„Levél a férfinek, aki mosolygott a kislányom hisztijén, és nem ítéletet, hanem empátiát láttam a szemében”
A The Guardian nevezetű brit lap 'A letter to...' című rovata névtelen szerzők gondolatait közli.
Az emberek virtuálisan tollat ragadhatnak, hogy például szimbolikus levélben mondjanak köszönetet egy kedves idegennek, vagy épp elgondolkodtató történeteket osszanak meg emberiességről, embertelenségről.
Egy anyuka most egy pozitív sztorit osztott meg a nagyvilággal, melyben háláját fejezi ki az ismeretlen férfinek, akivel együtt vonatoztak.
"Valószínűleg már el is felejtkeztél az egészről, amit én csak úgy emlegetek, hogy 'az incidens, amikor Harmie behisztizett a vonaton'. De számomra sokat jelentett"
- kezdte elbeszélését a nő, melyből kiderül, hogy az úr volt annyira "balszerencsés", hogy a lármás kis családdal szemben utazhatott a Birminghamtől Penzance-ig robogó vonaton.
Miután a buzgó anya nagy nehezen helyet talált az ormótlan babakocsinak és a tengernyi holminak, amikkel nekivágtak az útnak, gyorsan felbecsülte a helyzetet.
Meglehetősen előítéletes véleményt fogalmazott meg magában: úgy gondolta, hogy a férfi mellett ülő, középkorú hölgy minden bizonnyal megértő lesz Harmie esetleges fészkelődésével kapcsolatban, de úgy hitte, hogy az úriember valószínűleg nem.
A kislány pedig hamar hisztissé vált és egyáltalán nem zavarta az, hogy már az egész vonatkocsi tudja, hogy ő most éppen boldogtalan.
Az anyuka előzetesen kialakított véleménye, miszerint a női útitárs kedves lesz, rövid úton elillant.
A középkorú nő kerülte a szemkontaktust és érzéketlenül ült a helyén. Az idegen férfi azonban pozitív csalódást okozott.
Te viszont elmosolyodtál és megpróbáltál kapcsolatba lépni az ölemben csapongó zajcsomaggal. Harmie-t nem igazán hatották meg az integetésed vagy a kedves szavaid, de én onnantól kevésbé éreztem kellemetlenül magam."
Amikor aztán a kislány morgolódása sikoltozássá fajult, az anya rájött, hogy nincs hová menekülnie a helyzetből.
A vonat tömve volt és a folyosó is tele volt álló utasokkal - emberekkel, akik az első sorból nézhették végig a tomboló hisztit és ítélkezhettek.
Legalábbis az édesanya ezt gondolta magában, és ahogy Harmie nyafogása újabb fokozatra kapcsolt, végül nem tudta visszatartani a könnyeit.