt a családokban is nagy segítség számukra” – magyarázza Tímea a kérdéseket.

Szabina, Jenny és Lili: két happy end, egy tragédia

Szabina ma versenyszerűen tollasozik és bowlingozik. Sikert sikerre halmoz. 2013-ban Dél-Afrikában a Világjátékokon három aranyérmet szerzett.

Jenny leérettségizett és dolgozik. Már több mint 10 év telt el a tüdőtranszplantáció óta. Mostanra elkerülhetetlenné vált a veseátültetés. Jenny édesapja veséjét kapta meg 2015 elején, és jól van.

Lili 2014-ben kapott új májat Essenben. 2015. februárjában hozták haza mentőrepülővel Budapestre. 2015. április 9-én kivették a lépét. A szíve döntött úgy, hogy elfáradt, és feladta a harcot. Lili most a mennyországban eszi a tojásos gombás nokedlit, a rakott krumplit, a milánóit és a hűtőnyi túró rudit.

Tények a szervátültetéssel kapcsolatban

• Egyre növekszik az élődonoros transzplantációk száma.

• A donorok legtöbbje nem balesetek során veszti életét, a leggyakoribb ok az agyérzés.

• Magyarország az Eurotransplant hálózat tagja, így a megfelelő donor megtalálásának valószínűsége sokkal magasabb.

• A transzplantáció után a szervátültetettnek nem kell hosszú ideig burokban élnie: néhány hónap múlva visszatérhetnek a régi kerékvágásba.

• A hazánkban jogerős transzplantációs törvény a feltételezett beleegyezésen alapszik, vagyis aki életében nem tiltakozik, annak a szervei a család belegyezésével eltávolíthatók. Életeket, családokat menthetnek meg.

Forrás: Tappancs Egyesület

t2

Szabina, Jenny, Lili és a többi fiatal hős történetét, hihetetlen sporteredményeik beszámolóit, a harcokról írt beszámolókat a szervátültetett gyermekekért és ifjúságért létrehozott Trappancs Egyesület honlapján olvashatjátok tovább.

Oszd meg a cikket az ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Húsz éve találkoztak a Szigeten, most felforgatja az internetet a szőke lány után a francia férfi
Ludo a Redditen vallotta be, mekkora hibát vétett, amikor nem kérte el a Szigeten megismert lány elérhetőségét. Most egyetlen városnév, Pozsony maradt a reménye.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. január 20.



Húsz évvel egy romantikus Sziget-éjszaka után az interneten keresi egy francia férfi azt a titokzatos szőke lányt, akivel egyetlen koncert erejéig hozta össze a sors. A Ludo nevű férfi történetét a Blikk szúrta ki, aki egy online felhívásban kéri a közösség segítségét, de hangsúlyozza: nem a múltat akarja újraéleszteni, csupán szeretné tudni, hogy a lány jól van-e.

„2005 augusztusában, a budapesti Sziget fesztivál első napján, pont a Ska-P koncert elején találkoztunk”

– idézte fel Ludo a húsz évvel ezelőtti pillanatot.

A férfi leírása szerint a lány különleges jelenség volt a tömegben. „Egy gyönyörű szőke lány voltál, akkoriban 16-18 év közötti, világos (valószínűleg kék) szemekkel. Azon kevés lány egyike voltál, akik elég őrültek voltak ahhoz, hogy tömegben maradjanak, és hirtelen a karjaimba borultál... Tali volt a neved, vagy valami nagyon hasonló, talán a Natália beceneve?” – írta. Az együtt töltött este alatt nevettek, táncoltak, még egy tányér tésztán is megosztoztak. Ludo azt is felidézte, hogy a lány nem tudta rendesen kiejteni a nevét, és Youdónak szólította, amit ő kifejezetten elbűvölőnek talált.

Azonban a reggel elhozta a búcsút, és egy olyan döntést, amit a férfi azóta is bán. Amikor a lánynak indulnia kellett, megkérdezte Ludót, vele tart-e, de ő nemet mondott.

„Mire rájöttem, mekkora ostoba hibát követtem el, te már elmentél... és esélyünk sem volt megosztani egymással az elérhetőségeinket. Megbántam, hogy nem kérdeztem meg az e-mail-címedet, a címedet, vagy akár a vezetékneved”

– vallotta be.

Ludo húsz év távlatából is tisztában van vele, hogy az élet mindenkit megváltoztatott, és a célja nem egy régi románc felmelegítése. „20 év után mindannyian más emberek vagyunk, más élettel. A legtöbb esetben én is kerülöm a nosztalgiát. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy bármit is újraélesszek, vagy reménykedjek. Csak őszintén örülnék, ha azt hallanám, jól van, talán férjnél van, gyerekekkel, egyedülálló, bármi – feltéve, hogy boldog és egészséges. Szó szerint csak így tudna csalódást okozni: ha valami rossz történt volna vele.”

A keresésben egyetlen halvány nyom segíthet: a férfi úgy emlékszik, a beszélgetéseik során egyetlen városnév merült fel, mégpedig Pozsony, ezért elképzelhető, hogy a lány Szlovákiából érkezett. A 2005-ös Sziget Fesztiválon egyébként olyan nevek vonzották a tömeget, mint Natalia Imbruglia, a Tankcsapda, a Kispál és a borz, illetve a Korn, de Ludo számára az este a Ska-P koncertjén megismert lánnyal vált felejthetetlenné, akit most égen-földön keres.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk