Miért halt meg Közép-Amerikában az őslakók 80 százaléka?
Ma is elterjedt elmélet, hogy az európaiak a felelősek általánosságban az amerikai kontinens őslakóinak tömeges haláláért. Sokszor boncolgatták már, mi vagy ki okozta az aztékok közt pusztító járványt.
A 21. században a kutatók a vizsgálataik alapján új elméleteket állítottak fel arra, hogy mi történhetett a régmúltban.
Egykor a mai Mexikó területén virágzó kultúrát hoztak létre az aztékok. Ez volt az amerikai kontinens egyik legkiterjedtebb bennszülött civilizációja a 14-15. században. Nagyvárosokat építettek, vízvezetékeket használtak, a korban fejlett orvostudománnyal rendelkeztek, és birodalmuk 20-30 milliós volt.
Fővárosukat, Tenocstitlant a mai Mexikóváros helyén, egy mocsaras területen, szigeten építették fel. Onnan kiindulva főként déli és keleti irányban hódítottak területeket. Vallási-társadalmi berendezkedésüket, társadalmuk törvényi alapjait a korábban itt élt olmékoktól, és a későbbi, harcosabb szellemű toltékoktól örökölték, illetve vették át. A Birodalom hanyatlása nem sokkal azután kezdődött, hogy Kolumbusz felfedezte az amerikai kontinenst. Az európaiak ugyanis különféle, a földrészen addig ismeretlen betegségeket hurcoltak be az ezekkel szemben védtelen őslakosok közé.
II. Montezuma uralkodása alatt, 1519-ben érkeztek a spanyol hódítók a területre. És 50 év múlva az egykori azték birodalom lakóinak már csak 20 százaléka élt.
Sokáig azt hitték, a himlő végzett velük.
A mai kor kutatói, amikor azt próbálták kideríteni, pontosan mitől haltak meg tömegesen az őslakók, a vizsgálataik során először kizárták az éhínség és tömeges éhhalál lehetőségét a jelek alapján, valamint azt is, hogy katonai akciók és mészárlásuk állt volna a háttérben. A maradványok vizsgálatakor megállapították, hogy a halottak között sok, látszólag erős és megfelelő állapotú fiatal volt.
1570-ben egy spanyol orvos az őslakosokon végzett boncolások alapján azt írta le, sok holttesten üszkösödést észlelt az ajkakon, és azt látta, hogy az áldozatok füléből és testnyílásaiból vér szivárgott. Mivel az orvos nem adott nevet a betegségnek, valószínűleg nem ismerte, így azt feltételezik, hogy ez egy új, pusztító, belső vérzést okozó vírus alakulhatott ki, hasonló az afrikai Ebolához.
Az aztékok a feljegyzéseikben cocoliztli néven említették a kórt, ami nagy dögvészt jelent.
A NatGeo annak idején az egyik műsorában a titokzatos járvány nyomába eredt. A megszólaltatott tudósok segítségével kiderült, hogy 1545-ben tört ki az első járvány, és 1570 körül a második. Az 1545-ös és a későbbi járványnál is egy aszályos időszakot rendkívül csapadékos év váltott. Hasonló játszódott le 1993-van az Egyesült Államokban, a rágcsálók a csapadékos évben elszaporodtak, és a hantavírus, melyet hordoztak, 52 ember halálát okozta.
A kutatók úgy vélik, az aztékok tragédiájában is közrejátszhatott a fertőzött rágcsálók elszaporodása, majd a velük való véletlen érintkezés során a gyilkos vírus, illetve vírusmutáció tömegjárványt okozott. A pusztítás mértékéből és üteméből arra is következtettek, hogy egy második mutáció is történt, ami miatt a vírus egyik emberről a másikra terjedt át.
A járvány mérete és súlyossága a XIV. századi, 25 millió áldozatot követelő európai pestisjárványhoz volt hasonló.
Arra, hogy mi is lehetett pontosan a cocoliztli, más elméletek is születtek.
2002-ben, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy haemorrhagiás láz állhatott a demográfiai katasztrófa mögött.
2017-ben a Nature magazinban jelent meg egy cikk arról, hogy Johannes Krause, a jenai Max Planck Embertudományi Intézet evolúciósgenetika-szakértője 29, a dél-mexikói Oaxaca állam területén eltemetett ember fogmaradványainak vonta ki és szekvenálta a DNS-t. A kutatók szerint öt halott kivételével mindegyikük kapcsolatba hozható volt a cocoliztlival. A több emberi maradványból kinyert bakteriális DNS – a 2700 modern baktérium genomját tartalmazó adatbázissal történő összevetés alapján – a szalmonella pusztítására utal. A maradványokból kinyert rövid, sérült DNS-ek további szekvenálása révén
a kutatócsoport a Salmonella enterica egyik törzse, a Paratyphi C két genomját is rekonstruálta.
Ma ez a baktérium hastífuszt és tífuszhoz hasonló betegségeket okoz, amely a betegek 10-15 százalékánál halálos kimenetelű lehet.
Az aztékok között terjedő járványért az utóbbi elmélet szerint részben a korabeli, spanyol uralmat követő hanyatlás miatt kialakult rosszabb higiénés feltételek a felelősek. És azt valószínűsíti, hogy az európaiak hurcolták be a vírust az amerikai kontinensre.
