ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Menstruációs fájdalmat csillapít az új magyar ruhadarab – interjú a készítőkkel

A menstruációs body megalkotóival, Kormos Anna Zsófiával és Pelczer Dóra alapítókkal beszélgettünk.


A menstruációs fájdalmat sok nőnek nem kell bemutatni. Az Alpha Femtech egy olyan ruhadarab piacra dobásán dolgozik, ami a testre simulva, hőhatásokkal és mikrorezgésekkel csökkenti az alhasi görcsöket. A ruha ráadásul divatkiegészítő is, ami biztosítja azt a kényelmet és eleganciát, amely magabiztosságot ad a havi vérzés időszakában is. A tervezőkkel a body elkészítésének, a menstruációt övező tabuknak és nehézségeknek, valamint annak témáját jártuk körül, hogy milyen nőként a technológia világában dolgozni.

Hogyan kezdtetek el együtt dolgozni?

Zsófi: Négy éve kezdtem el a doktori kutatásomat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, ahol okostextileket, hordható technológiát és divathoz köthető innovációkat vizsgáltam. Ez a kutatómunka terelt abba az irányba, hogy egy olyan okosruha darabot fejlesszünk ki, ami a menstruációs fájdalmat csökkenti. A kutatási projekt bekerült az amerikai Society for Menstrual Research konferenciára, így kiutazhattam Coloradóba, ahol prezentáltam az ötletet. Sok pozitív visszacsatolást kaptam, ami megerősített abban, hogy érdemes lenne nagyobb léptékben foglalkozni ezzel. A kutatás kapcsán egy kiállítást kellett létrehoznom, amihez többek között Dórát kértem fel segítségnek. A menstruációhoz társuló érzéseket, reflexiókat mutattuk be és szerveztünk egy adománygyűjtést is: az installáció alapanyagából neszeszereket készítettünk, amiket meg lehetett vásárolni.

A befolyt összegből a menstruációs szegénység csökkentését tűztük ki célul: anya-lánya otthonoknak juttattunk el higiéniai termékeket, tampont, betéteket a Nők Egymásért Mozgalom (NEM) segítségével.

Ez megmutatta, hogy ezzel a témával igenis foglalkozni kell, nem csak itthon, hanem globális szinten is.

Mit tapasztaltál a konferencián, mi a különbség a külföldön és a Magyarországon jelenlévő menstruációhoz való hozzáállásban?

Zsófi: Ez egy nemzetközi konferencia volt. Körülbelül harminc országból érkeztek előadók, fejlődő országoktól kezdve Amerikán és Kanadán át Ausztráliáig. Van, ahol a tabusítás nagyon erős vallási, vagy higiéniai okokra vezethető vissza. Például olyan országokban, ahol tisztátalan dologként tekintenek rá. Több előadás is arról szólt, hogy bizonyos helyeken rendes szexuális és menstruációval kapcsolatos felvilágosítás sincs. A menstruáció pont annyira tabu Nepálban, mint amennyire Magyarországon és Amerikában is. Biztos, hogy vannak országok, akik sokkal előrébb vannak nálunk, felvilágosultak és nyitottabban beszélnek róla, de valamilyen módon minden társadalmi rétegben tabu. Sok évtizedes munka, mire ez megszűnhet.

Az egészséggel való törődés ott kezdődik, hogy megtanítjuk az embereket arra, hogy tudatában legyenek a saját testüknek és felismerjék, mikor kell orvoshoz fordulni.

Dóra:  A prevenciós egészségügy a legfontosabb. Itthon a kommunikációból érezhető, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a prevencióra sem az étkezéssel és stresszkezeléssel, sem a menstruációval kapcsolatban.

A projekt elég komplex: divat, technológia és menstruáció, ami viszont egészségügyi téma is. Honnan jött az ötlet, hogy ezt az egészet összevonjátok egyetlen munkába?

Zsófi: Az egyik része a textil-alapú kutatás volt, viszont az egyértelműen látszott, hogy ez egy tabu téma, és az eddigi módszerek nem működnek tökéletesen. Megvizsgáltuk, hogy mik az elérhető termékek a piacon, hogy mire van kereslet. A nők nagy része a mai napig gyógyszert vesz be, aminek számos mellékhatása van. Divattervező vagyok és érdekelt, hogyan lehet a textilbe implementálni dolgokat, illetve, hogyan hat egy nő mindennapi életére pszichológiai szempontból, ha egy szebb tárgyat visel orvostechnológiai eszközként. Ezt akartuk bevonni a hétköznapi életbe a dizájn eszközével.

Így született meg az ötlet, hogy készüljön hozzá egy okostelefonra letölthető applikáció is, és ne csak a fokozatok erősségét tudjuk rajta keresztül szabályozni, hanem nyomon is kövesse a menstruációs ciklust, ahogy más alkalmazások.

Az a cél, hogy viselés közben ez automatikusan betáplálódjon és plusz információkkal is ki lehessen egészíteni.

Dóra: A tavalyi év során nagyon sok nővel beszélgettünk és mindenkivel részletesen átvettük a menstruációval, az öngondoskodással kapcsolatos szokásait – ezeket tekintettük szempontnak. Nagyon fontos volt számunkra, hogy egy olyan terméket tervezzünk, ami tényleg felhasználóbarát, és ne csak a mi elképzeléseink kerüljenek bele. Próbáltunk minél több szempontot figyelembe venni és azt láttuk, hogy a naplózás például nagyon fontos azoknak a nőknek, akik foglalkoznak a menstruációjukkal és szeretnék megismerni a testük folyamatait. Így került a tervbe, hogy a terméken belül el lehessen menteni a kedvenc terépiáinkat, és azokat később csak ki kell választani, ezáltal teljesen személyre szabható lesz a fájdalomcsillapítás.

Miért pont body lett belőle?

Zsófi: Azért ezt gondoljuk ideális formának, mert olyan alapanyagokat választottunk, ami pozitívan járul hozzá az emberi test hőszabályozásához. A derékrészben, a köldök fölöttől egészen lentig van beleépítve a technológia, ami hővel és mikrorezgésekkel tudja enyhíteni a fájdalmat. Ez úgy tud kényelmesen ráfeszülni az emberi testre, ha body formájában jelenik meg.

Míg a deréknél olyan alapanyag lett beleépítve, ami a fűtést segíti, addig a mellnél, a hátnál és a hónaljnál lélegző textil van, így nem izzad bele az ember.

A jelenlegi fejlesztésünk egy fekete, teljesen egyszerű fazon, a jövőre nézve viszont sok tervünk van. A modell magából az bodyból és egy havi rendszerességgel cserélhető gél tappancsból áll, ami a testünkhöz vezeti a rezgéseket. Kiegészítő termékeket is lehet majd hozzá vásárolni, más színekben és fazonban is.

A felmérés során milyen eredményeket kaptatok a menstruációval kapcsolatos tapasztalatokról?

Dóra: Lehetőségünk volt rengeteg nő történetét és tapasztalatát meghallgatni, ami nagy megtisztelés volt. Érezhető volt, hogy kikívánkoztak belőlük az emlékek. Örültek, hogy felszabadíthatják önmagukat. Van egy olyan érzésem, hogy ezzel nők millió vannak így, mert a menstruáció, még ha nem is tabu a társadalomban, akkor sem olyan téma, amiről nyíltan beszélünk. Főleg nem egyes szám első személyben, pedig igény lenne rá.

Még nagyon hosszú út van addig, hogy megértsük, milyen gondokat okoz a nőknek havi szinten az, hogy mennyi pénzt költenek a menstruációra, és milyen következményekkel jár, ha ezeket az alapvető higiéniai normákat nem tartjuk be.

Itthon nem kommunikálunk arról, hogy a menstruáció milyen problémákkal járhat, ha nincs rendben tartva. Az endometriózis például meddőséget okozhat. Azt is láttuk a kutatásból, hogy a magyar résztvevők mindegyikénél kimaradt gyermekkorában a menstruációval kapcsolatos iskolai felvilágosítás. Jó esetben a gimnáziumban már volt szexuális prevenció, de az is arról szólt, hogyan kerüljük el a terhességet és szexuális úton terjedő betegségeket. Szerintem az iskola feladata lenne, hogy oktassa és segítse a gyerekeket ezzel kapcsolatban.

Zsófi: Ahol az anyuka világosítja fel a lányát, ott sem biztos, hogy pozitív aspektusban beszélnek róla. Amikor azt mondják, „ha kimész a mosdóba nehogy meglássák, hogy egy tampon van nálad”, az konzerválja és megerősíti a tabukat, a nem egészségesen kialakult normákat.

A kutatásaitok és a munkátok alapján mit gondoltok: a menstruációs body és a hordható technológia megoldást jelentene a menstruációs szegénységre?

Dóra: Egy termék sajnos önmagában nem lehet megoldás, viszont a bevétel egy bizonyos százalékát arra fogjuk fordítani, hogy hátrányos helyzetben lévő nők és lányok számára se okozzanak problémát a menstruáció költségei. Az adománygyűjtő kampány során tapasztaltuk, hogy a nonprofit szervezeteknek is nehéz dolga van.Tényleg azt látjuk, hogy nagyon nagy a gond:

a kutatások alapján Magyarországon minden ötödik lánynak otthon kell maradnia menstruáció idején, mert másképp nem tudják a higiéniai feltételeket megoldani.

Zsófi: Ez egy globális tabu, viszont a közösségi médiában egyre több olyan felület van, ahol elindult egyfajta diskurzus a menstruációról, akár a higiéniai, akár az edukációs oldaláról beszélünk. Hamarosan mi is elindítjuk az ezzel kapcsolatos platformjainkat.

Milyen nőként a technológia világában dolgozni?

Zsófi: Nekünk jó a helyzetünk, mert ez egy női téma és mi nők vagyunk. Eddig elég sok, és szinte kizárólag pozitív visszacsatolást kaptunk a befektetőinktől. A partnereink is lelkesen álltak mellénk, mert a női technológia területén létrejövő innovációk felívelőben vannak. Szerintem jó a termékünk időzítése. A hardver- és szoftverfejlesztést az együttműködő partnereink végzik, ahol a csapatok majdnem száz százalékban férfiakból állnak.

Dóra: Igaz, jó lenne látni a fejlesztői oldalon is a nemek közötti egyenlítődést, de férfiakkal is szívesen dolgozunk, szeretjük megfigyelni a reakcióikat. A legtöbb férfin - főleg azokon, akiknek van menstruációs fájdalomtól szenvedő barátnőjük, közeli ismerősük - látszik, hogy jó érzéssel tölti el őket, hogy segíthetnek. Szerintem zavarja őket, hogy a szeretteik nagy fájdalommal élnek együtt és lelkesek, mert segíthetnek nekik valamivel.

Mennyire egyedülálló a ti törekvésetek a hordható technológia és a divat piacán?

Zsófi: Alapvetően egyre több terméket látnak el különböző szenzorokkal. Nagyobb cégek is fejlesztettek olyan sportmelltartókat, amik a szívritmust mérik, mint például az Adidas. Egy hordható elektronikai eszköznél meg van határozva, hol kell elhelyezkednie a szenzornak. A ruha erre egy jó felület lehet, mert teret képez a tested körül. Ha valamire elég a csukló, akkor azt nyilván célszerű egy óra vagy karperec formájában megoldani, de ha nagyobb felületet igényel, akkor jönnek képbe a pólók és az egyéb ruhadarabok. A divat részéről is nagy a törekvés, hiszen egyre több olyan alapanyag van, ami például képes az izzadtságot átalakítani és melegen tartani minket.

Dóra: A hordható technológia inkább a technológiához köthető, mint a divathoz. Ez egy új terület, aminek a divat az eszköze. A femtech female technology-t, vagyis női technológiát jelent, ami kifejezetten a női egészségügyet célozza meg.

A divat sok évtizeden keresztül nem csak dizájban, de funkcionalitásban sem vette figyelembe, hogy milyen szükségleteik vannak a nőknek és miben különböznek a férfiaktól, pedig ezek nagyon fontos szempontok.

Fel kell mérni, hogy úgy vagyunk egyenlőek, hogy nem vagyunk azonosak. Ez nem csak egy iparág, hanem egy misszió is egyben. A femtech még csak egy pici szegmens, ami most kezd el nőni. Egy teljesen új felfogást képvisel, amire nagy szükség és igény van.

Milyen további terveitek vannak a bodyval és a hordható technológiával kapcsolatban?

Zsófi: Éppen egy fejlesztés közepén állunk, úgyhogy nagyon sok lehetőségünk van a dizájn szempontjából. Az a missziónk, hogy szeretnénk olyan alternatív fájdalomcsillapítási módszert nyújtani a nőknek, ami klinikai teszteken alapszik. Hisszük, hogy a tudománynak iszonyatosan nagy szerepe van ebben. A legfontosabb, hogy ez minél hamarabb megtörténjen, és ne csak az edukáció, hanem a test pozitív megélése is kifejezetten fontos szerephez jusson.

Dóra: A mi célunk az, hogy a menstruációt ne egy borzasztó élményhez, hanem az egészséghez kössék az emberek. Nőként sokan megpróbáljuk elnyomni a fájdalmat, nem foglalkozunk vele. Szeretnénk ehhez egy teljeskörű, ciklikus, terápiás eszközt adni az ARTEMIS body által.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hány éves korukban bírják legtovább a férfiak az ágyban
Friss kutatásban vizsgálták meg, hány percig tartanak az együttlétek különböző korosztályokban.


Nem titok, hogy a férfiaknál nagyban függ az életkortól az, hogy mennyi ideig tart nekik eljutni az orgazmusig. A szexjátékok eladásával foglalkozó Lovehoney most kiderítette, hogy különböző korosztályokban meddig bírják a férfiak az ágyban – számolt be róla a Metro.

2025-ben készített felmérésük szerint – amelyben az előjátékot nem vették bele a számításba –

a 18–24 éveseknél átlagosan 16,14 percig tartanak az együttlétek.

Az ebben a korosztályban megkérdezettek 5 százaléka azt mondta, 1-2 percig tart csak ki, de szintén 5 százalék vallotta azt, hogy minden aktusnál akár több mint egy órán keresztül is bírja.

A 25–34 éves férfiaknál az átlag 18,29 perc. Itt 21 százalék 11–15 perces átlagos időt mondott, 15% pedig 21–30 perc alatt jut el az orgazmusig.

„A kutatások azt mutatják, hogy az aktusok hossza a húszas évek végén–harmincas évek elején tetőzik, és ahogy a férfiak idősebbek lesznek, ez fokozatosan rövidül”

– mondja Sarah Mulindwa, a Lovehoney szakértője.

A 35-44 éveseknél enyhe csökkenés látszik: az átlag alig több mint egy perccel rövidül az előző évtizedhez képest. Erre a szakértő szerint az a magyarázat, hogy ebben a korban a férfiak már tapasztaltabbak, jobban kommunikálnak, ez pedig gördülékenyebbé teszi a szexet. A hátráltató tényező a stressz vagy a rendelkezésre álló idő rövidsége lehet, ezért érdemes az együttléteket akkorra időzíteni, amikor a legtöbb energia jut rá.

A 45–54 éves korosztályban nagyobb a visszaesés: az átlag 14,15 perc.

A megkérdezettek 25 százaléka 6–10 perc alatt ér a csúcsra, 18 százalék pedig 11–15 perc között jut el az orgazmusig. A szakértő elmondása szerint ennek legfőbb oka, hogy az ötvenes évekre a merevedés kevésbé kiszámíthatóvá válhat.

Az 55–64 éves férfiaknál már csak 11,3 perc az átlagos idő. Hatvan év felett már az egészségi állapot és a rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is közrejátszhat abban, hogy nehezebb elérni az izgalmi állapotot, majd az orgazmust.

A 65 év felettiek már csupán átlagosan 8,15 percig bírják az ágyban.

A leggyakoribb tartomány a 6–10 perc (28%), a megkérdezettek 26 százaléka alig 3–5 percet mondott, 1 százalék viszont azt állította, hogy egy óránál tovább is tart eljutni a csúcsra.

A Lovehoney szakértője felhívta a figyelmet, hogy mindegyik életkorban a kommunkáció, a technika és az élvezet a legfontosabb, nem az, hogy mennyi ideig tart az együttlét.

Egy 2024-es felmérés szerint egyébként a heteroszexuális férfiak 95%-a azt mondja, hogy mindig vagy általában eljut az orgazmusig, míg a nőknél ez az arány 65%. A férfiaknál több tényező befolyásolja az orgazmusig tartó időt: számít, mennyi alkoholt iszik valaki, mikor szexelt legutóbb, és az életkor is.

„Összességében az adatok azt mutatják, hogy a nagyjából 10–15 perces szeretkezések a leggyakoribbak minden életkorban, a nagyon hosszú együttlétek pedig ritkák. De a legfontosabb tényezők a hozzáállás, a technika és a kommunikáció”

– hangsúlyozza a szakértő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Tényleg nem viszik el kukát október 1-től, ha papír, vagy műanyag van benne? Mutatjuk az új szabály részleteit
Több ponton is fontos változások jönnek: nem mindegy, hogy hova dobjuk a papírt és a műanyagot, 2026 januárjától pedig a túlcsordult kukáért külön díjat kell fizetni.


Október 1-jétől módosul a kommunális hulladék gyűjtésének szabálya. A MOHU az általános szerződési feltételeiben rögzítette: „A Vegyes Gyűjtőedénybe papír-, üveg-, műanyag-, és fémhulladék nem helyezhető el kivéve, ha az

(a) folyadékot és Biológiailag Lebomló Hulladékot tartalmaz; vagy

(b) Vegyes Hulladékkal vagy más Hulladékkal összetapadt vagy összeragadt.”

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tiszta csomagolási karton, az újságpapír vagy a műanyag zacskó nem mehet a vegyes kukába.

De például a felvágottak csomagolópapírját vagy a tömlős sajt műanyag héját nem kell elmosni attól tartva, majd nem viszik el a kukát. És a tejfölös doboz miatt sem marad a ház előtt a teli kuka, ugyanis az ezekben lévő ételmaradék biológiailag lebomló hulladéknak számít.

A változás az „ÁSZF Közszolgáltatási résztevékenység (hatályos 2025.10.01-től)” pontban szerepel, és 2025. október 1-jétől lép életbe.

Emellett pedig vannak olyan változások, amelyek jóval súlyosabban érintik a lakosságot.

2026 januárjától ugyanis a túlcsordult kukák többlettartalmáért külön díjat kell fizetni,

és a háztartási mennyiségű sitt hulladékudvari lerakása fizetős lesz.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kipróbáltam a latex vákuumágyat és a korbácsolást – Az ország legnagyobb fetish rendezvényén jártam (+18)
Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint a Freedom Fetish 800 fős, felszabadítóan szexpozitív partiján. Íme a perverziót nem csak nyomokban tartalmazó, edukatív beszámolóm – fotógalériával.


Rendkívül izgatottan készültem hazánk leggrandiózusabb fetish bulijába a Freedom Fetish szervezésében, amelyet nem a szokásos klubjukban tartottak – mivel ezen négyszer annyian vettek részt, mint amennyit a törzshely elbír –, hanem ezúttal egy Pest külterületén található rendezvényhelyszínen. Már előre elolvastam a részletes, öltözködésre és kulturált viselkedésre kiterjedő szabályzatot, illetve a programlistát, úgyhogy nem ért váratlanul, amikor a bejáratnál leragasztották a mobilom kameráját egy matricával, valamint egy szívélyes transzvesztita ellenőrizte (sőt, meg is dicsérte) a dresscode-omat. Utcai ruhában tilos a belépés, úgyhogy aki nem kocsival érkezett, nem feltétlenül találta komfortosnak, hogy az utcán például szegecses testhámban és platformtalpú, lakk combcsizmában flangáljon – ezért az alsó szinten található öltözőt sokan igénybe is vették.

Alapvetően magas az ingerküszöböm, de belépve a rendezvényre elfelejtettem pislogni egy ideig, és a pupillám akkora lett, mint az a részletesen megmunkált szájpecek, amelyet az egyik bőrdíszműves kínált a vásártéren. Már a ruhatárosokon sem volt túl sok ruha, de a közönség nagy része csupán egy-egy falatnyi kiegészítőt viselt, például bimbótapaszt, rafinált tangát vagy bőrszíjakat. Ami pedig más eseményeken a welcome drink szerepét tölti be, az itt egy dupla élőtál volt, azaz többféle bonbon és macaron meztelenül fekvő emberekre felszolgálva, komoly gasztronómiai igényességgel.

– Tiéd itt a legszebb farok! – nevettem fel hangosan, miután megláttam egy tetőtől-talpig rókajelmezes férfit, akinek realisztikusan mozgott hátul a méteres rókafarka. Mint kiderült, applikációval vezérelte a farok mozgását.

Akadt Borat-tangás férfi is békatalpakkal, ugyanakkor frakkot viselő úriember is, sőt, péniszketrecet, valamint heresúlyt vagy análdugót viselő fazonok is felbukkantak.

De a személyes kedvencem hatalmas ördögpatát, szőrős lábvédőt, mellkas-hámot és busómaszk-szerű álarcot viselt. Egy gazellavékony, szép lány áttetsző fűzőt viselt, és láttam egy vagány, idős hölgyet is nevetni egy sarokban ülve (végre valaki, aki nem az SZTK-ban ücsörög panaszkodva, éljenek az ilyen nyugdíjasok!). Minden látogató végtelenül békés, kedves és udvarias volt, mintha egy szupermarketben sétálgatnánk a polcok közt. Fontos tudni, hogy a fetish partikon a szokásosnál szigorúbban veszik, hogy minden közeledéshez szóbeli jóváhagyást kell kérni és kapni.

Kifejezetten érdekes látnivalónak bizonyult a felnőtt játszótér, ahol kipróbálható szexbútorok voltak kihelyezve szép számban, például ketrecek, paskolók, András-keresztek és tantra-fotelek. Izgalmasnak tűnt továbbá a bondage helyiség is, ahol egymást kötözgethették az emberek kényükre-kedvükre, akár profi segítséggel.

Erre a tematikára egyébként felfűztek egy önkötöző performance-t is, amelyben egy mosolygós hölgy hajóinasokat megszégyenítő módon függesztette fel magát japán shibari kötelekkel.

További előadások is követték egymást BDSM, erotikus légtornászat és korbácsolás fókusszal a színpadon.

Kíváncsivá tett a kihelyezett „touch box”, amelybe beleállhattál inkognitóban, vagy bele is nyúlhattál a szűk, semmit nem láttató lyukakon keresztül. Itt is élt a szabály, miszerint ha valaki bent eltakarja magát egy testrészén, azt kerüld el. Az egyik legfurcsább programnak az állatsimogatót találtam, amely gyakorlatilag egy állatjelmezes embersimogató: egy boci-maskarás hölgy láhatóan élvezte, hogy fedetlen kebleit cirógatják az arra járó fetisiszták. A tánctéren pedig végig kiváló hangulat uralkodott a profi DJ-knek és az UV-fénytől látványos neonfüggönyöknek köszönhetően.

A személyzet folyamatosan rendelkezésre állt, ha kérdésed vagy problémád akadt volna, de mindenhol ki is volt függesztve a házirend, például hogy nem érhetsz hozzá másokhoz engedély nélkül. Tanúsítom, hogy valóban senki nem zaklatott, szólt be vagy tapogatott az este folyamán – nem úgy, mint sajnos egyéb divatos szórakozóhelyeken –, mindössze egyetlen tisztelettudóan feltett kérdést kaptam egy karika-nyakörves férfitól: „te sub vagy, vagy dom?”

Az egyik ott dolgozó, Ádám nevű srác elmesélte nekem, hogy az évek alatt mindössze párszor kellett kikísérnie valakit hasonló rendezvényről, például tiltott fotózás vagy félreértés miatt.

Dicsérendő, hogy volt HIV- és szifilisz-gyorsszűrés a helyszínen, valamint a kizárólag pároknak fenntartott szex-szeparé elé egy kosár óvszer volt kihelyezve. De az egyedül érkezők számára is akadt lehetőség huncutkodni a dark roomban, ahol nevéhez híven tényleg nagyon sötét volt.

És hogy mi a különbség egy swingerbuli és egy fetish parti között? Erre az egyik főszervező, Molli válaszolt nekem:

„Míg a swinger klubba a direkt szexért mennek az emberek, a fetish bulikban a szabad partizás a cél, és a szex csak egy lehetőség. Mi szexpozitív partinak hívjuk ezt: a szexualitás megjelenése teljesen elfogadott, itt is van, aki szexel, van, aki más erotikus játékot játszik, de legtöbben csak azért jönnek hozzánk, hogy táncoljanak, ismerkedjenek, beszélgessenek egy izgalmas, nyitott és elfogadó közösségben.

Olyan ez, mint a nachos a moziban. Moziba elsősorban a filmélményért mennek az emberek, és az, hogy lehet nachost is venni, az csak egy lehetőség, és így is a legtöbben simán a popcornt (a mi esetünkben a szabadon bulizást) választják, és köszönik, nem kérnek mást, hiába a lehetőség.”

Ami a saját élményeimet illeti, elsőként az álló vákuumágyat próbáltam ki, amelyhez két kifeszített latexponyva közé kellett bemásznom – cipő és hegyes kiegészítők nélkül –, és megfognom belül kétoldalt az oszlopokat. Egy kis köralakú nyíláson bújtattam ki a fejem, hogy kapjak levegőt. A segítő kollegina rendkívül empatikusan érdeklődött a hogylétem felől, és hogy indíthatja-e a vákuumozást, valamint jelezte, hogy bármikor leállíthatja, és kiszállhatok. Aláírtam egy nyilatkozatot is arról, hogy a hivatalos fotós lefotózhat ebben egy belső használatra készülő galériához.

Amikor rácuppant a testemre elöl-hátul a latex, de úgy, hogy a kisujjam végét se tudtam volna megmozdítani benne, egyszerre volt kiszolgáltatott és felszabadító: a kontrollvesztésnek ezt a fajtáját még nem éltem át, de kifejezetten extatikus volt, ahogyan a kiengedés is, ahogy hirtelen visszakaptam a testem.

Ám itt nem értek véget a kalandjaim aznapra: a saját dark zenei szubkultúrámból már ismertem pár arcot a közönség soraiban, és az egyikőjük – immár kétgyerekes édesanya – elárulta, hogy azért jött ide, hogy megkorbácsolják a fenekét. Én pedig „miért ne” alapon fogtam magam, és neki is láttam az elnáspángolásnak, hiszen egy jó úttörő ott segít, ahol tud. A háttérben szóló elektronikus zene ritmusára korbácsolás meglepően szórakoztatott, közben néha megkérdeztem, hogy ilyenre gondolt-e, illetve gyengébben vagy erősebben szeretné.

Miután végeztem a bravúrral, rájöttem, hogy vannak itt igazi feketeövesek is: egy ötvenes éveikben járó pár hölgytagja olyan intenzíven fenekelte el a párját, ráadásul egy büntetőbíró szigorával az arcán, egy pillanatra sem esve ki a szerepből, hogy már nekem fájt a látvány.

„Általában a vendégeink fele a párjával vesz részt egy ilyen buliban – foglalta össze Molli a statisztikákat –, most a legutóbbi Freedom Fetish után kiküldött kérdőívünk alapján ez 52% volt, 20% jött egyedül, a többiek pedig barátokkal. A közösség összetételéről elmondható, hogy nagyon vegyes, 18-tól a 60-asokig minden korosztály képviselteti magát, ezen belül legnagyobb számban a 30-asok vannak, alatta és felette pedig nagyjából egyenlően oszlanak el az emberek.

A nemi arányokat tekintve szinte fele-fele a fiú és lány megoszlás, épp csak egy kicsit billen a mérleg a fiúk javára, de szép számban vannak a magukat be nem soroló, queer emberek is. A szexuális irányultsági skáláknak is minden tagja jelen van, sőt, az aszexuális vendégeink körében is kifejezetten kedveltek a fetish események.

Mindig vannak külföldi vendégeink is, a Freedom Fetish 2019-es indulása óta elég jó hírrel van benne az európai kinky köztudatban, sokan kifejezetten emiatt az esemény miatt látogatnak el Magyarországra.”

Egyszóval hiába szólt minden az erotikáról, kicsit sem éreztem magam kellemetlenül vagy feszélyezve ezen a bulin, ami a szervezésnek, valamint az intelligensen viselkedő közönségnek egyaránt köszönhető. Technikailag senkihez nem értem hozzá, és más sem ért hozzám, mégis rengeteg ingerrel és önreflexióval gazdagodtam. A Freedom Fetish tehát egy olyan partisorozat, ahol bárki szabadon, korlátok nélkül jól érezheti magát, méghozzá ítélkezés és zavaró tényezők nélkül.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült, hogy mennyiért ebédelhetnek a debreceni BMW-gyár dolgozói
A konyha nyitott, a pultnál lehet sorban állni, és nem kötelező helyben enni: saját étel is hozható, melegítéshez több mikró és hűtő áll a dolgozók rendelkezésére.


A Vezess.hu is ott volt a debreceni BMW-gyár megnyitóján, és útközben benézett az üzemi étkezdébe is. Megnézték, milyen fogások közül választhatnak a dolgozók, és mennyit kell fizetni értük. Fotót is közöltek, melyről kiderül, hogy több ételnél két ár látható: a látogatóknak szóló normál és a dolgozói kedvezményes.

A kiemelt fogások és áraik:

  • Budapest sertésszelet petrezselymes burgonyával: 3 450 / 1 545 forint;
  • Rántott gomba rizzsel, tartárral: 2 915 / 1 010 forint;
  • Cigánypecsenye tepsis sültburgonyával: 3 450 / 1 545 forint.

A lap megjegyzi, hogy a

normál ár nem olcsó, dolgozói kedvezménnyel viszont már az.

A konyha nyitott, az alkalmazottak és a vendégek a kiszolgálópultnál állhatnak sorba.

Nem kötelező itt ebédelni: aki szeretne, hozhat otthonról ételt. Ehhez több mikrohullámú sütő és több hűtő is rendelkezésre áll, ezeket a dolgozók szabadon használhatják.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk