ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"Három gyerek itthon, én meg lebénultam a fél lábamra" – működik-e hadvezér nélkül a nagycsalád?

Néha kell egy kis távolság. Hogy lássuk: működik, amit szülőként teremtettünk.


A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Vannak dolgok, amelyeket nem szeretek. Például a kényszer szülte helyzeteket. Pedig egy kényszerpihenő néha nagyon is hasznos tud lenni.

Pár hete éreztem először, hogy zsibbad a kezem. Hol az egyik, hol a másik. Mindig éjszaka. Néha annyira erős volt az érzés, hogy felébredtem tőle. Nem gondoltam semmi rosszra. Talán csak elfeküdtem. Talán az okozza, hogy a sporttal egy időben – a rendszeres testmozgáshoz nem szokott testem igényeit figyelmen kívül hagyva – nem kezdtem el magnéziumot szedni. És most az izmaim(!) így figyelmeztetnek a figyelmetlenségemre. Aztán ahogy jött, el is múlt a zsibbadás. Én meg éltem tovább az életemet úgy, ahogy addig. Tevékenyen. Futással, gyerekekkel, kevés pihenéssel.

Aztán jött a térdfájás. Kint a futópályán. Á, csak egy izomhúzódás. Átmozgatom, nyújtom és nem lesz semmi gond. Látod, már nem is fáj. Futhatok tovább. Jó-jó, óvatosabban, nincs ütemváltás, gyorsítás a végén, csak úgy komótosan. Na, így is megvan azért a két és fél kilométer tizenöt percen belül. Nem egy világrengető eredmény, de nekem jó. Húzódást már nem érzek, kicsit recseg itt-ott, de semmi komoly.

kenyszerpiheno3

Most pedig itt ülök az ágy szélén és fáj. Nagyon fáj. A térdem. Bekenem, megmasszírozom, de nem értem. Tegnap még kint voltam a pályán és nem éreztem semmit, most meg tessék. Aztán már nem csak a térdem fáj, hanem az egész lábam térdtől felfelé. Itt is, ott is. Most meg a hátam, a gerincem mellett. És a combtő. A fájdalom állandósul, olyannyira, hogy már fájdalomcsillapítót szedek. És aztán bumm! Nem tudok felállni, nem tudok lépni, nem hajlik a jobb lábam. Elnehezült, zsibbad mindenhol, nem mozog.

Orvos kéne, de félek. Hülyeség, de én ilyen vagyok. Furcsa víziók peregnek le a szemem előtt, súlyosabbnál súlyosabb állapotokat vetítek magam elé. Mégiscsak le kéne menni az orvoshoz. Férj is ezt mondja.

Ideális az időpont, tanítás nélküli munkanap van a suliban, három gyerek itthon, én meg lebénultam a fél lábamra. Kire hagyjam a gyerekeket? Ki fogja ellátni őket? Hogyan lesz ebéd? Ki hozza haza Legkisebbet az oviból? Ilyen és ehhez hasonló kérdések cikáztak a fejemben, mert egy anya betegen is anya. Ugye?

* * *

– Fiúk, gyertek! Társasozzunk, amíg anya lemegy az orvoshoz – kiáltja Nagylány.

– Élve fogd el-t játsszunk! – könyörög Négyes.

– Ne, az uncsi! Gazdálkodj okosan a tuti – kontrázik Középső.

– De én azt még nem értem, mert még nem tudok számolni – szomorodik el Négyes.

– Állj! Először játszunk egy állatosat Négyes kedvéért, az úgyis gyorsan lepörög, utána meg jöhet a gazdálkodós, majd én segítek Négyesnek – mondja Nagylány.

– Hozzátok a dobozokat, rakjátok össze a pályát, addig én segítek anyának felöltözni – folytatja határozottan.

...

– Köszönöm – mondom meghatottan.

* * *

Erőt veszek az egyre elhatalmasodó bénultságomon és lemegyek az orvosi rendelőbe. Bejutok, a látvánnyal sokkolom az orvost, ő cserébe sokkol a diagnózissal. Lábfejbénulás, sürgősségi MR-vizsgálat, beutaló a közeli kórházba azonnali felvétellel. Á, csak álmodom. Biztosan nem kell befeküdni. Már nem is érzem a fájdalmat. Meg a lábamat sem. Na, pont ez a gond, hogy azt sem.

A lépcsőházban rám tör a kétségbeesés. Nem, ez nem történhet velem meg. Sportolok – egy ideje már rendszeresen -, minden más tekintetben is igyekszem odafigyelni magamra, elvégre negyven év felett már az Élet című lemez B oldala forog. Oké, keveset pihenek, a stressz sem kevés, genetikai hajlam is van a gerincbetegségre, de nem dőlhetek ki. Mi lesz a gyerekekkel? A családdal? Férjjel? Hogy birkóznak meg a hétköznapokkal, a háztartással?

* * *

– Mit fogunk ebédelni?

– Nem tudom, Négyes, nem hiszem, hogy tudnék főzni – válaszolom.

– Én tudom! Rizst és virslit – feleli vidáman Nagylány.

– Kell olaj, víz és só is. Láttam a múltkor anya is így csinálta – kotnyeleskedik Középső.

– Önthetem én a rizst? – kérdezi Négyes.

– Én meg az olajat – mondja Középső.

– De én vagyok a séf és ti terítetek – jelenti ki Nagylány.

– Zsír! – kiáltja a két fiú.

* * *

kenyszerpiheno4

* * *

– Nem érem el a zoknikat, túlságosan bent vannak a gépben – kiabálja Négyes a háztartási helyiségből.

– Itt a sámli, azzal eléred. De előbb rakjuk be a következő mosást – mondja Középső.

– Azt majd én elindítom – kiált be a fiúkhoz Nagylány.

– Én elrakom ezt a három kupac ruhát, a másik kettőt te tedd a helyére – mondja Négyes.

– Oké – válaszolja Középső.

– De a zoknikat én párosítom… te meg segítesz. Ugye? – néz ártatlan szemekkel Nagyfiúra Legkisebb.

* * *

Kórház. Előzetes vizsgálat. Fájdalom, sírás, döbbenet. Lógó lábfej, térdtől felfelé bénult láb – de legalább a lábszáram ép. Hurrá! Bent kell maradni. Most azonnal. Műtét? Talán igen, talán nem. Majd az MR vizsálatból kiderül. Zúg a gép, a fülemben ordít a zene, de még így sem hallom az összes taktust, a szemem sem merem kinyitni, félek, hogy akkor megnyomnám a pánikgombot és én ki akarok tartani. Muszáj. Talán akkor gyorsabban túl leszek rajta. Még elbúcsúzni se tudtam a gyerekektől. Tényleg! Hogy kerülnek haza? És iskolába? Edzésre?

* * *

– Nézzük, hogy ki, mikor, hol van – mondja Nagylány.

– Én labdajáték utána haza tudom hozni Négyest – közli Középső.

– Én vállalom Legkisebbet – ajánlkozik Nagyfiú.

– Szuper. Reggel én kísérem Négyest suliba, apa viszi Legkisebbet, a többiek már önjáróak. Délután pedig jöhet az újratervezés – zárja a beszélgetést Nagylány.

* * *

Kórterem. Korszerű műszaki felszereltség, gondos orvosok, segítőkész ápolók, vicces szobatársak. Kórházszag. Magány és hiányérzet. Hülyeség, mert néha zavar a tömeg, ami otthon van és szomjazom a csendet. Most megkapom. De most meg nem kell.

kenyszerpiheno2ű

Félelem és lassan múló fájdalom. De múlik és ez a lényeg.

* * *

– Hol van anya?

– Nem tudom, Legkisebb, de megtaláljuk – válaszolja Nagyfiú.

– Itt nincs és itt sincs – kesereg Legkisebb.

– Ne pityeregj, tökmag, mindjárt utánakérdezek azoknál a néniknél.

– De nincs itt! Hol van anya?!

– Megtaláljuk, nyugi. Nekem is hiányzik, na – mondja csendesen Nagyfiú.

* * *

Néha kell egy kis távolság. Hogy lássuk: működik, amit szülőként teremtettünk.

Mert a hétköznapok, a rohanás, a stressz, a problémák, a nehézségek olykor elhomályosítják az éleslátást és alkalomadtán úgy érezzük, nem csináljuk jól ezt az egész szülőséget, inkább őriztünk volna libát a réten, minthogy gyereket, gyerekeket vállaltunk. Ennél bármi egyszerűbb lehet. És néha tényleg nem csináljuk jól, nincs mit szépíteni ezen.

Szülőként hajlamosak vagyunk túl magasra rakni a lécet, mert meg akarunk felelni. Hogy kinek és minek, azt talán magunk sem tudjuk pontosan. Ha nem megy, marcangoljuk magunkat és tényleg elhisszük, hogy elrontottuk. Pedig nem. Csak elveszünk... a részletekben. Mondhatnám úgy is, hogy nem látjuk a fáktól az erdőt. Pedig pont az a lényeg, az erdő, a mi erdőnk. Ami olykor kicsit kusza, egyszer-egyszer sötétebb a kelleténél, esetenként félelmetes.

Épp ezért néha kell egy kis távolság. Hogy lássuk: működik. Nekem most kényszer szülte a távolságot. De örökké hálás leszek érte. Mondjuk a porckorongsérvről szívesen lemondtam volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Öltönyben tárgyalnak, a ringben és a vízen újulnak meg – egészséges életmód 40 felett
Ha az Anantara New York Palace elegáns folyosóin találkoznál velük, eszedbe sem jutna, hogy munka után mindketten kemény edzéseken vezetik le a feszültséget.


Fazekas Tamás, az Anantara New York Palace Hotel igazgatója és Földes Gábor, az Anantara Hotels PR- és marketingigazgatója nap mint nap vezetői döntéseket hoznak, tárgyalnak, szerveznek. Mégis, amikor kilépnek a hotel falai közül, teljesen más arcukat mutatják:

egyikük a vízen, másikuk a ringben találja meg azt a fajta testi-lelki frissességet, ami nélkül nem tudnák ugyanolyan lendülettel végezni a munkájukat.

Most arról meséltek, miért fontos számukra a sport, hogyan fér bele a vezetői lét sűrű napjaiba, és mit tanácsolnak azoknak, akik 40 felett szeretnének újra formába lendülni.

Fazekas Tamás és a kenu

Mit jelent az Ön számára az egészséges életmód – hogyan jelenik meg ez a mindennapjaiban?

Híve vagyok az „Ép testben ép lélek” mottónak. Gyermekkorom óta hozzá vagyok szokva a rendszeres sportoláshoz, és már akkor érzem rosszul magam, ha nem tudok eleget mozogni. A kenuzást is egészen fiatal korom óta űzöm, és a mai napig, heti több alkalommal jelen van az életemben. És amellett, hogy a hétköznapjaim része, néha még Masters versenyeken is elindulok.

Miért épp ezt a mozgásformát választotta? Hogyan segít ez a testi-lelki egyensúly fenntartásában?

Általános iskolás voltam, amikor eljöttek az iskolánkba diákokat toborozni, és azonnal a kenuzás bűvkörébe kerültem. Annyira hozzánőtt a mindennapjaimhoz, hogy amikor külföldön dolgoztam, ott is találnom kellett egy klubot, ahova lejárhattam. Úgy gondolom, a szellemi munka szint megkívánja, hogy valamilyen fizikai fáradságban is legyen részem. És bármilyen furcsán is hangzik, végül kifejezetten feltölt.

Mennyire tud időt szakítani a rendszeres sportolásra a vezetői munka mellett? Van-e valamilyen trükkje az egyensúly megtartására?

Mivel a sport valóban segít megőrizni az egyensúlyt és a koncentrációt, igyekszem mindig időt találni rá. Van, amikor már reggel hétkor vízre szállok, máskor csak munka után fér bele. A lényeg, hogy legyen elég belső motiváció a mozgásra.

Van olyan reggeli rutin, szokás vagy étkezési szabály, amit mindig betart, és ami bevált?

Igazából nincs. Persze igyekszem egészségesen étkezni, de mivel a sport eléggé kimeríti az embert, utána jól esik, azt enni, amit szeretek.

Mit tanácsolna azoknak, akik 40 felett szeretnének újra formába lendülni?

Úgy gondolom, nem az számít, mennyit edz az ember vagy hányszor egy héten, hanem az, hogy rendszeresen végezze. Legyenek fix napok a héten, amikor akkor is elmegy edzeni, ha esik, ha kánikula van. Ez a rendszeresség vezet a kitartáshoz és ahhoz, hogy az egész mozgás egy életformává váljon.

Földes Gábor és a thai box

Mit jelent az Ön számára az egészséges életmód – hogyan jelenik meg ez a mindennapjaiban?

Megmondom őszintén, pár éve tért vissza az életembe az egészséges életmód. Fiatalon jégkorongoztam, akkor napi szinten jégen vagy teremben voltam. Szinte minden magától ment.

Később a karrier egy kicsit elvette ezt tőlem, de cserébe kaptam plusz kilókat, így pár éve újra eldöntöttem, hogy odafigyelek az étkezésre és a mozgásra.

Miért épp ezt a mozgásformát választotta? Hogyan segít ez a testi-lelki egyensúly fenntartásában?

Húsz év jégkorong után nagyon hiányzott valami sport, de mivel egyre nehezebb volt beépíteni a rendszerességet az életembe, először könnyebb mozgásformát választottam: a teniszt. Nagyon komolyan vettem, heti három alkalommal edzővel edzettem, de még így is éreztem, hogy kell valami, ami fizikailag jobban megdolgoztat. A feleségem ajánlotta a helyi Muay Thai termet, és már az első edzés után tudtam, hogy itt a helyem. Az érzést úgy tudnám leírni, hogy minden edzésen „meghal” az ember, majd utána „feléled”. Kitisztulok, eltűnik a stressz, nyugodt vagyok, és persze nagyon fáradt.

Mennyire tud időt szakítani a rendszeres sportolásra a vezetői munka mellett? Van-e valamilyen trükkje az egyensúly megtartására?

Nem mindig egyszerű, de tudatos tervezéssel megoldható. Nálam a naptáramban a mozgás ugyanolyan fontos napirendi pont, mint egy tárgyalás. Ha beírom, akkor igyekszem nem kihagyni. Most hetente három alkalommal járok edzésre, szerencsére reggelente, amikor még könnyebben megoldható.

Van olyan reggeli rutin, szokás vagy étkezési szabály, amit mindig betart, és ami bevált?

Imádok enni, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy a kenyeret és a cukrot le kell tennem, mert nem tesznek jót nekem. Csak ez a változtatás fél év alatt 16 kilótól szabadított meg (persze a mozgás mellett). Szerencsés vagyok, mert gyerekkorom óta nagyon szeretem a zöldségeket, így nem kell sanyargató diétát követnem. Elég, ha egy kicsit jobban odafigyelek.

Mit tanácsolna azoknak, akik 40 felett szeretnének újra formába lendülni?

Mindenkit más ösztönöz, ezért szerintem erre nincs univerzális válasz. Nekem az segít, hogy a motivációt megkapom az edzőmtől. Hajlamos vagyok halogatni, és nagy szerencsémre megtaláltam őt, aki képes húzni, és nem fél keményen hajtani.

Golden Muay Thai SE – Edzés minden korosztálynak és szinten

Gábor edzője, Berkes Ádám, a Golden Muay Thai SE vezetőedzője. Ádám 21  éve foglalkozik a Muay Thai sportág oktatásával és népszerűsítésével. Edzői pályafutását Dunaújvárosban kezdte, és azóta számos versenyző felkészítésében vett részt. Jelenleg Veresegyház és Fót városokban kínál lehetőséget a Muay Thai sportág megismerésére és elsajátítására. Célja, hogy a sportágat minden korosztály számára elérhetővé tegye, és hozzájáruljon a helyi közösség fejlődéséhez.

Fazekas Tamás és Földes Gábor példája jól mutatja, hogy a rendszeres mozgás nemcsak a fizikai állóképességet erősíti, hanem a vezetői munka terheit is segít kiegyensúlyozni.

Mindketten más sportágban találták meg a saját útjukat, mégis közös bennük, hogy a sport nem kötelesség számukra, hanem energiaforrás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Jön a nyár leglátványosabb meteorraja, mutatjuk, mikor érdemes az eget kémlelni
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát. Ebben az időben óránként akár 100 hullócsillagot is láthatunk.


A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.

A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.

A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez

- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy

a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.

A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.

Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.

A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.


A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.

A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.

Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”

A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.

Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.

Ma, kilenc évvel később, Lynlee egészségesen él.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszer érkezik a családi pótlék augusztusban, és az is kiderült, hogy miért
A júliusi összeget augusztus elején, az augusztusit a hónap végén utalják. Szeptemberben ennek okán már nem lesz újabb kifizetés.


Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.

Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.

Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.


Link másolása
KÖVESS MINKET: