KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – riport az Ökumenikus Segélyszervezet ételosztásáról

Az egy hétig tartó szeretetvendégség minden napján rengetegen voltak: hajléktalanok mellett sok olyan ember is, akinek fedél ugyan van a feje felett, de nagyjából ez minden, amivel jobb a helyzetük.


„Hárman élünk egy háztartásban, a számlák befizetése után 50 ezer forintunk marad egy hónapra. Hó elején még tudok venni egy kis darab húst, hogy abból két-három napig legyen étel. Ha ez elfogy, leginkább margarinos kenyeret, zsíros kenyeret és hasonlókat eszünk.”

Így kezdi a történetét Andrea, akit az Ökumenikus Segélyszervezet hagyományos adventi ételosztásán – vagy ahogy ők hívják, szeretetvendégségén – szólítunk meg. Csepelen vagyunk, a HÉV végállomásától nem messze, ahol december 17-e és 22-e között napi ezer adag enni- és innivalót osztottak ki. Az étel mellett feldíszített, fűtött sátor és karácsonyi zene is várta a rászorulókat.

A meghirdetett kezdési időpontban már hosszú sor kígyózik a sátor előtt, de folyamatosan érkeznek az osztás kezdete után is. Sőt, sokan többször is végigállják a sort, hogy hozzátartozóiknak is vihessenek ételt, mivel egyszerre mindenki csak egy adagot kaphat.

Minden sokkal nehezebb lett

Andrea férje mélyvénás trombózissal fekszik otthon, feleségének az utána járó 50 ezer forint körüli ápolási díj az egyetlen bevétele, dolgozni nem tud mellette. Ebből, illetve a férfi nagyjából 100 ezer forintos nyugdíjából kellene kijönniük havonta – úgy, hogy 8 éves unokájuk is velük él. Az ő családi pótlékját épp intézik, ha megkapják, további 12200 forinttal beljebb lesznek.

Abból a szempontból még így is szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a férj közgyógyellátásra jogosult, ezért nem kell gyógyszerre költeniük. Ha nem így lenne, az önmagában 110 ezer forint kiadás lenne havonta, amit egész biztosan nem tudnának kigazdálkodni.

„Le a kalappal azelőtt, amit itt véghez visznek évről évre: mindenki remek munkát végez és az étel is finom” – mondja Andrea az ételosztásról. Annyira hálás a szervezetnek, hogy hiába szorulnak rá, mások által szervezett hasonló eseményekre nem is jár el: mint mondja, nem szeretne „hűtlen lenni”.

Vele szemben egy ismerőse, a végzős középiskolás Dorottya ül, aki most először jár itt. A nagymamája neveli, amióta elvesztette az édesanyját, elmondása szerint nagyon nehézzé vált a helyzetük. Azt nem szeretné elárulni, mennyiből kell kijönniük egy hónapban, de nagyon szűkösen élnek.

Andrea lánya, Viktória is az asztalnál ül a párjával. Az ő helyzetük is nehéz: mivel nem tudta befejezni az iskolát, egyelőre munkát sem talált magának, ezért egyetlen fizetésből kell megélniük. Ezt plazmaadással egészítik ki, amikor tehetik, de ezzel sincsenek sokkal beljebb.

„Próbálok munkát keresni, de nehéz. Az egyik helyre hajnal négyre kellett volna járnom, nincs megfelelő csatlakozás és egy sötét, erdős részen keresztül vezet az út, így a párom és anyukám se engedtek el egyedül.”

Abban mindannyian egyetértenek, hogy az elmúlt években csak egyre nehezebbé vált a megélhetés: hiába nőttek a bérek, az árak ennél jóval nagyobb mértékben emelkedtek. „Nem a mi szégyenünk, hanem az országé, hogy ennyien állunk sorban” – foglalja össze Viktória.

„Ez a Viktornak a szép munkája”

Sándor ötödik alkalommal jár az ételosztáson, a XVIII. kerületből érkezett. Laknia ugyan van hol, de a telkük egyik felét nemrég kisajátították egy építési vállalkozó javára. Próbáltak fellebbezni a döntés ellen, de hiába.

„Akárhová mentünk, mindenhol elutasították a kérelmünket. Ez a Viktornak a szép munkája, írja le nyugodtan.”

Két nevelt gyerekével hárman élnek egy fedél alatt, nagyjából 100 ezer forintból kell kijönniük egy hónapban. Amikor teheti ételosztásokra jár: innen a X. kerületbe megy tovább, ahol egy másik szervezet oszt ételt. Ilyen túrákkal telik számára a december, de az év többi részében is elmegy, ahová csak tud.

László 35 éve hajléktalan, elmondása szerint a családja kitagadta és kisemmizte. Élt az utcán is, jelenleg egy közeli hajléktalanszállón lakik, erről annyit mond, elviselhetőek az ottani körülmények. 25 éve minden évben ott van az ökumenikusok ételosztásán, ezzel minden bizonnyal ő az egyik legrégebbi törzsvendég.

A rokkantnyugdíja 70 ezer forint, emellett részmunkaidőben takarítani jár, amiből 100 ezer forint bevétele van egy hónapban. Az összesen 170 ezer forint el is megy ennivalóra – főleg kenyérre, szalonnára, szalámira – és cigarettára, önálló lakhatásra esélye sincs.

Van, aki már reggel 6-kor beáll a sorba

„Az első egy-két napon általában kevesebben vannak, majd ahogy terjed az ételosztás híre, úgy nő a résztvevők száma, mindig az utolsó napra érkeznek a legtöbben. A sorban állók összetétele vegyes: nemcsak hajléktalanok, hanem egyedül élő idősek és családok is sokan jönnek” – erősíti meg tapasztalatainkat Gáncs Kristóf, az Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója.

Idén harmincadik alkalommal tartanak országos adománygyűjtést advent idején, ennek az egyik legfontosabb eleme az ételosztás. Korábban az angyalföldi Béke tér, majd a Lurdy Ház mögötti parkoló volt a helyszín, de immár tizedik éve Csepelre térnek vissza. A HÉV végállomása mellett található parkoló ideális, mert könnyen megközelíthető, senkit nem zavarnak, és az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést.

Az osztás gördülékenyen halad: a tapasztalt kollégáknak köszönhetően a 11 órás kezdéstől számítva fél, de legkésőbb egy órán belül mindenki sorra kerül. Szélsőséges esetben viszont előfordul, hogy valaki már reggel hatkor beáll a sorba, hogy elsőként juthasson ételhez.

Az önkéntesek felkészítése során az első számú szempont a hozzáállás.

„A legfontosabb a kedvesség. Aki idejön, vendégségbe jön, ezért is hívjuk szeretetvendégségnek” – fogalmaz Gáncs Kristóf. A cél az, hogy a rászorulók ne egy mechanikus ételosztás alanyai legyenek, hanem tényleg vendégségben érezzék magukat.

Az ezer adag étel az első napokon általában elegendő ahhoz, hogy mindenki kapjon, sőt aki szeretne, akár többször is sorra kerülhessen. Arra az esetre, ha a meleg étel elfogyna, élelmiszercsomagokkal is készülnek, hogy senki nem távozzon üres kézzel. Amikor a készlet a vége felé jár, a kollégák előre jelzik a sorban állóknak, meddig fog kitartani a készlet.

Gáncs Kristóf

Ismert emberek is közreműködnek az ételosztáson, ottjártunkkor épp Zoltán Erika önkénteskedett

A megélhetési válsággal kapcsolatban Gáncs Kristóf úgy véli, egy ilyen ételosztás nem reprezentatív országos szinten, mivel helyhez kötött, és az egyéni sorsokban megjelennek az egyéni nehézségek is, legyen szó betegségről, válásról vagy a munkahely elvesztéséről.

„Nem a segélyszervezetek a legjobb statisztikai mérők” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy az élet nem várt fordulatokat hozhat, és van olyan, aki korábban adományozó volt, később viszont ő maga is rászorulóvá vált.

A szervezet munkája nem merül ki az ételosztásban, mivel úgy gondolják, az étel csak egyfajta enyhítés, nem valódi megoldás. Hosszú távú céljuk az esélyteremtés, amely magában foglalja a munkakeresést és az átmeneti szállások biztosítását.

Az esélyteremtő programjaik hosszabb távúak: szeretnének minél többeknek segíteni munkát és fedelet találni. Jelenleg több mint 300 családdal és 3600 gyerekkel dolgoznak együtt napi szinten, hogy esélyt adjanak nekik a kitörésre.

Ami a finanszírozást illeti, minden napnak van egy „örökbefogadó cége”, amely fedezi a költségek jelentős részét: idén többek között az MBH Bank, az E.ON és Vantage Towers vállalta ezt. Emellett a 1350-es adományvonalon keresztül érkező 500 forintos hívások is hozzájárulnak a működéshez.

A helyszínen naponta 30-40 önkéntes dolgozik, akik között a támogató cégek dolgozói is ott vannak. Számukra ez csapatépítő és érzékenyítő programnak sem utólsó. Mindenkinek megvan a feladata: van aki szívesebben beszélget a vendégekkel az asztalok mellett, míg mások a háttérmunkát szeretik jobban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Az egyik legkegyetlenebb vadászati módszert akarja eltöröltetni 25 ezer magyar
A kotorékozás ellen indított civil kezdeményezés kevesebb mint két hét alatt vált országos üggyé, miután átlépte a 25 ezer aláírást. Az aláírók azt követelik a jogalkotóktól, hogy törvényben tiltsák meg az állatok föld alatti megtámadását.


Több mint 25 ezren írták alá tíz nap alatt azt a petíciót, amely a kotorékvadászat teljes törvényi betiltását követeli Magyarországon. A kezdeményezés villámgyorsan vált országos üggyé, miután a Rókales Alapítvány útjára indította a kampányt.

Kedd délutáni adatok szerint az aláírások száma már a 25 700-at is meghaladta, derül ki a petíció oldalán. Az alapítvány május 30-án indította el a petíciót, amelyben a kotorékozásként ismert vadászati módszer megszüntetését sürgetik.

Ennek során kutyákat küldenek föld alatti üregekbe, hogy ott sarokba szorítsák, megtámadják, megöljék vagy kiűzzék a kotorékban élő állatokat.

„A kotorék nem „vadászati terep”, hanem az állatok lakóhelye, búvóhelye és a kölykök felnevelésének helyszíne.”

A szervezet szerint a föld alatti összecsapások súlyos, gyakran végzetes sérülésekkel és elhúzódó stresszel járnak mind a vadon élő állatok, mind az erre használt kutyák számára.

A vita jogi hátterét az adja, hogy míg az 1998. évi XXVIII. törvény általánosságban védi az állatokat a szükségtelen szenvedéstől, a vadászatról szóló törvény végrehajtási rendelete (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) kifejezetten említi a kotorékmunkát a vadászkutyák feladatai között.

A petíció pontosan ezt a jogi ellentmondást kívánja feloldani egyértelmű törvényi tiltással, mivel az aláírók szerint az állatok zárt, menekülésre alkalmatlan térben való szembekerülése önmagában felveti az állatkínzás tilalmának sérelmét.

A kezdeményezés címzettjei között szerepel az Élő Környezetért Felelős Minisztérium és az Agrár- és Élelmiszergazdasági Minisztérium is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Saját aranyérmet kapott és a sztárokkal fogott kezet a 9 éves Zsombi a BL-döntőn
Az UEFA elnökének társaságában léphetett a pályára a 9 éves Zsombi a Bajnokok Ligája-döntő díjátadóján Budapesten. A kisfiút az Amigos a gyerekekért szervezet választotta ki egy kórházi műtétje után.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 31.



„Szerintem a legnagyobb vágyam teljesült” – mondta az a 9 éves kisfiú, aki tegnap este az egész világ szeme láttára sétálhatott fel a Puskás Aréna gyepén felállított színpadra a Bajnokok Ligája-döntő után. Zsombi az UEFA elnökének társaságában foghatott kezet a PSG és az Arsenal sztárjaival, saját aranyérmet kapott, sőt, még a BL-serleget is megérinthette – számolt be róla az RTL Híradó.

A fiú, aki az Arsenalnak szurkolt, a svéd-magyar csatárnak, Gyökeres Viktornak magyarul gratulált. Arra a kérdésre, hogy mondott-e neki valami személyeset, Zsombi csak ennyit felelt: „Nem, csak annyit mondtam neki, hogy gratulálok, amikor elhaladt előttem.”

„Yamalnak és Mbappénak még nincs Bajnokok Ligája-érme, mint nekem” – jelentette ki magabiztosan.

Zsombi az RTL Híradónak azt is elárulta, eleinte fel sem fogta, mekkora dologban van része. „Nem tudtam, hogy ez ilyen óriási dolog, de aztán rájöttem, hogy kezet fogtam nagy sztárokkal.” A szülei végigizgulták a nagy pillanatot. „Nagyon drukkoltam, mert tudtam, hogy ő is úgy indult el otthonról, hogy nagyon izgult: jaj, mi lesz, nehogy elrontson valamit” – mondta az egyik szülő.

A fiúnak akkor esett le igazán, mi is történt vele, „amikor a tévében viszontlátta saját magát.”

A kisfiú is bevallotta, hogy mennyire lámpalázas volt. Az élmény feldolgozása még tart, olyannyira, hogy Zsombi holnap az iskolában előadást is tart majd a kalandjairól. Addig is őrzi emlékeit: egy aláírt mezt, egy tornazsákot és egy új labdát, amit azóta le sem tesz. A lehetőség egyébként nem a véletlen műve volt. Az Európai Labdarúgó-szövetség alapítványa vette fel a kapcsolatot az Amigos a gyerekekért civil szervezettel, akik már 12 éve foglalkoznak kórházban kezelt gyerekekkel. Zsombival egy műtétje után, a Bethesda Gyermekkórházban találkoztak, és nem volt kérdés, hogy őt választják a különleges feladatra.

Rajta kívül más gyerekeknek is felejthetetlen élményt nyújtott a budapesti döntő. Az UEFA hallássérült gyerekeknek is biztosított lehetőséget egy különleges jelzőrendszer segítségével, az Ezüst Cipő Foci Suliból pedig 11 fiú és egy lány labdaszedőként vehetett részt a meccsen. Mindez egybecseng az UEFA üzenetével, miszerint a labdarúgás mindenkié.

Az RTL beszámolóját Zsombi nagy kalandjáról itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egyetlen év miatt szakíthatják el nevelőszüleitől a beteg magyar kisfiút
Egy cserháthalápi házaspár egy éve neveli a korábban intézetben élő fiút, akit betegsége miatt eddig senki sem akart befogadni. Most egy jogszabályi korlát miatt elvehetik tőlük a gyereket, ügyükben már a Mi Hazánk egyik képviselője is lépett.


Egyetlen év miatt szakíthatnak el nevelőszüleitől egy beteg kisfiút, akinek a hatóságok már amerikai örökbefogadó családot is találtak. Zsuzsa és Tamás egy éve gondoskodnak Tibiről, aki náluk talált először otthonra, miután születésétől fogva intézetben élt. Az örökbefogadását egy jogszabályi korlát akadályozza – számolt be róla a Blikk.

A cserháthalápi házaspár és a kisfiú kapcsolata akkor kezdődött, amikor a férj, Tamás abban az intézetben kezdett dolgozni, ahol Tibi élt. A férfi és a betegeskedő, magára hagyott fiú között hamar kötődés alakult ki. A pár először 2024 karácsonyán vitte haza egy napra a gyereket.

Zsuzsa szerint a találkozás annyira jól sikerült, hogy utána keresték az alkalmakat a közös időtöltésre.

„Hihetetlen, de olyan volt, mintha mindig is velünk lett volna” – emlékezett vissza.

Az intézet szakemberei is támogatták a kapcsolatot, Zsuzsa pedig elvégezte a nevelőszülői tanfolyamot. A pár átalakította a lakást, hogy a fiú otthon érezze magát. Tibi végül 2025 májusában költözhetett hozzájuk nevelőszülőként, és azóta is velük él.

A házaspár szerette volna hivatalosan is örökbe fogadni, ám ekkor szembesültek egy jogi akadállyal:

a törvény szerint az örökbefogadó és a gyermek között legfeljebb 50 év lehet a korkülönbség, ami náluk 51 év.

Az ügyet felkarolta a szintén ezen a településen élő Dócs Dávid, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője, aki a minisztériumhoz és a szakhatósághoz fordult.

„A jelenlegi szabályozás szerint nincs kivétel a jogszabály alól, ezért írásban fordultam a minisztériumhoz és a szakhatósághoz, hogy tegyünk valamit az érdekükben” – mondta a politikus.

A képviselő szerint egyedi elbírálásra vagy törvénymódosításra lenne szükség, mert szorít az idő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Kétszer kellett újraélesztenie egy idős férfit egy 17 éves kadétnak egy csepeli buszmegállóban
Olajos Álmos a 148-as busz megállójában mentette meg egy idős férfi életét. A honvéd kadét a képzésen tanultakat alkalmazta éles helyzetben.


Perceken múlt egy idős férfi élete Csepelen, a 148-as busz Orgonás utcai megállójában, miután rosszul lett és összeesett.

Egy 17 éves honvéd kadét, Olajos Álmos a barátnőjével sietett a segítségére, és kétszer is újra kellett élesztenie a férfit.

A fiatalember éppen az évfordulójukat ünnepelte a barátnőjével, Fannival, amikor észrevették, hogy egy buszra felszállni készülő idős férfi megszédül, majd hanyatt esik. Míg egy járókelő azonnal hívta a mentőket, Álmos a férfihez lépett, és ellenőrizte a légzését – számolt be róla a Blikk. Amikor látta, hogy a férfi már nem lélegzik és a feje lilulni kezd, megkezdte a mellkaskompressziót.

„Egy idő után azt láttam, hogy a bácsi már egyáltalán nem lélegzik, majd elkezdett lilulni a feje. Ekkor tudtam, hogy nincs mire várni, azonnal megkezdtem a mellkaskompressziót. Kétszer kellett újraélesztenem, mert az első próbálkozás után egyszer már elkezdett magától lélegezni, de aztán újra leállt a keringése”

– idézte fel a történteket a lapnak.

Eközben barátnője, Fanni a férfi táskájában gyógyszereket és orvosi leleteket keresett, hogy az érkező mentősöknek azonnal átadhassa a legfontosabb információkat a beteg állapotáról.

Álmos a drámai pillanatokról elmondta, éles helyzetben teljesen más volt végrehajtani a tanult mozdulatokat, mint a tanteremben. A hirtelen jött ismertségtől zavarba jött, de hangsúlyozta, számára természetes volt a segítségnyújtás.

„Amikor odafutottam, egyáltalán nem gondolkodtam a következményeken, hiszen egy ilyen helyzetben nem is lehet mérlegelni, tenni kell a dolgunkat”

– tette hozzá.

A fiú a Bocskai Református Oktatási Központ informatikai technikus képzése mellett honvéd kadét programban is részt vesz, ahol rendszeresen gyakorolják az újraélesztést egy speciális babán.

Kiképző tanára, Molnár Gábor elárulta, a helyes ritmus tartására egy különleges módszert is alkalmaznak: az „Érik a szőlő” című népdal ütemére tanítják a harminc mellkaskompresszió és két befúvás ciklusát.

Álmos helytállását a Honvédelmi Minisztérium a közösségi oldalán ismerte el, iskolájában pedig főigazgatói dicséretet kapott. A fiatalember a jövőjét a Magyar Honvédségnél képzeli el, ahol a katonai informatikai és kibervédelmi területen szeretne tiszti pályára lépni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk