KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Ezek az emberek nem csak karácsonykor szegények, nem csak karácsonykor hajléktalanok”

A Food Not Bombs csapata az év minden egyes vasárnapját arra szánja, hogy ételt juttasson a rászorulóknak – ezzel pedig több tonna alapanyagot mentenek meg.


Vasárnap délelőtt, az Auróra bájosan romos épülete, a lépcsőkön fel-le száguldó színes zöldségekkel teli rekeszek, hámozás, szeletelés, tésztaszűrés, fűszerezés. A látvány és a hangulat közel sem szokatlan itt ezeken a napokon, ugyanis ilyenkor a Food Not Bombs kemény magja – az önkéteseikkel kiegészülve – hajtja uralma alá a helyet. November 14-én pedig én is egy voltam ezek közül az önkéntesek közül.

A Food Not Bombs egy olyan, a világ több nagyvárosában is jelen lévő mozgalom, ami már évtizedek óta foglalkozik élelmiszermentéssel. Piacokról és termelőktől szerzik be azokat a kidobásra ítélt élelmiszereket – élelmiszerbiztonsági okokból kizárólag zöldségeket és gyümölcsöket – amelyeket utána megfőznek, majd kiosztanak a rászorulók között.

A budapesti csoportosulás az akcióit hétvégente végzi: szombaton „piacoznak”, amely során nagyjából 200 kilogramm, szinte kifogástalan minőségű áruhoz jutnak.

Fotó: Szabó Anna

Farkas Eszter, az egyik szervező-koordinátor hozzátette, hogy vannak olyan hétvégék, amikor több is összejön, de az is előfordulhat, hogy kevesebb – ez utóbbi hosszú hétvégék és ünnepek környékén jellemző, amikor ez emberek hajlamosak túlvásárolni magukat.

Mindenesetre annyi zöldség és gyümölcs minden héten összejön, hogy legalább 150 rászoruló jól lakhasson.

A piacozást követő napon ugyanis az Auróra kertjében gyűlnek össze, hogy főzzenek egy levest, egy főételt, illetve készítsenek egy salátát, mindezt pedig délután kiosztják a Boráros téren. Ha a nap végén esetleg maradna még pár adag ennivaló, azt az Alföldi utcai melegedőhöz viszik.

„Nem marad úgy meg étel, hogy azt ne kapja meg senki.”

Ezen kívül elindítottak néhány önálló kampányt is az FNB-n belül. Nemrég zárult az augusztus-szeptemberi tanszergyűjtő kampányuk, amely során egymillió forint értékben juttattak el tanszeradományt három olyan tanoda számára, amelyek mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkoznak. De kifejezetten fontosnak tartják a menstruációs szegénységben élők problémáját is, ezért az egyik jelenleg is zajló, rendszeres kampányuk is erre vonatkozik. Különböző női termékeket gyűjtenek azok számára, akik amiatt maradnak ki a munkából vagy az iskolából, mert ezeket nem engedhetik meg maguknak.

Mindezek mellett igyekeznek segíteni azoknak is, akik az ételosztások során valamilyen különleges kéréssel fordulnak hozzájuk, illetve néhány különlegesebb akciót is elvállalnak. Így történt, hogy egy esküvő utáni ételfelajánlást osztottak szét, vagy éppen, hogy egy hajléktalanszálló lakóinak főztek karácsonyi vacsorát.

Fotó: Szabó Anna

Az aktualitásokról beszélgetve Gerliczki Eszter – aki már több mint hat éve része a FNB csapatának – elmondta, hogy az ünnepek közeledtével ők ugyanúgy folytatják a vasárnapi főzéseket, mint az év többi részében.

„Nem hagyhatunk cserben ennyi embert, és attól, hogy karácsony van, ők még számítanak ránk.”

Hozzátették: „decemberben talán annyi változik, hogy ilyenkor osztunk teát és forralt bort. A »Hozz sütit!« akcióknak köszönhetően pedig édességekkel is örömet tudunk szerezni a vendégeinknek. Mikulás napjára és karácsonyra pedig csokival készülünk.” Cserébe pedig az utóbbi néhány évben – a mérhetetlen hála és a kedves szavak mellett – az osztásra rendszeresen járók is készültek ajándékkal: aláírt képeslapokkal köszönik meg az FNB-nek az egész éves munkájukat.

„Ezen azért mindannyian rendesen el szoktunk érzékenyülni.”

Mindezek kapcsán viszont fontosnak tartották kiemelni, hogy nem csak az ünnepek közeledtével fontos a társadalmi felelősségvállalás és a rászorulók megsegítése.

„Ezek az emberek nem csak karácsonykor szegények, nem csak karácsonykor hajléktalanok. Ezeknek az embereknek egész évben meg kell küzdeniük azzal, amit mi el sem tudunk józan ésszel képzelni.”

Ezt pedig sokan hajlamosak elfelejteni, miközben apró látszatmegoldásokkal nyugtatják meg a lelküket. Például eladományoznak valahová néhány sütit vagy pár zacskó szaloncukrot, hogy utána nyugodtan hátradőljenek kanapéjukon, mondván ők is tettek valamit a rászorulókért. Ebben az időszakban a FNB-hez is több olyan jelentkező érkezik, aki az ünnepek közeledtével jótékonykodni szeretne, ezért besegítene a vasárnapi főzéseken. Természetesen őket is szívesen látják, de rendszeresen felhívják a figyelmüket arra, hogy a rászorulóké nem egy harmincegy napos problémakör.

„Nem biztos, hogy az a jó út, amikor decemberben mindenki megtámadja a civil szervezeteket, mert mi ott vagyunk a maradék tizenegy hónapban is.”

Fotó: Szabó Anna

Szerencsére sokan vannak, akik januártól novemberig segítik a szerveződést: nagyjából 30-40 önkéntesük az egész év folyamán rendszeresen pucol, szeletel, mosogat vagy éppen cipekedik – mellettük pedig mindig felbukkan néhány új arc. Köztük pedig megtalálunk mindenkit: rengeteg országból, városból jönnek fiatalok, idősebbek, gyerekes családok, külföldi társaságok, olykor rászorulók, sőt néha még más országok FNB-csapataiból is ellátogatnak páran az Aurórába, ami a hazai szerveződés számára külön öröm.

Ha te is szívesen csatlakoznál – nem csak karácsonykor! –, akkor keresd az Foot Not Bombs csapatát a Facebook- és az Instagram-oldalukon! Így nemcsak hogy szerezhetsz pár jó karmapontot, de belecsöppenhetsz egy olyan színes és izgalmas közösségbe is, amelyben teljesen megszokott, hogy egy répát pucoló, 16 éves punk fiú egész nap nevetgél a mellette ülő, krumplit szeletelő nyugdíjas nénivel.

„Nálunk mindenki helyet kap a közösségben”

– vallják a keménymag tagjai.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Véget ért a német partoknál megrekedt púposbálna, Timmy kálváriája
Szabadon engedték a német partoknál eltévedt hosszúszárnyú bálnát. A cet március óta bolyongott a sekély vizekben, a mentők remélik, hogy visszatalál az Atlanti-óceánba.


Szabadon engedték szombaton az Északi-tengerben a Balti-tenger partjainál megrekedt hosszúszárnyú bálnát, Timmy-tírja a 444.hu.

A német sajtó által csak Timmyként emlegetett púposbálnát reggel 9 órakor engedték útjára, közölte Jens Schwark, a mentőcsapat egyik tagja.

A konvoj ekkor a Skagerrak-szorosban, Skagentől, Dánia legészakibb városától mintegy 70 kilométerre tartózkodott.

A tizenkét méter hosszú, tizenkét tonnás cetet a Poel-szigeti öbölből szállították egy vízzel megtöltött uszályhajón. A bálna heteken át többször is megrekedt a német partok mentén a sekély vizekben, mielőtt önkénteseknek sikerült a szállítóeszközre segíteniük.

A hosszúszárnyú bálna, amelynek kora 4 és 6 év közötti lehet, először március 3-án Wismar kikötőjében tűnt fel. Később onnan nyugatabbra, az észak-németországi Schleswig-Holstein tartománybeli Timmendorfer Strandon látták.

A mentők remélik, hogy a bálna képes lesz úszni a mély vizekben, és visszatér természetes élőhelyére, az Atlanti-óceánba.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Drámai órák a Balti-tengeren: megkezdődött a hetek óta haldokló bálna mentése, minden perc számít
A Timmy nevű púpos bálnát egy vízzel teli bárkán szállítják a német partoktól az Északi-tenger felé. Az állat hetekig vesztegelt a sekély vízben, a mentés sikere pedig a szakértők szerint is rendkívül kétséges.


Saját erejéből úszott be a vízzel teli uszályba Timmy, a hetek óta a német Balti-tenger partjainál rekedt púpos bálna. A mentőakció kedden érkezett fordulópontjához, a bálnát szállító konvoj pedig szerda reggel már a németországi Fehmarn-sziget térségében haladt az Északi-tenger felé, ahol a tervek szerint szabadon engedik.

A merész, magánfinanszírozású mentést heves szakmai vita és komoly társadalmi nyomás kíséri.

A bálnát szállító szerelvény a Kirchsee sekély vizéből indult, majd a Wismari-öbölből kihajózva vette az irányt a nyílt tenger felé. Az útvonal a dán partok mentén, Skagen, azaz Jütland északi csúcsa felé vezet, ahonnan a Skagerrakon át érheti el az Északi-tengert. A lassú, óvatos haladást állatorvosok és szakértők felügyelik kísérőhajókról, folyamatosan figyelve az állat légzését és viselkedését.

Timmy története március elején kezdődött, amikor feltűnt a német partvidéken, ahol a púpos bálnák nem őshonosak. Az állat többször is megfeneklett, és bár egy korábbi kísérlet során kotrógépekkel ásott csatornán át sikerült mélyebb vízbe juttatni, a legyengült bálna a Poel-sziget melletti sekély öbölben rekedt. Az állapota hetekig folyamatosan romlott, ami komoly vitát váltott ki arról, hogy egyáltalán érdemes-e beavatkozni.

A Német Óceánográfiai Múzeum szakértői szerint az akció „hatalmas stresszel és sérülésveszéllyel” járhat, és a siker esélyét is alacsonyra tették.

A helyi hatóságok sokáig a minimális beavatkozás mellett érveltek. Dr. Till Backhaus, Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere korábban azzal indokolta a hatóságok óvatos álláspontját, hogy a beavatkozás célja az állat szenvedésének csökkentése, nem pedig a szenvedés meghosszabbítása vagy a kockázatok felesleges növelése.

Végül egy magánkezdeményezés keretében, két vagyonos támogató finanszírozásával indult meg a mentés, amit a hatóságok jogilag „eltűrtek”.

A bálna sorsa egész Németországot megmozgatta: aktivisták táboroztak a helyszínen, a hatóságok pedig több ezer üzenetet kaptak, köztük fenyegetéseket is. A mentéshez egy vízzel teli szállítóuszályt, egyfajta úszó kádat használnak, amit vontatóhajó húz.

A művelet kulcsfontosságú pillanata volt, amikor Timmy kedd délután a végső szakaszban saját erejéből úszott be a szállítóeszközbe.

A szakértők szerint a Balti-tenger alacsony sótartalma és sekély vizei eleve megterhelőek egy púpos bálna számára, ezért a megmentése nemcsak egyetlen állat életéről szól, hanem természetvédelmi szempontból is jelentős. A „bálnapumpa” jelenség révén a mélyebb vizekből tápanyagokat, például nitrogént és vasat juttatnak a felszínre, ezzel serkentik a fitoplankton növekedését, amely a légköri szén-dioxid jelentős részét elnyeli.

A mentés óráról órára versenyfutás az idővel. Ha Timmy eljut az Északi-tengerig és biztonságban szabadul, az nemcsak technikai bravúr, hanem ritka természetvédelmi siker is lesz.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk