Faházat építettek adományokból a 20 éve víz, gáz és villany nélkül élő fehérvári férfinak
Júniusban mi is beszámoltunk Skrenyó Csaba történetéről, aki 20 éve élt egy ablaktalan, fekete ponyvával letakart ólban Székesfehérváron, méghozzá víz, gáz és villany nélkül. Skrenyó Csaba álma az volt, hogy átköltözhessen a szemközti házba, ahol legalább villany volt.
Most örömmel jelentjük, hogy Skrenyó álma valóra vált, még ha nem is egészen úgy, ahogyan azt eredetileg tervezte.
Az örömhírt Kocsis Noémi közölte velünk, aki korábban a Feol.hu-ra írt cikkével hívta fel a figyelmet a mélyszegénységben élő férfi történetére.
Kocsis így számolt be a fejleményekről:
"Egyszer volt, hol csak éppen van egy fehérvári majdnem-hajléktalan, akinek lakhatásáért 2017 tavaszán gyakorlatilag fél Magyarország összefogott. Vagyis inkább a negyede. Vagy még kevesebben, de mindegy is: sokszor van úgy, hogy az egy-egy szívbe markoló történeten felbuzdult emberek segítséget, pénzt, támogatást ígérnek az internetes ismeretlenség félhomályából, de a legtöbb ígéretből aztán nem lesz semmi. Nem küldenek pénzt, telnek a napok, és hamar el is felejtik az egészet. Philip Zimbardo kutatásai óta tudjuk: 10-ből 8-an tartják magukat segítőkésznek, majd mikor helyzet van, pontosan ennyien nem tesznek semmit.
Ezért a fehérvári városszélen húsz éve magát egy lehetetlen, ablaktalan, műanyagzsákokkal és egyéb hulladékkal borított két négyzetméteres viskóban meghúzó férfi története simán a feledésbe zuhanhatott volna mostanára. 2017 áprilisában jártam először a “házánál” a karitászos Bakosné Judittal, aki felhívta a figyelmemet Csabára. Döbbenten kerülgettem a leginkább ólnak nevezhető valamit a város szélén, ahol a külterületi hétvégi házakban, lakókocsikban tengődőket már az elkerülőn elhúzó kamionok vezetői sem vennék észre…"
Skrenyó álma az volt, hogy megvegye a lakhelye szomszédságában álló, villannyal is rendelkező házat. Kocsis Noémi és Bakosné Judit először a Facebookon, majd a Feol.hu-n is közzétették azt a felhívást, amelyben adakozásra kérték az embereket. Ezt a felhívást mi is átvettük.
A felhívás kapcsán több százan érdeklődtek, és sokan közülük valóban tettek pénzfelajánlást, aminek köszönhetően nagyjából 250 ezer forint gyűlt össze.
Igen ám, de kiderült, hogy az álomház tulajdonosa az ott szereplő felirattal ellentétben mégsem akarja eladni az ingatlant, ennyi pénzből pedig - mondanunk sem kell - más házat nem lehetett vásárolni a környéken.
"Bakosné Judit ekkor feladhatta volna" - írja Kocsis Noémi, elvégre "egy 73 éves, már betegeskedő asszonytól talán nem is váratlan és megmagyarázhatatlan, ha így tesz, de ő ehelyett inkább a teljes nyarat és az őszt is rászánta arra, hogy
1. elintézze, hogy a vityilló melletti telket birtokló tulajdonos eladjon egy darabot a földjéből
2. kijárja az illetékes földhivatalnál, hogy engedjenek rá építeni egy pár négyzetméteres, megfelelő alapozású kis épületet. Ez gyakorlatilag több hónapos járkálást, levelezést, telefonálgatást és várakozást jelentett, míg minden engedély megérkezett
3. elintézzen minden hivatalos részt, egészen az ügyvéd előtt kötött adásvételi szerződésig.
Annyi szerencsénk volt a történettel, hogy időközben bejelentkezett egy fehérvári karitatív szervezet, akik megvették a kész faházat. Az alapot szintén jó szándékú emberek munkájával sikerült megcsináltatni. A tereprendezést is.
A ház tehát elkészült. Erős és stabil. És a házban van ablak. Sőt, ágy, szekrény, asztal is."
"Mindeközben Skrenyó Csaba még mindig rendben tartja a régi, viharvert kunyhóját is" - írja Kocsis Noémi. "A kannában víz, a telek ismét szépen felgereblyézve. És ragaszkodik ahhoz, hogy a kezében legyen a hivatalos használatba vételi engedély, csak utána költözik be majd az új faházba. Amibe persze jó lenne még valami fűtés is majd – de mégis: már ki tud nézni a maga zsebkendőnyi világába, s a vizes edényét nem kóbor kutyák, meg patkányok kerülgetik majd, s nem úgy kell belőle egy vasdarabbal jeget törni, ha az ember inni, mosakodni akar.
A viharvert, ablaktalan lyukból, amelyben két évtizedig élt, a pár méterre lévő “palotába” költözhet majd, s mindezt az emberek összefogása nyomán veheti birtokba.
A képen elöl az új ház és hátul a régi. És ez igenis egy sikertörténet."
