Még mindig eszünk radioaktív gyümölcsöt Csernobil miatt a katasztrófáról szóló új könyv szerint
Már azok a munkások, akik a következő hetekben a helyszínen végezték a mentési munkálatokat – és akiket a könyv szerint állítólag végig vodkával itattak, és azt mondták nekik, az megvédi őket a sugárzástól – komoly égési sérüléseket szenvedtek a testük több részén. De pár hónappal a robbanás után ugrásszerűen megnőtt a pajzsmirigy-daganatos megbetegedések száma is a környéken, amelyet a nagy mennyiségű radioaktív jód okozhatott (a jódot a pajzsmirigy dolgozza fel). A szovjet hatóságok beismerték, hogy körülbelül száz pajzsmirigyrákos kisgyerek volt abban a régióban azokban az években, de őket "hamar meggyógyították."
A könyv szerint azonban az orosz hatóságok szinte nem tettek semmit. A sugárfertőzött állatokat "szétszórták" a Szovjetunió különböző tagállamaiba, mert úgy vélték, "néhány radioaktív állat" húsa nem okozhat nagy bajt.
A földeken továbbra is folyt a nagyüzemi termelés, a radiokatív hulladékot eltakarították ugyan, és pár szórólapot is köröztettek a lakosság körében, hogy egy darabig a környéken ne szedjenek gombát, de ezzel körülbelül véget is értek az óvintézkedések.
Mivel a radioaktív szennyezettség elképesztően hosszú ideig tart – a sugárzó anyag fajtájától függően akár több száz év is lehet – Kate Brown szerint az import miatt szinte nincs olyan pontja a világnak, ahol ne kerülne az asztalra még ma is olyan étel (főleg gyümölcs vagy hús), amely még a csernobili katasztrófa radioaktív fertőzöttségét hordozza magában. A kérdés csak az, hogy milyen mennyiségben.