Baranya megyében, Siklós-Villány környékén járva érdemes útba ejteni Villánykövesdet is. Ez a kis község manapság a pincéiről, boráról híres, de a kedvező adottságú táj évszázadokkal ezelőtt is idevonzotta az embereket.

Az Árpád-korban már lakott volt, majd először 1290-ben egy oklevélben említették a helyet. A 17. század végén szerbek lakták, őket a betelepített németek váltották. A település a Batthyány grófok bolyi birtokához is tartozott. Napjainkban a pár száz fős, vendégszerető falut a több szintben meghúzódó pincesora miatt keresik fel a látogatók a Fekete-hegy keleti lábánál.

A különleges, védett, nagy múltra visszatekintő, színes kapui miatt is igen kedvelt pincesor Magyarország egyik leglátványosabb ilyen jellegű műemlék-együttese.

A pincesort a német telepesek kezdték építeni a 18. század második felében. Ekkor indult virágzásnak a szőlőtermesztés és a borkészítés. A háromszintes pincefalu a 20. század közepén nyerte el mai formáját. „Fűrészfogszerűen” állnak a kis pincék a falu határában, és a több mint 70 pince közül 58 présház 1983 óta országos műemlékvédelem alatt áll.

Az egyik leghíresebb pince az 1754-ben olasz templomépítő mesterek által alkotott, barokk stílusjegyeket magán viselő Batthyány-pince. Hagyományosan minden év szeptemberének második felében itt tartják az Európai Bordalfesztivál megnyitóját. A földalatti „borkatedrálisnak” már a látványa is lenyűgöző, az akusztikája pedig szintén kiváló.

A Villányi borvidékhez tartozó falu pincesorán a boros gazdák mindig szívesen látják a betérő vendégeket.

A pincesor után érdemes egy kis sétát tenni még a környékén.

A Templomdomb felé régi parasztházakat látni, melyek megőrizték a két háború között épült épületek helyi jellegzetességeit. A kertek végében a löszfalakba vájt pincék vannak, melyeket gyümölcs és zöldség tárolásra használtak.

A falut átszelő patak hídja mellett a háborús áldozatoknak állítottak emléket. A településen egy szép, régi templom áll, melyet 1785-ban építettek, késő barokk stílusban és Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A túrát kedvelőket pedig várja a közeli Fekete-hegyi túra útvonal. A helyhez egy monda is kapcsolódik. Eszerint:

„Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a Fekete-hegyen még hatalmas páfrányok nőttek, a Villányi-hegység környékét tenger borította. A sekély vizű tengerparton élt egy szegény halász nefelejcskép leányával, aki még hajadon volt. A halász két fiát és feleségét egykor a viharos tenger hullámai ragadták el. Azóta kettesben éltek. Az öreg halász minden hajnalban kievezett a bárkájával a tengerre halászni. Amikor a fogással visszajött, a lánya ételt készített a halakból, vagy kirakta őket száradni a perzselő napra. Így éltek egyik napról a másikra. A halászleány szépségéről a várúr is tudomást szerzett, aki a közeli Szársomlyó-hegyen, egy csókafekete várban lakott.

Egyik nap, amikor a halász a szomszéd faluba ment szurokért, hogy bárkáját kijavítsa, a várúr csatlósaival elraboltatta lányát. Mivel a tengerszemű szűz nem akart a várúr kedvese lenni, az belökte őt egy nedves, nyirkos verembe a varangyos békák közé. Este, amikor az öreg halász hazaért, üresen találta a kunyhót. Hiába kereste leányát minden zugban: a meredek partfalu tengerparton, a mészkőszikla hasadékaiban, a fövennyel borított part homokján – szeretett lánya, mint a kámfor, eltűnt…”

A legenda folytatását ITT olvashatod.

A Villányi borvidék Magyarország egyik legismertebb és legfejlettebb bortermő vidéke. Ez a legdélibb fekvésű borvidékünk, ahol 2100 hektáron termesztik a szőlőt. Szubmediterrán éghajlatának köszönhetően tökéletes körülményeket nyújt a szőlő termesztéséhez, érleléséhez. Ez az ország legmelegebb, legnaposabb borvidéke. Korán tavaszodik, a hosszú és száraz nyarak biztosítják a hosszabb termesztési időt. A talaja a Villányi-hegység mészkövére rakódott vörös agyag, melyre barna erdőtalajjal keveredő lösz rakódott. No és persze a hegyoldalakon sorakozó szőlőtőkék látványa is pazar.