SZEMPONT
A Rovatból

A halál árnyékában - méhen kívüli terhesség miatt életmentő műtét lett a vége

Eszter ikreket várt volna. Az egyik embrió a méhén kívül kezdett el fejlődni - ha két órával később kerül kórházba, valószínűleg tragédia történt volna.


Az Eszti-Téka egy blog az anyaságról, az anyává válásról és az első évek nehézségeiről. Őszinte, belsőséges gondolatokat és jó tanácsokat olvashatsz, amiket talán még a legjobb barátnődtől sem mernél megkérdezni.

Elájultam. Férjem hangja olyan távolinak tűnt, miközben azt mondta: "Itt vagyok, Szívem, már itt vagyok!" Valaki mosta az arcomat. Aztán kitoltak egy ajtón. Furcsa, az előbb még a folyosón voltunk, és háttal húztak ki kerekesszékben a vizsgálóból. Mintha azt mondta volna a nővér, nem tud velem megfordulni, mert szűk a hely. Milyen érdekes, hogy mégis szemből megyünk ki az ajtón! De nem gondolkodtam rajta tovább, nem sikerült megoldanom a talányt... Szaladtak velem a folyosón. Akkor már nem fájt. Akkor már nem kérdeztem semmit. Azt hiszem, ilyen lehet meghalni... Amikor már az előtte érzett bénító fájdalom sem fáj tovább. Már nem gondolkodtam semmin. Nem kérdeztem semmit, még azt sem, hogy hol a férjem, csak engedtem, hogy a dolgok megtörténjenek. Már nem számított, mit tesznek, hova visznek. Már mindegy volt, már nem féltem! Csak voltam. De azt tudtam, hogy valami nagy baj van. Az őrzőn keresztül azonnal a műtőbe vittek.

Reggel 8-kor keltünk. Noel jól aludt. Hagyott aludni. A férjem ágyba hozta a reggeli kávét. Felültem az ágyban, és elkapott a hányinger. Pár korty után már éreztem, hogy a napok óta tartó hányingert végre feloldja a hányás, ami visszafordíthatatlanul tört ki belőlem. Átkozott terhességi hormon! Elhalt a terhességem a méhemben, de még mindig érezteti ezt a szerencsétlen hatást! Két hete még boldogan vártuk második babánkat. Láttuk az ultrahangon, csak szívhang nem volt még. Aztán kiderült, nem fejlődik. Kedden pedig megtudtuk, hogy összeesett, és elkezdett felszívódni a méhemben. Pár nap, és egy erős vérzés kíséretében távozik végérvényesen, örökre. Megfájdult a hasam. Tompa menstruációszerű érzés. Elkezdődött a vetélés - gondoltam. Dani levitte Noelt a nappaliba. Visszafeküdtem, és vártam az elkerülhetetlent. Egyre erősödtek a fájások. Aztán sugárzott minden irányba a fájdalom. De annak azért örültem, hogy ma vége lesz ennek a rémálomnak örökre! És jöhet egy új remény. Jöhet majd egy új élet. Közben elaludtam. Álomtalan alvás volt, amiből a fájdalom ébresztett. Még mindig nem véreztem. Dani feljött megnézni: "Lassan itt az ebéd ideje". Megcsinálta. Jött fel Noellel, Noel mondogatta: "Anyi! Nyam –nyam." Nem voltam éhes. Ebéd után jöttek vissza. Altatni kellene Noelt. Akkor már tudtam:

Valami baj van! Ez mégsem a vetélés lesz! Ez a fájdalom már túl sok! Már az egész hasüregem fájt. Inkább gondoltam egy perforált vakbélre most már, mint arra, hogy mégis a vetélés ideje jött el.

ambulance-1318437

Hívtunk mentőt. Vártunk. Sokat vártunk. Nem találták túl súlyosnak a helyzetet. Nem is szirénáztak. Közben hívott a nőgyógyászom telefonon. Megvan az új vérvétel eredmény. A HCG-szint még mindig emelkedik. Valószínű méhen kívüli terhességem van. Dani beszélt vele. Mondta, hogy reggel óta nem vagyok jól, és már a mentőben ülünk. A doktornő hívta a kórházat, hogy tudják, érkezünk mentővel. Méhen kívüli terhesség. Műteni kell. Hosszasan álltunk a dugóba. Én eddig azt hittem, hogy a mentő, ha beteget szállít, akkor mindig szirénázva halad. Most már tudom, hogy nem.

Beértünk. "Tud ülni?" - kérdezték a mentősök. A mentőautó ágyáról átültettek a váróba a székre. Beadták a papírt a sürgősségi ambulanciára, és otthagytak. Várjunk. Majd jön valamikor egy orvos.

Jött egy nővér: "Menjen be a vizsgálóba, vetkőzzön le, majd jön az orvos." De utálom ezt az egészet. Csoda, hogy sose akarok ide önszántamból jönni... A férjem nem jöhetett velem. Egyedül voltam, teljesen kiszolgáltatva. Majd megérkezett az orvos.

Talán a rideg érzéketlenség az, amivel a legjobban le tudom írni az ambulancián megtapasztaltakat.

Megkezdődött a vizsgálat. Közben beért a szülésznőm, aki Noel születésénél ott volt velünk. Az doktornőm hívta fel telefonon, hogy jöjjön be hozzám, mert ő anélkül, hogy mondtam volna neki bármit, pontosan tudta, mennyire félek, és mennyire szükségem van valaki támogatására ebben a helyzetben. Ő sajnos Debrecenben volt konferencián, így küldött maga helyett valakit, akiről tudta, hogy a jelenléte megnyugtat. Elmondhatatlanul örültem Enikőnek, a szülésznőmnek. Végre nem voltam egyedül. Így biztonságban érezhettem magam, ennek a vadidegen dokinak a kezei között.

Méhen kívüli terhesség. Belső vérzés. Műtét lesz. Ennyit felfogtam.

"Öltözzön fel, és jöjjön át a másik szobába." Leszálltam a vizsgáló ágyról. Leültem egy székre átöltözni, adtak hálóinget. Szédültem. Nem tudtam felöltözni, nem tudtam felállni. Egyedül hagytak. A szülésznőm is kiment. Ő nem tudom mikor ment ki... Nem volt bent senki. "Kész van már?" - jött vissza a nővér. "Nem. Szédülök". „Ülve szédül? Ennyire rosszul van?" Legszívesebben vissza kérdeztem volna: "Miért, nem látszik?"

Hozott kerekesszéket. Üljek át. Háttal tolt ki a vizsgálóból, mert nem volt hely megfordulni.

surgery-1662204_960_720

Ezek után már csak arra emlékszem, hogy két ájulás között a férjem szólítgatott, aztán pedig a nővér szaladt velem a folyosón, be az osztályra, be egy szobába. Átmásztam az ágyra, még be sem takaróztam, jött vissza, azonnal megyünk az őrzőbe. Visszamásztam a kerekesszékbe, és szaladtunk újra. Be az őrzőbe, vénát szúrtak, vért vettek, és mentünk tovább egyenesen a műtőbe. Egy hölgy hajolt fölém, bemutatkozott! "...doktornő vagyok. Én vagyok az altatóorvos. Van pár kérdés, amire válaszolnia kell." Csak a megdöbbenésre emlékszem, hogy lám-lám, pedig orvos, és mégis képes így hozzáállni egy beteghez... Először éreztem, hogy partnerként és emberként kezel valaki ebben az iszonyatos helyzetben. Elaltattak!

"Ébredjen! Végeztünk". Visszatoltak az őrzőbe. Otthagytak. Akkor jutott először eszembe, hogy hol van a férjem. A nővér megnyugtatott, ő már beszélt vele, mindjárt bejöhet hozzám. És majd jön az orvos is, és mindent elmond. Tovább tartott a műtét, mint gondolták.

Az orvos, aki jött, és beszélt a férjemmel, megint ugyanaz a doki volt, akivel az ambulancián találkoztunk. Ő műtött meg? Az ágyamtól pár méterre állt a férjemmel, ott beszélt vele, elmondott neki mindent. Volt, amit már felfogtam a hallottakból. De még az altatásból nem egészen tértem magamhoz. "Ha két órával később érkeznek, meghal a felesége. A hasüreg tele volt alvadt vérrel. Méhen kívüli terhesség volt. A jobb petevezetéket ki kellett vennünk." Azt hiszem, akkor kezdtem felfogni, hogy valójában mi történt. Volt egy méhen belüli terhességem, ami magától elhalt, de ezzel párhuzamosan volt egy méhen kívüli terhességem is, amit az ultrahanggal nem lehetett észrevenni, hiába keresték. Amikor emiatt perforált a petevezetékem, elkezdett belülről elönteni a vér, és végül ezért kerültem kórházba, és ezért volt szükség az életmentő műtétre. Istennek hála, az én életemet sikerült megmenteni, viszont két gyermek halt meg bennem. Ikreket kell elgyászolnom.

Másnap felkerültem az osztályra. Vártam, hogy hazaengedjenek. Délután bejött hozzám a doki, aki műtött. Kezében volt az aznap reggeli véreredményem. Rosszabb volt, mint reméltük. Így ugrott a hazamenetel. Vér kell! Súlyos az állapotom!

"Nézze, ilyen vérképpel már nem szoktak élni. A fizikai állapota azonban sokkal jobb, mint amit a vérképe mutat. Délután kap vért."

A doki látogatása után jöttek a nővérek, hirtelen mindenki körülöttem sürgölődött. Vérnyomásmérés, infúzió. "Bármi van, nyomja meg a nővérhívót, és jön valaki." Gondoltam magamban, dehogy nyomom! Történjen bármi, biztos nem szólok azért, hogy lecsesszenek, mit akarok. Az énvédő mechanizmusaim ezerrel pörögtek. Úgy látszik, akit egyszer traumatizál az egészségügy, az legközelebb már mindenhonnan veszélyt lát. Eljött az a pont, amikor csengetnem kellett volna, de mivel nem csengettem, a szobatársam megtette helyettem. Gyenge kifogásnak bizonyult az, hogy nem érem el a nővérhívót. De így ismét sok minden átértékelődhetett.

Ez a 3 nap kicsit enyhített az eddigi rémes kórházélményem traumatikus emlékén. Itt a nővérek meglepő módon készségesek voltak. Tényleg jöttek. Tényleg segítettek. Tényleg figyeltek rám. Tényleg lehetett rájuk számítani. Nem éreztették, hogy teher nekik az, hogy jönni kell, hogy segíteni kell. Emberségesen és kedvesen bántak velünk. Az egyik nővér segített lefejni a mellemet, nehogy begyulladjon, mert Noel a kórházban töltött napok alatt a közelembe sem volt hajlandó jönni. Így telítődött a tej a mellemben, és a nővér egy szóval nem mondta, hogy: "Ne haragudjon, oldja meg, ez nekem nem feladatom...", hanem azt mondta: "Lefejem magának, amíg lefolyik a vér, hogy utána már nyugodtan tudjon aludni!"

A doki, aki műtött, az első alkalommal, amikor meglátogatott, kezet nyújtott, bemutatkozott és rám mosolygott. Igen, azt hiszem, egy orvos-beteg kapcsolatot is helyre lehet hozni, amennyiben az orvos is megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkezik. Ő képes volt a kezét nyújtani, és belátni, hogy nem a kellő empátiával állt hozzám az első találkozás alkalmával.

Utólag bevallotta, ő maga is megijedt attól, amennyire rossz állapotban voltam, amikor behoztak a kórházba.

Ez a gesztus elindította bennem a megbocsájtás folyamatát! A hét végére, azt hiszem, sok mindent sikerült átértékelnem. És végül az is kiderült, hogy abszolút biztonságban voltam a kezei között, és a gyors felépülésben is számíthattam rá. Minden nap benézett hozzám, és kiderült, ő szintén azok közé a ritka kivételek közé tartozik az orvosok között, aki nem csak elvégez egy beavatkozást, hanem felügyeli is a gyógyulást. Orvos, akit érdekel a betege! A hazaengedés előtt nem csak letette a zárójelentést a nővérpultra, hanem szánt időt arra is, ráadásul a szabadnapján, hogy átbeszélje velem a történteket, a kezeléseket! Megtudtam a műtétről is minden részletet, ami érdekelt. Ő egy újabb orvos, akinek bizalmat szavaztam. Amikor itthon összegeztem a férjemnek a gondolataimat, viccesen hozzátette:

"Lehet, hogy bocsánatot kellett volna kérned tőlük, hogy így rájuk ijesztettél!"

syringe-1763909_960_720

Az első bent töltött délután meglátogatott a doktornőm is, majd ő is jött hozzám minden nap. Ő az, aki végigkísért az elmúlt hetek nyomorúságos, rögös útján. Végre minden kérdésemet feltehettem! Hosszan ott maradt, és idejét nem kímélve türelmesen és teljesen érthetően mindent elmagyarázott. És újra remény töltött el, hogy még nincsen minden veszve! Lehet még gyermekünk! Lesz még pár vizsgálat, és legkésőbb 3 hónap-fél év múlva újra próbálkozhatunk! Ez a beszélgetés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy lélekben is megkezdődjön a felépülés. És elindult a gyászfeldolgozás, miközben reményt kaptam a jövőre vonatkozóan. Segített a Noellel kialakult helyzet feldolgozásában is, hogy megértsem, az ő pici lelkében mi zajlódik most, hogy miért utasít el most teljesen, és valójában min megy keresztül a kisfiam. És még abban is számíthattunk rá, hogy minél előbb rendeződhessen Noel lelkecskéje! Ő az IGAZI ORVOS, aki nem csak az adott problémát, hanem magát az embert is látja, sőt még annak gyermekét is!

A teljes felépülésem eltart még egy darabig. Jön 10 alkalom vénás injekció, ami segít a vérképem teljes helyreállításában. Lesz még egy vérvétel kontroll, és ki tudja, mi minden áll még előttünk. Egy dologban azonban biztos vagyok. Ha felépültem teljesen, kéz a kézben a férjemmel elmegyünk a véradóba, és életemben először én is vért adok! Eddig sosem szembesültem a véradás fontosságával, és azzal, hogy a véradóban valójában mennyire kevés a vér! Ugyanis nem volt biztos, hogy tudnak annyit adni, amennyit a doktor úr kért nekem. És kedves Olvasóm, számítok rád is! Adj vért! Ments vele te is életet! Fogjunk össze! Az én életemet megmentették, mentsünk mi is életeket!

És most kivételesen hadd említsem név szerint azokat az orvosokat, akikről írtam. Az elmúlt napokban egyre több posztot láttam arról, hogy ki melyik orvost miért nem ajánlja a nőgyógyászok között. De olyan poszt valahogy sehol nem születik, ahol azokról írnánk, akik pozitív példák ezen a területen az orvosok között! Pedig vannak!

Köszönöm Dr. Rácz Krisztina doktornőnek, hogy minden helyzetben számíthatunk rá, hogy mellettünk van, és biztonságban tudhatom magamat, és a következő várandósságomat is. Bár mindenkinek ilyen orvosa lenne mint a doktornő! Köszönöm Dr. Karászi Gyula doktor úrnak, a gyorsaságát, a laparoszkópiás műtét elvégzését, és hogy a felépülésemben is számíthattam rá. Köszönöm Szilágyi Enikő szülésznőnek, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá. Köszönöm Baloghné Kovács Ildikó asszisztensnőnek a kedvességét és segítőkészségét.

A nyíregyházi nőgyógyászati osztály összes nővérének köszönöm az emberséges bánásmódot, törődést és segítőkészséget, a rendelkezésre állást, amit megtapasztalhattam a bentlétem ideje alatt. Ez felbecsülhetetlen, és szerintem nagyban hozzájárult a gyors felépülésemhez. Köszönöm dr. Pap Károly osztályvezető főorvos úrnak a látogatást, ez a pár nap összehasonlíthatatlan volt azzal, amit Noel születése ideje alatt átéltem.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk