Élete legsötétebb pillanatában talált rá szerelmére
Az asszony megnézte a férfi oldalát, tetszett neki, és válaszolt neki. Levelezni kezdtek, és odáig nem jutottak el, hogy telefonon is hívják egymást, egyre sűrűsödtek az üzenetek. És akkor kapta az az átkozott telefont a kórházból, hogy egy rutin vérteszt daganat jeleit mutatta ki. Az onkológián azt mondták neki, hogy a rák most a bőrét támadta meg, szüksége lesz újabb kemoterápiára, és ha az eredményes lesz, élete végéig kell kapnia a „karbantartó kezeléseket.”
Aznap este írt Dave-nek. Úgy gondolta, el kell engednie a férfit, akivel akkor még nem is találkozott. Dave azonban szinte azonnal visszaírt.
„Ems, tudom, hogy ez egy szörnyű nap, de nem véletlenül találtunk egymásra. Nem megyek sehová. Itt vagyok neked.”
„Másnap találkoztunk. Nem volt vesztegetni való időnk. Bármi is történjen, tudnunk kellett, hogy mi vár ránk a következő fejezetben” – idézi fel Emma. A szintén elvált Dave Surrey-beli házában találkoztak. „Kicsit beszélgettünk, megettük a répatortát, amit az alkalomra vett, aztán egyszercsak elhallgattunk, csak néztük egymást.
„Gyere ide – mondta Dave, kitárva karjait és magához ölelt. Olyan erősnek éreztem őt, hogy ösztönösen tudtam: biztonságban vagyok.”
Egy év múlva Emma ismét jobban lett. Dave eladta a házát, összeköltöztek, és a férfi megszerette a gyerekeket is. „A rák kötött bennünket ennyire erősen össze. Amúgy lehet, hogy egymástól nagyon különböző életvitelünk szétválasztott volna minket. A betegség más fontossági sorrendet állít fel vágyainknak”. 2016 szeptemberében összeházasodtak. Emma az azóta eltelt két évben folyamatosan gyógyszeres kezelés alatt állt, hogy a rákot mederben tartsák, de mindent megtesznek, hogy teljes, és boldog életet éljenek. „Úgy hiszem, hogy a boldogság biztonságot ad. És talán hálásnak kellene lennem a ráknak” – vallja Emma Campbell.