KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hideg van, sötét van és kaja sincsen – a rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb” - 11 éve segít a Budapest Bike Maffia

Szociális farmot és karitatív kávézókat is terveznek nyitni az idei évben. Mindekinek segítenek a hajléktalanoktól az idősekig.
Rónyai Júlia. Fotó: Budapest Bike Maffia/YouTube - szmo.hu
2023. január 14.



Szociális farmot és karitatív célú kávézókat tervez, de hajléktalan nőket ellátó nőgyógyászatot is létrehozott a most 11 éves Budapest Bike Maffia. Ez azonban csak néhány kiragadott példa: az egyesület számtalan projekttel segíti a rászorulókat, ezért pedig több mint 15 díjat is elnyert az idők során. Havasi Zoltán egyesületvezetővel az évfordulóról, az aktuális akciókról és az idei tervekről is beszélgettünk.

– Nemrég ünnepeltétek a fennállásotok 11. évfordulóját. Mit mondanál, ha tömören kéne bemutatni, kik vagytok és meddig jutottatok el?

– A tevékenységünk mára nagyon szerteágazó. Amikor 2011-ben elindultunk, új kezdeményezésnek számított, hogy mi magunk kerestünk meg a hajléktalan embereket. Nem hívtuk el őket valahová, ehelyett körbejártunk a városban bringával és vittünk nekik élelmiszert, takarót és minden egyebet, amire szükségük volt – ez ma is épp így működik, Vitamin Kommandó néven.

Amikor 2011 decemberében elkezdtük, még ketten voltunk, az első alkalmakon hárman-négyen vettünk részt. Aztán közösségi dolgokat szerveztünk – főztünk, bringáztunk –, így ez a szám gyarapodni kezdett. Az évek során volt némi fluktuáció, de a mostani, nyolcvan fős csapat stabilnak mondható.

11 év alatt rengeteg szociális projektet csináltunk végig. Volt, ami fennmaradt, és olyan is, amiről úgy éreztük: ma már nem annyira működőképes, vagy az igény nincs meg rá. Mindig az lebegett a szemünk előtt, hogyan tudunk hasznossá válni a társadalom számára. Jelenleg segítjük a szociális ellátó intézmények munkáját és a rászorulókat, a hajléktalanoktól az idősgondozáson át a gyermekotthonokig. Innoválunk, és olyan modelleket szeretnénk kialakítani, amelyekkel jó gyakorlatokat követhetünk a jövőben is.

– Ez alapján mi a tapasztalat, melyik karitatív cél mozgatja be leginkább az embereket?

– Mindig népszerű, ha úgy vonunk be rászorulókat, hogy hosszabb távon is tudunk nekik valamilyen lehetőséget biztosítani. A magaságyásos kertjeinkben például a hajléktalanok saját maguknak termesztik meg a zöldségeket a hajléktalanszállók mellett, így ez hosszú távú segítséget jelent nekik.

Most egy szociális farmot fogunk felhúzni: már megvan a területünk, magát az üzleti modellt is mi rakjuk össze. Ez egy 2500 négyzetméteres mezőgazdasági terület lesz Örsödön, Újbudán, ahol városi gazdálkodás folyik majd. Fűszernövényeket fogunk termeszteni éttermek részére, állami gondozottak segítségével, akiknek ezáltal hosszabb távon munkát szeretnénk biztosítani.

De nemcsak a hosszú távú céllal bíró projektjeink népszerűek, hanem azok is, amikkel prompt segítséget tudunk nyújtani. Sokakat megmozgat a +1 Szendvics program is, amivel a diákokat céloztuk meg. Ezt nagyon szeretik, mert érzékenyítő hatása is van.

A lényege, hogy a diákok visznek otthonról plusz egy szendvicset a suliba, és azt odaadják egy rászorulónak. Itt óriási számokkal dolgozunk, a diákok éves szinten 30-50 ezer adag ételt dobnak össze. Közben elmegyünk a sulikba: beszélgetünk a gyerekekkel a hajléktalanságról, a rászorulók helyzetéről, arról, ők hogy élik meg a mindennapokat.

– Mennyire kezdeményezők ebben a diákok?

– Van, ahol diákok maguktól kezdik el gyártani a szendvicseket és van, ahol a tanárok kapacitálják őket. Az is előfordul, hogy a diákok hozzák a szendvicset, amit a szülők készítettek el, de legalább aközben is elindul egy beszélgetés róla, hogy ezt miért csinálják, miért van rá szükség.

– Nemrég múltak el az ünnepek, amelyek általában az adakozás fő szezonját jelentik. Nálatok hogy zajott ez az időszak?

– Nagyon sok helyen a karácsonyra élezik ki az év végét, nálunk inkább a hidegen és a karácsony utáni időszakon van a hangsúly. Karácsonykor megszórják a rászorulókat szaloncukorral, de elfelejtik, hogy utána is jönnek még napok. A rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb: hideg van, sötét van és kaja sincsen. Mi ezért inkább a karácsonyon kívül eső időszakban próbálunk segíteni.

– Nemrég volt egy kampányhetetek is. Miben volt ez más, mint a többi?

– December 10-től zajlott, mivel ez volt az emberi jogok világnapja is. Ezen a héten bemutattuk mindazt, amivel egyébként is foglalkozunk, csak sokkal koncentráltabb formában. Ilyen volt például a Kétezer ember vacsorája. Ilyenkor ezer szendvicset készítünk el és meleg ételt főzünk, majd elszállítjuk a megfelelő helyekre. Ezúttal összesen 2200 adag ételt sikerült összekészíteni, de a +1 Szendics programban résztvevő diákok még ezen is túltettek: összesen 3400 szendvicset kentek a rászorulóknak, amihez 250 kg gyümölcsöt, rengeteg édességet és gyümölcslevet is hozzácsaptak.

A Vitamin Kommandó is járta az utcákat, karácsonyi fényekkel a bringákon a szokásos étel, takaró, forró tea és vitaminok mellett. Ez a projekt már 2013 óta, hetente kétszer zajlik, idén összesen 18 ezer szendvicsvacsorát sikerült eljuttatunk a rászorulóknak. Nemcsak az utcán, hanem a szociális ellátásban élőknek is biztosítunk élelmiszereket. Az Éljenek a csajok! napon pedig összesen 420 karácsonyi ajándékcsomagot készítettünk össze olyan nőknek, akik anyaotthonban, családok átmeneti otthonában vagy hajléktalanszállón élnek.

Nemrég jött ki a Budapest Bike Maffia híradó is, ahol a rengeteg frusztráló rossz hír helyett arra kértük az embereket, hogy mutassunk be jó dolgokat, amelyekkel segítettünk másokon.

– Milyen médiafelületekre támaszkodtok? Vannak virtuális események is?

– Kizárólag a közösségi médiában vagyunk jelen: Instán, Facebookon, YouTube-on. Offline legfeljebb csak matricázunk. Nem igazán volt olyasmi, ami mögé ne tettünk volna valami tettekkel igazolhatót. Az érzékenyítést általában erős médiajelenlét mellett végezzük, így be is mutatjuk, amit csinálunk, és hogy ebbe másoknak is be lehet szállni.

Ilyen volt például egy nőgyógyászati rendelő hajléktalan nőknek. Tavaly év elején kértük az embereket, hogy adjanak rá pénzt, mert akkor meg is tudjuk valósítani. Egymillió forinttal indultunk, összesen 10-re lett volna szükség. Öt nap alatt összejött rá a pénz. A rendelő most is működik, a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) tartja fenn. Jelenleg heti egy napban tudják fogadni a hajléktalan nőket - persze a cél az lenne, hogy több napon is rendelkezésre álljanak.

– Ezek elég komoly eredmények.

– A tavalyi év elég erősen alakult a Bike Maffiánál. Tavaly februárban például, amikor kitört a háború, azonnal éreztük, hogy tennünk kell valamit. Már aznap elindult az adománygyűjtés: négy óra leforgása alatt 20 tonna adományt hoztak az emberek, még aznap este le is vittük a határra. Így indult a 2022-es év.

– A háború elején mindenki adakozott, aztán lecsendesedett a dolog. Ti mit tapasztaltatok ebből?

– Nyár elejéig mindenki segíteni akart. Aztán mi is észleltük, hogy egyre csendesedik, csillapodik ez a hullám. Ma már mintha szinte nem is lenne a szomszédban háború, igaz, a médiában sem találkozunk annyiszor vele. De mi most is foglalkozunk menekültekkel. Az ünnepek előtt például igazi ukrán vacsorát rendeztünk nekik, hazai fogásokkal. Ukrán előadó is volt, egy zongorista hölgy. Nagyon jól sikerült az egész sztori.

Nyolc mentőautót is adományoztunk Ukrajnának, a Migration Aidnek pedig továbbra is szállítjuk az ételt a menekültek élelmezéséhez. Összesen már 22,5 millió forintot adtunk kisebb civil szervezeteknek, hogy ők is tudjanak segíteni és együtt hatékonyabbak lehessünk.

Beszéltem az ENSZ egyik emberével, azt mondta: ilyen még a térségben nem volt, hogy egyik civil szervezet pénzt adott volna a másiknak.

Elég széles a paletta. Idén milyen újdonságot várhatunk ezekhez képest?

– Mindig vannak új ötleteink. Engem már inkább leállítani próbálnak, hiszen operatíve nem lehet mindent kivitelezni. Ennek ellenére idén nyitni fogunk két vendéglátóhelyet is: az egyik egy kávézós, forró csokizós, rétesezős hely a IX. kerületben, a másik a Bike Maffia közösségi tere a II. kerületben, ahol szintén lesz vendéglátás.

Olyan modellen dolgozunk, ahol a vendég fogyaszt és fizet, utána pedig rögtön látja, a pénzből mennyi kerül egy közösségi alapba. Az ott real time meg is jelenik egy kijelzőn. Ebből a bevételből a kerületben élő időseket fogjuk segíteni meleg étellel. Egy ipari konyhával fogunk leszerződni, akik ki is szállítják majd nekik az ételt az önkormányzat által megadott névsor alapján.

Egy franchise-t szeretnénk létrehozni ilyen helyekből, de már most jelentkeztek vendéglátók, akik ezt azonnal be akarják vezetni. Csomó emberben megvan ez a fajta felelős viselkedés.

– Szerettek bemutatni olyan embereket, akiknek segítettetek? Ez mennyire szolgálja az ügyet?

– Nem igazán szeretünk egy embert kiemelni, mert a nagy egészet figyeljük. Amit tudok ajánlani, a Szállóige című kisfilm – négy emberről, és arról, ők hogy élik meg a hajléktalanszállós hétköznapokat. Van köztük fiatal, idős, értelmiségi – négy külön karakter. De vigyázz, lehet, hogy belekönnyezel. Az ő vágyaikat pólóra nyomtattuk, és a pólók eladásából származó bevételt eljuttattuk nekik.

Vagy például nyáron ott volt a Nekünk a Balaton, ahol rászoruló családokat vittünk le a Balcsira. Hat hajléktalanszállóra és családok átmeneti otthonába pedig a Balatont „vittük el”: medencét, lángosost, fagyist és szintist, aki énekelt is nekik.

Számunkra persze tök elképzelhetetlen, hogy valaki még soha nem járt a Balatonon. Amikor levittük őket, akkor mondta egy hölgy, hogy neki és a családjának ez nagy motiváció volt: mostantól arra fognak törekedni, hogy jövőre is eljuthassanak ide. Ezekért a visszacsatolásokért különösen jó bike maffiázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Így adott reményt a Bátor Tábor egy diabétesszel élő kisfiúnak és családjának
Amikor egy gyermek beteg lesz, a szülők élete is gyökeresen megváltozik. Niki, akinek cukorbeteg a kisfia, elmondta, milyen meghatározó élmény volt számukra, amikor eljutottak a Bátor Táborba.


Korábban gyakran lehetett arról hallani és olvasni, mennyire fontos a gyermeket nevelő szülők életében a kettesben töltött minőségi idő. Sokan tudatosan törekszenek arra, hogy a hétköznapok gondjaiból kilépve legalább néhány óráig vagy egy estén át kicsit együtt lehessenek és lazíthassanak.

Ám hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy vannak szülők, akiknek a gyermekük betegsége miatt még ez is elérhetetlennek tűnik.

Ők ugyanis egy percre sem lazíthatnak, folyamatosan készenlétben kell állniuk - éjjel és nappal.

Nikiék élete is így telik évek óta, amióta kiderült, hogy a kisfiuk, Tibi cukorbeteg. Az elmúlt négy évben egyszer volt lehetőségük kiszakadni a szigorú rutinból: a Bátor Táborban, ami meghatározó élményt jelentett mindannyiuk számára.

Nehéz iskolakezdés

2021 nyara boldogan telt Nikiéknél: világra jött második gyermekük, Emili és iskolába készülődött a fiuk. A szülők mégsem tudtak felhőtlenül örülni – mert ősszel valami megváltozott.

„Tibi szomorkásnak, bágyadtnak tűnt, ami nem jellemző rá. Először azt hittük, lelki okok állnak a háttérben, a kistestvér érkezése és az iskolakezdés nyomasztja.

Ám ezt a feltevést sem a tanítónő, sem szakember nem igazolta, minden rendben volt Tibivel” - meséli Niki.

Az is feltűnt nekik, hogy a gyermekük a szokásosnál többször jár mosdóba, éjszaka újra és újra felkel, ezért felfázásra gyanakodtak. Vizelettesztet végeztek, majd vércukormérés következett. Tibi vércukorszintje ijesztően magas, 18-as volt. Innen egyenes út vezetett a kórházba, ahol megkapták a diagnózist: a kisfiuk diabéteszes.

A cukorbetegség felforgatta a család életét

„Összeomlottam. A gyermekágyi időszakban voltam, Emili akkor három hónapos volt. És egyszer csak szembe kellett néznünk valamivel, amit ugyan addig nem ismertünk, de mindent megváltoztatott.”

A család új, szigorú szabályokat tanult és új napi rutint kellett kialakítani. Tibi vércukrát nem sikerült otthon stabilizálni, így egy hónapot kórházban töltött. Emellett a szülők rengeteg cikket és szakmai anyagot olvastak a témában, hogy minél több információt szerezzenek a diabéteszről, és lássák, mi vár rájuk.

Az első másfél év volt a legkeményebb, hiszen akkor Tibi még csak inzulin pent használhatott, ami nem csak nagyobb kötöttséggel jár, hanem azzal is, hogy naponta többször kellett megszúrni, ami borzasztó élmény a szülőnek és a gyereknek is. Később kapott applikációval összehangolt pumpát, ami kicsit lazított a kereteken.

Ráadásul Niki az első másfél évben mindent otthon sütött a kenyértől a pizzáig. „A diabéteszes étrendnél az a lényeg, hogy a szénhidrát mennyiségeket pontosan eltaláljuk, mert csak az alapján lehet adagolni az inzulint. Körülírni sem tudom, ez milyen koncentrációt igényel, úgy, hogy ott van egy pici baba is, akire ugyanúgy oda kell figyelni.”

Az első időszak nem csak az új étrend, az új szokások és az inzulin miatt volt nehéz, hanem azért is, mert a diabétesszel élő gyermekek szüleinek bármikor elérhetőnek kell lenniük.

„A legnehezebb szülőként a diabétesszel kapcsolatban az, hogy soha nem engedheted el magad teljesen. Soha nem alhatsz el úgy, hogy ne tudj felébredni, mert lehet, hogy két óra múlva csipog a gyerek telefonja, inzulint kell beadni, mert magas a cukra, vagy épp szénhidrátra van szükség, mert annyira alacsony, de ő a telefon jelzésére nem fog felébredni, mert még pici, ezért neked kell kiugranod az ágyból. Ez eleve elmondhatatlan stresszforrás, amit csak az érthet, aki ebben él.”

Egy utazás, ami mindent megváltoztatott: a Bátor Tábor

Éppen a mindennapok nehézségeiről beszélgettek a tartós betegséggel élő szomszédjukkal, amikor a lány elmesélte, mit jelentett neki a Bátor Tábor, ahová többször is eljutott. Azt javasolta, nézzenek utána, hogy erre Tibinek is van-e lehetősége. Niki még aznap felvette a kapcsolatot a szervezőkkel, és azt a választ kapta, hogy lesz ősszel családi tábor. Megpályázták, és bejutottak a turnusba.

„Mivel nem tudtuk, mi történik majd a táborban, nem ismertük a működését, az elején aggódtunk, és attól is tartottunk, hogyan bírja majd a „gyűrődést” Tibi húga, az akkor hároméves Emili. De a szervezők megnyugtattak, hogy jó kezekben lesznek a gyerekek” – mondta Niki.

Úgy véli, aki még nem járt a Bátor Táborban, elképzelni sem tudja, milyen erős védőháló veszi körül a résztvevőket, és mennyi segítséget kapnak az önkéntesektől.

Amint megérkeztek, szinte már vitték is magukkal a gyerekeket különféle programokra. Bár az elején lelkileg és mentálisan is nehéz volt elengedniük a kontrollt, hiszen évekig csak ők vigyáztak Tibire, érezték, hogy a táborban biztonságban lesznek a gyerekek, mindenki figyelni fog rájuk.

„Az az odafordulás és empátia, ami körülvett minket, és az élmény, hogy kicsit elengedett kézzel lehettünk a táborban a férjemmel, hosszú időre elegendő lelki munícióval látott el bennünket. A hazaúton elsírtam magam, annyira meghatott a velünk való törődés.”

Miután évek óta a diabétesz körül forgott az életük, és nem lehettek a férjével egy percre sem kettesben, felemelő volt számukra, hogy ha csak pár órára is, róluk szólt minden, és ennyi idő elteltével tőlük is megkérdezték, hogy érzik magukat.

„Nem csak az volt szívet melengető, ahogyan a Bátor Táborban törődtek velünk, hanem az is, hogy sok más, hasonló helyzetben lévő szülővel tudtunk kapcsolódni.

Azt láttuk, hogy a legtöbbjüknek ugyanez hiányzott, ugyanerre volt igényük” - árulta el Niki.

Tibi is tudott ismerkedni, barátkozni, önfeledten játszani, mert a többiek is diabétesszel éltek, és abban a közegben természetes volt, hogy másnak csipog a telefonja, nem csak az övé. Máskor ugyanis - tanórán, étteremben, a strandon, a múzeumban és máshol - emiatt sajnos a figyelem középpontjába kerülnek.

Mit adott még a Bátor Tábor a családnak?

A táborban szerzett élményekből a mai napig táplálkozni tud az egész család. Az a pillanat, amikor Tibi bekötött szemmel leugrott a 8 méteres toronyról, azt jelképezi számukra, hogy nincs lehetetlen. Ha ott, abban a szituációban ilyen bátor volt, akkor bármire képes, nincsenek előtte akadályok.

A tábor légköre pedig szó szerint gyógyító volt számukra, és megmutatta nekik: attól még, hogy felelősségteljesen kell élniük a mindennapokat, jár nekik a nevetés és a kikapcsolódás.

Ezen kívül Nikit és családját a Bátor Tábor szó szerint is bátrabbá tette. Nyáron külföldi utazásra készülnek, amit Tibi számára azért is lesz izgalmas, mert először ül majd repülőgépen. A nyári szünetet amúgy is nagyon szereti, mivel szabadabban járhat-kelhet, sokat játszhat a barátaival, nem kell korán kelni, délutánonként tanulni. A szünidő számára “olyan, mintha minden nap szombat lenne”.

 

Üzenet a diabétesszel élő gyermekek szüleinek

Niki azoknak a szülőknek, akik megkapják a diagnózist a diabéteszről, azt javasolja, ne adják fel akkor se, ha falakba ütköznek. Mert sajnos találkozhatnak negatív reakciókkal. Nekik is volt részük elutasításban, amikor diagnózist követően Tibi vissza akart térni a sportoláshoz. Ám Nikiék addig mentek, amíg találtak olyan edzőt, aki nem a problémát látja a fiukban, hanem ugyanúgy kezeli őt, mint a többi, edzésre járó gyereket.

A másik tanácsa az, hogy

érdemes a környezetet az iskolától a baráti közösségekig edukálni és információval ellátni a diabétesszel kapcsolatban.

Bár nekik szerencséjük van Tibi tanítónőjével, aki elképesztő módon támogatta és segítette őket. Megértő és nyitott közeget teremtett, amelyben a kisfiú ugyanúgy fejlődhet, tanulhat, mint a többiek, és ahol biztonságban lehet.

Sajnos viszont sok betegségben érintett gyerek nem ezt éli meg a kórházban vagy otthon töltött időszak után az iskolába való visszatéréskor. A Bátor Tábor Suliprogramjával évek óta sikeresen segíti a beteg gyerekeket a visszailleszkedésben azzal a céllal, hogy az osztály egy olyan gyógyító közösség legyen, ahol mindenkinek jó lenni.

Kiknek szervezik a Bátor Tábort?

A daganatos, súlyos vagy krónikus betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve.

A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez. Magyarországon évente több, mint 4000 beteg gyereknek, családtagnak nyújtanak sorsfordító élményeket.

A tábort adományokból és az szja adó 1% felajánlásokból tartják fenn. A cél, hogy a gyerekek izgalmas programokba kapcsolódhassanak be és életre szóló élményekkel gazdagodjanak. Ha te is szeretnél hozzájárulni ahhoz, hogy még több beteg gyerek élhessen át gyógyító élményeket, most itt a lehetőség.

A te segítségedre is szükség van, hogy a Bátor Tábor folytathassa a munkáját – az 1%-od is sokat számít!

Bővebben ide kattintva olvashatsz a felajánlás módjáról!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Nagyon kedves, céltudatos lány volt, amivel belopta magát a szívembe, és örökké ott is marad” – Megrendítő sorokkal emlékeznek Kiss Dorottyára
A fiatal kézilabdázó szerdán szenvedett halálos baleset, amikor autóját oldalról eltalálta egy furgon. A sportvilágot sokkolta a hír, klubja gyertyagyújtással emlékezik rá.


Sokkolta a kézilabdás közösséget is a hír, hogy 21 éves korában elhunyt Kiss Dorottya Zsófia. Az Érd egykori utánpótlás-válogatott játékosa szerdán vesztette életét Budafokon, a 6-os főúton történt közlekedési balesetben. A szemtanúk szerint egy furgon oldalról ütközött neki az autójának, amely ezután a vasúti sínek melletti szalagkorlátnak csapódott. A jármű sofőrjét a mentők kórházba szállították, míg a tűzoltók hosszasan küzdöttek a roncsba szorult fiatal sportoló életéért. Végül válságos állapotban emelték ki a járműből, de az életét már nem tudták megmenteni.

A tragédia híre mélyen megrázta az Érd kézilabdacsapatát is, amely közleményben búcsúzott korábbi játékosától. „Mély fájdalommal tudatjuk közösségünk tagjaival, hogy saját nevelésű egykori kézilabdázónk, Kiss Dorottya Zsófia autóbalesetben elhunyt” – írták a közösségi oldalukon. Egyúttal bejelentették, hogy április 25-én, péntek este hat órától gyertyagyújtással emlékeznek meg róla az Érd Aréna előtt - írja a Blikk.

Zsófi kisiskolás korában kezdett el kézilabdázni, és 2013-tól egészen 2024-ig az Érd játékosa volt. Végigjárta a korosztályos csapatokat, majd 2019-ben mutatkozott be a felnőtt NB I-ben, a Szabó Edina vezette együttesben. A 65-szörös válogatott edző megrendülten reagált a hírre.

„Most hirtelen nagyon nehéz bármit is mondani. Egy sikerekben, emlékezetes pillanatokban és érzelmekben gazdag időszakot éltünk át együtt. Nagyon klassz volt a karrierje ­minden szempontból. Tudom, hogy mindig ezt mondják, de Zsófira hatványozottan igaz, hogy fiatal kora ellenére nagyon érett volt. Mindent, amit elért, a saját erejéből érte el, amikor pedig esélyt kapott, mindig bizonyított. Emlékszem, mekkora boldogságot jelentett számára, hogy saját nevelésű játékosként felkerült a felnőttcsapatba. Nagyon kedves, céltudatos lány volt, amivel belopta magát a szívembe, és örökké ott is marad.”

– mondta.

Kiss Dorottya Zsófia a magyar U20-as válogatottban is szerepelt, 2022-ben ezüstérmet szerzett a szlovéniai világbajnokságon, ifj. Kiss Szilárd irányítása alatt. A szakember így emlékezett rá:

„A pályán igazi nagy küzdő, akaratos játékos volt, míg azon kívül egy kifejezetten vidám, szerethető lány. Amikor ránézek a róla megosztott fényképre, a hír bármennyire is szomorú, akkor is csak a belőle sugárzó pozitivitást érzem.”

A ChampSport játékosügynökség, amely a sportoló korábbi képviselője volt, szintén búcsúzott tőle. Kiemelték Zsófi mosolyát, amelyet azok, akik vele dolgoztak, soha nem fognak elfelejteni.

„Mély fájdalommal értesültünk Kiss Dorottya Zsófia tragikus haláláról. Zsófi nemcsak kiváló sportoló volt, hanem egy rendkívül lelkiismeretes, kedves és jókedvű fiatal nő, aki mindenki szívébe belopta magát. A veszteség, amit most érzünk, felfoghatatlan. Osztozunk a gyászban, és szívünkben őrizzük meg az emlékét” – írták.

Érd polgármester, Csőzik László is megrendülten emlékezett a fiatal lányra. Közösségi oldalán azt írta:

"Kiss Dorottya Zsófia elvesztése megnémítja és letaglózza az embert. Értelmetlen és igazságtalan, belesajdul a szív, meghasad a lélek. Mélységes mély fájdalmat érzek én is, mióta meghallottam a hírt, hogy ez a példaképül szolgáló kiváló sportember, ez a csodálatos, gyönyörű lány autóbalesetben életét vesztette. Érd könnyei potyognak…

Zsófi a kézilabdacsapatunk oszlopos, saját nevelésű korszakos versenyzője volt. Az U20-as vb-n pár éve ezüstérmet nyert a magyar válogatottal.

Szeretett játékosunkat városunk saját halottjának tekinti.

Családja gyászában osztozom magam is, kérem, fogadják őszinte részvétemet Érd közössége nevében.

Zsófira holnap, azaz pénteken 18 órától az Érd Aréna előtt gyertyagyújtással emlékeznek csapattársai, szurkolói és Érd polgárai.

Érd Angyalkája, Isten nyugosztaljon"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító: 20 kilós teherrel futotta le a londoni maratont fia emlékére az összetört apa
A fia 20 kilót nyomott, amikor utoljára kórházba került a halála előtt. Ceri, az apa jótékonysági szervezet számára gyűjtött adományokat. „Elveszítettem a fiamat. Van még két gyönyörű fiam itthon, de a gyász súlya mindig velem marad” - mondta.


Egy brit apa a londoni maratont úgy teljesítette, hogy a hátán egy 20 kilogrammos hátizsákot cipelt, fia emlékére.

Akik április 27-én indultak a fővárosi maratonon, észrevehették a férfit, aki egy olyan pólót viselt, amelyen ez állt:

„20 kilót cipelek. A fiam súlyát, amikor hatévesen meghalt. A gyász súlyát. A rák súlyát.”

Rajta volt egy hátizsák is, rajta a „Hugh” névvel és sok más gyermek nevével.

Ő Ceri Menai-Davis, egy elkötelezett apa, aki az It’s Never You nevű jótékonysági szervezet számára gyűjtött adományokat. A szervezet a rákos gyermekek családjainak támogatását tűzte ki célul.

A LADbible-nek Ceri arról beszélt, milyen érzés volt a fia súlyát vinni a londoni maratonon. Elmondta, hogy már több mint 9,5 millió forintot (25 ezer fontot) gyűjtött össze a jótékonysági kampányban, amelyhez itt lehet adakozni.

Elmagyarázta, hogy fiánál 2020 októberében diagnosztizáltak rákot. Miután Hugh hat hónapon át kemoterápiát kapott, Ceri úgy érezte, „valamit tennem kell, hogy fitt legyek”, ezért jelentkezett a londoni maratonra.

Hugh története és a maraton

Hugh 2021 májusában sikeresen befejezte az első kezelési szakaszt. Ceri szerint a fiú „olyan volt, mint egy szuperhős”, aki minden kezelést panaszkodás nélkül tűrt. Az apa ekkor kezdett el edzeni a maratonra.

Emlékezett arra, hogy 2021. augusztus 27-én egy edzésre indult, ahol a felesége, Frances, elvitte Hugh-t, hogy nézze őt. Az apának az maradt meg, hogy fia az autóból kiabálta: „Gyerünk, apa, gyerünk, apa!”

Hugh hatodik születésnapja augusztus 30-án volt, de két nappal később visszaesett, és szeptember 18-án meghalt.

Ceri elmondta, hogy fia utolsó napjaiban megkérdezte Hughtól, mit tegyen. A fiú azt mondta neki:

„Menj, apa, csináld meg, fuss Londonban!”

Amikor Hught eltemették, mellé helyezték Ceri első londoni maratonérmét. Ezután a szülők elhatározták, hogy létrehozzák az It’s Never You alapítványt, hogy fiukra büszkék lehessenek.

Az adománygyűjtés és a cél

Ceri idén ismét 20 kilogrammot cipelt a londoni maratonon, Hugh tiszteletére.

Így mesélt erről:

„Azóta mindig azt mondom: rendben, folytatnom kell, és tennem kell valamit, amire büszke lenne.”

Kifejtette, hogy azért hozták létre a jótékonysági szervezetet, mert szülőként teljesen elszigetelve érezték magukat a betegség alatt:

„Érthető módon a figyelem a gyermekre irányul, de senki nem kérdezi meg, hogy te, mint szülő, jól vagy-e. Mindenki azt feltételezi, hogy erős vagy. Pedig ez életed legrosszabb időszaka.”

Az alapítvány többek között a Hugh törvénye nevű kezdeményezésen dolgozik, amely célul tűzte ki, hogy anyagi támogatást nyújtson a rákos gyermekek szüleinek.

A maraton 2025-ben

2025-ben Ceri negyedszer teljesítette a londoni maratont. Korábban egy olyan köpenyt viselt, amelyen 200 név szerepelt.

Most egy 20 kilogrammos hátizsákkal futott, amelyen 450 rákban érintett gyermek neve volt olvasható.

Az idei londoni maraton érmével készült fotón Ceri látható – az első, 2021-es maratonérmét, amit akkor szerzett, fiával temették el.

Ceri így magyarázta a kihívást:

„Hugh 20 kilót nyomott, amikor utoljára kórházba került. Úgy éreztem, amikor egy szülő megtudja, hogy a gyermeke rákos, nemcsak a kezeléseket kell végigcsinálnia, hanem az egész élete megváltozik.

Nem erre számítasz. Arra számítasz, hogy együtt nézitek meg az első Arsenal-meccsét 12 évesen, vagy leviszed a kocsmába 18 évesen. Ehelyett ott ülsz mellette egy kórházi ágyon, miközben kemoterápiát kap öt évesen. Ez az a teher, amit szülőként cipelned kell.”

Hozzátette:

„Elveszítettem a fiamat. Van még két gyönyörű fiam itthon, de a gyász súlya mindig veled marad.”

A 20 kilogrammos súly nemcsak Hugh testsúlyát jelképezte, hanem azt a lelki terhet is, amelyet a rákos gyermekek szülei éreznek.

A 450 név és az érzelmek

Ceri most gyors tempójú gyaloglással teljesítette a maratont. Indulás előtt a közösségi médián keresztül kérte a szülőket, hogy küldjék el neki rákban érintett gyermekeik nevét, hogy azokat is magával vihesse.

Végül 450 gyermek nevét tudta felírni a hátizsákra. Hugh neve is rajta volt, a saját kézírásával.

A fizikai súly mellett érzelmileg is megterhelő volt a kihívás:

„Amikor elsétálsz az emberek mellett, és azt kiáltják: ‘Gyerünk, Hugh!’, könny szökik a szemedbe, mert tudod, hogy ott van veled.”

Ceri így emlékezett a befutóra:

„Az utolsó 50 méteren, amikor megláttam a célvonalat, sírva fakadtam. A barátom, David, aki velem ment, átölelt 50 méterrel a cél előtt. Összetörtem érzelmileg, mert annyira felfokozott állapotban vagy végig, és amikor meglátod a célvonalat, minden érzés rád szakad.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Csak néztük a nullákat” – 1,3 milliárd forint kell a kis Alex életmentő gyógyszerére, de eddig csak a töredéke jött össze
A hat hónapos Alex ritka genetikai betegséggel született, amely lassan lebénítaná. Szülei most minden erejükkel azért küzdenek, hogy időben megkaphassa a szükséges kezelést.


Alexnél négy hónapos korában derült ki, hogy komoly betegsége van. Bár a szülés után minden rendben zajlott, és a kórházból is problémamentesen hazaengedték, édesanyja, Simon Barbara már korán észrevette, hogy valami nincs rendben. „Az egész egy elhúzódó sárgasággal kezdődött” – emlékezett vissza a Blikknek.

A szülők orvoshoz vitték a kisfiút, ahol kiderült, hogy a májértékei nem jók. A pontos diagnózisig több vizsgálatra is szükség volt, és mire megtudták, mi a baj, Alex már négy hónapos volt. Az orvosok Duchenne-féle izomdisztrófiát állapítottak meg nála. Ez egy olyan ritka genetikai betegség, amely az izomsejteket fokozatosan zsírszövettel és kötőszövettel helyettesíti.

„Általában 3 éves koruk körül szokott kiderülni, amikor elkezdenek járni. Ha lehet így mondani, ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, hiszen már nagyon korán fény derült a betegségre”

– mesélte az anya.

A szülők eleinte nem hitték el a diagnózist, ezért másodvéleményt is kértek. Amikor az újabb vizsgálat is megerősítette a betegséget, nehéz volt feldolgozniuk a hírt. Ennek ellenére hamar utánanéztek a lehetőségeknek.

„Szerencsére olyanok vagyunk, akik az első sokk után egyből azt kezdik keresni, hogyan lehet megoldani a problémákat. Így derítettük ki, hogy erre már létezik gyógykezelés, amit vagy az Egyesült Államokban vagy Dubajban kaphatnak meg a betegek.”

A kezelés ára 1,3 milliárd forint, és ez csak a gyógyszer költsége.

Az utazás és a kint tartózkodás további kiadásokat jelent. Bár a kezelés nem gyógyítja meg teljesen a betegséget, enyhébb lefolyásúvá teheti azt. „A Duchenne-szindrómában szenvedők 8 éves koruktól jellemzően kerekesszékbe kerülnek, innen kezdve pedig csak romlik az állapotuk: a gyógyszerrel mindez megelőzhető és elkerülhető” – tette hozzá Barbara.

A család gyűjtésbe kezdett, de eddig mindössze 128 ezer forint jött össze a szükséges összegből.

Aki szeretné anyagilag is támogatni a kisfiút a gyógyulásban, az alábbi számlaszámon teheti meg:

Számlaszám: 1177302301055333 OTP Bank

Ungárné Simon Barbara

Közlemény: ADOMÁNY ALEX KEZELÉSÉRE


Link másolása
KÖVESS MINKET: