Amikor szétkürtöltem, hogy végre kertes házba költözünk, nem értettem, hogy miért kérdeznek vissza a tapasztaltabbak, hogy pont most, egy kisbabával? Ilyenkor magabiztosan ecseteltem, hogy ha már úgyis GYED-en vagyok, több időm van dobozolni és szortírozni, tökéletes az időzítés. A kilenc hónapos kislányom majd ellesz szépen a babakarámban, amikor pakolok, és egyébként is, bőven összerámolom a lakást komótosan az alvásidejében. Dobozokat bármikor egy perc alatt szerzek, sőt, boldogan hozzám vágnak egy vagonnal, legalább nem nekik kell lapra szerelni.

Höhö, mese habbal.

A valóság ezzel szemben az volt, hogy a dobozokat úgy kellett kunyerálni az egész családnak, mint egy hajléktalan, és egy szupermarketben konkrétan letagadták, hogy lenne raktáron. Amint végre lett elég doboz, másfél héten keresztül rakosgattam kisebb-nagyobb kiszerelésekbe a dolgokat, amit egyébként két nap alatt meg lehetett volna tenni, ha közben nem kell egyfolytában pelenkázni, ruhát cserélni, szoptatni, sterilizálni, ésatöbbi.

Néha rájöttem, hogy úúú, ez még kellhet, de addigra már egy szépen elrendezett pakk alján pihent, túrhattam fel az egészet. Mindig amint elkezdtem egy folyamatot, Kinga valamivel félbeszakította, ezért duplán fárasztó volt az egész manőver.

A nagy napon áthívtuk a barátainkat, hogy segítsenek a lakás kiürítésében, valamint a dobozok és bútorok lehordásában, ami hatalmas segítség volt.

De a bájos kicsi lányom úgy volt vele, hogy van elég ember, aki megkönnyíti a dolgom, úgyhogy ő inkább megnehezítené, ha lehet.

Ordított, amint látómezőn kívül kerültem, ami egy rohangálós-fejvesztős napon alapjárat. Ezért – mivel nem tudtam koncentrálni a Motörheadet megszégyenítő hangerejétől –, inkább a karomba vettem Kingát, aki persze ilyenkor csendben maradt, és hop on-hop off városnéző busznak használt. Onnantól kezdve úgy instruáltam és cipekedtem tovább, mint egy félkarú rabló.

Végül minden az új helyére került, az idegrendszeremen kívül semminek nem esett bántódása. Éppen ezért összegyűjtöttem pár tanácsot, bevált tippet, hogy mire érdemes figyelni a költözés során:

1. Hetekkel előre kérjél mindenhol egy-egy dobozt, amerre jársz (a zöldségestől kezdve a drogérián át a cipőboltig), jól jönnek majd a különféle méretű és teherbírású fajták.

2. Szerezz be kézi csomagzáró gépet, amellyel gyorsan és hatékonyan le tudod ragasztani a dobozokat - és hozzá sok ragasztószalagot!

3. Vegyél vastag alkoholos filcet, amellyel jól láthatóan fel tudod írni a dobozokra, hogy mit tartalmaznak. (Ne csak a tetejére, hanem minden oldalára körmöld rá nagy betűkkel, jól fog jönni később, amikor meg kell találni valamit.)

4. Filléres tétel a gyorskötöző, amely a kábelek, zsinórok és töltők rendszerezésénél aranyat ér.

5. Gondolkozz úgy, mintha nyaralni mennél pár hétre, csak pont ellenkező céllal: pakolj össze egy nagy bőröndöt azokkal a cuccokkal, amelyek a költözés pillanatáig szükségesek, így könnyebben átlátod, hogy mivel haladhatsz tovább.

6. Érdemes szobánként rendszerezni, nem tematikánként (pl. flakonok), hogy a leendő otthonotokban csak betehessétek a „fürdőszoba” és a „konyha” feliratú csomagot, ahová való, így nem kell annyit keresgélni majd, illetve mindent újra szétpakolni, szortírozni.

7. A nagyon nehéz tárgyak esetében azonban célszerű vegyes dobozokat pakolni, például a vaskos könyveket törülközőkkel, a tányérokat műanyag ételtároló dobozokkal vegyítve (hogy el lehessen bírni, és ne szakadjon ki a papírdoboz).

8. Készíts elő különféle csomagolóanyagokat, például papírba érdemes forgatni a poharakat, festményeket, pukkasztós fóliába a törékeny dísztárgyakat és műanyag, cipzáros ruhatárolókba az ágyneműt, téli kabátokat.

9. A pakoláshoz, rendszerezéshez két kéz és tiszta tudat kell, egyszóval hívd át anyukádat vagy egy barátnődet, hogy vegyék ki a kezedből a sivító babát (mert az alvásidejében csak azt tudod teljesíteni, hogy a lakás ne másszon el a mosatlan ruhákkal, edényekkel és pormacskákkal együtt, többre nem futja, hidd el)!

10. Ha éppen egyedül vagy és haladni szeretnél (mármint előre és nem hátra), a picinek is adj egy dobozt, amit ki-be pakolászhat kedvére, lehetőleg hangos és zörgő cuccokkal, pl. fakanál és műanyag 0,5 literes vizes palack!

11. A költözés napján a gyereket tedd be a kavalkád közelébe egy járókába/karámba, hadd lásson mindent és mindenkit, adj a kezébe néhány tiszta dobozt is, érezze, hogy ő is a buli része!

12. Az utolsó tárgyak kisöprésénél ne dobáld bele a maradékot, hanem vedd a fáradságot a szortírozáshoz/címkézéshez. (Különben úgy jársz, mint én: két órán keresztül kerestem a szemüvegemet, ami egy lehetetlen helyre volt bepréselve a negyvenötödik szatyorban, még lehetetlenebb tárgyakkal körbevéve.)

Azt azért nem állítanám, hogy ezek betartásával már sima ügy lesz a költözés, de sok idegeskedést megspórolhatsz. Sok sikert!

Képek: Pixabay