prcikk: Új szívvel még világra hozhatta a kisbabáját, utána meghalt | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Új szívvel még világra hozhatta a kisbabáját, utána meghalt

Ismeretlen donortól kapott szívet a beteg anyuka, hogy addig még élhessen, amíg a babája világra jön.


A 27 éves Leah Biggs mindössze tizenkilenc napot élt a kislánya, Aria születése után, de a férje, Mike elhatározta, hogy az örökségét tovább élteti.

A romantikus versekben mindig szerepel a szív, ám ami Michael Biggs-zel és a családjával történt, a legszívhezszólóbb költeménnyel is felér.

Egy bátor idegen, aki a szívét donorként felajánlotta, értékes éveket biztosított Mike feleségének és annak a kislánynak, aki enélkül a világra sem jöhetett volna. Sajnos a kis Aria édesanya nélkül fog felnőni, mert Leah a várandóssága során megbetegedett, és 19 nappal a szülés után meg is halt.

leah5

Valahányszor Mike kezébe veszi a most négyhónapos kislányt, hálát érez az ismeretlen iránt, akinek segítsége nélkül a már szívbetegen született Leah nem tudta volna kihordani a kisbabáját.

Felesége halála után Mike kampányolásba vetette bele magát: azt szeretné elérni, hogy törvénybe foglalják, hogy amennyiben valaki nem mond le a lehetőségről, automatikusan ajánlják fel a szerveit átültetésre.

"
Aria az élő bizonyíték arra, hogy élet-halál kérdését döntheti el egy felajánlott szerv

– nyilatkozta a férj.

– Ha találkozhatnék Leah szívdonorának családjával, megölelném őket, és nagyon megköszönném nekik a lehetőséget. Leah új szíve öt csodálatos évet adott nekünk, és egy gyönyörű kislányt is világra segített.

Mike még csak tizenhét éves volt, amikor egy spanyolországi nyaraláson megismerkedett Leah-val. A nyári szerelem akkor is folytatódott, amikor hazatértek Angliába. Bár 200 kilométerre laktak egymástól, minden hétvégén találkoztak, aztán Mike oda is költözött Leah családjához.

- Szerelem volt ez az első látásra. Tudtam Leah szívbetegségéről, de azt is láttam, hogy semmiben sem korlátozza. Soha nem gondoltuk végig azt, hogy nincs elég időnk. Naponta gyógyszert szedett, csak pár tablettát. És minden hat hónapban kontrollra járt. De kívülről semmi sem látszott rajta.

leah4

Leah szívbetegsége igen ritka, alig néhányan szenvednek benne a világon. A szíve bal oldala annyira megnagyobbodott, hogy nehezen pumpálta a vért. Ezzel lehet élni, azonban a terhesség nem ajánlott, mert túl nagy munkát ró a gyenge szívre.

- Beszéltünk róla – meséli Mike. – Nekem nem volt olyan fontos, én csak Leah-t akartam. Ő évek óta tisztában volt azzal, hogy nem lehet gyereke, és el is fogadta a helyzetet. Örömmel vártuk, hogy együtt élhessük le az életünket.

A pár 2009-ben összeházasodott, de a következő év elején Leah mellkasi fájdalomra és nehézlégzésre panaszkodott. Az év közepén mellhártyagyulladás is fellépett nála. Kerekesszékbe kényszerült, miközben Mike gondoskodott róla a munkája mellett.

- Leah-nak új szívre volt szüksége, anélkül sohasem jöhetett volna rendbe. Félelmetes gondolat volt, de mindig megnyugtatott, hogy minden rendben lesz.

"
Annyira pozitív, vidám és erős volt, beleállt minden csapásba.

leah2

Leah-t felvették a donorlistára, és 2010-ben találtak is egy szívet a számára.

- Tudom, hogy nagy szerencsénk volt, csak két hónapot kellett várnunk. A műtét előtt csókkal búcsúztam el a feleségemtől, aztán pánikrohamot kaptam a folyosón. Az elkövetkező öt óra szörnyű volt. Az ember hallja, hogy az újszíves emberek hirtelen nem szeretik, amit eddig, új dolgokat kedvelnek meg, mintha a donor személyiségét is átvennék. Tudom, hogy butaság, de amikor Leah magához tért, az volt az első kérdésem, hogy szeret-e még. Naná!

Három hónappal később Leah recepciósként helyezkedett el, és kozmetikusnak tanult.

- Azt mondta, hogy fura érzés új szívvel élni, nem is érzi, hogy dobog – magyarázza Mike. – A sebész szerint a régi szíve akkora volt, mint egy rögbi labda, és mivel nyomta a többi szervet, minden szívdobbanást érzett.

A szívműtét után a házaspár sokat utazott, bejárták az Államokat, Görögországot, Spanyolroszágot, Törökországot, és Liverpoolba költöztek.

leah

Leah a szervdonorok szóvivője lett, egy évvel a műtét után már hegyet mászott a sorstársaival. Két évvel a műtét után pedig újra felmerült a gyerekvállalás kérdése.

- Be kell vallanom, hogy nem voltam biztos a dologban – emlékezik Mike. – Nem akartam kockázatni semmit, ami Leah egészségét veszélybe sodorná. De annyira szeretett volna édesanya lenni, és az orvosoktól is zöld utat kapott. Azt mondták neki, hogy ha teherbe esik, új gyógszereket kap, és ennyi.

Egy vetélés után Leah tavaly ismét terhes lett, és december 27-re írták ki.

- Annyira boldogok voltunk – mondja Mike. – Leah gyakran járt ellenőrzésre, és minden rendben volt. Nevekről beszélgettünk, és nagyon vártuk, hogy végre szülők lehessünk.

De a terhesség ötödik hónapjában Leah pulzusa az egekbe szökött. Egy ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy folyadék gyülemlett fel a szíve körül. Háromszor is megpróbálták a folyadékot kivezetni, de nem sikerült, így az orvosok úgy döntöttek, hogy a kis Ariának korábban kell megszületnie.

- Azt hitték, hogy terhességi kompliáció lépett fel, és ha Leah életet ad a gyereknek, ez meg is szűnik. Azonban Leah valahol legbelül sejtette, hogy nagyobb a baj. Mielőtt befeküdt a kórházba, azt mondta nekem, hogy “Mike, nem akarok meghalni”. Rettegtem én is, de igyekeztem nem mutatni.

A kétkilós kislány császármetszéssel jött világra november 10-én. Leah magához tért az altatásból, és magához ölelte a kislányát. Mint kiderült, sajnos először és utoljára.

- Aztán kihozták nekem Ariát, takarókba bugyolálva. Boldog és büszke voltam. Soha nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot.

biggs

A kislányt inkubátorba fektették, a fiatal anyukát pedig feltolták az intenzív osztályra.

- Állandóan a kislány után érdeklődött, tudni akarta, mikor láthatja újra. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, igyekezzen visszaszerezni az erejét. Egész este vele voltam, és úgy tűnt, minden rendben van. Kivettem egy szobát a kórházban, megölelgettem Ariát a gyermekosztályon, aztán lefeküdtem aludni.

Azonban az orvosok hajnalban azzal keltették fel az apukát, hogy Leah állapota rosszabbra fordult.

- Még soha nem láttam ennyire félni. Valami nagy baj volt, és ő ezt pontosan tudta. Hirtelen megszólalt egy vészcsengő, mire Leah megrettenve bámult rám. Kizavartak, hogy az orvosi team odaférjen, de a szívmonitor egyenes vonalának hangja ott csengett a fülemben. Akkor láttam utoljára eszméleténél. A vizsgálatok kiderítették, hogy Leah-nak szívkoszorúér megbetegedése van, ami gyakori a szívátültetetteknél, és semmi köze a terhességhez. Az orvosok egy újabb átültetés lehetőségéről beszéltek, de Leah ezúttal a várólistára sem kerülhetett fel. Annyi vérátömlesztést kapott és az antitestjei olyan magasan voltak, hogy nem maradt esély megfelelő donorszívet találni.

A Leah-t életben tartó gépeket november 29-én kapcsolták ki, miközben a fiatal férj és apuka az ágya mellett zokogott.

"
Életem legborzalmasabb perce volt. Hogyan lehetek szülő Leah nélkül? Nem csak a feleségem volt és Aria édesanyja, hanem a legjobb barátom is. Hirtelen magamra maradtam.

A talpraállásban a család segít Mike-nak, aki beismerte, hogy a kötődés a kislányához nagyon nehezen alakul a gyász súlya miatt.

- Lassan haladok, de Aria miatt muszáj. Sokat segít, hogy az édesanyja kiköpött mása. Leah egy része velünk maradt. Remélem, az erejéből talán rám is ragadt valami.

A gyereknevelés mellett a donáció melletti kampányhoz is csatlakozott. A bal karjára donorkártyát tetováltatott fel, hogy az orvosok minden esetben tisztában legyenek vele, szándéka végleges és megváltoztathatatlan.

leah3

Angliában, Magyarországgal ellentétben, ugyanis azt kell kikötni, hogy halálod esetén felajánlod a szerveidet. Itthon tiltakozó nyilatkozatot kell kitölteni, (akár írásban, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban) vagy szóban közölni a kezelőorvossal, hogy megtiltod szerveid használatát. Angliában viszont akkor kell külön jelentkezni egy erre rendszeresített honlapon, ha felajánlod a szerveidet. Ilyenkor egy donorkártyát kapsz, amit magadnál kell tartanod.

A hatályos magyar jogszabályok értelmében „halottból szerv, illetve szövet eltávolítására átültetés céljából akkor kerülhet sor, ha az elhunyt életében ez ellen nem tett tiltakozó nyilatkozatot. Tiltakozó nyilatkozatot a cselekvőképes személy írásban (közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban), vagy – amennyiben írásbeli nyilatkozatot egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tudna tenni – kezelőorvosánál szóban tehet. Korlátozottan cselekvőképes személy tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet. A cselekvőképtelen személy helyett tiltakozó nyilatkozatot törvényes képviselője tehet.”

A kezelőorvos a szerv, illetve szövet eltávolítására rendelkezésre álló időn belül köteles meggyőződni arról, hogy az elhunytnál maradt-e tiltakozó nyilatkozat, azaz a beteg egészségügyi dokumentációját és iratait átvizsgálva, illetve a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ részeként működő Országos Transzplantációs Nyilvántartást megkeresve meggyőződni arról, hogy a donor tett-e még életében tiltakozó nyilatkozatot. A tiltakozó nyilatkozatnak az OTNY-be történő felvétele nem feltétele a tiltakozás érvényességének. Amennyiben az írásbeli nyilatkozat az eltávolításra rendelkezésre álló időn belül nem kerül elő, illetve ilyet nem juttatnak el a kezelőorvoshoz, annak hiányát kell vélelmezni. A jogszabály nagykorú donor esetén nem írja elő a hozzátartozók bevonását a döntési folyamatba, de azt igen, hogy az elhunyt hozzátartozójával való kapcsolatfelvételkor tájékoztatni kell őt arról, hogy nem találtak tiltakozó nyilatkozatot, és az elhunytból mely szervet, szövetet távolították el. Ha a donor kiskorú, csak törvényes képviselő írásban tett hozzájárulásával kezdhető meg a szerv-szöveteltávolítás. Magyarországon csak agyhalott, cadaver donorból történik szervkivétel. Jelenleg non-heart-beating (nem dobogó szívű) donorból nincs szervátültetés, a hatályos hazai jogszabályok nem térnek ki erre.

Forrás: biokemia.blog.hu

via Mirror

Oszd meg a cikket, ha úgy gondolod, hogy ezt másoknak is el kell olvasniuk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ott hittük el, hogy bármi jön, együtt megküzdünk vele” – így adott erőt Zoé családjának a Bátor Tábor
Zoé még csak öt és fél éves volt, amikor kiderült, hogy agydaganat miatt meg kell műteni. A családot letaglózta a diagnózis, ám a táborban átélt élmények hatására megszabadultak a félelemtől.


„Ha egyetlen mondatban kellene elmondanom, mire tanít a Bátor Tábor, ez lenne: higgy magadban, és merj örülni a kis dolgoknak is” – mondja Zita, akinek a nagyobbik gyermeke, Zoé súlyos betegséggel küzdött.

Hitre óriási szükségük lett, mert váratlanul érte őket annak idején a diagnózis, és néhány nap alatt fordult fel az életük. A négyfős család megszokott hétköznapjaiba bekúszott a bizonytalanság és a félelem.

A Bátor Táborban töltött idő azonban átírta bennük mindazt, amit addig a betegségről gondoltak.

„Zoé öt és féléves volt, amikor megkaptuk a diagnózist az agydaganatról. Korábban semmi nem utalt rá, csak egy éven belül kétszer fájt a feje”

– idézi fel Zita a történteket.

A betegség megváltoztatta a család életét

Először migrénre gyanakodott a gyermekorvos, ezért tovább küldte őket neurológiai vizsgálatra, ami után MRI-t javasoltak. Ekkor derült ki, mi okozta a fejfájást.

„Ijesztő volt, nem voltunk felkészülve rá”

– mondja az édesanya. Másnap már újabb vizsgálatok, konzíliumok, majd a műtét következett. Olyan gyorsan követték egymást az események, hogy a családnak szinte ideje sem maradt arra, hogy átgondolja, mi is történik velük.

A műtét szerencsére sikeres volt, ám a nehézségeik itt nem értek véget. A beavatkozás után hosszabb kórházi tartózkodásra és a gyógyszeres beállításra volt szükség.

Zoé azóta is naponta négyszer kap gyógyszert, és a rendszeres kontrollvizsgálat is a család mindennapjainak részévé vált.

„Meg kellett szoknunk, hogy az életünk reggeltől estig e körül forog” – mondja Zita.

A kisebbik testvér, Lia ekkor még csak kétéves volt. Amíg Zoé az édesanyjával három és fél hetet a kórházban töltött, ő a nagymamájával volt, hogy az apukája dolgozni tudjon és intézzen minden szükséges feladatot.

A Bátor Táborról az a doktornő beszélt nekik, aki végigkísérte őket ezen az úton. Elmondta, hogy ott olyan családokkal találkozhatnak, akik hasonló megpróbáltatáson mentek keresztül, és ez sokat adhat nekik lelkileg.

Zoé szülei örültek a lehetőségnek, éltek is vele és azóta is hálásak érte a doktornőnek.

A betegg gyerekek szülei nem is sejtik, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

Nem is sejtették, mennyi pozitív élményt tartogat a Bátor Tábor

A műtét után nem tudták, hogyan kezeljék lelkileg Zoé a betegségét és mindazt, ami ezzel jár. Kíváncsiak voltak, mi vár rájuk.

Már a Bátor Táborba érkezésük pillanata is emlékezetes maradt számukra, olyan szeretettel fogadták őket a cimbik, vagyis az önkéntesek.

„Azonnal különlegesnek éreztük magunkat” – meséli Zita „Az első percekben családi fotó készült rólunk, amiből az egyik foglalkozáson közösen készítettünk egy nagy plakátot, ami azóta is az otthonunk dísze. Ezek az apró gesztusok rögtön azt üzenték: itt fontosak vagyunk, itt jó helyen vagyunk.”

A táborban a gyerekeket korosztályuk szerint csoportokra osztották, így Zoénak és Liának is külön programjai voltak. A szülők pedig a sorstársaikkal beszélgethettek, olyan szülőkkel, akik pontosan értették a helyzetüket.

Különösen sokat jelentett nekik az, hogy olyan családokat is láttak, akik már előrébb jártak ezen az úton.

„Ez erőt adott nekünk: hinnünk kell abban, hogy minden rendben lesz”

– mondta Zita.

Bátor Tábor közösségi élmények

Az igazi fordulópontot egy csoportfoglalkozás hozta el

Minden szülő kapott egy papírt, amire fel kellett írnia, mit szeretne a táborban hagyni, és mit vinne haza onnan.

„Azt írtam, a nyugalmat vinném magammal, a félelmeimet pedig a táborban hagynám.”

A papírtól később jelképesen megszabadultak – ezzel együtt annak a tehernek egy részétől is, amit hónapok óta cipeltek.

„Akkor úgy éreztem, valóban elengedhetem a problémákat.”

Ez az élmény nemcsak neki adott erőt. A férjével együtt azt látták a többi szülőn, hogy ők is ugyanúgy felszabadultak a számukra biztonságos közegben, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell erősnek látszani, és nem kell állandóan készenlétben lenni.

A táborban működő minikórház, az egészségügyi stáb és az itt dolgozó önkéntesek mind azért vannak, hogy a gyerekek és a családok teljes testi és lelki biztonságban érezzék magukat, így a szülők ténylegesen tudnak hosszú idő után magukra és egymásra figyelni.

Meghatotta őket a cimbik kedvessége és a Bátor Táborban dolgozók profi hozzáállása is, amivel Zoét nem betegként, hanem gyerekként kezelték.

Bár Zoé a Családi Táborban még nem oldódott fel azonnal, a programok így is mély benyomást tettek rá.

A lovas foglalkozás különösen emlékezetes maradt számára. A saját korosztályával akkor még nem sikerült közelebb kerülnie, de a cimbikkel és a felnőttekkel jól érezte magát. A szülein pedig azt látta, hogy nyugodtabbak lettek, nem aggódtak annyit, csökkent a feszültség és ez rá is jó hatással volt.

Együtt mindent legyőz a család

A tábor egyik játékos programja a család életének szimbólumává vált. Mindenki jelmezbe öltözött, és a színpadon egy-egy jelenetet adtak elő. Zita és a férje királynőként, illetve királyként küzdött meg a hercegnőkkel, vagyis a lányaikkal együtt a sárkánnyal. A mese mögött egy valós felismerés húzódott meg.

„Ott mi is elhittük, hogy ezzel az erővel felvértezve mindegy, mi jön, megküzdünk vele” – idézi fel Zita. „Történhet bármi, a férjemmel hős lovagként szállunk vele szembe, és nem engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a félelem.”

Ezt az erőt vitték magukkal haza: a félelem ne vehesse át az irányítást.

A Bátor Tábor a gyerekek hozzáállását is átírta

Később Zoé már önállóan is részt vett a táborban, és ezek az alkalmak még inkább megmutatták, milyen sokat jelent számára ez a közeg. Annyira szerette, hogy otthon is lelkesen mesélt róla a húgának: az esti programokról, a lovaglásról, a „bátorkodásról”, azokról a pillanatokról, amikor a szabályok mellett is jut hely a felszabadult gyereklétnek.

Az első önálló tábor után egyértelmű változást láttak rajta. „Zoé sokkal nyitottabb lett mások felé” – mondja Zita.

A táborban össze is barátkozott egy kislánnyal, akivel azóta is tartják a kapcsolatot.

Közben Lia akkorára nőtt, hogy szülők nélkül táborozhatott a testvérével. Zitáék bíztak benne, hogy a közös élmények még közelebb hozzák a lányokat egymáshoz. Valóban így történt a Bátor Tábor Testvér Táborában.

Bár a két testvér különböző személyiség – Zoé megfontolt, higgadt, Lia cserfes és örökmozgó –, a tesós tábor mindkettőjüknek sokat jelentett. Közösen alkottak, figyeltek egymásra, és olyan emlékeket szereztek, amelyek csak a kettejüké.

Az egyik legkedvesebb ezek közül a tábortánc, amit a lányok otthon az édesanyjuknak is megtanítottak. Néha hárman táncolják el, már ez is az életük része.

Lia számára a testvértábor azért is volt fontos, mert segített még mélyebben megértenie a nővére helyzetét. A családban mindig nyíltan beszéltek a betegségről, sosem érezte magát kizárva, ám a tábor új nézőpontot adott neki. „Amikor hazajöttek, Lia azt mondta, most már érti, Zoé miért szeret a Bátor Táborba járni, és mitől érzi ott magát másnak.”

Életre szóló élmény

Zita szerint a Bátor Tábor legnagyobb ajándéka talán az volt, hogy segített nekik átkeretezni a velük történteket. Nem a betegség ténye változott, hanem a hozzáállásuk. „Megerősített bennünket abban, hogy mi döntünk arról, hogy folyamatosan félelemben élünk-e, vagy meglátjuk az élet pozitív oldalát is.”

Azoknak a családoknak, akik beteg gyereket nevelnek és még nem jártak a Bátor Táborban, Zita szívből ajánlja, hogy éljenek a lehetőséggel.

„Mindenképpen látogassanak el a táborba, és tapasztalják meg, milyen ebben az elfogadó és védett közegben lenni, ahol képtelenség nem mosolyogni.”

Mert van egy hely, ahol mindenki azon dolgozik, hogy a családok legalább egy kis időre letehessék a terheiket.

A daganatos betegséggel diagnosztizált gyerekeknek sok nehézséggel kell megküzdeniük. Hónapokat töltenek a kórházban családjuktól és barátaiktól elszigetelve. A Bátor Tábor ingyenes programjain azonban erőt kapnak a gyógyuláshoz, önbizalmat az élethez.

Ajánld fel adód 1%-át a Bátor Tábor Alapítványnak!

Adószámuk: 18107913-1-41

Rád is szükségük van, hogy folytathassák a munkájukat, és minél több súlyosan beteg gyermek élhessen át gyógyító élményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Évtizedek után egy régi levél segítségével találta meg svéd és norvég rokonait a gödi Topház egykori lakója
A lebénult férfi családi kapcsolatai a szülei halálával teljesen megszakadtak. Gondozója egy véletlenül megtalált boríték alapján írt a rokonoknak, akik azonnal válaszoltak. A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki.


A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy Facebook-posztban számolt be arról, hogy egy egykori intézeti lakó, Raymund újra kapcsolatba került a családjával. A bejegyzés szerint Raymi „majdnem 40 évig élt intézetben”. Azt írják, a férfi gyermekkorát a családja körében töltötte, de 1979-ben, 14 éves korában a szüleinek be kellett adnia őt a halmozottan sérült gyerekeket gondozó gödi Topházba.

A poszt szerint az intézményt az államtól 2018-ban vették át. A Szeretetszolgálat állítása szerint a valaha kerekesszékkel közlekedő Raymi addigra már ágyhoz kötött beteg volt, mivel egy baleset miatt mind a négy végtagja lebénult.

A szervezet szerint az egykor szebb napokat látott, de 2018-ra már erősen leromlott állapotú, korszerűtlen intézetet végleg bezárták, és a közel 200 lakóját kis létszámú, családias környezetben helyezték el. Raymit tizenegy társával együtt egy frissen felújított veresegyházi családi házba költöztették. A poszt úgy fogalmaz, a körülmények ellenére Raymi időnként szomorú volt, mert a családi kapcsolatai idős szülei halála után megszakadtak. A hiányt egy svéd zászlóval díszített pólóval igyekezett pótolni, mert úgy tudta, vannak rokonai Svédországban.

A bejegyzés szerint a sejtése beigazolódott.

„Igaza volt. Kollégáink a régi intézmény felszámolásakor találtak az irattárban egy Rayminak címzett levelet, amelyet valaha Oslóban adtak fel. Talán most is ott élnek még azon a címen hozzátartozói? Raymi gondozója írt pár sort arról, hogy a férfi új helyre költözött, egy róla készült fotóval együtt borítékba tette, és postára adta”

– idézik fel a posztban.

„Pár hét múlva csoda történt. Rayminak levele érkezett, ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő: az egyik Svédországból, a másik Norvégiából! Az unokatestvérei írtak kedves üzenetet neki, lerajzolták az egész családfát, és küldtek magukról sok-sok fényképet is, a hátukra gyöngybetűkkel ráírva, hogy hol készült, és kiket ábrázol. Raymi boldogsága határtalan volt” – áll a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bejegyzésében.

A poszt azzal zárul, hogy a rokonok azóta is tartják a kapcsolatot a férfival.

„A svéd és norvég rokonok azóta is tartják vele a kapcsolatot, születésnapjára zenélő, világító üdvözlőlapot és egy doboz csokit, Valentin-napra pedig szívecskés képeslapot küldtek neki. Ezeket a kincseket Raymi az ágya melletti polcon tartja, hogy bármikor nézegethesse őket, amikor csak kedve tartja. A tervek szerint a családja nyáron személyesen is meglátogatja majd. A találkozás örömére a kollégáink már tervezik a bográcsos kerti partit, hogy a svéd és norvég rokonok megtudják, milyen az igazi magyar gulyás.”

A gödi Topház intézményével kapcsolatban 2017 tavaszán kerültek nyilvánosságra súlyos visszaélések és embertelen körülmények, a botrányt civil jogvédők robbantották ki. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2018 nyarán vette át a fenntartói feladatokat, és megkezdte a nagy intézmény kiváltását kis létszámú, közösségi alapú lakhatás irányába. A folyamat részeként 2024 szeptemberében új lakóépületeket adtak át Gödön, amivel az egykori Topház épületének kiürítése lezárult, 2025 júniusában pedig a komplexum új nappali ellátó épülete is megnyílt.

Az átalakítás során az MMSZ több családi házat vásárolt és újított fel Gödön, Erdőkertesen, Veresegyházon és Őrbottyánon, ahol 8–12 fős lakóközösségek élnek 24 órás szakmai jelenlét mellett. A költözések előtt hónapokig készítették fel a lakókat, akiknek lehetőségük volt megismerkedni jövőbeli otthonukkal. A Gödről kivált lakók egy része ma a 2022-ben létrehozott támogatott lakhatás hálózatában él, amely 56 férőhelyen, több házban biztosít személyre szabott ellátást súlyosan, illetve középsúlyosan fogyatékos embereknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: