Arra köteleznek egy brit nőt, hogy eltakarítsa halott gyermeke sírjáról a játékait
Reeves szerint minden emberi rémálom legszörnyűbbike, amikor egy szülőnek el kell temetnie a gyermekét, azt pedig nem szabadna ilyen jellegűen szabályozni, hogyan gyászolják a halottat a temetőben.
Az első levelet még a kijárási korlátozás elején kapta a nő, akkor nem szabtak még határidőt a játékok eltávolításának. A gyászoló asszony még a területi parlamenti képviselőt is felkereste az üggyel, ám választ nem kapott. Egészen mostanáig, ám szerdán nem attól érkezett a levél, akitől várta volna, hanem ismét a tanácstól: ezúttal három hetet adtak neki, hogy teljesítse a követelményt. Amennyiben nem tesz neki eleget, a tanács gondoskodik erről, a játékokat pedig a helyi községházán veheti majd át.
A nő továbbra sem érti a tanács álláspontját: amennyiben egy sír tiszta és rendezett, nem látja létjogosultságát annak, mit tehet vagy nem tehet rá egy ember.
Főleg azért is, mivel a kelleténél jóval több pénzt fizetett a temetésért, fiával ugyanis nem idevalósiak, James viszont imádta a települést, mivel ide járt játszócsoportba. Most már úgy véli, hogy más temetőt kellett volna választani az általa igazságtalannak ítélt huzavona miatt.
A tanács egyrészt a biztonsági okokra is hivatkozik:
a játékok például akadályozhatják a fűnyírást, a dolgozók testi épségét, emellett nagyon büszkék temetőjük egységes kinézetére - rengeteg napraforgó van például -, és szeretnék megőrizni a sírkert méltóságteljes kinézetét.
A gyereksíroknál eddig egy játékot engedélyeztek a síron, ezt emelték fel nemrég kettőre, mivel az elhunyt szülei gyakran külön emlékeznek meg a gyermekről.
Az anya abban reménykedik, hogy a petícióval célt tud érni.