Ilyen volt a Winterfest a Budapest Parkban: új téli fesztivál, új helyszín, kedvenc hazai bandák
A Budapest Parkban mostantól nem csak nyáron, hanem télen is lehet bulizni. A helyszín azonban nem a közkedvelt szabadtéri terület a Rákóczi híd lábánál, hanem az egyre több koncertnek otthont adó MVM Dome.
Winterfest néven először rendezték meg a kétnapos téli fesztivált, ahol a magyar zenekaroké a főszerep.
Na de milyen volt az első este?
Irgalmatlan rohanással estünk be a Blahalouisiana koncertjére, ugyanis a jól megszokott este 7-8 órás kezdés helyett 6-kor már a húrok közé csaptak. A Dome belsejébe érve két dologra kaptam fel azonnal a fejem. Az egyik, hogy szinte egy az egyben a Budapest Park színpada tárult a szemünk elé, a másik, hogy az eleve lefelezett helyszínt is csak kb. félig sikerült megtöltenie négy olyan zenekarnak, akiket még az átlag magyar hallgató is ismer. Ez a Blahalouisiana, a Vad Fruttik, a Punnany Massif és az Elefánt. A szövegközpontú bandák egymást váltották a színpadon és most végre kiderült, hogy mekkora energiát tudnak átadni akkor, amikor nem lehet érteni, hogy miről énekelnek. Mert nem lehetett. A hangosítás kritikán aluli volt, rettenetes hangerővel szólt egy hatalmas massza, amiből csak nagy nehezen lehetett kihallani, hogy ki mit játszik, vagy énekel. Már ha ki lehetett. Egyedül a Blahalouisiana műsora szólalt meg jól, viszont ők voltak a leghalkabbak az este során. Hozzájuk képest a Vad Fruttik és az Elefánt kegyetlenül hangos volt, míg a Punnany Massif az arany középúton táncolt.
Eljátszottak egy még kiadatlan dalt, ami bizakodásra ad okot az új érával kapcsolatban.
Az énekesnő a koncert után elmondta nekünk, hogy jó a kapcsolatuk a többi zenekarral, főleg a második napon fellépő Ivan and the parazollal. Éves hagyomány lett abból, hogy együtt lépnek fel. Hozzátette, hogy bele akarták tenni a Blahalouisiana esszenciát az egy órás műsorba, pont úgy, ahogy a fesztiválokon is szokták, ugyanis itt is megvolt annak a lehetősége, hogy valaki először hallja őket élőben. Ők pedig ehhez önmagukat adják, ahogy mindig.
A Blahalouisiana korábban még nem lépett fel az MVM Dome-ban, így a kérdésre, hogy láthatjuk-e majd őket újra ezen a színpadon, azt válaszolta, hogy nagyon élvezték ezt a helyzetet és szuper lenne, ha visszatérhetnének.
Az erőteljes kezdés után
Egy ilyen videó láttán tudatosul az emberben, hogy mennyi programot biztosít a Budapest Park nyaranta.
Rövid átállás után
Sajnos a szöveget nehezen, alkalmanként pedig egyáltalán nem lehetett érteni. Ez a Blahalouisianát leszámítva minden zenekarra igaz volt. Kétségtelen, hogy nagyon rövid idő volt a zenekarok közötti átállásra, de ismét elmondhatjuk, hogy a Dome ilyen formában kihangosíthatatlan. Az utóbbi időben egyedül Péter Bence koncertje szólalt meg jól és az is csak azért, mert egy darab zongora volt. Ha már egy dob felkerül a színpadra, vethetjük is a kereszteket.
Visszatérve a Vad Fruttikra, egy energikus, hangszálakat nem kímélő bulit láttunk, amely teljesen magával ragadta a 20 és 35 közötti korosztályt. A zenekar depresszív dalokból álló repertoárjában mindenki talál magának valamit, amivel azonosulni tud. Sőt, van, aki mindegyikkel.
A produkció romantikája az volt, hogy nem a road-lepte nagyszínpadon bukkant fel az énekes, hanem a jobb oldali ülőhelyeknél. Ezzel a húzással még személyesebbé vált az előadás, a közönség pedig lelkendezve fogadta a nem mindennapi show-t.
Ha már Show, Bérczesi után
A szinte ugyanolyanra effektelt rapperek hangja mára a magyar hiphop és mainstream egyik alapjává vált, azonnal fel lehet ismerni a zenekart a rádióban és élőben is. Legutóbb, amikor a belvárosban meg szerettem volna nézni a zenekart, a koncert elmaradt, a közönség pedig csalódottan távozott. Most azonban kárpótoltak,
Az utolsó koncert előtt
Az biztos, hogy valaki más fél karját odaadná azért, hogy ennyi energiája lehessen. Egy pillanatra sem állt meg, ugrált, rappelt, szórakoztatott. S bár stílus szempontjából kilógott az est többi fellépője közül, a nézők jól vették a kikacsintást és hatalmasat buliztak a minikoncertre, ami alig, hogy elkezdődött, már véget is ért.
Ilyen decibelnél lehetetlen bármi értelmeset kihozni a hangosításból, semmit nem lehetett kivenni az énekből és a hangszerekből sem. A dallamok elvesztek a masszában, a szövegből szinte egy szót sem lehetett érteni. Hogyha valaki nem ismerte kívülről a dalokat, az nyomban fel is adhatta azt, hogy most kerüljön közelebb a zenekarhoz. Természetesen a pozitívumokat is meg kell említeni. A rajongók hatalmas hangulatot csináltak, ugráltak, énekeltek, táncoltak. Számukra valószínűleg nagy élmény volt egy ekkora színpadon látni szeretett zenekarukat.
A koncertek után sem állt meg az élet. Az MVM Dome életében eljött a pillanat, amikor a techno-szeretők hányását kellett kerülgetni a mosdókban. A nagyszínpadon Jumodaddy tolta a kőkemény elektronikus zenét, majd következett Hundred Sins és Stadiumx. Az előtérben Daniel Ban és Daniel Santiago szórakoztatta a népet a dj pult mögött.
Nagyjából harminc ember fért be a sintér-techno partyba, amiről előzetesen senki sem értesült.
Összességében a Budapest Park egy rendkívül hangulatos minifesztivált szervezett az év végére. A nevük továbbra is garancia a minőségre és a szórakozásra. A technikai hátrányokat leszámítva egy színes, élvezetes és egyedi élményben lehetett részünk.
Képgaléria: A kétnapos fesztiválról. Fotók: Nagy Márton, Budapest Park
A koncertről készült fotókat a Budapest Park oldalán, ITT láthatod.
