SZEMPONT
A Rovatból

„Katasztrofális a helyzet, káosz van” – ki van borulva a legtöbb diák az érettségitől, már a karantén is megviselte őket

Nagyon szeretnének már túl lenni a vizsgákon a végzősök, hisz sokuk előtt még ott áll a felvételi is. A legtöbben rossznak találják a döntést, hogy ilyen körülmények közt kell felkészülniük és vizsgázniuk, de a legrosszabb a bizonytalanság.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. április 26.



Az érettségiket mindenképp megtartják, jelentették be nem is olyan régen, kiderült, hogy május 4-től csak írásbeli érettségit tehetnek a diákok, akiknek ez nem kötelező, aki szeretné, az ősszel is leteheti a vizsgákat. Később kiderült az is, hogy egyáltalán nem biztos a május 4-i kezdés, később dönthetnek a vizsgák elhalasztásáról is.

A környező, illetve más uniós országokban változatos megoldások születtek, van, ahol már meg is tartották (Finnország), van, ahol elmarad, és megajánlott jegyek lesznek (Hollandia), máshol pedig csak szóbeli, de csak akkor, ha a diák nem fogadja el az eddigi jegyeiből megajánlott osztályzatot (Szlovákia).

Mi is megkérdeztünk néhány magyar diákot, hogy mit szólnak a kialakult helyzethez, kaptunk rövidebb és hosszabb válaszokat is, de általában megegyeznek abban, hogy nem jó ötlet összecsődíteni járvány idején az iskolákba sok tízezer diákot, és abban is, hogy így a karanténnal együtt sokkal stresszesebb az egész folyamat, valamint általában már szeretnének túl lenni rajta nagyon.

1.

"Budapest egyik jó hírű iskolájába járok, és idén fogok érettségizni. Tagadhatatlanul katasztrofális a végzősök helyzete. Nagyon sok helyen olvasom azt a mondatot, hogy „A kormány szerint nincs akadálya annak, hogy május 4-én megkezdődjenek az érettségik”. A diákok, közöttük én is, úgy gondoljuk, hogy igenis, van akadálya ennek.

Két fő tárgyból még nem vettük végig a 12. osztályos tananyagot, ismételni még esélyünk sem volt. Mivel csökkentek az órák számai, ezért többnyire nekünk kell megtanulnunk az anyagot, utána átbeszéljük órán, de ez távolról sem hasonlítható össze egy tantermi órával.

A tanárok mindent megtesznek, hogy segítsenek nekünk, de még így is sokan reggel 8-tól este 10-ig tanulunk, amiben nincs benne az az idő, amit plusz készülésre tudnánk szánni. Ezt egy átlagos gyerek véleményem szerint nem bírja ép ésszel. Már a bezártság is megterhel minket mentálisan, erre rájön a folyamatos bizonytalanság, ami az érettségi körül kering.

Heti 1-2 óra nem elegendő ahhoz, hogy rendesen fel lehessen készülni az emelt érettségikre. Az emelt érettségit nem lehet elkerülni, mert kötelező legalább egyet csinálni. Extra konzultációs órákat tudnánk kérni a tanároktól, de nem találunk olyan időpontot, amikor mi ráérnénk, mert órák után a házi feladatokkal foglalkozunk, ami késő délutánig tart. Délután 5-6 után már a mi agyunk sem alkalmas extra órákra és a tanárainkat sem szeretnénk kihasználni.

Az iskolák próbálják kezelni a helyzetet, de a tanároknak is nehéz dolguk van. Az oktatási rendszer egy ilyen helyzetre nem volt felkészülve.

Mi értjük, hogy erről nagyon nehéz dönteni, de nekünk is borzalmasan nehéz ekkora bizonytalanságban tanulni, felkészülni. Nem tudjuk, hogy hogyan, mire és mikorra készüljünk.

Egyre jobban igényeljük a végleges döntést. Nem elég annyi, hogy elvileg lesz érettségi. Pontos dátumot és lebonyolítási módot szeretnénk hallani így, április 25-én.

(M., fiú, Budapest)

2.

Bevallom, ebben a helyzetben rettentő nehéz jó döntést hozni, de amit hoztak, az az egyik legrosszabb. Az egyik oldalról a diákok többségének az írásbelire való felkészülés a nehezebb, hiszen ott nem tudjuk, mi vár ránk, míg a szóbelin kidolgozott tételek vannak, amiből felelni kell.

Az utóbbi másfél hónap lett volna az az idő, amikor a tanárokkal ismételünk, gyakorolunk az írásbelire, ha az online oktatás működne, ez megvalósítható lenne, de így kész káosz az egész. Mindenki rosszabb eredményre számít az írásbelin, és a szóbeli eltörlése miatt ezt az eredményt semmivel nem tudjuk felhúzni.

A másik oldala meg az egészségügyi veszély, hatalmas a kockázat, hogy hazavihetjük a vírust a szüleinknek, nagyszüleinknek. Az érettségi alapjából véve is hatalmas stressz és megpróbáltatás, nemhogy még egy ilyen helyzetben, amikor még millió stresszfaktor van körülöttünk.( Nem meglepő, hogy a diákok és tanárok véleménye megint nem számított.....)

(L. lány, Budapest)

3.

Engem az érettségit illetően ez a bizonytalanság tesz a legjobban stresszessé; főleg azért is, mert

határon túli magyarként nem olyan egyszerű eljutnom a vizsgákra. Múlt héten, 16-án döntést hoztak (amit már rettentően vártunk), hogy megtartják az érettségit a megszokott időpontban. Végre van motiváció a tanuláshoz! Előtte nehezen vettem komolyan, hisz úgy gondoltam, hogy ha eddig nem hoztak döntést, akkor úgysem lesz megtartva. Épphogy belelendülnék a tanulásba, pár napra rá bejelentik, hogy ha szükség van a járvány miatt elhalasztani, akkor megteszik.

Szóval bár kaptunk egy hivatalos választ, még mindig ott bujkál az, hogy ez sem biztos. Így folyamatosan izgulok, hogy hogyan lesz. Sok stressz ér minket a jelenlegi helyzet miatt amúgy is, ami lelkileg rányomja a bélyegét a tanulási képességeinkre. Bár nem ez a legjobb megoldás a járvány szempontjából, én azon a ponton vagyok, hogy túl akarok lenni rajta. Legyen vége ennek a bizonytalanságnak és stressznek, és mondhassuk már azt, hogy leérettségiztünk.

(E. lány, vidéki gimnázium)

4.

Nem értek egyet a kormány érettségivel kapcsolatos döntésével. Véleményem szerint a kialakult járványügyi helyzet miatt nem lenne szabad 83 000 diákot, több ezer tanárt és a hozzátartozóikat fertőzésveszélynek kitenni pusztán azért, hogy az érettségit a hagyományos módon - legalábbis félig - írhassuk meg.

Én személy szerint jobban örülnék annak, ha a gimnáziumban eltöltött négy évem év végi érdemjegyeinek átlagát kapnám meg a vizsgabizonyítványba. Így nem kellene elhagynom az otthonomat, és veszélyeztetnem a szeretteimet.

Etikátlannak tartom, hogy a felelősséget az érettségiző diákokra és a szüleikre hárítják, holott sokan vagyunk, akik az iskolák bezárása óta betartottuk a járványügyi rendelkezéseket, és nem hagytuk el az otthonunkat sem.

(B. lány, vidék)

5.

Én úgy gondolom, hogy nem kellene megtartani az érettségit Magyarországon.

Ajánlott jegyekkel vagy a négy év átlagával is ki lehetett volna számítani egy érettségi bizonyítvány jegyeit, de ilyen úgysem lesz. Bár a mostani helyzetet nézzük, hogy nincs szóbeli, május 4-én pedig kezdődik az írásbeli, akkor csináljuk meg és „legyünk túl rajta”, ne húzzák-tolják tovább.

Tudjuk, hogy a tetőzés elméletileg május 3-ra várható, de nem szeretnék olyanba bizonytalanságba esni, hogy aznap közlik velünk, hogy nem másnap kezdünk hanem pl. 2 hét múlva. Úgyhogy hajrá végzősök!

(D. lány, vidék)

5.

Mi, végzősök nagyon nehéz helyzetbe kerültünk az érettségi vizsga megtartásának kihirdetésével. Én napi 4-5 órát tanulok a hat érettségi tárgyamra. Igazságtalannak tartom, hogy a feltételek nem egyenlőek, nem mindenkinek állnak rendelkezésére megfelelő informatikai eszközök, az egyes iskolákban különbözik az online oktatás színvonala.

Kifejezetten veszélyesnek tartom azt, hogy érettségiznünk kell. Veszélyt jelent a tanárainkra, a családunkra és persze ránk is. Bizonyos tantárgyakból az érettségi több szakaszból áll, köztük esetleges szünettel (ilyenek az idegen nyelvek). A találkozást, csoportosulást tehát igen nehéz ilyenkor – de eleve, a régen egymással nem találkozók között – megakadályozni.

Nehezít a helyzeten az is, hogy sokáig kétségek között tartottak minket az érettségi mikéntjével és időpontjával kapcsolatban. A kialakult helyzet miatt mindennapi életünk stresszessé vált, az érettségi tehát nem objektív tudáson alapul majd, hanem a pillanatnyi lelkiállapot dönt, illetve az, hogy ki mennyire tudja félretenni aggodalmait.

(B. lány, vidék)

6.

Számomra a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a pedagógusok nem képesek egy felületen leadni a teendőket, 2, de van hogy 3 platformon kapjuk a kiadott tanulnivalót! Ugyanakkor kevésnek érzem azon órák számát, ami egy héten megvalósul, szintén 2-3 platformon! Ha ez nem lenne elég, egyes pedagógusok olyannyira nem foglalkoznak a diákokkal, hogy nem képesek válaszolni egy üzenetre! Jelen esetben velem az történt (mint érettségi előtt álló diák), hogy megkértem egy tanárt, hogy ha akad ideje, akkor nézze át egy megírt novellaelemzésem! Ez 3 napja volt, azóta várok a válaszra! Továbbá felelőtlenségnek tartom, hogy a kormány azt a döntést hozta, hogy az írásbeli érettségik meg legyenek tartva!

(D., fiú, vidék)

"Ok, megvan a dátum, május 4, akkor legyünk túl rajta. Bármi jó most már, csak legyen fix, és tudjunk rá készülni. Szerintem nem lesz biztonságos ennyi emberrel az írásbeli érettségi, a szóbeli jobban megoldható lett volna. Gondolkodtunk az osztálytársakkal, hogy jobb lett volna a félévi vagy év végi jegyeket megajánlani, aki javítani akar, annak pedig projektmunkákat kiadni."

(L, lány, vidék)

Anyukám is tanár, úgyhogy duplán érintett a család az érettségiben. Tudok arról, hogy van olyan tanári kar, ahol a tanárok egy része nem fogja vállalni így az érettségit. Az biztos, hogy nagyon stresszes ez az időszak, és elvettek tőlünk mindent a karantén miatt, ami oldhatná ezt a stresszt, nem járhatunk össze a barátainkkal, nem lesz szerenád és bankett sem. Túl szeretnénk lenni az egészen, ennyi már csak, amit szeretnénk.

(K, lány, vidék)

8.

"A jelen helyzetben a csak írásbeli a lehető legjobb kompromisszum. Ez a leginkább objektív, és a magyar rendszerben kell egy központi felmérés a felvételihez.

Az időzítésnél pedig mivel eleve így készültünk, jó lenne túl esni rajta. Ha egészségügyi okok miatt eltolják pár héttel, az még belefér."

(B, lány, Budapest)

9.

Szerintem a vizsgát egy olyan biztonságos időpontra kellene áthelyezni, amikor a diákok nyugodtan, nem aggódva mehetnek utcára, illetve szállhatnak fel tömegközlekedési eszközökre. Mivel az érettségi több héten keresztül fog tartani, így a diákok nem csak a saját egészségüket veszélyeztetik majd, hanem a velük együtt élő, idősebbek egészségét is.

Jó megoldásnak tartom, hogy az írásbeli vizsgán kevesebb diák lesz egy osztályteremben, mindenki között meghagyva az előírt, biztonságos távolságot. Viszont egy szóbeli vizsgánál is kivitelezhető lett volna a távolság, és a maximum létszám betartása.

Kicsit igazságtalannak tartom, mivel az érettségi a szóbeli vizsgával egész.

(F, lány, Budapest)

10.

Személy szerint egyáltalán nem értek egyet az érettségi lebonyolításával kapcsolatos döntésekkel. Én szerencsésnek tartom magam, mivel a tanárok segítségével, úgy érzem, sikerült úgy felkészülni, mintha órákon ültünk volna, hiszen az órák meglehetősen gördülékenyen folytatódtak. Ugyanakkor tudom, hogy a digitális oktatásra való átállás nem ment minden iskolában ilyen könnyen. Van, ahol egyes tárgyak esetében akár két hetet is csúszott a tanmenet.

Ennek tudatában én minimum két héttel később tartanék meg minden vizsgát. Így a diákoknak is lenne idejük felkészülni, és valószínűleg járványügyi szempontból is biztonságosabb lenne.

Ezek mellett nem értek egyet azzal sem, hogy csak írásbeli vizsgák lesznek. Szerintem a jelenlegi helyzetben a legfontosabb az emberek egészségének megőrzése, amit kétlek, hogy budapesti szinten megközelítőleg 70.000 diák egyidejű mozgatásával lehetne biztosítani. Egy, több mint 13.000 idén érettségizni kívánó diákot magába foglaló Facebook-csoportban posztolt kérdőív szerint a válaszadók 11,7%-a gondolkozott azon, hogy a jelenlegi helyzetben visszalép az érettségitől és ezek 26,3%-a ezt azért teszi, mert veszélyeztetett korú nagyszüleivel él együtt.

Véleményem szerint sokkal biztonságosabb lenne idén – a jelenlegi hivatalos állásponttal teljesen szembe menve – csak a szóbeli vizsgákat megtartani.

(M, fiú, Budapest)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a Trump-Putyin találkozóról: Amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete
A biztonságpolitikai szakértő szerint Putyin elérte, amit akart, Trump pedig önmagát tette meg békeszervezőnek. Tarjányi Péter szerint a legnagyobb kérdés jelenleg az, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt.


„A világ figyelt. A háború nem állt meg. És amit látunk, az nem béke, hanem egy új játszma kezdete. Nincs áttörés. Csak egy asztal. A találkozó nem hozott megállapodást. Nincs tűzszünet. Nincs aláírt egyezmény. Van viszont egy tervezet, amit Trump és Putyin kidolgozott, Ukrajna és Európa nélkül. Ez nem béketeremtés. Ez békéről való tárgyalási keret felkínálása, Ukrajna feje felett” - írja a Trump-Putyin csúcstalálkozóról Facebook-oldalán megosztott elemzésében Tarjányi Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

„Putyin elérte, amit akart: fogadták hivatalosan az USA-ban, Trump partnerként kezelte, nem született új szankció, nincs tűzszünet, tehát a háború folytatódhat. Ez diplomáciailag óriási előrelépés Moszkvának, anélkül, hogy bármit engedett volna”.

Tarjányi szerint Trump önmagát tette meg békeszervezőnek, ez pedig kampánystratégia is.

„Trump úgy akar visszatérni, mint aki békét tud hozni. De ehhez előbb meg kell teremtenie a háború folytatásának lehetőségét is. És ezt most megtette. Mert jelenleg a harc megy tovább! Ukrajna és Európa a pálya szélén. Zelenszkijt nem hívták meg. Az európai vezetők csak értesítést kapnak, nem tárgyalófelek. A biztonsági garanciák nem NATO-keretűek, tehát nem kollektív védelmet jelentenek, csak Trump által vázolt ígéreteket”

- írta, majd hozzátette:

„Ez egyben stratégiai üzenet is: ha Európa nem egységes és nem lép fel önállóan, nem lesz megoldás.”

A szakértő számára ugyanakkor a legnagyobb kérdés, hogy mi van a „tervezetben”, amiről Trump és Putyin tárgyalt. „Mert erről senki nem mondott semmit. (...) A tervezet létezik, de nem hozták nyilvánosságra. Ez érthető, mert előtte Trump megmutatja Zelenszkijnek és az EU-nak” - fogalmazott a szakértő, aki szerint a tervezetben lehet szó területi kompromisszumról, a Krím elismeréséről, Donbasz orosz védnökségéről és akár Ukrajna NATO-tagságának tiltásáról is.

„Ez a találkozó nem a háború lezárásáról szólt, hanem a hatalmi szerepek újrafelosztásáról. Putyin visszatért a tárgyalóasztalhoz, Trump visszatért a középpontba és Európa, Ukrajna nélkül semmi nem lehet a »békéből«, ami még tűzszünet sem jelenleg. A kérdés mi derül ki az elkövetkező órákban, napokban a tárgyalásról, a konkrét hangulatról, esetleges nyomásgyakorlásról illetve a tervezet tartalmáról...Bizonyos szempontból többet vártam, bizonyos szempontból rosszabbat”

- zárta értékelését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Karikó Katalin: Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat
A Nobel-díjas kutató szerint a tudományellenesség erősödése és a támogatások megvonása komoly kockázatot jelenthet. A kutatóbiológus az amerikai egészégügyi miniszter legújabb döntése hosszú távon gyengítheti az ország felkészültségét egy új pandémia esetén.


Karikó Katalin kutatóbiológus szerint az Egyesült Államok komoly veszélybe kerülhet, ha a jövőben új pandémia tör ki. Úgy véli, hogy az mRNS-vakcinák fejlesztésének leállítása jelentős nemzetbiztonsági kockázatot hordoz. „Amikor majd jön a következő pandémia, a fejlesztések leállítása hatalmas nemzetbiztonsági veszélyt fog előidézni. Akkor Amerika könyöröghet majd a kínaiaknak vagy Európának, hogy adjanak mRNS-oltásokat” – fogalmazott a Magyar Hangnak adott interjújában.

Mindezt azután mondta el a Nobel-díjas tudós, hogy az amerikai egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. nemrég

félmilliárd dollárral csökkentette az mRNS-vakcina kutatások szövetségi támogatását. Karikó szerint Kennedy minden döntését félreértésekre és hazugságokra alapozza, és már régóta ismert oltásellenes nézeteiről.

A kutató arra is kitért, hogy nem érti, hogyan erősödhetett meg ennyire a tudományellenesség az Egyesült Államokban. Megdöbbentőnek tartja, hogy tömegek örülnek annak, ha egy egyetem, például a Harvard, komoly támadások érik.

Felidézte, hogy amikor Magyarországon ellehetetlenítették a munkáját, elhagyta az országot, később pedig az Egyesült Államokból is távozott, miután a Pennsylvaniai Egyetemről elküldték.

Ezután Németországba ment, ahol a Biontechnél kezdett dolgozni – a cégről akkor még csak véletlenül, egy ismerősétől hallott.

Elmondta, hogy az mRNS-vakcinák mellékhatásai nem térnek el a hagyományos oltásokétól. Sokan mégis másképp gondolják, mert egyszerre sok felnőttet és idős embert oltottak be, akik az életkoruk miatt gyakrabban betegednek meg.

Karikó szerint az amerikai támogatások megvonása nem állítja meg a fejlesztéseket. Úgy látja, hogy az amerikai kutatók megtalálják a módját a folytatásnak, miközben Európában és Kínában továbbra is számos kutatás zajlik. Hozzátette, hogy ezeknek a vakcináknak a rákterápiákban is nagy szerepe lehet.

Jelenleg mintegy 150 különböző klinikai vizsgálat folyik világszerte mRNS-vakcinákkal, elsősorban különféle daganatos betegségek ellen. Három éve kezdtek személyre szabott mRNS-alapú oltásokat adni New Yorkban hasnyálmirigy-daganatos betegeknek, és a páciensek fele még ma is él, annak ellenére, hogy ez az egyik legagresszívebb ráktípus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak” - az Utcából Lakásba Egyesület az önazonossági törvényről
Kistelepülések sora szűrné ezentúl a beköltözőket, például büntetlen előélethez, érettségihez, szakképesítéshez kötnék, hogy valaki ingatlant vehessen náluk. Kovács Vera szerint mindez elsősorban a szegénységben élőket, azokon belül is a romákat sújthatja.


Van ahol érettségihez vagy szakképesítéshez kötnék a betelepülést, máshol a büntetett előéletűeknek tiltanák meg, hogy ingatlant vegyenek, vagy épp néhány tízezer forintot kérnének el, de olyan település is van, ahol minden egyes kívülről érkező ingatlanvásárlót előzetesen meghallgatna a képviselőtestület.

Mindezeket a helyi önazonosság védelméről szóló új törvényre hivatkozva vezetnék be az önkormányzatok, ami a hivatalos indoklás szerint elsősorban azt akadályozná meg, hogy újabb beköltözők tegyék élhetetlenné a már amúgy is túl sűrűn lakott budapesti agglomerációt vagy a Balaton környékét. A szigorításokat eddig azonban olyan települések tervezik bevezetni, mint Taktaharkány, Újlengyel vagy Vámosszabadi. Az Utcáról Lakásba Egyesület alapító-társelnökével, Kovács Verával arról beszélgettünk, milyen hatással lehet mindez a szegénységben élőkre.

– Feltételezhetjük, hogy a jogalkotó nem gondolt minden következményre.

– Feltételezem, hogy nem. De szerintem ez inkább egy gesztus a szélsőjobbnak, lehetőséget adva arra, hogy a települések kirekesszék az általuk nem kívánatosnak tartott beköltözőket, különösen a szegénységben élőket, ezen belül is a roma embereket. Az a gond, hogy azok a települések védekeznek leginkább ezek ellen a családok ellen, amelyeknek már csak ezek a települések lehetnének éppen megfizethetőek. Így csapdahelyzet jön létre: senki nem akar a legelmaradottabb településekre költözni, hiszen azok hátrányos helyzetűek. Oda azok mehetnének, akiknek nincs más lehetőségük.

Ha innen is kiszorulnak a legszegényebbek, akkor végképp földönfutóvá válnak.

Előfordult, hogy roma családok, teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől, nem tudtak házat venni egy településen pusztán etnikai hovatartozásuk miatt.

– Felmerül a másik kérdés, hogyan kerülje el egy eleve szegény település a további gettósodást, ami szociálpolitikai szempontból sem kívánatos.

– Igen, de ezt nem kirekesztéssel, hanem felzárkóztatással kell kezelni. Többféle megoldás lehetséges. A már szegregálódott településeken fontos a munkahelyteremtés, a közműfejlesztés, a célok világos meghatározása. Egyes esetekben, például a Miskolc környéki szegregátumoknál az segíthet, ha ezeket a területeket bekapcsolják a város életébe.

Más esetekben viszont kívánatos lehet a szegregátumok megszüntetése, a lakók integrált környezetbe költöztetése, ahol munka, iskola és infrastruktúra is elérhető.

De minden település más: a földrajzi elhelyezkedés, a lakosságszám, a helyi adottságok meghatározzák, hogy hol melyik beavatkozás a leghatékonyabb. A jó programok azok, amelyekben helyi megvalósítók vesznek részt, és a valódi helyi igényekre reagálnak. Valahol a munkahelyteremtés a kulcs, máshol a szegregált lakóterület teljes felszámolása.

– Egy generációk óta mélyszegénységben élő családnál nem elég a költöztetés vagy a munkahelyteremtés. Szükség van szociális beillesztésre, mentorációra is, hogy valódi esélyt kapjanak.

– Valóban, a helyi igényeket ismerő szervezeteknek kellene ezeket megvalósítani szociális munkával. Ez a munka nagyon összetett. Nem gyámkodni kell felettük, hanem a lehetőségeket kell biztosítani számukra, amelyektől akár generációk óta el vannak zárva, és a részvétel módját is segíteni kell. Például

ha egy gyerek úgy nő fel, hogy a szülei sosem dolgoztak bejelentett állásban, csak napszámban, az teljesen kilátástalan helyzetet teremt. Ilyenkor egyszerre kell foglalkozni a szülőkkel és a gyerekekkel: meg kell tanítani, mit jelent rendszeresen munkába járni, havi fizetést kapni, és a tanulás értékét is meg kell mutatni.

Ez nehéz, mert az eredmények sokszor csak a gyerekeknél vagy unokáknál jelentkeznek.

– Megvan-e ehhez az állami vagy önkormányzati intézményrendszer, illetve a megfelelő civil szervezeti háttér?

– A tudás megvan, de az emberi erőforrás nincs. Állami szinten a legnagyobb ilyen program jelenleg a „Felzárkózó kistelepülések”, melynek a fő pályázója a Máltai Szeretetszolgálat. Ez kívülről nem tűnik átütő sikernek, de a kormány és a Máltaiak nem adnak nyilvánosan adatokat. Ugyanakkor számos civil szervezet, például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy a Van Helyed Alapítvány, képes több generációval párhuzamosan dolgozni. Bátonyterenye térségében, Bonyhád környékén és másutt is vannak jó gyakorlatok, amelyeket országos szintre lehetne emelni.

– De ez az intézményesítés még nem történt meg.

– Így van. Ezek jellemzően helyi civil kezdeményezések, legfeljebb néhány településen dolgoznak. A Máltai Szeretetszolgálat „jelenlét” típusú programjai a legkiterjedtebbek, de egységes, országos rendszer nincs.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Mitől ennyire magabiztos Putyin? – A New York Times bemutatta, hogyan változott meg az orosz hadsereg
Putyin Oroszország teljes gazdaságát alárendelte a háborúnak, és sikeresen alakította át a toborzást, a fegyvergyártást, valamint a harcmodort – írja az amerikai lap. Emiatt sokkal jobb pozícióból várhatja találkozását Trumppal, ami számára önmagában is győzelem.


Orbán Viktor arról beszélt a történelmi Trump-Putyin csúcstalálkozó előtt, hogy Oroszország már meg is nyerte az Ukrajna elleni háborút. Bár rajta kívül egyetlen nyugati vezető sem tett ilyen kijelentést, abban egyetértenek az elemzők, hogy Putyin számára már az is hatalmas győzelem, hogy létrejön a csúcs, ami véget vet nemzetközi elszigeteltségének, éket ver a NATO szövetségesek közé, és lehetővé teszi, hogy úgy mutassa be az ukrajnai háborút, mint egy nagyobb konfliktus részét Oroszország és a Nyugat között, amit Oroszország akár meg is nyerhet.

„Bárhová is lép egy orosz katona, az a miénk” - jelentette ki Putyin nemrég külföldi vezetők előtt egy gazdasági találkozón.

De mitől lehet ennyire magabiztos az orosz vezető, akinek a hadserege a háború első időszakában katasztrofális vereségeket szenvedett el? Hogyan tudta megváltoztatni a helyeztetet a csatatéren? És milyen kilátásai lehetnek valójában a háború megnyerésére?

A New York Times terjedelmes cikkében azt írja, Putyin magabiztossága az orosz hadsereg újjáépítéséből fakad. A toborzás, a fegyvergyártás és a harcmodor teljesen átalakult.

Ennek eredményeként Oroszország jelenleg több katonát és fegyvert tud mozgósítani, mint Ukrajna és nyugati szövetségesei. Az orosz veszteségek súlyosak, de a csapatok előrenyomulnak. Mindez csak megerősíti Putyint abban, hogy kitarthat, amíg olyan békemegállapodást nem ér el, ami megfelel az érdekeinek. Kijelentette, ha ez az alaszkai tárgyalásokon nem sikerül, fegyverrel szerzi meg, amit akar.

A lap felidézi, hogy 2022-ben az oroszok a vereség küszöbén álltak. Putyin ekkor elrendelte a második világháború óta az első részleges mozgósítást: 300 ezer embert hívtak be. Emellett fegyencek tízezreit vitték a frontra kegyelemért cserébe. Ez stabilizálta a helyzetet, de komoly társadalmi feszültséget okozott – százezrek menekültek el Oroszországból.

A Kreml ezután változtatott a gyakorlaton, és ma már a pénzre építi a toborzást.

Egy átlagos orosz havi bére körülbelül 330 ezer forint. Egy katona viszont 900 ezer forintot kap havonta. Ehhez jön az akár 11 millió forintos aláírási bónusz, nyugdíj, adósság-elengedés és kedvezményes lakáshitel. Emellett minden harctéri teljesítményt külön megjutalmaznak. Ha valaki kilő egy nyugati tankot, több százezer forint prémiumot kap. Egy HIMARS kilövéséért vagy egy helikopter megsemmisítéséért milliós bónusz jár. Súlyos sérülések – például végtag amputáció vagy vakság – után is komoly kártérítést fizet az állam.

Ezek az ösztönzők százezreket vonzottak a frontra. Egy lábát elvesztő őrmester azt mondta a New York Times-nak, hogy 33 évesen nyugdíjba mehet, és soha többé nem kell dolgoznia. Korábban egy napraforgóolaj-gyárban robotolt, havi 110 ezer forintért. Most Havi 400 ezres nyugdíjat kap majd.

Ezzel a taktikábal Oroszország jelenleg naponta nagyjából ezer katonát toboroz – kétszer annyit, mint Ukrajna.

Átalakították a fegyvergyártást is. A védelmi kiadások ma már aköltségvetés több mint egyharmadát teszik ki. Oroszországé ipara teljesen átállt a háborús termelésre. Putyin hitelekkel árasztotta el a fegyvergyárakat, lazította a munkaügyi törvényeket, és hétvégi, ünnepnapi, éjszakai műszakokat rendelt el.

Jelabugában létrehozták a világ legnagyobb dróngyárát, ahol naponta 80 Geran–2 drónt gyártanak. Az orosz légierő júliusban átlagosan már 200 drónt indított minden éjjel Ukrajna felé. A háború elején ez a szám alig érte el a 40-et.

Putyin a jobb ellátás érdekében harcot hordetett a korrupció ellen. Régi szövetségese, Szergej Sojgu helyére egy közgadászt nevezett ki, Andrej Belouszovot, aki az üzleti világban megszokott módon irányít. Elsődleges célja az ellátási láncok javítása, új technológiák bevezetése, a hadsereg kapcsolatainak elmélyítése az üzleti szférával és a tudományos világgal, hogy Oroszország előnybe kerüljün a csatatéren.

Egyik első intézkedése egy speciális drónegység, a Rubicon felállítása volt, amellyel az ukrán utánpótlási vonalakat támadhatják. Az egység új generációs orosz drónt vetett be, amelyet vékony optikai kábellel irányítottak. Ez a technológia immunissá tette a drónokat a jelzavarásra. A Rubicon drónjai órákig mozdulatlanul feküdtek az utak mellett, majd lesből támadtak minden mozgó célpontot. Belouszov azt is megígérte: októberre külön katonai ágat hoznak létre Drón Erők néven.

Változtattak a harcmodoron is. Az ukrán városokat kisebb gyalogos egységekkel veszik körbe, mezőről mezőre haladnak, sokszor gyalog vagy motorbiciklivel. A védőknek így választaniuk kellett: visszavonulnak, vagy bekerítik őket.

Emellett az idei nyári offenzívában kis, álcázott csoportokat küldtek mélyen az ellenséges vonalak mögé is, ahol romos épületekben vagy szakadékokban rejtőztek, mielőtt összehangolt támadásokba kezdtek. Olekszandr Szirszkij, az ukrán haderő főparancsnoka „teljes beszivárgásnak” nevezte ezt a taktikát.

Mindez oda vezetett, hogy az oroszok fölénybe kerültek az 1200 kilométeres frontvonalon, és az alaszkai tárgyalások előtt sok helyen előre tudtak törni.

A New York Times cikke ugyanakkor rávilágít arra is, hogy mindennek komoly ára volt, Putyin rendszerén belül is megjelentek a repedések. A frontra egyre idősebb és tapasztalatlanabb katonák kerülnek, akiknek az átlagéletkora már eléri a 38 évet. A gazdaság egészét megviseli a hadigazdálkodás, a készletek fokozatosan kimerülnek, az utánpótlás pedig a szankciók miatt akadozik.

De mindeddig Putyin kitartott. Mindent egy lapra tett fel, és úgy tűnik, továbbra is eltökélt, hogy győz Ukrajnában, amit politikai örökségének tekint.


Link másolása
KÖVESS MINKET: