Mozdulj ki anélkül, hogy kimozdulnál - eljött a VR ideje!
A következő dolog, amit kipróbáltam, az a vidámpark volt, amiről sajnos utóbb olvastam csak, hogy rohadtul nem ajánlja senki az első benyomásokra. Nyilván felültem a hullámvasútra, és nyilván majdnem telibeásítottam a nyuszis naptárt a falamon az első kanyar után, mert borzasztóan intenzíven húzza az agyadat a gyors és kaotikus mozgás. Az ilyen programok miatt gondolják sokan úgy tévesen, hogy általánosságban a VR-tól rosszul lesznek, úgyhogy én azt ajánlom, NE hullámvasutazzatok a cybertérben.
A következő napokban az ismeretterjesztő programokra repültem rá, amik közül igen nehéz volt válogatni, hiszen rengeteg opciót találunk csak a Vive Porton belül. Sok program azonban csak inkább valami trailerszerű VR megoldása egy futó sorozatnak, vagy készülő programnak, de ez inkább arról árulkodik, hogy a piac még csak most bontakozik ki. Ettől függetlenül egy ilyen demo is igen szórakoztató tud lenni.
Volt, hogy egy hajóroncson találtam magamat, ami mellett elhaladt egy kék bálna, és belenézett a szemembe.
Az élmény annyira fenomenális volt, hogy nagyon nehéz szavakkal kifejezni. Az egész dolog vagy 4 percig tartott, de egy olyan dolgot éltem át teljesen valósághűen, ami még egy filmben látva is lenyűgözne.
Amint visszatértem az óceánból, megmásztam az Everestet. Az Everest VR nemes egyszerűséggel azt kínálja, hogy átéljük a világ legmagasabb csúcsának meghódítását a saját szobánkból. A valósághű grafikának és környezeti elemeknek hála konkrétan fáztam, miközben önkéntelenül is lehajtottam a fejemet, hogy ne fújjon be a hóvihar az arcomba. A sikeres csúcstámadás után, miután kitűztem a zászlómat, végre csinálhattam egy olyan dolgot, amit a filmekben sosem láthattunk: alaposan szemügyre vehettem a panorámát a Föld tetejéről.
Ezeken kívül még megtekintettem a Mona Lisát hátulról, lemásztam a nyúlüregbe Alice-zal, repültem helikopterrel, fedeztem fel bolygókat idegen galaxisokban a saját űrhajómmal, részt vettem egy szívátültetésen, és több nagyvárost is bejártam. Minden egyes nap, amikor kipróbáltam valami újat, utána egész nap fejben ott maradtam. Még jó, hogy így karantén idején nem volt jobb dolgom, mert tényleg el tudja szívni az élmény minden figyelmemet. A Vive Cosmos a legtöbb VR headsethez képest határozottan kényelmesebben viselhető hosszabb ideig is, így nem kell feltétlenül gyakran megállnunk pihenni, persze ha a program gyakori cselekvésre ösztökél, akkor keményen megizzaszthat egy-egy feladat, ilyenkor megváltás levenni. Erre azonban akkor jöttem rá, amikor kipróbáltam azt a játékot, amit konkrétan arra alkottak, hogy új szintre emelje a VR világát: a Half-Life Alyx-et. A játékban eltöltött 1 órám olyan intenzív élmény volt, hogy muszáj róla egy külön cikkben foglalkoznom a következő napokban.
De mennyi az annyi? Nos, egy komplex technológiáról beszélünk, ami még csak kopogtat az ajtónkon, így nem meglepő, hogy elkérik érte a vasat rendesen, de cserébe gyakorlatilag a szobánkba kapunk egy tonna új világot. A HTC Vive Cosmos jelenleg 299.000 Ft környékén kapható, de egy erős 200.000-300.000 Ft értékű PC is szükséges a meghajtásához.
