MÚLT
A Rovatból

10 tragikus tény Lajkáról, az első kutyáról, akit az űrbe küldtek

A szovjetek évtizedeken keresztül titokban tartották Lajka kiképzésének és halálának gyomorforgató részleteit.
Forrás: Listverse - szmo.hu
2017. január 15.



Lajka utazása az űrbe az emberiség történelmének meghatározó pillanata volt. Bizonyíték volt arra, hogy miket érhetünk el, és a hihetetlen eredmény megkönnyítette a további nagyszerű teljesítmények megvalósítását.

Lajka azonban csak egy egyszerű kutya volt, aki semmit nem értett a küldetéséből. Számára életének utolsó hetei félelemben teltek, utolsó pillanataiban pedig nem értette, mi történik körülötte és rettegett. Pedig ha a történelem másképp alakult volna, akár haza is térhetett volna.

10. Lajka kóbor kutya volt

Az űrprogram előtt Lajkának nem volt otthona. Keverék kutya volt, akit Moszkvában találtak, a szovjetek ugyanis kifejezetten olyan kutyákat kerestek, mint Lajka. Míg az amerikaiak majmokkal próbálkoztak, addig a szovjetek könnyebbnek tartották a kutyák űrkiképzését. Külön csapatuk volt, amelyik kóbor kutyákat gyűjtött be az utcákról. Úgy gondolták, hogy ezek az állatok olyan nehézségeket éltek már túl, ami miatt kezelni tudják majd az űrben tapasztalható nehéz körülményeket. Valójában nem is Lajka volt az első kutya, akit az űrbe küldtek, hanem Albina, de ő "csak" a félútig repült el, onnan pedig élve tért vissza. Ő lett Lajka tartaléka. Mushka is azokhoz a kutyákhoz tartozott, akiket elkezdtek kiképezni, azonban ő annyira megrémült a felkészítés során, hogy még az ételéhez sem nyúlt többet.

9. Tudták, hogy meg fog halni

Albinával szemben mindenki tudta, hogy Lajka nem fog élve visszatérni. A szputnyik nem volt alkalmas a biztonságos visszatérésre, így a terv az volt, hogy Lajka pár napig kering a világűrben, majd mérgezett étellel eutanáziában részesül. Természetesen a Szovjetunión kívül ez senkinek nem tetszett, a britek tüntettek a küldetés ellen. Voltak olyanok is, akik minden nap 11 órakor egy perces néma csenddel tiltakoztak Lajka küldetése ellen.

A szovjetek persze nem értették a felháborodást, mivel szerintük egyedül az számított, hogy a küldetés az emberiség érdekeit szolgálja. Ennek ellenére lehet, hogy Lajka kiválasztása mégis kegyetlenség volt, egyesek szerint ugyanis Albinát akarták kiküldeni, azonban ő egyszer már bizonyított, ezért Lajkának kellett mennie helyette.

lajka1

8. Siettették az űrhajót

Lajka halála elkerülhető lett volna, legalábbis az eredeti terv szerint haza kellett volna térnie. A szovjetek azzal dicsekedtek, hogy mindene meglesz ahhoz, hogy biztonságban visszatérjen. Hruscsov miatt változott a program, aki Lajka utazását propagandaként látta, és a tökéletes időpontra szerette volna időzíteni az utazást. A terve az volt, hogy a Szputnyik 2-t a Bolsevik Forradalom 40. évfordulóján lövik ki, a tudósokat pedig sürgette, hogy addigra minden készen álljon. Emiatt több tervet félre kellett dobni, a négy hét csak arra volt elég, hogy élőlényt küldhessenek az űrbe, arra nem, hogy kitalálják, hogyan hozzák vissza.

7.A kutyák hosszú heteket töltöttek egyre kisebb ketrecekben

A Szputnyik 2 alig volt nagyobb, mint egy mosógép. Lajkának még megfordulni se volt helye, ezért már előtte úgy szoktatták, hogy kiláncolták. Csak arra volt helye, hogy leüljön vagy lefeküdjön, mást nem tudott csinálni. Hogy felkészítsék a helyhiányra, Lajkát a többi kutyával együtt egyre kisebb ketrecekbe zárták be. Volt hogy 20 napig kisméretű ketrecben tartották.

A bezártság miatt a kutyáknak székrekedésük lett, és akkor sem tudtak könnyíteni magukon, amikor hashajtót kaptak. A tudósok hamar rájöttek, hogy csak úgy tudják végigcsinálni a programot a kutyákkal, ha annyira sokáig vannak bezárva szűk helyekre, hogy a végén elfelejtik, hogy másképpen is éltek korábban.

lajka2

6. Egy nappal az utazás előtt az egyik tudós hazavitte Lajkát a gyerekeihez

A kilövés előtti napon Dr. Vladimir Yajdovsky hazavitte Lajkát a gyerekeihez. Az előtte lévő négy hétben ő állt hozzá a legközelebb. Ő is tagja volt a csapatnak, amelyik befogta a kutyát, majd ő edzette, és személyesen választotta ki a programhoz. A tudós azért vitte haza Lajkát, hogy a kutya élete utolsó napján a földön megismerje, milyen egy szerető családnál élni.

„Valamivel kedveskedni akartam neki” – nyilatkozta a tudós- „Olyan kevés ideje volt hátra.” Ő is ott volt azok között, akik utolsó útjára kísérték. Miután betették az űrhajóba és rázárták az ajtót, tudták, hogy most látták utoljára.

l1

5. Lajka rettegett

Lajkát aznap még nem küldték az űrbe, három napig várnia kellett, mielőtt kilőtték. Valamilyen hibát találtak ugyanis az űrhajón, amit meg kellett javítani, a kutya emiatt fagyos hidegben töltötte el ezt az időt, miközben mozogni sem tudott. A tudósok mindent megtettek, hogy gondoskodjanak róla, például egy légkondicionáló csövét dugták be hozzá, hogy melegen tartsák, és folyamatosan figyelték. Végül 1957. november 3-án lőtték ki.

Amint elindult az űrhajó, Lajka pánikolni kezdett, a szívverése és a légzésritmusa háromszorosa volt a normálisnak, nem értette, mi történik vele. Amikor súlytalanná vált, kezdett megnyugodni, a szívverése lelassult, azonban soha többé nem volt olyan, mint a Földön.

lajka03

4. A halála rettenetes volt

A küldetés után évekig azt állították a szovjetek, hogy Lajka az első napját túlélte, csak később ette meg a számára odakészített mérgezett ételt, ami után békében elhunyt. Az igazság csak 2002-ben derült ki, amikor az egyik tudós, Dimitrij Malashenkov elárulta, hogy Lajka 7 órán belül meghalt és kínzó fájdalmakat élt át. A hőmérsékletet szabályozó rendszer nem működött rendesen, úgyhogy a hajó egyre melegebb lett, hamar elérte a 40 fokos meleget. Lajka ekkor újra pánikba esett.

A Földön mindig megnyugtatták a kutyát, ha stresszessé vált a kiképzés, azonban ezen a ponton a tudósok csak lentről tudták követni, mi történik. Annyit láttak, hogy egyre gyorsul a szívverése, majd egyáltalán nem jött visszajelzés.

3. Darabokra hullott a visszatérésnél

Öt hónap után a Lajka koporsójává vált Szputnyik visszatért a Földre. Végigszáguldott az égen, az Egyesült Államokban kisebb pánikot okozva. Többen UFO-nak hitték 1958. április 14-én a repülő testet, ami egyszer csak vörössé vált, leszakadtak róla részek, majd felismerhetetlenné vált. Ez volt a Szputnyik 2., ami még a levegőben felrobbant, így Lajka teste soha nem ért földet.

lajka4

2. Mushka is meghalt nem sokkal később

Nem sokkal később Mushkát is az űrbe küldték egy rakétával más kutyák, patkányok és növények társaságában. Ekkor a kozmikus sugárzás hatásait vizsgálták a tudósok. Nekik eredetileg haza kellett volna térniük, azonban visszafelé a lassítást végző egyik alkatrész tönkrement. A szovjeteknek fogalmuk nem volt róla, hol fog landolni, attól tartottak, hogy amerikai területen.

A szovjetek azt állították, hogy a rakéta a visszatérésnél kigyulladt, azonban robbanóanyagok is voltak a fedélzeten, amiket felrobbantottak annak érdekében, nehogy az amerikaiak kezébe jussanak titkaik.

1. Nem tudtunk meg túl sokat

„Minél több idő telik el, annál inkább sajnálom” – nyilatkozta Oleg Gazenko, a csapat egyik tudósa – „Nem szabadott volna ilyet tennünk. Nem tanultunk eleget az egészből ahhoz, hogy jogos lett volna az állatok halála.”

Lajka utazása az űrbe inkább szimbolikus volt, mint tudományos. Bizonyíték volt arra, hogy az űrbe lehet küldeni egy élőlényt, és főleg arra, hogy erre először a szovjetek voltak képesek. Az viszont, hogy nem hozták vissza, őket minősíti. Egy lengyel tudós szerint Lajka halála mindenképpen nagy veszteség volt a tudomány számára, még akkor is, ha részben legalábbis miatta indult be az űrutazás. Négy évvel később az első ember, aki az űrbe ment, Gagarin, már élve tért vissza.

Képek: Wikimedia / Wikipedia

Ha érdekes volt a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Nem a kinézete volt a titka: Casanova egyetlen trükkje mindent vitt a nőknél
A velencei kalandor sikere a tudatosan felépített imázsán és a briliáns történetmesélésen alapult, nem pusztán a vonzerején. Élete utolsó éveit a csehországi Dux kastélyában töltötte könyvtárosként.


Kalandor, könyvtáros, megszállott szerelmes és hidegfejű stratéga. Giacomo Casanova neve ma is a csábítás szinonimája, de a mítosz mögött egy 18. századi európai „hálózati ember” áll, aki élettörténetét mesteri módon írta meg, és ezzel önmagát is megalkotta.

A legenda helyett a saját szavaiból és a megbízható történeti forrásokból kirajzolódik a valódi Casanova portréja, a „titka”, halálának körülményei, magyarországi útja és megannyi meglepő érdekesség, amit ránk hagyott.

Giacomo Girolamo Casanova 1725-ben született Velencében, és élete során megannyi szerepben kipróbálta magát.

Volt papnövendék, katona, diplomata, szabadkőműves és író, mielőtt élete utolsó, lecsendesedett szakaszában a csehországi Dux kastélyában gróf Waldstein könyvtárosaként talált menedéket.

Itt, 1798-ban bekövetkezett haláláig, papírra vetette monumentális, francia nyelven írt önéletrajzát, az Életem történeté-t, amely posztumusz kiadását követően világhírűvé tette.

Tudatosan építette imázsát, az európai udvarokban és szalonokban a maga által kreált „Seingalt lovagja” néven forgolódott, ezzel is erősítve a személyét övező misztikumot.

Ha megértjük, mit tartott fontosnak önmagáról, azt is látjuk, mi volt a csábítási stratégiájának lényege. Ez nem egyetlen trükk, hanem egy következetes habitus volt, amelynek alapja az intellektuális és testi vonzerő párosítása.

Számára a játékosság és a szellemi társalgás legalább annyira fontos volt, mint a fizikai szépség. A briliáns társalgás, a költői levelek és a szüntelen történetmesélés volt a leghatékonyabb eszköze.

„Az ész nélküli szépség a szerelemnek nem kínál egyebet, mint a puszta testi bájak élvezetét” – írta a Memoárokban. Ugyanakkor kíméletlen őszinteséggel ismerte fel a szabadság és a kötődés közti feszültséget is.

"A nőket még őrületig is szerettem, de a szabadságot mindig jobban.”

A kalandos életút 1798. június 4-én ért véget a csehországi Duxban. Korabeli feljegyzések és modern orvostörténeti összefoglalók szerint halálát egy makacs, krónikus húgyúti, illetve hólyageredetű megbetegedés okozta.

A helyi emlékezet szerint a duchcovi kastélyban ma is őrzik azt a karosszéket, amelyben a nagy kalandor kilehelte lelkét.

Mielőtt azonban élete lezárult volna, bejárta Európát, és útja a történeti Magyarország területére is elvezette.

Életútja tele volt szenzációs részletekkel. Ezek közül is kiemelkedik 1756-os szökése a velencei Dózse-palota hírhedt ólomkamráiból, a Piombiból, amelyet később külön könyvben is megírt.

Európai karrierje során lottórendszert szervezett Párizsban, szabadkőműves páholyok tagja lett, és a kontinens legbefolyásosabb szalonjaiban fordult meg, ahol olyan személyiségekkel találkozott, mint Voltaire, II. Frigyes porosz király vagy Nagy Katalin orosz cárnő.

Írói teljesítménye sem merült ki a Memoárokban: lefordította Homérosz Iliászát modern toszkán nyelvre, és több politikai pamfletet, valamint regényt is írt.

Hagyatékának legértékesebb darabja, az Életem történeté-nek eredeti, mintegy 3700 oldalas kézirata kalandos úton maradt fenn. Végül 2010 februárjában a Francia Nemzeti Könyvtár vásárolta 7 millió euróért.

Végül mi maradt Casanovából? Hőssé nem a hódítások listája, hanem az ezekről szóló, eleven és briliáns nyelven megírt elbeszélés tette. Legnagyobb alkotása maga a Casanova-mítosz volt, amelyet saját kezűleg teremtett meg.

Via Britannica


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk