ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Így kerülheted el, hogy ellopják a biciklidet

Van biciklid? Szeretsz időnként vagy akár napi szinten tekerni egyet? Akkor tegyél meg mindent, hogy a biciklitolvajok, ne tehessenek neked keresztbe!
Forrás: Házmestermedve blog, Címkép: Michelle Lucas képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. február 27.



Érdekelnek a lakóközösséggel kapcsolatos sztorik, hírek vagy egyszerűen csak a tanácsok? Akkor a Házmestermedve a TE embered! Lájkold, és nem maradsz le róla!

Hazánkban sajnos kimagaslóan sok biciklit tulajdonítanak el és ezzel komoly kárt és fejtörést okoznak a kétkerekűek szerelmeseinek. Szomorú, de alig akad olyan ember, aki rendelkezett valaha kerékpárral és nem károsították meg rongálással vagy, ami még rosszabb lopással.

Ebben a cikkben most összegyűjtöttük azokat a tippeket, amikkel elkerülheted, hogy pont a te biciklidet kössék el vagy ha ez meg is történik, hogyan csökkentheted a veszteségedet.

Mindig zárd le, de ügyelj a részletekre!

A legfontosabb, hogy soha egyetlen percre se hagyd magára, lezárás nélkül a biciklidet, még akkor se, ha egy épületen belül van pl. társasházi folyosón. Azért itt megjegyezném, hogy a fűtéscsövek több szempontból sem alkalmasak a lépcsőházban arra, hogy oda láncold le a kerékpárod! Tudom mondták már sok helyen, sokszor, de még mindig létettik a "csak egy percre ugrottam be ide vagy oda" indok. Nagy hiba.

A biciklit mindig egy masszív, erős zárral rögzítsd le!

Azt szokták mondani, hogy a bicikli árának 10%-t költsd zárra, lakatra és akkor rendben vagy.

Én ennyire nem lennék szigorú, de tény, hogy egy (vagy kettő vagy három) jó vastag, fém zárnak sokkal kevésbé állnak neki szívesen a tolvajok, mint a kisujjnyi vastagságú műanyag daraboknak.

Az is nagyon fontos, hogy mihez kötöd le a bicót.

Valami szintén órák alatt átvágható, mozdíthatatlan tárgyhoz, amiről nem lehet leemelni zárral együtt a biciklit. Hányszor láttam magam is, ahogy valaki egy csípőig érő fém rúdhoz láncolta le a cangát úgy, hogy megerőltetés nélkül le lehetett róla emelni zárastól az egész kerékpárt vagy egy olyan picike facsemetéhez, amit kettétörni az ügy érdekében nem lenne kihívás egy felnőtt embernek.

Az megvan, hogy mivel, hogy mihez, de a hogyan is számít.

Olyan zárat használj, ami elég nagy ahhoz, hogy minimum egy kerék, a váz és a kinézett mozdíthatatlan tárgy is beleférjen egyazon lánc ölelésébe.

Ha csak egy kereket zársz le, könnyen lehet, hogy azt az egy kereket fogod csak a helyszínen találni, amikor visszamész.

Ryan McGuire képe a Pixabay -en.

Ne felejts kiegészítőket a bringán!

Minél több könnyen mozdítható, de értékes kiegészítő van egy biciklin, annál nagyobb az esély arra, hogy megkívánja valaki. Minden alkalommal vedd le róla a lámpákat (ha mozdíthatók) és a különféle mérőeszközöket, plusz nyereghuzatokat stb.!

Ne hagyd sokáig egy helyben állni a biciklid!

Akárcsak az autóknál, nem jó, ha hetekig, hónapokig mozdulatlanul áll a biciklid és ezt mások látják. Egy pókhálós biciklire valószínűleg kevésbé figyelnek a gazdái, így a tolvajok számára csábítóbb.

Még ha nem is használod túl sűrűn a drótszamarad, időről-időre akkor is mozgasd meg, helyezd át, takarítsd le a port róla.

Ha van választásod, mindig inkább egy zárt tárolóba, bejárathoz közeli biciklitartóba kösd le a cangát, mint egy (társasházi) folyosón vagy félreeső sikátorban.

A lopás elleni megelőzés ennyi lenne dióhéjban, de azért is sokat tehetsz, hogy (hamarabb) visszakapd a biciklid, ha már eltulajdonították...

Tartsd meg a papírjait!

Akárcsak az ingatlanodnál és az autódnál, a kerékpár esetében sem szabad kidobni a vásárlást igazoló számlát. Hiába járt le a garancia már évek óta és látszólag semmi haszna annak a kis papírnak, hidd el, eljöhet az a pont, amikor ritka értékessé válik. Ezzel bizonyíthatod legkönnyebben, hogy te vagy a jogos tulajdonos.

Fotózd le a biciklidet!

Amikor a tulajdonodba kerül egy új bicikli, akkor egyből készíts róla fényképeket! Legyen olyan kép, ahol a bicikli egésze látható egy semleges háttér előtt.

Ezek a fényképek sokat fognak segíteni a keresésben, ha már megtörtént a baj és ellopták. A fotók segítségével sokkal figyelemfelkeltőbb és több helyre eljutó segítségkérő posztot tudsz készíteni. Ne becsüld le a közösség erejét, sok kerékpár az átlagemberek jóvoltából kerül vissza eredeti gazdájához például úgy, hogy felismerik az utcán.

Wokandapix képe a Pixabay -en.

Tudtad, hogy meglepően sok biciklit találnak meg úgy, hogy egyazon városban használja valaki illetve, hogy a lehető legközelebbi használt holmikat kínáló piacon próbálja meg eladni a tolvaj? Ha ellopták a kerékpárod, járj nyitott szemmel és látogass el gyakran a közeli bolhapiacra néhány hétig!

Vedd igénybe a rendőrségi nyilvántartást!

Évek óta szervez a rendőrség az ország több pontján is ingyenes kerékpár regisztrációt. Felveszik a bicikli adatait, regisztrálják és megjelölik egy olyan szám és/vagy betű kóddal, amit egy spéci festékkel visznek fel, amit szélsőséges esetben is letudnak olvasni. Így ha egy rajtaütés, utcai felismerést követően megtalálják az ellopod biciklidet biztosan és gyorsan visszakerül hozzád. Ha érdekel a dolog olvass utána a rendőrségi hírekben vagy a bikesafe nevű oldalon.

+1 Köss kerékpár biztosítást!

Sokak figyelmét elkerüli, hogy már régóta létezik az úgynevezett kerékpár biztosítás. Ha még nyugodtabban szeretnél aludni vagy kimondottan drága biciklid van, akkor ajánlom figyelmedbe ezt a lehetőséget is, ami bár nem előzi meg a bajt, de jelentős mértékben tudja csökkenteni az ilyenkor jelentkező károkat.

Remélhetőleg hamarosan az idő is a kevésbé csapadékos arcát fogja mutatni, lehetőségünk lesz elővenni a kerékpárunkat és tekerni egy jót! Addig is ne feledjétek a kerékpár kincs, vigyázzatok rá!

Ha társasházi témában bármilyen kérdésed van, nézd meg, kik vagyunk, mik vagyunk és keress bátran! Épp leváltanátok a közös képviselőt vagy kíváncsi vagy, mi hogyan csinálnánk, ha a te házadat is mi kezelnénk? Nézd meg, szerintünk hogyan lehet jól csinálni! Kattints és ismerkedj meg Házmestermedvével, munka közben!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Pszichiáter árulta el a 20 másodperces trükköt, amivel legyőzheted a szorongást és csökkentheted a stresszt
Kutatók megvizsgálták és kidolgozták azt a technikát, amit szinte bárhol és bármikor bevethetsz a mindennapokban.


Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.

Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.

Létezik egy döbbenetesen egyszerű, mindössze 20 másodperces trükk, amivel azonnal megtörheted a negatív gondolatok ördögi körét.

A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.

Ehhez elég, ha a kezünket a szívünkre vagy a hasunkra helyezzük.

A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:

azoknál, akik nap mint nap kitartóan gyakoroltak, érezhetően enyhült a szorongás és jobb lett a kedvük.

Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.

Az a módszer titka, hogy a mozdulat azonnal hat az idegrendszerre. Egyetlen, 20 másodperces önnyugtató érintés is képes csökkenteni a kortizol, vagyis a krónikus stresszhormon szintjét a szervezetben.

„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.

És hogy mit kell tenni?

Finoman helyezd az egyik kezed a szíve fölé, a másikat a hasadra.

„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.

Vegyél lassan mély lélegzetet, és figyelj a kezed melegére. Majd nagy sóhajtással fújd ki a levegőt.

Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.

A lényeg, hogy rendszeresen csináld.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Azt hiszed, jót teszel a kisbabáddal? Ez a divatos szokás végzetes hibának bizonyulhat
Tudósok most kimondták, miért lehet veszélyes ez az itthon is terjedő szokás, és milyen esetekben nem ajánlják.


Minden kisgyermekes szülő nyugodt éjszakára vágyik, még akkor is, ha a csecsemő még nem tart ott.

Sokan a szoros pólyázásban látják a megoldást, hogy „nyugodtan aludjon a baba”.

Ilyenkor úgy csomagolják be a picit, mintha palacsinta töltelék lenne, és még a karjai sem mozoghatnak szabadon.

Ez a divatos trend azonban valójában

sokszor arról szól, hogy „nyugodtan alhasson a szülő”. Közben pedig komoly veszélyeket rejthet, amire egyre több kutatás hívja fel a figyelmet.

A legriasztóbb

a hirtelen csecsemőhalál, vagyis a SIDS kockázata.

Hátukon alvó babák esetében a pólyázás csökkentheti a rizikót.

De egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a pólyázás mélyebb alvást idéz elő, ami akadályozhatja a baba természetes ébredési reakcióit.

A veszély drámaian megnő, ha a bepólyált csecsemő a hasára vagy az oldalára fordul, a kockázat pedig az életkor előrehaladtával is nőhet. Ez különösen azoknál a babáknál problémás, akiknél a pólyázást csak később vezetik be.

A mozgás korlátozása más területeken is gondot okozhat.

Ha a pólyázás túl szoros, a baba lábai nem tudnak szabadon mozogni, ami a csípőfejlődési diszplázia, vagyis a csípőficam kockázatát növelheti.

A Nemzetközi Csípődiszplázia Intézet ezért a „csípőbarát” pólyázást javasolja, ahol a csípők enyhe hajlításban és távolításban, szabad mozgástérrel lehetnek.

A túl szoros vagy vastag anyagból készült pólya emellett a baba testhőmérsékletének veszélyes emelkedéséhez vezethet.

A korlátozott mozgásszabadság növelheti a légzőszervi fertőzések és egyéb komplikációk kockázatát is, bár erre vonatkozóan a bizonyítékok egyelőre korlátozottak.

Az utóbbi időben különösen a súlyozott pólyák és alvózsákok kerültek a hatóságok célkeresztjébe. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia és az amerikai fogyasztóvédelmi hatóság sem ajánlja ezeket a termékeket, sőt, a hatóság áprilisban nyilvánosan felszólította a kiskereskedőket a forgalmazás leállítására, mivel azok nem biztonságosak.

Ha valaki mégis a pólyázás mellett dönt, a biztonság érdekében elengedhetetlen néhány alapszabály betartása. A babát mindig a hátára kell fektetni, és a pólyát azonnal el kell hagyni, amint a csecsemő a forgolódás első jeleit mutatja, ami jellemzően 3-4 hónapos kor körül következik be.

Via Hipdysplasia, AAP.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A kulcsos gyerekek generációja: a szüleik véletlenül a legerősebb felnőttekké nevelték őket?
Pszichológusok szerint a gyerekek önálló tevékenységének csökkenése rontja mentális jóllétüket. A túlzott kontroll megakadályozza, hogy a fiatalok megtanulják a hatékony érzelemszabályozást.


A 60-as és 70-es évek gyerekei nem jobb neveléstől, hanem „jóindulatú elhanyagolás” miatt lettek érzelmileg a legerősebbek – állítja egy cikk. A „kulcsos gyerekek” jóval több időt töltöttek felnőtt felügyelete nélkül. Ez a felvetés egy mélyebb vitára mutat rá, amelynek tudományos gyökerei jóval a mostani népszerű írások előttre nyúlnak, és a mai túlóvó nevelés hatásait vizsgálja.

A vita tudományos magját egy 2023-as, a The Journal of Pediatrics szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány adja. Peter Gray pszichológus és kutatótársai, David F. Lancy és David F. Bjorklund amellett érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázadban drámaian visszaszorult a gyerekek önálló tevékenysége és szabad játéka.

Ez a trend a kutatások szerint, párhuzamosan fut a fiatalok körében tapasztalható mentális jóllét romlásával.

„A játék boldoggá és ellenállóvá teszi a gyerekeket; mi pedig elvettük tőlük a játékot” – fogalmazta meg tömören Gray.

Ez a szabadság volt a 70-es és 80-as évek „kulcsos gyerekeinek” mindennapi valósága, akik iskola után egyedül mentek haza, és maguk szervezték meg a délutánjukat.

„Nem emlékszem, hogy valaha is elhanyagoltnak éreztem volna magam… Úgy éreztem, bíznak bennem, kompetens vagyok, ez volt a normális” – emlékezett vissza Julie Lythcott-Haims író, a Stanford Egyetem volt dékánja.

A mai félelemkultúra akkoriban még ismeretlen volt.

„Amikor anyám egyedül engedett iskolába, nem tudott fejből tíz olyan gyereket mondani, akit idegen rabolt el – mint ahogy ma mindannyian tudunk –, ezért nem érezte úgy, hogy amit tesz, irracionális vagy veszélyes” – mondta a The HowStuffWorks-nek Lenore Skenazy, a Free-Range Kids mozgalom alapítója.

Ugyanakkor Deborah Belle pszichológus arra figyelmeztet, hogy a kép árnyalt.

A vizsgálatok óriási különbségeket mutattak a gyerekek élményei között, amit erősen befolyásolt a család anyagi és szociális helyzete.

Fontos tisztázni, hogy a köznyelvben használt „jóindulatú elhanyagolás” nem azonos a pszichológia által leírt elhanyagoló nevelési stílussal, amely bizonyítottan káros.

A kutatások nem a szülői gondoskodás hiányát, hanem az életkornak megfelelő autonómia biztosítását és a túlzott kontroll csökkentését azonosítják pozitív tényezőként.

A skála másik véglete, a „helikopter-szülőség” ugyanis szintén problémákat okoz. „Kutatásunk azt mutatta, hogy a ‘helikopter-szülők’ gyerekei kevésbé képesek megbirkózni a felnövekedéssel járó kihívásokkal…” – állapította meg egy hosszú távú vizsgálat eredményeit összegző, az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott közleményben Nicole B. Perry kutató.

A vitát ma a digitális kor teszi még összetettebbé.

Jonathan Haidt szociálpszichológus nagy hatású elmélete szerint a „játék-alapú gyerekkort” felváltotta a „telefon-alapú gyerekkor”, ami hozzájárult a fiatalok szorongásának növekedéséhez.

Ezzel a narratívával azonban nem mindenki ért egyet. Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a Nature-ben megjelent kritikájában hangsúlyozza: „Nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata ‘átkábelezné’ a gyerekek agyát, vagy hogy tinédzserkori mentálisbetegség-járványt okozna.”

A tudomány tehát nem igazolja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a 60-as évek generációja érzelmileg a legerősebb lenne.

Azt viszont egyre több adat támasztja alá, hogy a gyerekkorban megélt autonómia, a szabad, kortársakkal folytatott önirányított játék és a fokozatosan adagolt felelősségvállalás valóban olyan érzelmi „izomzatot” épít, amely segít megbirkózni az élet kihívásaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legtöbben most követik el a végzetes hibát a magaságyásban - itt egy pofonegyszerű trükk, amivel elkerülheted a leggyakoribb tavaszi kertészeti bakikat
A no-dig módszer szerint a rétegzett talaj felforgatása tönkreteszi a gombafonalak hálózatát. Ez rontja a termékenységet, miközben van más, kíméletes megoldás a gyomok elnyomására.


A levegőben már ott a változás ígérete. A hobbikertészek ezrei érzik a hívást: előkerül az ásó, a villa, és a tavalyi szezon végén gondosan letakart magaságyás felé veszik az irányt, tele energiával és a bőséges termés reményével.

Pedig a legtöbben pont ebben a pillanatban, a legelső, leglelkesebb mozdulattal követik el azt a stratégiai hibát, ami az egész szezonjukat alááshatja. Szó szerint.

A magaságyás rétegzett, élő talajának teljes „felforgatása” nem a tavaszi felkészülés, hanem a talajélet gondosan felépített infrastruktúrájának lerombolása. A modern, hatékonyságra törekvő kertészetben a megoldás nem az erő, hanem az intelligens, kíméletes beavatkozás: a felszíni lazítás és a komposzttal történő feltöltés.

A probléma gyökere a föld mélyebb rétegeiben rejlik, ott, ahol a laikus szem már nem látja a pezsgő életet. A mélyre hatoló ásás vagy a rotációs kapa használata ugyanis nem csupán fellazítja a termőközeget, hanem brutálisan szétszakítja a gombafonalak, a mikorrhizák finom hálózatát – a növények gyökereinek „internetét” –, amely a tápanyag- és vízforgalomért felel. Tönkreteszi a talajlakó élőlények által létrehozott járatokat, szétzúzza a talajmorzsákat összetartó aggregátumokat, és

a mélyben szunnyadó gyommagvak ezreit hozza a felszínre, egyenesen a csírázáshoz ideális fényviszonyok közé.

Különösen veszélyes ez a tél végi, gyakran kásás, túlságosan nedves talajon. Egy egyszerű teszttel bárki felmérheti a kockázatot: markoljunk fel egy adag földet, és gyúrjuk gombóccá. Ha a labda szétmorzsolódik, a talaj készen áll a munkára; ha viszont sárgolyóként egyben marad, minden egyes ásónyommal és taposással évekre szóló tömörödést okozunk.

A helyes stratégia a természet folyamatait másolja, ahogy Charles Dowding, a no-dig, azaz ásás nélküli kertészet egyik legelismertebb szakértője fogalmaz.

„A no-dig lényege, hogy a természetet másoljuk: nem bolygatjuk a talajt, a szerves törmelék felülről hullik rá.”

Ez a szemlélet a magaságyás esetében hatványozottan igaz, ahol egy eleve gondosan felépített, rétegzett rendszert kell fenntartanunk, nem pedig évente újraalkotnunk.

A tél végi teendők listája ezért nem a fizikai erőfeszítésről, hanem a precíz, átgondolt lépésekről szól. Elsőként kíméletesen takarítsuk le a felszínt, távolítsuk el az elhalt, beteg növényi részeket, de az egészséges gyökérmaradványok egy részét nyugodtan hagyjuk a helyükön; ezek járatokat hagynak a víznek és a következő növények gyökereinek. Ha a talaj tömörödöttnek tűnik, ásóvillával vagy broadforkkal csupán „billentsük” meg a felső réteget:

szúrjuk be a szerszámot, finoman mozgassuk meg, hogy függőleges repedéseket nyissunk, de a rétegeket semmiképp se fordítsuk át.

Ezt követi a legfontosabb lépés: a tápanyag-utánpótlás. Terítsünk 5–7,5 centiméter vastagságban érett, jó minőségű komposztot az ágyás teljes felületére. Ez a réteg nemcsak táplálja a talajt, de kiváló, porhanyós magágyat is biztosít a korai vetéseknek.

Ha az ágyás szintje a tél folyamán jelentősen megsüllyedt a szerves anyagok bomlása miatt, a teljes felső réteget pótolhatjuk komposzt és termőföld fele-fele arányú keverékével

– de ezt se forgassuk be a mélyebb rétegekbe. A friss istállótrágya használata ebben az időszakban kifejezetten kockázatos.

„A levélzöldségek alá soha ne tegyünk friss trágyát, mert mérgező nitrátok dúsulhatnak fel bennük”

– figyelmeztet a Biokiskert.hu szakcikke. A komposztréteg fölé visszakerülhet egy vékony mulcstakaró aprítékból, lombból vagy szalmából, ami védi a felszínt a kiszáradástól, gyorsítja a talaj melegedését és kordában tartja a gyomokat, de a vetősorokat hagyjuk szabadon.

Ahogy a talaj felső rétege eléri az 5–6 °C-os hőmérsékletet, megkezdődhet a korai vetések időszaka.

A hidegtűrő bajnokok, mint a borsó, a hónapos retek, a sárgarépa vagy a korai saláták, imádni fogják a friss komposztos közeget.

Az éjszakai fagyok ellen egy ideiglenesen ráhúzott fátyolfólia nyújt hatékony védelmet.

A magaságyás fenntartása egy folyamatos, ütemezett feltöltést jelent. A talaj szintjének süllyedése természetes folyamat; évente egy-két alkalommal, tavasszal és ősszel egy újabb, 3–5 centiméteres komposztréteg elegendő a termőképesség fenntartásához.

A no-dig módszer hosszú távú előnyei vitathatatlanok: kevesebb gyomlálás, jobb vízháztartás, és egy olyan egészséges, élő talaj, ami ellenállóbbá teszi a növényeket a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Charles Dowding egy többéves kísérletben kimutatta, hogy

az ásás nélküli ágyásokban, azonos mennyiségű komposzt felhasználása mellett, a terméshozam mintegy 10 százalékkal magasabb volt.

„Az én tanácsom egyszerű: a lehető legkevesebbet zavard a talajt” – mondta.

Léteznek kivételes esetek, amikor a mélyebb beavatkozás indokolt lehet – például egy teljesen új, erősen tömörödött, gyomos terület első feltörésénél –, de egy már beállt, működő magaságyás esetében a rutinszerű tavaszi ásás felesleges és káros.


Link másolása
KÖVESS MINKET: