A Rovatból

5 dolog, ami végleg tönkreteszi a házasságod

Nem tudhatjuk, hogy nekünk a másikkal mennyi közös idő adatik meg, de az biztos, hogy minden egyes felesleges vita és bántás elkerülése újabb és újabb közös nappal ajándékoz meg bennünket.
Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, fotók: pixabay.com - szmo.hu
2018. március 28.



Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Aktuális írásom meglehetősen szubjektív, így bátran biztatnám az olvasót az ellenérvelésre, saját tapasztalatok megosztására. A téma a jól működő házasság/kapcsolat titka. Vagyis talán inkább az ellenkezője: mitől nem működik? Mi vezet oly gyakran és oly gyorsan váláshoz a párok jelentős részénél?

Jól emlékszem az érzésre, mikor a baráti körben az első pár nyújtotta be a válási papírokat csupán egy évvel a házasságkötést követően, a harmincas éveik elején. Ilyenkor persze megijed és elgondolkodik az ember...

Ha náluk így végződött, mitől működne az én házasságom? Lehet, hogy pont ugyanúgy gyűrjük egymást, ahogy ők, csak mi még nem látjuk, ez hova vezet? Egyáltalán honnan tudhatom vagy tudhatom-e, hogy mik az esélyeim a hosszú, jó kapcsolatra?

Valószínűleg butaság lenne esélyeket latolgatni, hiszen ennek akkor lenne értelme, ha az élet egy jól kiszámítható mederben, előre látható algoritmus szerint zajlana, márpedig sokszor halljuk, hogy váratlan események és ismeretségek vezetnek egy-egy kapcsolat megromlásához. Ebből következően talán könnyebb a másik végéről megközelíteni a dolgokat, és azon morfondírozni, hogy mi az, ami biztosan árt egy kapcsolatnak.

A következőkben 5 olyan - véleményem szerint tipikus - területet mutatok be, amelyek rendszeresen vezetnek házasságok megromlásához.

1. Megtépázott szabadság

Valahol a szíve mélyén mindenki érzi, hogy egy megcsaláshoz nem kell egy kitüntetett szombat este, egy bejelentett alkalom, ennek ellenére sokszor okoz komoly problémát a másik szabadságának tiszteletben tartása, baráti vagy kollegiális kimozdulásainak támogatása. És itt nem csak "hisztiző" nőkről van szó, ahogyan azt sokszor sztereotípiák alapján hallani lehet, hanem férfiak is nehezen engedik párjukat egyedül szórakozni, attól félve, hogy ez kiváló alkalom a félrelépésre.

Többek között két fontos jelenséget érdemes kihangsúlyozni e véleményem szerint hibás működés mögött. Az egyik a felek saját magukba vetett hitének hiánya, amely azt sugallja, hogy ők nem elegendőek a másik számára. Ez vezet annak az elengedhetetlen bizalomnak és biztonságnak az elvesztéséhez, hogy bárhol is legyen a másik, nem lesz szüksége mások által nyújtott örömökre. A másik pedig az az ellentétes hatás, amelyet a másik korlátozása kivált. Nem egyszer lehet hallani arról, hogy egyébként tökéletesen hűséges felek kifelé kacsintását lehet szép lassan, néhány megfelelően célzott megjegyzéssel feltüzelni. A korábban teljes mértékben érdektelen titkárnő vagy főnök egyre vonzóbbá válhat, míg magától az adott félnek eszébe sem jutott volna úgy nézni a céltábla közepén álló személyre.

2. Folyamatos kontroll

Amikor a felek, akár viccesen, arról számolnak be, hogy néha-néha egymás üzeneteiben vagy emailjeiben bányásznak, akkor a bizalom alapjai totálisan hiányoznak. Mindenki privát szférájában lehetnek olyan mondatok, amelyek a másik számára bántóan hathatnak, akkor is, ha szó sincs bármilyen csalárdságról. Az, hogy párunk milyen szerepben jelenik meg előttünk, nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatában hasonló arcát mutatja meg. Egy férfi feltehetően máshogy kommunikál a családi hétvégéről a haverjaival, még ha csupán jópofaságnak is szánja, ahogy máshogy osztja meg dolgait a feleség a barátnőivel. Mindenkinek jár a privát szféra, a házasság (jó esetben) nem jelent totális szimbiózist. A külső kapcsolatok forrást adhatnak a feleknek a megújulásra, az új ingerek házasságba való bevitelére, vagy egyszerűen a feszültség leadására, ami így nem minden esetben a házasságban kanalizálódik.

3. Játszma

Egy bizonyos életkorig természetes a felek közti cica-egér harc, hiszen a fiatal felnőttek sokszor így próbálgatják felnőtt szerepeiket a kapcsolatokban. Ugyanakkor amikor a házasság még mindig utalásokra, rejtett üzenetekre és egymás lenyomására épül, akkor sok jó hosszú távon nem várható. Bár nevetségesen egyszerűen hangzik, de ha szeretnénk valamit, akkor azt egyszerűen mondjuk ki.

Ne várjuk hogy a másik majd olvas a gondolatainkban, és annak felismerését sem, hogy igazából B-t szeretnénk, bár A-t mondunk.

Mindenki a saját kis csomagjaival érkezik a kapcsolatába, és ez a csomag azokból a tapasztalatokból épül, amelyeket eredeti családjában gyűjtött. Jól belátható, hogy kicsi az esély a minták totális egyezésére, úgyhogy, ha nem szeretnénk folyamatos félreértéseket és vitákat, akkor ne játszmázzunk, hanem törekedjünk az egyértelmű és tiszta kommunikációra. A "tudnia kéne, éreznie kéne, látnia kéne" számtalanszor vezet zsákutcába. Ne mindenáron az igazunkat akarjuk, hanem boldogságra törekedjünk.

4.Minősítés

Tudom, könnyű azt mondani! Aki már jó ideje kapcsolatban él az valószínűleg megtapasztalta, amint összeszorított szájjal fogja vissza magát, hogy ne küldje el a másikat melegebb éghajlatra... Ilyen azt hiszem a legtöbb házasságban és kapcsolatban előfordul. Ugyanakkor annak betartása, hogy a vita során a konkrét tárgy vagy viselkedés maradjon a fókuszban, elengedhetetlen ahhoz, hogy ne mérgesedjenek el a dolgok. Ha már nagyon tele a hócipő, akkor inkább vonuljunk kicsit el, de próbáljuk meg elkerülni a másik pocskondiázásának ösvényét, mert a küszöböt egyszer átlépve valószínűleg sokkal könnyebben tesszük meg újra és újra.

5. Ragaszkodás a nekünk nem fontoshoz

Ez a kérdés tipikusan akkor válik forró talajjá, amikor baba születik a pár életébe és mindenki hozza a saját elképzeléseit. A kimerültség, az új szerepek okozta stressz és a bizonytalanság könnyen változtat korábban semlegesnek tűnő témákat tűzokádó sárkánnyá. Különösen úgy, hogy gyereknevelés kapcsán mindenki hoz valamiféle elképzelést "otthonról". Számtalanszor voltam szemtanúja annak, hogy korábban nagyszerűen működő kapcsolatok bicsaklottak el a családdá válás első évében, sokszor olyan bagatell témákon, hogy éppen hogyan legyen a baba öltöztetve, mit kapjon enni vagy hány órát töltsön a játszótéren. Néha magamon is tapasztaltam, hogy betegesen tudok ragaszkodni ahhoz a plusz egy réteghez 25 fokban...

megronto3

Na de kinek az akarata előbbre való? Kié érvényesüljön? Azt gondolom, hogy mivel a legtöbb esetben tisztán racionális kérdésekről zajlik a vita, érdemes tisztázni, hogy valójában mennyire fontos adott terület egyik és másik résztvevőnek. Egyszerű szabályokkal, mint "az öltöztetés az én reszortom, míg az etetés a tiéd" sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat és párunkat, és nem sodorjuk valójában totálisan indifferens témák által szőnyeg szélére a házasságunkat.

A felsorolt 5 terület természetesen csak csepp a tengerben, hiszen számtalan egyébre, szerelemre, szeretetre, tiszteletre, odafigyelésre, elismerésre van szükség egy jól működő társas élethez, de ezek a kérdések mégis könnyen hatalmasodnak el, és válnak romboló szörnyekké, tönkre téve az elején egyébként meglevő egyéb stabil alapokat.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kiderült végre, mi számít a legbiztonságosabb alkoholnak
Több mint 340 ezer főt vizsgált a kutatás, hogy megtalálja a legbiztonságosabb alkoholt. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mivel koccintasz.


Egy pohár vörösbor a vacsorához: sokak számára ez a kép a megérdemelt pihenés, a kulturált gasztronómia és a mediterrán életérzés szinonimája. De vajon ez a rituálé egy szívbarát szokás, vagy csupán önámítás, amivel az alkoholfogyasztás kockázatait próbáljuk palástolni? A tudomány válasza bonyolultabb, mint gondolnánk.

Friss, több százezres adathalmazt elemző kutatások szerint a bor, mértékkel fogyasztva, valóban a legalacsonyabb kockázati profillal társul a szív- és érrendszeri halálozás szempontjából,

miközben a közegészségügyi üzenet továbbra is kőbe van vésve: nincs biztonságos alkoholszint.

A központi állítás, amely szerint a bor lehet a legbiztonságosabb alkoholfajta, egy nagyszabású, az idei kardiológiai világkongresszuson bemutatott elemzésen alapul. A UK Biobank több mint 340 ezer brit felnőtt adatait feldolgozó munka szerint a mérsékelten bort fogyasztók körében

körülbelül 21 százalékkal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata azokhoz képest, akik egyáltalán nem isznak.

Ezzel éles ellentétben a sört vagy égetett szeszes italokat előnyben részesítők körében már alacsony fogyasztás mellett is mintegy 9 százalékkal magasabb kockázatot mutattak ki – írja az American College of Cardiology. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek megfigyeléses adatok, amelyek összefüggést mutatnak, de nem feltétlenül jelentenek egyértelmű ok-okozati kapcsolatot. Zhangling Chen, a kutatás vezető szerzője szerint az eredményeik segítenek tisztázni a korábbi, gyakran ellentmondásos bizonyítékokat.

„Még az égetett szeszes italok, a sör vagy a cider alacsony vagy mérsékelt fogyasztása is magasabb halálozáshoz kapcsolódik, míg a bor alacsony vagy mérsékelt fogyasztása alacsonyabb kockázattal járhat”

– tette hozzá a professzor.

A számok mögött azonban ott rejlik a fogyasztás mintázata is. Egy másik, szintén a UK Biobank adataira épülő vizsgálat szerint az étkezéshez kötött, és a hét több napjára elosztott alkoholfogyasztás kedvezőbb kimenetelekkel járt, mint az étel nélkül, vagy ritkán, de akkor nagyobb mennyiségben történő ivás – áll a BMC Medicine tudományos folyóiratban.

De ha nem csak a mennyiség, hanem a „hogyan” és a „mit” is számít, mi különbözteti meg a borivókat másoktól? A különbségek egy része az életmódban keresendő.

A kutatók szerint a borfogyasztók általában jobb minőségű étrendet követnek és egészségesebb viselkedésmintákat mutatnak.

Maga a bor összetétele is szerepet játszhat: a vörösborban található polifenolok elméletileg támogathatják az erek egészségét, bár ez a hatás embereken egyértelműen nem bizonyított.

A száraz vörösbor emellett jellemzően kevesebb cukrot tartalmaz, mint sok hozzáadott sziruppal készült koktél. Míg a nemzetközi szabványok szerint egy száraz bor maradékcukor-tartalma alacsony, addig egyetlen cukros koktél is több tíz gramm hozzáadott cukrot rejthet.

Miközben egyes kutatások a mérsékelt borfogyasztás lehetséges előnyeit vizsgálják, a nagy nemzetközi egészségügyi szervezetek álláspontja sokkal szigorúbb.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyértelműen fogalmaz: a kockázat az első korty alkoholtól kezdődik, különösen a daganatos megbetegedések szempontjából. „Nem beszélhetünk úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztási szintről. Nem számít, mennyit iszik az ember – az ivó egészségét érintő kockázat bármely alkoholtartalmú ital első cseppjével elkezdődik” – mondta Dr. Carina Ferreira-Borges az Egészségügyi Világszervezet közleményében.

Az Amerikai Szív Szövetség pragmatikusabb megközelítést alkalmaz:

aki nem iszik, az egészségügyi okokból ne is kezdjen el, aki pedig fogyaszt alkoholt, az tegye mértékkel, és egyeztessen orvosával az egyéni kockázatairól.

Iránymutatásuk szerint a mértékletesség nők esetében napi egy, férfiaknál napi legfeljebb két standard italt jelent, ami nagyjából 1,5 deciliter bornak, egy pohár sörnek, vagy 4 centiliter tömény italnak felel meg.

Bizonyos esetekben pedig még a mérték is túl sok. Várandósság alatt, bizonyos gyógyszerek szedése mellett, máj- vagy hasnyálmirigy-betegségben szenvedőknek, illetve szívritmuszavar-hajlam esetén a teljes absztinencia javasolt.

Összességében a jelenlegi bizonyítékok alapján a bor mértékletes fogyasztása a tömény italokhoz vagy a sörhöz képest valóban kedvezőbb szív- és érrendszeri kockázati profillal társulhat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bor „védőoltás” a szívnek, és nem ad általános felmentést az alkohol ismert egészségkockázatai alól. A döntést mindig három pillérre érdemes alapozni: az egyéni egészségi állapotra, a fogyasztás mennyiségére és mintázatára, valamint az ital típusára. A hosszú élet receptjében ugyanis a bor legfeljebb fűszer lehet – a fő hozzávalók továbbra is a mozgás, a kiegyensúlyozott étrend, a minőségi alvás és a stressz hatékony kezelése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk