A 2024-es Fishing on Orfűn négy nap alatt 7 helyszínen 150 zenei program várja a látogatókat. A 2014 óta elővételben telt házas fesztiválra a bérletek 80%-a már a zenei program meghirdetése előtt gazdára talált, a napijegyek is gyorsan fogytak, így már csak szerdai és szombati napijegyek kaphatók, de ezekből sincs sok.
Képzőművészet On Orfű: A Művészet Ünnepe
Nagyszabású tervekkel készül a Fishing idén is, ezekből egy a KÉPZŐMŰVÉSZET ON ORFŰ projekt, amely során a művészet kerül a fesztivál középpontjába. A zenei helyszíneket már ennek megfelelően nevezték el, mint például a Gyönyörök kertje és a Csillagos éj nagyszínpad, valamint az Orfűi Picsahal nagysátor.
Ezen kívül kialakítják a GALÉRIA EGY SZERPENTINEN nevű erdei kiállítóteret, ahol menő és feltörekvő festők, szobrászok, textilművészek és keramikusok műveit csodálhatjátok meg. Lesznek fényfestési alkotások és egy interaktív helyszín is! Azt remélik, hogy a Galéria egy szerpentinen lesz az év leglátogatottabb kiállítása.
Orfű Összehoz: Különleges Zenei Kollaborációk
Érdekes lehet az ORFŰ ÖSSZEHOZ koncepciója is.
Az idei Fishingen Lovasi András Fekete Giorgioval, Beck Zoli Balla Gergővel, Lázár Dodi Lecsóval, és Bérczesi Róbert Volkovával lép fel. Ezek az együttműködések korábban még nem valósultak meg, ezért igazi kuriózumok lesznek.
Ne hagyjátok ki ezeket az egyszeri és megismételhetetlen koncerteket minden este 9 után A tűzhöz közel színpadnál!
Komolyzene az Erdőben: Egy Csepp Nyugalom
A hagyományokhoz híven, a Fishing fesztivál kora délutáni programjait idén is komolyzenei koncertek nyitják. Sárközy Papa (30Y) állította össze a programot, ahol vonósnégyes, férfikar és neves gitárművész is fellép. Ha tehetitek, kezdjétek a napot 15:00-kor A tűzhöz közel színpadnál, hiszen a komolyzene egyáltalán nem unalmas!
Mesél az Erdő: Intim Dalszerzői Estek
Folytatják a Mesél az erdő-programokat is, ahol dalszerzők zenélnek nektek intim környezetben. Szente Katica beszélget velük inspirációkról, írásról, zenélésről minden nap 16:00 és 17:45 között A tűzhöz közel színpadon.
Fejlesztések: Újdonságok a Helyszínen
Az újításokról szólva, idén is számos fejlesztéssel várnak benneteket.
Megújul a Borfalu színpad, új arculatot kap rengeteg bódé és épület, több új lépcsőt építettek és jópárat felújítottak. Ráadásul a kilátás is jobb lesz.
Fesztiválbelépők: Ne Maradj Le!
Vélhetően idén sem fog megszakadni az immáron 10 éves hagyomány, hogy elővételben elkel minden jegy a Fishingre. Már csak szerdai és szombati napijegyek kaphatók, de ezekből sincs sok, szóval aki nem szeretne lemaradni, az kattintson most!
A nagyszínpadokon kapott lehetőséget a Carson Coma, az Elefánt, az Esti Kornél, Krúbi, a Csaknekedkislány, az aurevoir., az Ivan & the Parazol, a Blahalouisiana, Deva, Beton.Hofi, Pogány Induló, az Analog Balaton, vagy az idei Fishing-himnuszt jegyző Bohemian Betyars és a Platon Karataev is. A második nagyszínpad nyitósávjában kifejezetten a feltörekvő, nagyobb közönségre érdemes produkciók (Hűvös, Raklap, Barkóczi Noémi, Fiúk) kaptak helyet. De persze a régebben indult zenekarok kedvelői sem fognak csalódni, hiszen idén sem hiányozhat Orfű nagyszínpadairól a 30Y, a Kiscsillag, a Quimby, a Vad Fruttik, a Bëlga, a Péterfy Bori & Love Band, a Hiperkarma vagy a Pál Utcai Fiúk.
A 2024-es Fishing on Orfűn négy nap alatt 7 helyszínen 150 zenei program várja a látogatókat. A 2014 óta elővételben telt házas fesztiválra a bérletek 80%-a már a zenei program meghirdetése előtt gazdára talált, a napijegyek is gyorsan fogytak, így már csak szerdai és szombati napijegyek kaphatók, de ezekből sincs sok.
Képzőművészet On Orfű: A Művészet Ünnepe
Nagyszabású tervekkel készül a Fishing idén is, ezekből egy a KÉPZŐMŰVÉSZET ON ORFŰ projekt, amely során a művészet kerül a fesztivál középpontjába. A zenei helyszíneket már ennek megfelelően nevezték el, mint például a Gyönyörök kertje és a Csillagos éj nagyszínpad, valamint az Orfűi Picsahal nagysátor.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„A cenzúra soha nem látott méreteket ölt” – letiltották Molnár Áronék filmjét egy kispesti gimnáziumban
A kispesti gimnázium igazgatója nem engedélyezte az Itt érzem magam otthon vetítését. Szarka Judit tanár vitatja, a főszereplők külön vetítésre hívják a diákokat.
Az igazgató döntésére a film két főszereplője, Lovas Rozi és Molnár Áron is reagált.
A Kispesti Deák Ferenc Gimnázium igazgatója a közelgő választásokra hivatkozva nem engedélyezi az Itt érzem magam otthon című film levetítését az iskola hagyományos rendezvényén – írta a Telex.hu egy olvasói levél nyomán. Az eseményt szervező tanár szerint a szakmai kompetenciáját kérdőjelezték meg, a film főszereplői pedig cenzúrát emlegetnek, és külön vetítésre hívják a diákokat.
Az ügy előzménye, hogy az iskola médiaszakos tanára, Szarka Judit a tavaszi szünet előtti mozimaratonra tervezte bemutatni Holtai Gábor filmjét. A rendező személyesen, a saját laptopjáról vetítette volna le az alkotást, ami után beszélgetett volna a diákokkal. Múlt pénteken azonban az igazgató behívatta a tanárt, és közölte vele a döntését.
„Azt mondta, hogy bár nem látta a filmet, utánaolvasott a kritikáknak, és nem vetíthetjük le, mert ez aktuálpolitikai film” – idézte fel a történteket Szarka Judit, aki szerint éles, de kulturált vita alakult ki köztük. Az igazgató később propagandafilmnek is nevezte az alkotást, és bár a vetítést a „választás előtti érzékeny időszakban” nem engedélyezte, egy májusi időpontot lehetségesnek tartott.
A tanár, aki közel harminc éve szervezi a rendezvényt, a szakmai szabadsága megsértésének éli meg a történteket. „Mozgóképkultúrát és médiát tanító tanárként én választom meg milyen filmeket érdemes levetíteni a diákoknak, és minden évben szempont számomra, hogy legyen közöttük friss alkotás. Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmjét kétszer láttam, és azt gondolom, remek parabola ez a diktatúra természetéről” – mondta Szarka, aki hangsúlyozta, a pártpolitizálás nem volt célja. Úgy érezte, a döntéssel a kompetenciáját vonták kétségbe.
Az Itt érzem magam otthon helyett végül egy másik pszichothrillert, a Mesterjátszmát vetítik le. A diákok többsége úgy reagált a cserére, hogy vagy még nem szavazhatnak, vagy ha igen, akkor sem egy film fogja megváltoztatni a véleményüket.
Szégyennek nevezték a történteket, és közölték, ha a jelenlegi kormány marad, a cenzúra erősödni fog. „Ezért a cenzúra soha nem látott méreteket ölt majd, ha nem váltjuk le ezt a rendszert” – üzenték. A két színész egyúttal meghívta a gimnázium diákjait egy nyilvános vetítésre, ahol közönségtalálkozót is tartanak nekik.
A film producere, Farkas Ádám elmondta, kedves gesztusnak tartották a felkérést, de a lemondás után már nem az ő dolguk vizsgálni a döntés hátterét. A rendező, Holtai Gábor nem kívánt reagálni az igazgató minősítésére, és szerinte a helyzetet úgy kell kezelni, hogy az ne okozzon problémát a tanároknak és a diákoknak.
A Kispesti Deák Ferenc Gimnázium igazgatója a közelgő választásokra hivatkozva nem engedélyezi az Itt érzem magam otthon című film levetítését az iskola hagyományos rendezvényén – írta a Telex.hu egy olvasói levél nyomán. Az eseményt szervező tanár szerint a szakmai kompetenciáját kérdőjelezték meg, a film főszereplői pedig cenzúrát emlegetnek, és külön vetítésre hívják a diákokat.
Az ügy előzménye, hogy az iskola médiaszakos tanára, Szarka Judit a tavaszi szünet előtti mozimaratonra tervezte bemutatni Holtai Gábor filmjét. A rendező személyesen, a saját laptopjáról vetítette volna le az alkotást, ami után beszélgetett volna a diákokkal. Múlt pénteken azonban az igazgató behívatta a tanárt, és közölte vele a döntését.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nagyon rossz előérzetem van – a hetedik részig érdemes türelmesnek lenni az új netflixes rémálom-horrorsorozattal!
Egy menyasszony rémálma, egy furcsa család és egyre nyomasztóbb a légkör. Minden adott egy erős horrorhoz. Mégis, a sorozat hosszú epizódokon át alig halad előre, mintha direkt húzná az időt. Aztán hirtelen magához tér, és amit kapunk, azt igencsak megköszönjük!
A Netflix új horrorsorozata már az első pillanatban gyanús: amikor egy produkciót úgy próbálnak eladni, hogy „a Stranger Things alkotóitól”, ott érdemes egy kicsit hátra lépni.
Ez a marketingfogás ugyanis gyakran inkább hangzatos címke, mint valódi kreatív jelenlétet jelez. Itt csak Stranger Things-pénz van, nem alkotók.
Nem meglepő tehát, hogy a sorozatnak valójában kevés köze van a Duffer-tesókhoz és ahhoz a fajta atmoszférához és történetvezetéshez, amely a Netflix sikersorozatát megalapozta.
Az indítás ugyanakkor kifejezetten ígéretes. Egy feszült véres, úgynevezett „cold open” jelenettel kezdünk, amely azonnal felkelti az érdeklődést a nyomasztó hangulatban. A történet középpontjában egy fiatal nő áll, aki élete egyik legfontosabb eseményére, az esküvőjére készül. Ám ez az élmény hamar rémálommá válik. A menyasszony teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül: a leendő férje családja uralja az eseményeket, ő maga pedig szinte teljesen elveszíti az irányítást a saját élete felett.
Ez az alaphelyzet önmagában is feszültséggel teli, és kiváló kiindulópont lehetne egy erős pszichológiai thrillerhez.
A sorozat egyik legnagyobb erénye az atmoszférateremtés. Az első epizódokban folyamatosan jelen van egy fojtogató, kellemetlen érzés, amely a családi dinamika torzulásából fakad. A néző szinte együtt szenved a főhőssel, miközben egyre mélyebbre merül ebbe az idegen és ellenséges közegbe. A szereplők többsége szándékosan furcsa, kiszámíthatatlan és zavarba ejtő, ami hatékonyan erősíti a bizonytalanság érzetét.
A központi párost alakító Camila Morrone és Adam DiMarco között működik a kémia, hitelesen hozzák a szerelmespárt, akik egyre abszurdabb helyzetbe sodródnak. A mellékszereplők közül különösen emlékezetes Gus Birney idegesítően túljátszott sógornője, aki egyszerre irritáló és szórakoztató jelenség. Jennifer Jason Leigh pedig láthatóan élvezi a manipulatív anyós szerepét, még ha karaktere idővel háttérbe is szorul.
A családfőt alakító Ted Levine jelenléte pedig már önmagában hordoz egyfajta fenyegető aurát, amelyet korábbi szerepei csak tovább erősítenek. (Ő volt Buffalo BillA bárányok hallgatnakban.)
A horror azonban igazán lassan kerül a felszínre. A sorozat tempója ugyanis kifejezetten lassú, sokszor indokolatlanul vontatott. A történet apránként adagolja az információkat, ami egy bizonyos pontig működhetne, ám itt gyakran inkább frusztrálóvá válik. A folyamatos félrevezetések és ál-nyomok (red herringek) nem annyira izgalmasak, mint inkább fárasztóak, és időnként az az érzésünk támad, hogy a készítők szándékosan hülyének nézik a nézőt, visszatartják az információkat, nem pedig ügyesen építik a rejtélyt.
Ez a fajta történetvezetés különösen a horror műfaján belül problémás. A feszültség ugyanis nem fokozódik, hanem inkább szétaprózódik. A sorozat első felében alig találunk valóban emlékezetes vagy ijesztő jeleneteket, a jumpscare-ek pedig inkább kötelező elemként vannak jelen, mintsem valódi hatásként. Az egész inkább kellemetlen, mint félelmetes horror élmény.
Tematikáját tekintve a sorozat ambiciózus. A történet, a házasság, a generációs traumák és az identitásvesztés kérdéseit próbálja horrorba csomagolni.
Ez önmagában izgalmas vállalkozás, és nem példa nélküli: az It Follows például hasonló módon emelt be társadalmi és pszichológiai rétegeket a műfajba. Itt azonban az allegória túlságosan is direktnek és túlgondoltnak hat. Az üzenetek nem organikusan épülnek be a történetbe, hanem sokszor szinte didaktikusan kerülnek a néző elé. Pedig a forgatókönyvet jegyző Haley Z. Boston több ígéretes horrorban is benne volt az utóbbi időben (Guillermo del Toro: Rémségek tára és A cseresznye vadiúj íze).
Amit viszont a képernyőn látunk, az működik, kifejezetten figyelemre méltó a technikai megvalósítás. A sorozat látványvilága igényes, a fényképezés kimondottan szép, a kameramunka, a helyszínek, a világítás és a vágás pedig professzionális. Egyértelmű, hogy a készítők nagy hangsúlyt fektettek a vizuális megvalósításra. Éppen ezért különösen sajnálatos, hogy mindez nem párosul egy erősebb, feszesebb forgatókönyvvel. Legalább is az első felében.
Az igazi fordulat aztán a sorozat vége felé megérkezik. A hetedik epizódtól kezdve hirtelen felgyorsulnak az események, a történet lendületet kap, és valódi feszültség kezd kialakulni.
Az addig lassan csordogáló narratíva egyszer csak életre kel, és egy sokkal izgalmasabb, koncentráltabb élményt nyújt. A finálé kifejezetten erősre sikerült: egyszerre működik horrorcsúcspontként és érzelmi lezárásként. Az utolsó előtti epizód különösen emlékezetes, hiszen egyfajta kamaradrámává alakul, amelyben a párkapcsolati dinamika kerül a középpontba, mindezt horrorisztikus keretbe ágyazva. Bár nem minden megoldás tökéletes, például a digitális effektek néhol kilógnak az összképből (főleg a CGI vér…), a befejezés mégis képes részben ellensúlyozni a korábbi hibákat.
Összességében ez a sorozat tipikus példája annak, amikor egy erős alapötlet és kiváló technikai kivitelezés nem találkozik megfelelő történetmeséléssel és tempóval.
Az első epizódok lassúsága és túlbonyolítottsága sok néző türelmét próbára teheti, ám aki kitart, egy kifejezetten erős befejezést kap jutalmul.
Nem hibátlan élmény, sőt, sok szempontból kifejezetten egyenetlen, de a végére összeáll annyira, hogy érdemes legyen beszélni róla.
A Netflix új horrorsorozata már az első pillanatban gyanús: amikor egy produkciót úgy próbálnak eladni, hogy „a Stranger Things alkotóitól”, ott érdemes egy kicsit hátra lépni.
Ez a marketingfogás ugyanis gyakran inkább hangzatos címke, mint valódi kreatív jelenlétet jelez. Itt csak Stranger Things-pénz van, nem alkotók.
Nem meglepő tehát, hogy a sorozatnak valójában kevés köze van a Duffer-tesókhoz és ahhoz a fajta atmoszférához és történetvezetéshez, amely a Netflix sikersorozatát megalapozta.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Meg fognak ölni az év legőrültebb, legvéresebb és legtúltoltabb horror-komédiája: magunknak is alig merjük majd bevallani, mennyire élvezzük
Azoknak szól, akik nem tudták eddig elképzelni, hogy nagyokat kacarásznak majd azon, ha szétloccsan egy ember feje, vagy ha teljes erőből orrba vágnak egy kisgyereket.
Érdekes időzítéssel került a mozikba az orosz rendező, Kirill Sokorov amerikai-dél-afrikai-kanadai koprodukcióban készült Meg fognak ölni című filmje. Nagyjából egy időben az Aki bújt 2 – Jövök!-kel (Magyarországon konkrétan egy napon volt a premierjük, az USA-ban egy hét különbséggel kerültek a mozikba), ez pedig kábé olyan jelenség, mint a Dante pokla és a Tűzhányó volt 1997-ben, a Deep Impact és az Armegeddon 1998-ban, A Mars-mentőakció és A vörös bolygó 2000-ben vagy a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben 2013-ban. Vagyis szinte ugyanaz a tematika, két film, közel egymáshoz.
Az Aki bújtban ugyanis egy friss, még a menyasszonyi ruhát viselő feleség (Samara Weaving) egyedül kénytelen szembenézni a férje rávadászó, gazdag családjával egy viszonylag zárt térben (egy szép nagy kúriában), a második részben pedig hasonló küzdelmeket kénytelen átélni, csak most még több rávadászó gazdag rohadék lohol a nyomában.
A Meg fognak ölni pedig… végső soron ugyanerről szól.
A szerény körülmények között élő és igencsak terhelt múlltal (szökés a zaklató apa elől, börtönévek) rendelkező Asia (Zazie Beetz a Jokerből és a Deadpool 2-ből) megérkezik egy Virgil nevű régi, patinás hotelbe, amelyet Lily Woodhouse (Patricia Arquette) vezet a családjával, s ahol főként vagyonos vendégek szállnak meg. Asia szobalánynak jelentkezett, látszólag minden hátsó szándék nélkül, majd amikor már az első éjszaka megtámadják őt fura kámzsás alakok a szobájában, derül ki, hogy a lány nagyon is számított erre, sőt, fel is készült, fegyverarzenáljával pedig lekaszabolja a támadókat. Ekkor tudjuk meg, hogy nem véletlenül jelentkezett a melóra, mivel a húgát, Mariát (Myha’la) szeretné megtalálni (akivel együtt szökött el, ám amikor rájuk találtak, kénytelen volt őt maga mögött hagyni) és hazavinni. Azzal azonban ő sem számolt, hogy a Virgilt vezető tulajok, a vendégek, sőt még a személyzet is egy sátáni szekta tagjai, akik időnként feláldoznak egy gyanútlan embert a sötétség urának, erre pedig megvan az okuk…
A Meg fognak ölni, ahogy a fenti sztorileírásból is kitűnik, egy zsigeri film, ami a legalantasabb nézői ösztönökre hajt. Vagyis arra, hogy jól szórakozzunk bő másfél órán keresztül azon, ahogy Zazie Beetz széjjelrúgja a gaz szekta tagjainak hátsóját, ráadásul a legválogatottabb és legbrutálisabb módokon.
Kirill Sokorov egy igazán vérbő és menő mozgóképet tett le az asztalra, amely a játékidő előrehaladtával egyre elszálltabbá válik, a végére pedig már teljesen ledobja a láncot.
Legalábbis nem gondoltuk volna, hogy az Oscar-díjas Patricia Arquette-et (a Sráckorért kapta 2015-ben) ilyen akciójelenetekben és ilyen megjelenéssel láthatjuk valaha egy filmben. De rajta kívül a hazai vásznakon régen látott Heather Graham (Sikoly, Boogie Nights) is emlékezetes – főleg a szeme –, valamint a Harry Potter-filmek Draco Malfoya, Tom Felton is.
Sokorov pedig valóban nem fukarkodott a vérengzéssel, spriccel is rendesen dzsúsz a szereplők minden testrészéből, ám a Meg fognak ölni könnyed és vicces hangvétele miatt ez inkább stilizált elemként szolgál, a meghökkentő humort szolgálja, nem pedig az elborzasztást. Az pedig abszolút az akciójelenetek javára válik, hogy nincsenek szanaszét vagdosva; viszonylag sokszor kapunk hosszabb, akár egysnittes mészárlásokat is.
Vagyis az alkotók inkább a koreográfiára hagyatkoztak, és nem arra, hogy majd valahogy kivesszük, ki mit csinál, hova rúg, merre vág, kire sóz oda az ízzé-porrá szabdalt, egymásodperces snittekben.
Mostanában kezd trenddé válni, hogy a külföldi filmek magyar szinkronos verziójában a filmbeli, sztoribeli feliratokat is az adott ország nyelvéhez igazítják, így magyar szövegeket láthatunk az újságkivágásokban, a monitorok képernyőjén vagy a falakra, tükrökre firkálva. A gyerekeknek szóló animációs filmekben eddig is gyakorta alkalmazták ezt, viszont már a felnőttek tartalmaiba is beszivárgott ez az eljárás: a nemrég bemutatott Halálsíp című horrorban, és most, a Meg fognak ölniben is ilyesmit látunk. Mégis, valahogy kidobja ez a nézőt a sztoriból, hiszen egyértelműen nem Magyarországon játszódnak ezek a sztorik, így idegen testként kivetik magukból, mivel erősítik a filmszerűséget, ezzel együtt pedig kivéreztetik az érzelmi belehelyezkedést. Reméljük, egy gyorsan kihaló divattal van dolgunk csupán!
Mindent összevetve azonban a Meg fognak ölni kapcsán: a film megnézése előtt hagyjuk a ruhatárban az agysejtjeinket is, nagy szükségünk ugyanis nem lesz rájuk, élesítsük ki viszont az érzékszerveinket, szemeinket, füleinket, és hagyatkozzunk az ösztöneinkre! Azokat ugyanis kielégíti Kirill Sokorov nem túl emlékezes, és nem is túl eredeti (olyan egyértelmű előképekből inspirálódott, mint A rajtaütés, a John Wick vagy a Kill Bill), de felettébb szórakoztató mészárszéke. Ütős zenék, lassított menőségek, leszakadó végtagok, illetve az úgynevezett „eat the rich” szellemiségben (a negatív színben feltüntetett tehetős, valamint a kevésbé tehetős társadalmi osztályok szembeállítása, lásd Élősködők, Joker, Aki bújt, A menü, A szomorúság háromszöge, Tőrbe ejtve, Snowpiercer: Túlélők viadala stb.) fogant sztori – jó étvágyat hozzá!
Érdekes időzítéssel került a mozikba az orosz rendező, Kirill Sokorov amerikai-dél-afrikai-kanadai koprodukcióban készült Meg fognak ölni című filmje. Nagyjából egy időben az Aki bújt 2 – Jövök!-kel (Magyarországon konkrétan egy napon volt a premierjük, az USA-ban egy hét különbséggel kerültek a mozikba), ez pedig kábé olyan jelenség, mint a Dante pokla és a Tűzhányó volt 1997-ben, a Deep Impact és az Armegeddon 1998-ban, A Mars-mentőakció és A vörös bolygó 2000-ben vagy a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben 2013-ban. Vagyis szinte ugyanaz a tematika, két film, közel egymáshoz.
Az Aki bújtban ugyanis egy friss, még a menyasszonyi ruhát viselő feleség (Samara Weaving) egyedül kénytelen szembenézni a férje rávadászó, gazdag családjával egy viszonylag zárt térben (egy szép nagy kúriában), a második részben pedig hasonló küzdelmeket kénytelen átélni, csak most még több rávadászó gazdag rohadék lohol a nyomában.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
