9 ocsmány menzás étel, amit szívből utáltam gyermekkoromban
Megint szaporodnak az üzenőfalamon azok a bejegyzések, amelyek az iskolai menzákról szólnak. Néha szörnyülködve, néha elismerően kommentálják az ismerőseim a feltöltött képeket. És amióta a menzareform gyakori és időnként heves vitákat kiváltó téma lett, azok az összeállítások is népszerűek, amelyek a magyar és külföldi fogásokat hasonlítják össze.
Visszagondolva a gyermekkoromra, úgy emlékszem, különösebb bajom nem volt az iskolai menzával. Az egyik kedvencem az ottani tejbegríz volt, amelyet a környezemben eddig még senkinek sem sikerült ugyanúgy reprodukálnia. Imádtam a sárgaborsólevest, a menzás székelykáposztát, a krumplifőzeláket - ezt sem sikerült otthon ugyanolyanra megfőzni - a rakott ételeket, és a tésztafélék nagy részét.
Ám akadt néhány olyan menzai étel, amelytől egyenesen undorodtam. Például a paradicsomos káposztával és a finomfőzeléknek hívott répafőzelékkel a barátomat is ki lehetett kergetni a világból, de azon, hogy melyik volt a legrosszabb menzás kaja, jókat lehet vitatkozni.
Számomra az alábbi fogások voltak ehetetlenek. Kíváncsi vagyok, mi szerepelne a ti listátokon? És miért?
1. Főtt marhahús meggyszósszal
Már eleve a kérges, viseltes cipőtalpra emlékeztető marhaszelet látványa borzasztó volt. És az íze is. A tömény lisztes meggymártással maga volt a borzalom. Néha a mártást megettem, de a húsból legfeljebb pár falatot (vagy annyit sem), mert - számomra - ehetetlennek bizonyult.
2. Kelkáposzta főzelék
Az egy dolog, hogy a menzán nem ettem meg, mert irtóztam tőle. De apám egyik kedvenc étele volt, gyakran főzött otthon, sok köménymaggal (amit akkor szívből utáltam), és minden alkalommal szónokolt, hogy egy milyen finom, és hogy nekem is ennem kellene belőle. Ezzel sajnos csak rontott a helyzeten.
3. Frankfurti leves
Amikor ez volt a leves, inkább kihagytam.
Mészáros Levente néhány éve lerántott a leplet a frankfurtinak hitt levesről
4. Paradicsomos káposzta
Ez volt számomra a mélypont, a legrosszab étel, amit valaha a menzán elém raktak. Ilyenkor tudtam, hogy éhesen fogok hazamenni. És otthon az első dolgom volt a hűtőben körülnézni, hogy mit egyek az ebéd HELYETT.
Nos, ha így nézett volna ki, mint a Citromdisznó blog szerzőjének a paradicsomos káposztája, talán másképp viszonyulok hozzá
5. Hurka főtt krumplival
Na, ezeknek a hurkáknak (és ha volt, nagy ritkán a kolbásznak) köze nem volt ahhoz az igazi, házi hurka-kolbászhoz, amit a nagyszüleim töltöttek disznóvágáskor. Sem a színük, sem az illatuk, sem az állaguk, sem az ízük nem volt olyan, mint amihez hozzászoktam. A mellé adott fantáziátlan főtt krumpli pedig tovább rontotta az összhatást.
Itt kezdődik a hurka és a kolbász
Ez pedig a csúcs, a Faszaládé kolbásza és hurkája
6. Répafőzelék
Az első kóstolás után többé nem ettem belőle. Ha fasírtot vagy ahhoz hasonló normális feltétet adtak hozzá, arról megpróbáltam a lehető legjobban leszedni a főzeléket, és csak azt ettem meg.
Beütöttem a gugliba, hogy répafőzelék, és számtalan, más és más módon elkészített változatot találtam. Ám a rossz emlék olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy nem fogom kipróbálni egyik receptet sem.
7. Grízgaluska-leves
Zeller ízű sárga lötty némi petrezselyemmel és az otthoni grízgaluskára nyomokban emlékeztető levesbetéttel. A legrosszabb az volt, hogy amikor kezdett kihűlni, akkor érződött rajta, hogy nagyon zsíros. Nem, nem olajos volt. Zsíros.
A menza kicsit másképpen blogon tesztelik a jól ismert ételeket
8. Spenót
Míg a menzás tejbegríznek nem volt párja, és soha többé életemben nem ettem olyan finomat, mint az általános iskolai menza tejbegríze, a spenót pont az ellenkezője volt. Nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek, és valami halvány, kellemetlen utóíze volt.
A spenótfőzeléket azóta szeretem, amióta én készítem friss fokhagymával, tejszínnel, puha zsemlével, frissen őrölt borssal. Megszerettem a spenóttal töltött tésztát, a spenótos gnocchit és nyersen, salátában is imádom.
9. Karalábéleves
Pár alkalommal ettem belőle, de egyrészt erősen emlékeztetett a grízgaluska-levesre, másrészt fás volt a karalábé. Miután egyszer egy különösek kemény és fás karalábéra sikerült ráharapnom, ami után öklendezni kezdtem, egy életre megundorodtam tőle.
Na ez zsenge karalábéleves! A menzás nem így nézett ki...
