Így kell eligazodni egy ismeretlen lakótelepen
A hatvanas években, a panelépítészet igazi térnyerésével párhuzamosan le kellett porolni a korábbi, lakótelepekre vonatkozó tervezési elveket, és azokat az akkori kor igényeihez kellett szabni. Ebben az esetben valóban leporolásról beszélhetünk, hiszen
A hatvanas években konkretizált elképzeléseket ugyan később nem minden esetben tartották szem előtt, a telepek többsége mégis magán viseli azok alapelveit. Ennek köszönhetően a lakótelepen élő emberek egy másik telepre kerülve – kis túlzással – becsukott szemmel is tudnának tájékozódni. Nézzük hát, hogy melyek azok a jellemzők, melyek – szinte – minden paneldzsungelre igazak, és miért alakultak ki.
Ez a forma a legnagyobb áteresztőképesség mellett a leggyorsabb hazajutás kedvéért alakult ki. A telepet két irányból kerülő betonszalag ugyanis elosztja a déli- és északi (vagy éppen keleti és nyugati) „féltelep” házait közelítő autók forgalmát. Ráadásul segít a következő fontos elv betartásában is. A (tipikus) telepeken ugyanis nincs átmenő forgalom.
Fotó: Fortepan/VÁTIA kettéváló főútról behajtó autók csupán az úticéljukat jelentő ház parkolójáig hajtanak. Éppen ezért az ilyen utakon ritka a kereszteződés és nagy részük zsákutca. Ráadásul az emberi viselkedés ismerete következtében ezt még nem is kell feltétlenül kitáblázni. A telepen futó belső utak ugyanis többnyire keskeny, gyakran kanyargós kialakítást kapnak, míg a két főút a szokásosnál is szélesebb, szellős. Az autóvezetők ösztönösen az utóbbi úttípusokat választják, ha módjukban áll. A belső forgalom minimalizálása pedig a balesetmegelőzésen túl a zajcsökkentésben is komoly szerephez jut.
Ezek többnyire bölcsödét, óvodát és – főleg régebben – éttermet jelentettek (persze funkciójuk mára gyakran megváltozott). A gyermekekkel kapcsolatos épületek ilyen elhelyezésének célja egyértelmű: a házaktól és azok parkolóitól távol a legkisebb a gépjármű mozgás és a balesetveszély. Az étterem azonban elsőre talán nem nyilvánvaló. Ennek megértéséhez, tudnunk kell, hogy a panellakásokhoz egy új típusú életformát is terveztek az építésükkor. A zsebkendőnyi panelkonyhákat azért szabták olyan reménytelenül kicsire, mert nem számoltak a komolyabb főzés lehetőségével. Az elképzelés szerint a család tagjai napközben a munkahelyükön vagy az óvodában, iskolában étkeztek, ennek hiányában pedig a telepi éttermet keresték fel. Ott azután helyben fogyasztották el vagy ételhordóban hazavitték az ételt, amit már a pici konyhában is meg lehetett melegíteni. Hát ezért kapott központi szerepet az étterem.
Gondolkodtak már azon, hogy mennyivel csendesebb lenne egy lakótelep, ha erdő lenne a közepén és így a házakig már nem is jutna el a hang? Nos, valójában ez nem így van. A növények ugyanis nem minden frekvencia kiszűrésére alkalmasak. A „zöldszűrő” inkább a magas tartományok erejének csökkentésére válik be.
Kutatások szerint a hangerő a távolság kétszerezésével mintegy 6 decibellel csökken. Az erre való törekvés még a szalagformában épített házsoroknál is megfigyelhető, hiszen azok többnyire szabad térrel (parkkal, játszótérrel) vannak elválasztva a szemben lévő másik házsortól. A sorfal síkjának megtörése vagy az egyedi házak elforgatása mind csökkentik a hangok visszaverődését.
Fotó: Fortepan/Hlatky Katalin-FőkertIgen ám, de mi a helyzet a házaknak a már említett, a telep két oldalán futó főútvonalakra néző oldala esetében? Nos a zajcsökkentést szem előtt tartó tervezés itt is szült néhány jól felimerhető jellegzetességet. Az ilyen helyeken három tipikus elrendezéssel találkozhatunk, melyek egytől-egyig a hangerő csökkentését szolgálják.
Ezt a megoldást gyakran kombinálják az alacsony, földszintes üzletsorok vagy garázsok telepítésével, szintén a lakóházak „zajos oldalán”.
Fotó: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti GyűjteményAz ilyen egybefolyó épületsorok kiváló zajszigetelő falként funkcionálnak és emellett a hangok irányításában is komoly szerepük van (a hang csak felfelé és az úttal párhuzamosan tud terjedni). Persze egy lakótelep tervezésekor rengeteg más szempontot is figyelembe kell venni, de az épületek és utak elrendezésének alapjai többnyire ezekben a szabályokban gyökereznek. Ha valaki tisztában van ezekkel az elvekkel, akkor jó eséllyel egy teljesen ismeretlen telepen is könnyedén megtalálja az óvodát, a parkolókat vagy éppen a kisboltokat, és eszébe sem jut, hogy miként tudná levágni az utat keresztülvágva a lakótelepen.
Ha szívesen olvasnál további meglepő tényeket, izgalmas, rejtélyes sztorikat a Balatonról, nézd meg a Tó-retró blog szerzőjének új könyvét! További részletek és megrendelés itt.
