KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Hideg van, sötét van és kaja sincsen – a rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb” - 11 éve segít a Budapest Bike Maffia

Szociális farmot és karitatív kávézókat is terveznek nyitni az idei évben. Mindekinek segítenek a hajléktalanoktól az idősekig.
Rónyai Júlia. Fotó: Budapest Bike Maffia/YouTube - szmo.hu
2023. január 14.



Szociális farmot és karitatív célú kávézókat tervez, de hajléktalan nőket ellátó nőgyógyászatot is létrehozott a most 11 éves Budapest Bike Maffia. Ez azonban csak néhány kiragadott példa: az egyesület számtalan projekttel segíti a rászorulókat, ezért pedig több mint 15 díjat is elnyert az idők során. Havasi Zoltán egyesületvezetővel az évfordulóról, az aktuális akciókról és az idei tervekről is beszélgettünk.

– Nemrég ünnepeltétek a fennállásotok 11. évfordulóját. Mit mondanál, ha tömören kéne bemutatni, kik vagytok és meddig jutottatok el?

– A tevékenységünk mára nagyon szerteágazó. Amikor 2011-ben elindultunk, új kezdeményezésnek számított, hogy mi magunk kerestünk meg a hajléktalan embereket. Nem hívtuk el őket valahová, ehelyett körbejártunk a városban bringával és vittünk nekik élelmiszert, takarót és minden egyebet, amire szükségük volt – ez ma is épp így működik, Vitamin Kommandó néven.

Amikor 2011 decemberében elkezdtük, még ketten voltunk, az első alkalmakon hárman-négyen vettünk részt. Aztán közösségi dolgokat szerveztünk – főztünk, bringáztunk –, így ez a szám gyarapodni kezdett. Az évek során volt némi fluktuáció, de a mostani, nyolcvan fős csapat stabilnak mondható.

11 év alatt rengeteg szociális projektet csináltunk végig. Volt, ami fennmaradt, és olyan is, amiről úgy éreztük: ma már nem annyira működőképes, vagy az igény nincs meg rá. Mindig az lebegett a szemünk előtt, hogyan tudunk hasznossá válni a társadalom számára. Jelenleg segítjük a szociális ellátó intézmények munkáját és a rászorulókat, a hajléktalanoktól az idősgondozáson át a gyermekotthonokig. Innoválunk, és olyan modelleket szeretnénk kialakítani, amelyekkel jó gyakorlatokat követhetünk a jövőben is.

– Ez alapján mi a tapasztalat, melyik karitatív cél mozgatja be leginkább az embereket?

– Mindig népszerű, ha úgy vonunk be rászorulókat, hogy hosszabb távon is tudunk nekik valamilyen lehetőséget biztosítani. A magaságyásos kertjeinkben például a hajléktalanok saját maguknak termesztik meg a zöldségeket a hajléktalanszállók mellett, így ez hosszú távú segítséget jelent nekik.

Most egy szociális farmot fogunk felhúzni: már megvan a területünk, magát az üzleti modellt is mi rakjuk össze. Ez egy 2500 négyzetméteres mezőgazdasági terület lesz Örsödön, Újbudán, ahol városi gazdálkodás folyik majd. Fűszernövényeket fogunk termeszteni éttermek részére, állami gondozottak segítségével, akiknek ezáltal hosszabb távon munkát szeretnénk biztosítani.

De nemcsak a hosszú távú céllal bíró projektjeink népszerűek, hanem azok is, amikkel prompt segítséget tudunk nyújtani. Sokakat megmozgat a +1 Szendvics program is, amivel a diákokat céloztuk meg. Ezt nagyon szeretik, mert érzékenyítő hatása is van.

A lényege, hogy a diákok visznek otthonról plusz egy szendvicset a suliba, és azt odaadják egy rászorulónak. Itt óriási számokkal dolgozunk, a diákok éves szinten 30-50 ezer adag ételt dobnak össze. Közben elmegyünk a sulikba: beszélgetünk a gyerekekkel a hajléktalanságról, a rászorulók helyzetéről, arról, ők hogy élik meg a mindennapokat.

– Mennyire kezdeményezők ebben a diákok?

– Van, ahol diákok maguktól kezdik el gyártani a szendvicseket és van, ahol a tanárok kapacitálják őket. Az is előfordul, hogy a diákok hozzák a szendvicset, amit a szülők készítettek el, de legalább aközben is elindul egy beszélgetés róla, hogy ezt miért csinálják, miért van rá szükség.

– Nemrég múltak el az ünnepek, amelyek általában az adakozás fő szezonját jelentik. Nálatok hogy zajott ez az időszak?

– Nagyon sok helyen a karácsonyra élezik ki az év végét, nálunk inkább a hidegen és a karácsony utáni időszakon van a hangsúly. Karácsonykor megszórják a rászorulókat szaloncukorral, de elfelejtik, hogy utána is jönnek még napok. A rászorulóknak az ünnepek után a legrosszabb: hideg van, sötét van és kaja sincsen. Mi ezért inkább a karácsonyon kívül eső időszakban próbálunk segíteni.

– Nemrég volt egy kampányhetetek is. Miben volt ez más, mint a többi?

– December 10-től zajlott, mivel ez volt az emberi jogok világnapja is. Ezen a héten bemutattuk mindazt, amivel egyébként is foglalkozunk, csak sokkal koncentráltabb formában. Ilyen volt például a Kétezer ember vacsorája. Ilyenkor ezer szendvicset készítünk el és meleg ételt főzünk, majd elszállítjuk a megfelelő helyekre. Ezúttal összesen 2200 adag ételt sikerült összekészíteni, de a +1 Szendics programban résztvevő diákok még ezen is túltettek: összesen 3400 szendvicset kentek a rászorulóknak, amihez 250 kg gyümölcsöt, rengeteg édességet és gyümölcslevet is hozzácsaptak.

A Vitamin Kommandó is járta az utcákat, karácsonyi fényekkel a bringákon a szokásos étel, takaró, forró tea és vitaminok mellett. Ez a projekt már 2013 óta, hetente kétszer zajlik, idén összesen 18 ezer szendvicsvacsorát sikerült eljuttatunk a rászorulóknak. Nemcsak az utcán, hanem a szociális ellátásban élőknek is biztosítunk élelmiszereket. Az Éljenek a csajok! napon pedig összesen 420 karácsonyi ajándékcsomagot készítettünk össze olyan nőknek, akik anyaotthonban, családok átmeneti otthonában vagy hajléktalanszállón élnek.

Nemrég jött ki a Budapest Bike Maffia híradó is, ahol a rengeteg frusztráló rossz hír helyett arra kértük az embereket, hogy mutassunk be jó dolgokat, amelyekkel segítettünk másokon.

– Milyen médiafelületekre támaszkodtok? Vannak virtuális események is?

– Kizárólag a közösségi médiában vagyunk jelen: Instán, Facebookon, YouTube-on. Offline legfeljebb csak matricázunk. Nem igazán volt olyasmi, ami mögé ne tettünk volna valami tettekkel igazolhatót. Az érzékenyítést általában erős médiajelenlét mellett végezzük, így be is mutatjuk, amit csinálunk, és hogy ebbe másoknak is be lehet szállni.

Ilyen volt például egy nőgyógyászati rendelő hajléktalan nőknek. Tavaly év elején kértük az embereket, hogy adjanak rá pénzt, mert akkor meg is tudjuk valósítani. Egymillió forinttal indultunk, összesen 10-re lett volna szükség. Öt nap alatt összejött rá a pénz. A rendelő most is működik, a BMSZKI (Budapesti Módszertani Szociális Központ) tartja fenn. Jelenleg heti egy napban tudják fogadni a hajléktalan nőket - persze a cél az lenne, hogy több napon is rendelkezésre álljanak.

– Ezek elég komoly eredmények.

– A tavalyi év elég erősen alakult a Bike Maffiánál. Tavaly februárban például, amikor kitört a háború, azonnal éreztük, hogy tennünk kell valamit. Már aznap elindult az adománygyűjtés: négy óra leforgása alatt 20 tonna adományt hoztak az emberek, még aznap este le is vittük a határra. Így indult a 2022-es év.

– A háború elején mindenki adakozott, aztán lecsendesedett a dolog. Ti mit tapasztaltatok ebből?

– Nyár elejéig mindenki segíteni akart. Aztán mi is észleltük, hogy egyre csendesedik, csillapodik ez a hullám. Ma már mintha szinte nem is lenne a szomszédban háború, igaz, a médiában sem találkozunk annyiszor vele. De mi most is foglalkozunk menekültekkel. Az ünnepek előtt például igazi ukrán vacsorát rendeztünk nekik, hazai fogásokkal. Ukrán előadó is volt, egy zongorista hölgy. Nagyon jól sikerült az egész sztori.

Nyolc mentőautót is adományoztunk Ukrajnának, a Migration Aidnek pedig továbbra is szállítjuk az ételt a menekültek élelmezéséhez. Összesen már 22,5 millió forintot adtunk kisebb civil szervezeteknek, hogy ők is tudjanak segíteni és együtt hatékonyabbak lehessünk.

Beszéltem az ENSZ egyik emberével, azt mondta: ilyen még a térségben nem volt, hogy egyik civil szervezet pénzt adott volna a másiknak.

Elég széles a paletta. Idén milyen újdonságot várhatunk ezekhez képest?

– Mindig vannak új ötleteink. Engem már inkább leállítani próbálnak, hiszen operatíve nem lehet mindent kivitelezni. Ennek ellenére idén nyitni fogunk két vendéglátóhelyet is: az egyik egy kávézós, forró csokizós, rétesezős hely a IX. kerületben, a másik a Bike Maffia közösségi tere a II. kerületben, ahol szintén lesz vendéglátás.

Olyan modellen dolgozunk, ahol a vendég fogyaszt és fizet, utána pedig rögtön látja, a pénzből mennyi kerül egy közösségi alapba. Az ott real time meg is jelenik egy kijelzőn. Ebből a bevételből a kerületben élő időseket fogjuk segíteni meleg étellel. Egy ipari konyhával fogunk leszerződni, akik ki is szállítják majd nekik az ételt az önkormányzat által megadott névsor alapján.

Egy franchise-t szeretnénk létrehozni ilyen helyekből, de már most jelentkeztek vendéglátók, akik ezt azonnal be akarják vezetni. Csomó emberben megvan ez a fajta felelős viselkedés.

– Szerettek bemutatni olyan embereket, akiknek segítettetek? Ez mennyire szolgálja az ügyet?

– Nem igazán szeretünk egy embert kiemelni, mert a nagy egészet figyeljük. Amit tudok ajánlani, a Szállóige című kisfilm – négy emberről, és arról, ők hogy élik meg a hajléktalanszállós hétköznapokat. Van köztük fiatal, idős, értelmiségi – négy külön karakter. De vigyázz, lehet, hogy belekönnyezel. Az ő vágyaikat pólóra nyomtattuk, és a pólók eladásából származó bevételt eljuttattuk nekik.

Vagy például nyáron ott volt a Nekünk a Balaton, ahol rászoruló családokat vittünk le a Balcsira. Hat hajléktalanszállóra és családok átmeneti otthonába pedig a Balatont „vittük el”: medencét, lángosost, fagyist és szintist, aki énekelt is nekik.

Számunkra persze tök elképzelhetetlen, hogy valaki még soha nem járt a Balatonon. Amikor levittük őket, akkor mondta egy hölgy, hogy neki és a családjának ez nagy motiváció volt: mostantól arra fognak törekedni, hogy jövőre is eljuthassanak ide. Ezekért a visszacsatolásokért különösen jó bike maffiázni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Véget ért a német partoknál megrekedt púposbálna, Timmy kálváriája
Szabadon engedték a német partoknál eltévedt hosszúszárnyú bálnát. A cet március óta bolyongott a sekély vizekben, a mentők remélik, hogy visszatalál az Atlanti-óceánba.


Szabadon engedték szombaton az Északi-tengerben a Balti-tenger partjainál megrekedt hosszúszárnyú bálnát, Timmy-tírja a 444.hu.

A német sajtó által csak Timmyként emlegetett púposbálnát reggel 9 órakor engedték útjára, közölte Jens Schwark, a mentőcsapat egyik tagja.

A konvoj ekkor a Skagerrak-szorosban, Skagentől, Dánia legészakibb városától mintegy 70 kilométerre tartózkodott.

A tizenkét méter hosszú, tizenkét tonnás cetet a Poel-szigeti öbölből szállították egy vízzel megtöltött uszályhajón. A bálna heteken át többször is megrekedt a német partok mentén a sekély vizekben, mielőtt önkénteseknek sikerült a szállítóeszközre segíteniük.

A hosszúszárnyú bálna, amelynek kora 4 és 6 év közötti lehet, először március 3-án Wismar kikötőjében tűnt fel. Később onnan nyugatabbra, az észak-németországi Schleswig-Holstein tartománybeli Timmendorfer Strandon látták.

A mentők remélik, hogy a bálna képes lesz úszni a mély vizekben, és visszatér természetes élőhelyére, az Atlanti-óceánba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Drámai órák a Balti-tengeren: megkezdődött a hetek óta haldokló bálna mentése, minden perc számít
A Timmy nevű púpos bálnát egy vízzel teli bárkán szállítják a német partoktól az Északi-tenger felé. Az állat hetekig vesztegelt a sekély vízben, a mentés sikere pedig a szakértők szerint is rendkívül kétséges.


Saját erejéből úszott be a vízzel teli uszályba Timmy, a hetek óta a német Balti-tenger partjainál rekedt púpos bálna. A mentőakció kedden érkezett fordulópontjához, a bálnát szállító konvoj pedig szerda reggel már a németországi Fehmarn-sziget térségében haladt az Északi-tenger felé, ahol a tervek szerint szabadon engedik.

A merész, magánfinanszírozású mentést heves szakmai vita és komoly társadalmi nyomás kíséri.

A bálnát szállító szerelvény a Kirchsee sekély vizéből indult, majd a Wismari-öbölből kihajózva vette az irányt a nyílt tenger felé. Az útvonal a dán partok mentén, Skagen, azaz Jütland északi csúcsa felé vezet, ahonnan a Skagerrakon át érheti el az Északi-tengert. A lassú, óvatos haladást állatorvosok és szakértők felügyelik kísérőhajókról, folyamatosan figyelve az állat légzését és viselkedését.

Timmy története március elején kezdődött, amikor feltűnt a német partvidéken, ahol a púpos bálnák nem őshonosak. Az állat többször is megfeneklett, és bár egy korábbi kísérlet során kotrógépekkel ásott csatornán át sikerült mélyebb vízbe juttatni, a legyengült bálna a Poel-sziget melletti sekély öbölben rekedt. Az állapota hetekig folyamatosan romlott, ami komoly vitát váltott ki arról, hogy egyáltalán érdemes-e beavatkozni.

A Német Óceánográfiai Múzeum szakértői szerint az akció „hatalmas stresszel és sérülésveszéllyel” járhat, és a siker esélyét is alacsonyra tették.

A helyi hatóságok sokáig a minimális beavatkozás mellett érveltek. Dr. Till Backhaus, Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere korábban azzal indokolta a hatóságok óvatos álláspontját, hogy a beavatkozás célja az állat szenvedésének csökkentése, nem pedig a szenvedés meghosszabbítása vagy a kockázatok felesleges növelése.

Végül egy magánkezdeményezés keretében, két vagyonos támogató finanszírozásával indult meg a mentés, amit a hatóságok jogilag „eltűrtek”.

A bálna sorsa egész Németországot megmozgatta: aktivisták táboroztak a helyszínen, a hatóságok pedig több ezer üzenetet kaptak, köztük fenyegetéseket is. A mentéshez egy vízzel teli szállítóuszályt, egyfajta úszó kádat használnak, amit vontatóhajó húz.

A művelet kulcsfontosságú pillanata volt, amikor Timmy kedd délután a végső szakaszban saját erejéből úszott be a szállítóeszközbe.

A szakértők szerint a Balti-tenger alacsony sótartalma és sekély vizei eleve megterhelőek egy púpos bálna számára, ezért a megmentése nemcsak egyetlen állat életéről szól, hanem természetvédelmi szempontból is jelentős. A „bálnapumpa” jelenség révén a mélyebb vizekből tápanyagokat, például nitrogént és vasat juttatnak a felszínre, ezzel serkentik a fitoplankton növekedését, amely a légköri szén-dioxid jelentős részét elnyeli.

A mentés óráról órára versenyfutás az idővel. Ha Timmy eljut az Északi-tengerig és biztonságban szabadul, az nemcsak technikai bravúr, hanem ritka természetvédelmi siker is lesz.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk