KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„Ha megtehetjük, segítsünk azoknak, akik most nem érezhetik magukat szerencsésnek, nem tudnak mosolyogni”

Hevesi Nórával, a Tesco kommunikációs vezetőjével arról is beszélgettünk, milyen módon támogathatjuk a rászorulókat Tesco-vásárlóként.


Az adventi időszakban rendszerint nemcsak az ünnepre készülődés kerül fókuszba, hanem a jótékonykodás is. Ilyenkor érzik át a legtöbben, hogy milyen jól jön a támogatás a nehéz körülmények között élőknek, akik gyakran leginkább csak álmodhatnak karácsonyfáról, ünnepi menüről, ajándékokról.

Több szervezet és nagyvállalat életében pedig már hagyomány, hogy karácsony közeledtével adománygyűjtést szerveznek, jótékonysági akciókat indítanak. A Tesco régóta élen jár a közösségi kezdeményezések felkarolásában – igaz, a cég számára kiemelten fontos, hogy ne csak az adventi időszakra korlátozódjon a segítségnyújtás.

- Azt gondoljuk, hogy akkor cselekszünk jól, ha nemcsak egy nagyobb ünnep kapcsán figyelünk oda az üzleteink környékén lévő közösségekre, vagy akkor támogatunk rászorulókat, ha valamilyen tragédia történik – úgy tudunk hatékonyan segíteni, ha ez folyamatosságon alapul. Napról napra többet teszünk a vásárlókért, a közösségekért, a bolygónkért. Ez küldetésünk három fontos pillére, amelyek közé nem véletlenül kerültek be a „közösségek”. Közel 200 áruházunk van, két nagy logisztikai központunk, amelyek szerves részét képezik azoknak a településeknek, ahol elhelyezkednek.

De jár hozzánk hetente több mint kétmillió vásárló, már csak ezért is nagyon szoros a kapcsolatunk a körülöttünk lévő világgal, részei vagyunk a helyi közösségeknek. Fontos tehát számunkra, hogy a helyi közösségeinknek folyamatosan támogatást tudjunk nyújtani

– mondja Hevesi Nóra, a Tesco Magyarország kommunikációs vezetője.

Tartós partnerség és transzparencia – ilyen egy hatékony stratégiai együttműködés

Hozzáteszi, hogy akkor lehet igazán hatékonyan segíteni, ha a cég hosszútávon elköteleződik néhány fontos ügy mellett, vagy kialakít stratégiai partnerségeket. Akkor lehet jobban felmérni, hogy pontosan milyen segítségre van szükség, és akkor lesz mérhető a változás, ha a vállalat nem módosítja évről-évre a támogatási stratégiáját. Így például a Tesco vásárlói már tudhatják, hogy karácsony előtt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel közös adománygyűjtő akcióval találkozhatnak.

-Velük már több mint egy évtizede szervezünk közös adománygyűjtő kampányokat. Ilyenkor a vásárlóink a pénztárakban és online elérhető adománykuponok megvásárlásával segíthetik a Segélyszervezet munkáját. Legutóbb az ország legnagyobb adománygyűjtő csapataként az adománykuponok értékesítésével az Ökumenikus Segélyszervezet szeretet.éhség. kampányát 85 millió forinttal, Kapaszkodó programját 21 millió forinttal, a Határtalan segítség kezdeményezést pedig 103 millió forinttal támogattuk - ez utóbbi összeg felét a Tesco ajánlotta fel.

Idén ismét arra kérjük vásárlóinkat, hogy adakozzanak jótékony célra az ünnepi időszakban a Tescónál: november 14. és december 24. között az áruházak pénztárainál kapható 250 forint értékű adománykuponok, online pedig december 1. és 24. között a Tesco Otthonról felületén elérhető 250, 500, valamint 1000 forintos kuponok megvásárlásával.

Ilyenkor a pénztárosok a program főszereplői, hiszen rajtuk is múlik, mennyi jótékonysági kupon talál gazdára. De már jól ismerik a feladatot, tudnak vele azonosulni, és azt is tudják, hogy évekre visszamenőleg lekövethető, mire fordította a Segélyszervezet a felajánlott összeget. Így ha egy vásárló szkeptikusan úgy reagálna, hogy „de hát nem is tudni, mi lesz a pénzzel”, a pénztárosok még akár erre is tudnak megnyugtató választ adni.

Így menti meg az áruházlánc az élelmiszereket a kidobástól

Egy másik jellegzetes akció, ami a Tescóban rendszeresen vásárlóknak már ismerős lehet: az áruházlánc 2014 óta folyamatosan szervez gyűjtéseket az Élelmiszerbank számára.

- Élelmiszer-kereskedőként olyan lehetőséget kerestünk, amellyel élelmiszereken keresztül tudunk segíteni másoknak. A Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel és partnerszervezeteivel szoros kapcsolatban állunk, akik napi szinten vesznek át több mint 160 áruházunkból megmaradt, fogyasztásra még alkalmas zöldséget, gyümölcsöt vagy épp pékárut. Így nem dobjuk ki a megmaradt termékeket, hanem rajtuk keresztül jótékony célra adjuk át azokat. Az áruházi kollégáknak ez napi rutinná vált tevékenység – árulja el Hevesi Nóra.

Az Élelmiszerbank segítségével több mint 200 szervezet visz el adományt naponta a Tescóból, amelyet éves szinten több mint 100 000 rászorulóhoz juttatnak el. A Tesco öt év alatt több mint 31 000 tonna élelmiszert adományozott jótékony célra, ami közel 75 millió adag ételt jelent a nehéz helyzetben lévőkben.

- De vannak olyan akcióink is, amikor a vásárlókat is bevonjuk. Ilyen példul a most következő Élelmiszergyűjtő Hétvége, november 18-20. között, amelyben az összes hipermarketünk részt vesz. Ilyenkor arra kérjük a hozzánk betérőket, hogy egy-egy pluszban megvásárolt tartós élelmiszerrel segítsék a rászorulókat, és adják le azt a kasszák melletti gyűjtőpontokon az Élelmiszerbank önkénteseinek.

Rendszerint készítünk egy bevásárlólistát, hogy milyen termékek jönnek különösen jól az adományozó pontokon: tészta, rizs, konzervek, lekvár, vagy akár csokoládé is kerülhet a kosárba. A Tesco az összegyűlt élelmiszerek értékének 20%-val járul hozzá az Élelmiszerbank napi működéséhez.

Nem csak tudhatjuk, hova megy a támogatás – dönthetünk is róla, ki kapja

Amikor kutatásokban azt vizsgálják, hogy az emberek egy részét mi tartja vissza az adományozástól, akkor gyakori indok, hogy nem tudják biztosan, hova kerül a felajánlás, a pénz. Nos, a Tesco egy olyan jótékonysági programot is létrehozott, amelynél mi választhatjuk ki, hogy ki nyerje el a támogatást – ráadásul az a helyi közösségen belül maradhat.

- Az „Ön választ, mi segítünk” programunk lényege, hogy helyi közösségek pályázhatnak, és a vásárlók szavazatai döntik el, hogy melyik projekt részesüljön támogatásban – mintegy 180 kezdeményezésnek juttatunk összesen 42.000.000 forintot minden pályázati fordulóban.

Ezek legtöbb esetben lokális, pici programok, sokak számára a megvalósítás múlik azon, hogy megkapják-e a mi támogatásunkat. Legyen szó madárodú építéséről, óvodai fejlesztőprogramról, vagy közösségi lekvárfőzésről.

De ennek a 180, a pályázatban kiválasztott szervezetnek, projektnek az is egy óriási lehetőség, hogy rajtunk keresztül kiléphetnek a fényre: bemutatkozhatnak olyanoknak is, akik addig nem ismerték őket. Büszke vagyok arra, hogy már 12. alkalommal nyújthatunk ebben segítséget a helyi közösségeknek – mondja a Tesco kommunikációs vezetője.

A Tesco munkatársai is épp azért szeretik ezt a programot, mert helyi szinten jó eséllyel ismerik is azokat a közösségeket, akikhez a támogatás kerül, fel tudják őket keresni, saját maguk megtapasztalják, hogy jó helyre került a támogatás.

Önkéntes munkával is lehet segítséget nyújtani

A tescós kollégáknak más lehetőségük is van arra, hogy személyes élményeket szerezzenek a jótékonykodás területén: mindegyikük évente két fizetett munkanapot önkéntes tevékenységgel tölthet el. Mivel a Tescónak körülbelül 10.000 munkatársa van, ez éves szinten akár 160.000 önkéntes órát is jelenthet vállalati szinten – amit valóban sokan ki is használnak.

- Amikor az ukrán háború kitört, több tucat kollégám végzett önkéntes munkát a Keleti pályaudvaron, majd a BOK csarnokban, hogy segítsenek a menekültek fogadásában. Az ilyen alkalmak pedig, amikor közösen segíthetünk másoknak, a mi közösségünkre is építően hatnak.

Nóra kommunikációs vezetőként személyesen is részt vesz az idei jótékonysági akciókban:

- A csapatommal közösen szoktunk bevásárolni, amikor a tartós élelmiszergyűjtés folyik. Egy nagy, központi irodánk van Budaörsön, 800 asztallal. Ennek a végében helyezünk ki bevásárlókocsikat, amelyekbe a kollégák adományait várjuk – a kommunikációs osztállyal mi is meg fogunk tölteni egy ilyen kocsit. A program megnyitóján pedig az egyik áruházunkban fogunk önkénteskedni, ott gyűjtjük majd az élelmiszeradományokat. De természetesen az Ökumenikus Segélyszervezet akciójából sem maradhatunk ki, vásároljuk a kuponokat, és egyúttal kommunikáljuk kifelé és befelé egyaránt, hogy miért fontos ez a Tesco számára.

Az adventi időszak kiegészül a Tescónál azzal a hagyománnyal, hogy a központi irodában dolgozók ilyenkor elmennek az áruházi munkatársaknak segíteni, hiszen ilyenkor van a legnagyobb forgalom a boltokban. „Segítő Kezek Program” néven vált ismertté az akció a vállalaton belül, és nem kötött az évvégéhez, bármikor lehet a programba jelentkezni. Nóráék csapata például augusztusban a keszthelyi áruházban szállt be a napi munkába.

Három kívánság

Ennyi jótékonysági projekt mellett van-e még kívánság, ami jó lenne, ha teljesülne – kérdezzük Nórától. Mit kérne egy jótündértől, ha az felkínálna neki három kívánságot?

„Elsőként azt szeretném, hogy legyen vége mielőbb a háborúnak, mert ez az életünk minden területére negatív hatással van.

Második kívánságom az lenne, hogy mindenki álljon meg egy pillanatra, nézzen végig a saját életén, próbáljon találni valami olyat, amitől mosolyogni tud. Ha ez megvan, akkor átérezheti, hogy ő abban a pillanatban miért szerencsés – és talán azt is, sokan vannak, akik nem mondhatják el ugyanazt magukról, és ezért ha megtehetjük, segítsünk nekik.

A harmadik kérésem pedig az lenne így az ünnepek közeledtével, hogy az áruházainkban megfeszítetten dolgozó kollégáimnak szép, nyugodt és meghitt karácsonya legyen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Elutasították a Duchenne-kóros Ádám havi 15 millió forintos gyógyszerkérelmét
A hatóság elutasította a Duchenne-kóros Ádám egyedi méltányossági kérelmét a Duvyzat nevű gyógyszerre. A család petíciót indított, miközben az országban 11 másik gyerek állami finanszírozással kapja a szert.


Egy 10 éves, Duchenne-szindrómás kisfiú, Ádám szülei hiába reménykedtek állami segítségben fiuk kezeléséhez: a hatóság elutasította az egyedi méltányossági kérelmüket. A döntés értelmében a családnak önerőből kellene előteremtenie a Duvyzat nevű gyógyszer havi 15 millió forintos költségét, amire képtelenek – írta a Blikk. A család nem adja fel, petíciót indítottak a döntés felülvizsgálatáért. Ádámnál hároméves korában jelentkeztek a betegség első jelei, amikor a szülei arra lettek figyelmesek, hogy egyre nehezebben megy fel a lépcsőn.

„Aztán jött a következő tünet, a vádlija elkezdett megvastagodni, ami a Duchenne-szindróma tipikus jele” – mondta az édesanya, Viktória.

Az anyuka a saját családjában már átélt egy hasonló tragédiát: a bátyja 17 évesen halt meg ugyanebben a betegségben. A Duchenne-szindróma egy genetikai betegség, ami egy fehérje hiánya miatt az izomzat fokozatos leépülésével jár. A leépülő izmok helyét zsírszövet veszi át, a betegek mozgása egyre nehezebbé válik, a betegség utolsó stádiumában pedig a szív- és légzőizmok is leállnak.

A kórt jelenleg nem lehet gyógyítani, de létezik egy gyógyszer, a Duvyzat, ami az Európai Gyógyszerügynökség adatai szerint a betegség romlásának lassítására engedélyezett, ambuláns, hat év feletti, szteroid mellett kezelt betegeknek.

Viktória egy ismerős családról is tud, ahol a szer hatására még kismértékű javulásról is beszámoltak. Magyarországon az ilyen, még nem általánosan támogatott gyógyszerekre egyedi méltányosság alapján lehet állami finanszírozást kérni. Jelenleg 11 Duchenne-szindrómás gyermek jut hozzá így a Duvyzat-kezeléshez. Ádám családját néhány napja a kisfiú neurológusa értesítette a negatív döntésről.

„Egyelőre a neurológusunk értesített, hogy Ádi nem kapta meg a méltányosságot, ám indoklást ő sem kapott, csak a hírt” – közölte az édesanya.

Hozzátette, várják a hivatalos értesítést, amiből reményeik szerint kiderül az elutasítás oka. A család értetlenül áll a döntés előtt, mivel a kisfiú elvileg minden feltételnek megfelel: elmúlt hatéves és még járóképes. Bár Ádám már csak a lakásban tud önállóan közlekedni, orvosa szerint is alkalmas a kezelésre.

„Most várjuk, hogy a hivatalos papír is megérkezzen, hátha abból megtudjuk, mivel magyarázzák a kérelem elutasítását” – mondta Viktória. A család nem akar beletörődni a helyzetbe, ezért indítottak petíciót, abban bízva, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül elérniük a döntés felülvizsgálatát.

Ha segítene Ádámnak, itt teheti meg:

“Összefogunk Ádiért” Alapítvány

10300002-13877454-00014909

IBAN HU46 10300002-13877454-00014909


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Amerikából jön haza egy örökbe adott magyar férfi, hogy megkeresse az édesanyját
Alexander Rimkunas – születési nevén Balogh Sándor – 1985-ben jött világra Siófokon, de nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe. A férfi a 41. születésnapjára tervezi az utazást, a keresésben gyerekkori barátja segíti.


Magyarországra jön az Amerikában élő Alexander Rimkunas, hogy megkeresse vér szerinti családját.

A férfi Balogh Sándorként született Siófokon 1985. június 12-én, édesanyja a magyar anyakönyvi iratok szerint Bogdán Ibolya. Az anya már a kórházban lemondott a babáról, ezért a kisfiú Kincsesbányára került nevelőszülőkhöz, majd nyolcévesen egy amerikai pár fogadta örökbe – írja a Blikk.

A keresésben Alexander gyermekkori barátja, Nóra segít, aki egyben a nevelőtestvére is volt.

„Sanyi a nevelőtestvérem volt, azaz három évig mindkettőnket ugyanaz a nevelőszülő terelgetett, óvott, ami legalább olyan erős kapocs, mintha a legjobb édestestvérek lennénk, ezért segítek neki abban, hogy felkutathassa a gyökereit, a rokonait, a vér szerinti szüleit”

– mondta a lapnak.

A nő magyar közösségi oldalakon osztja meg Alexander gyerekkori és mai fotóit, mert mint mondja, a hivatalos eljárást csak a barátja kezdeményezheti.

Berényi Gábor családjogász szerint Alexandernek a hivatalos úton is van esélye.

„Az örökbefogadást igazoló iratok mellett Alexandernek a jelenlegi, érvényes amerikai irataival kell jelentkezni a siófoki önkormányzat gyámügyi osztályán, ahol a születési adatai kerültek nyilvántartásba, illetve a Fejér vármegyei gyámhivatalnál, ahol az örökbe adását intézhették” – magyarázta az ügyvéd.

Hozzátette, ha ennyi adat ismert, akkor valószínűleg nyílt örökbefogadás történt, így Alexander kaphat információkat arról, él-e az édesanyja, hol él, és hogyan keresheti meg.

A törvény szerint az örökbe fogadott gyermek 14 éves korától a törvényes képviselője beleegyezésével, 18 év felett pedig önállóan is belekezdhet a vér szerinti szülők felkutatásába. „Akkor először arra kap választ, hogy egyáltalán érdemes-e tovább mennie, vagyis hogy a vér szerinti szülő életben van-e, illetve van-e testvére a keresést elindítónak” – folytatta Berényi Gábor.

Fontos, hogy a vér szerinti szülő az örökbe adás után nem kezdeményezheti a gyermek felkutatását, ha pedig mégis megteszi és zaklatja, az büntetőjogi következményekkel járhat.

A gyámhivatal a lakcímnyilvántartóból szerzi be az örökbe adó címét, majd a vér szerinti szülő lakóhelye szerinti gyámhivatalon keresztül személyesen hívja be az illetőt. Itt mondják el neki, hogy ki és miért keresi, és ő dönthet a kapcsolatfelvételről. Ha nemet mond, a kereső csak annyit tudhat meg, hogy nem találták a vérrokont.

Alexander a 41. születésnapja körül tervezi az utazást Magyarországra, hogy személyesen indítsa el a hivatalos eljárást.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Élvezni egy süket-vak kutya bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés, amit nem érhettem volna el a közös tánc nélkül”
Hanna a látás- és hallássérült border collie-jával teljesített egy megható produkciót egy dog dancing versenyen. Meggyőződése, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kutya-gazdi kapcsolatot, és Miának a legnehezebb gyakorlatokat is sikerült megtanítania a megvezetéses módszerrel és egy rezgős nyakörvvel.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. április 19.



Fejérné Schneider Hanna nemrég részt vett Miával, a vak és süket border collie-val egy dog dancing versenyen a Senior/Handicap osztályban (a videót ITT láthatod róluk). Kriz Orsi Dog Dancing kutyaakadémiáján készítették fel őket erre a műsorszámra, amelyen elég magas pontszámmal végeztek.

– Hogyan került hozzád a kutyus, mi az ő története?

– Miát 2023 őszén vittük haza: egy hónappal korábban augusztusban került be a Border Collie Fajtamentő Egyesülethez, KisVakond néven. Az előéletéről túl sokat nem lehet tudni, mivel az utcáról gyűjtötték be. Valószínűleg egy szaporítótól szökött meg, ahol kennelbe zárva tartották. Ezt onnan gondoljuk, hogy Mia a felelőtlen tenyésztés miatt született süketnek és vaknak egy olyan génhiba (duplamerle) miatt, amit a hozzáértő, felelős tenyésztők tudatosan kerülnek.

Azt, hogy kennelbe zárva tarthatták, azért sejtjük, hogy a fogai korához képest nagyon kopottak, nálunk is eleinte kényszeresen rágta a kennelt, még akkor is, amikor nem volt bezárva, mintha ez lenne az egyetlen létező elfoglaltság. Az emberekkel az első pillanattól kezdve nagyon kedves, bújós és nyakba ugrálós volt, viszont utána viszonylag hamar vissza is vonult. Más kutyák pedig egyáltalán nem érdekelték. Innen indult a mi közös utunk.

– Mennyiben kell más módszerrel tanítani egy hallás- és látássérült kutyát, illetve mik a határok és korlátok: mire lehet megtanítani, és mire nem?

– Mint egy átlagos kutyát, őt is megvezetéssel kezdjük tanítani, ez azt jelenti, hogy jutalomfalatot dugunk az orrához, és így csináltatjuk meg vele a feladatot, neki csak a falatot kell követnie. Még klikkert is tudunk nála használni, bár mivel nem hall, ezért a hagyományos klikkert egy rezgős nyakörvre cseréltük, ezzel tudjuk neki a lehető legpontosabban megmutatni azt, hogy mikor is csinálja jól a feladatot, ez pedig sokat segít abban, hogy megértessük vele, mi a dolga.

Amiben más, hogy nem tudom teljes mértékben kivenni a kezemet a feladatokból, hiszen azzal vezetem, azzal jelzem neki a különböző feladatokat, úgy is mondhatnám, kézzel adom a vezényszavakat. Itt néha nehézséget is szokott okozni számomra, hogy hogyan tudok annyi különféle apró jelet adni neki a kezemmel, hogy ő pontosan megértse, éppen milyen feladatot kell megoldania.

– Mi a legnehezebb feladat, amelyre immár Mia képes, dacára a hátrányos helyzetének?

– Bevallom, nem tudok arra válaszolni, hogy mik a határai. Régen voltak feladatok, amikről úgy gondoltam, hogy sosem lesz rá képes, például ugrani, vagy olyan tempóban csinálni egy láb közötti szlalomot vagy forgást, mint ahogy ma csinálja őket. Viszont ezeket a falakat szép lassan ledöntöttük, és most úgy érzem, végtelenek a lehetőségeink. Még nem találtam olyan feladatot, amit hosszabb, rövidebb idő alatt ne sikerült volna vele megértetni. Persze valószínűleg előbb utóbb határokba fogunk ütközni, hiszen minden kutyának vannak határai, de jelenleg nem érzem azt, hogy jobban be lennénk korlátozva, mint egy átlagos kutyával.

Mia jelenlegi legnehezebb trükkjei közül kettőt emelnék ki, amire nagyon büszke vagyok. Az egyik az úgynevezett “airplane” trükk, amikor a gazdi ül a földön, a kutyus körbefut körülötte, és átugrál a karjai fölött. A másik még nem 100%-os, de már közelít: ez a kézből való kihempergés, ami nálunk egyelőre úgy néz ki, hogy egy széken ülök, Mia felugrik az ölembe, ott lefektetem és onnan egy hempergéssel leveti magát a mélybe, gyönyörűen négy lábra érkezve.

– Mennyi idő volt erre a műsorszámra felkészíteni Miát?

– Miával 2024 március közepétől kezdtünk dog dancinget tanulni, és ahogy fejlődtünk a feladatokkal, viszonylag hamar körvonalazódott bennünk ez a produkció. Szűk fél évvel később falattal megvezetve már meg tudtuk csinálni ezt a kűrt, persze akkor még jóval esetlenebbül, lassabban és akadozósabban, mint most. A felkészülés legnehezebb részét az jelentette, hogy ezt a két és fél perces produkciót egy versenyen jutalomfalat nélkül kell végigcsinálni, és mint sok kezdő kutyánál, nála sem volt egyszerű eleinte fenntartani a figyelmet és a munkakedvet olyan hosszan, megerősítés nélkül. Végül újabb fél év múlva, 2025 májusában léptünk először pályára, ugyanezzel a kűrrel, és már ott is gyönyörűen teljesített a lányka. Tehát bő egy év alatt teljesen az alapoktól sikerült összerakni ezt a produkciót úgy, hogy az egy versenyen is megállta a helyét.

– Te mikor kezdted a dog dancinget és hogyan találtál rá erre a műfajra?

– Én 2023 őszén kezdtem el a dog dancing oktatói tanfolyamot, amit Kriz Orsi indított, oda iratkoztam be az – akkor alig egyéves – Larka nevű mudimmal. Akkoriban alapvetően nem érdekelt maga a sport, csak azért kezdtem el a tanfolyamot, mert én magam is kutyakiképző vagyok, és úgy gondoltam, hogy Orsi sok olyan technikát, szemléletet mutathat nekem, amit be tudok építeni a saját munkámba, hogy jobb kiképzővé váljak.

Aztán persze könnyen magával rántott a sport varázsa, főleg amiatt, amit Orsi is gyakran hangsúlyozott, hogy itt teljes mértékben a kutyánkra tudjuk szabni a produkciót, mert tulajdonképpen nincsenek kötelező elemek. Ez volt az a mondat, ami úgy igazán beindította a fantáziámat, hogy vajon Miához milyen feladatok illenének. Ahogy márciusban vége lett az oktatói tanfolyamnak, be is jelentkeztem Orsi óráira, de immár két kutyával.

– Mit adott neked a Miával közös produkció, mivel gazdagított téged a közös munka és táncolás?

– Azt hiszem nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy Mia emiatt vált igazán az én kutyámmá. Persze ott van az az örökbefogadási szerződés, ami miatt papíron a miénk, de az együttélés még nem kovácsol minket igazán össze. Amikor Mia hozzánk került, annyira óvatos volt, hogy nem mert falatot elfogadni kézből, és eleinte minden emberrel el akart menni, akinek a szagát megérezte – neki mindegy volt, csak valaki szeresse.

Most pedig én vagyok a legfontosabb számára: persze szeret minden embert, de miután megkapta a simiadagját, jön vissza hozzám, egész nap a lábam mellett alszik, követ bárhova a lakásban, jön velem hegyet mászni és úszni is. Azt kell, hogy mondjam, élvezni egy süket-vak kutya kötetlen bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés. Mindezt nem érhettük volna el a tánc nélkül. Nekem meggyőződésem, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kapcsolatot, mert tanítani csak úgy lehet, hogy folyamatosan őt figyelem. Nekem kell tudnom átadni úgy az anyagot, hogy ő azt meg tudja érteni, ehhez pedig a legapróbb mozdulatából tudnom kell, mi jár a buksijában. Neki is nagyon kell rám figyelnie, hiszen tanulni is csak maximális figyelemben lehet, meg kell tudnia érteni, a legkisebb mozdulatomból is, hogy mit szeretnék tőle.

A ringben állni vele pedig igazán felemelő. Mindkét versenyünk után úgy jöttünk le a pályáról, hogy könnyes szemmel jöttek oda az emberek, hogy gratuláljanak nekünk.

Nekem pedig Miával az oldalamon célommá vált, hogy megmutassuk az embereknek, hogy csak mert eltér a normálistól, attól még igenis képes nagyon sok mindenre. Remélem fel tudjuk nyitni az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy egy handicap-es kutyát – vagy bárkit – nem sajnálni kell, hanem elfogadni őt így teljes értékűnek, és meglátni benne a potenciált.

– Adj tippeket gyakorló kutyatartóknak egy konkrét trükkhöz, hogy hogyan tanítsák meg az adott mozdulatot a saját kedvencüknek!

– Én nem is egy darab konkrét trükköt mondanék, hanem egy kis játékot, ami az ember kreativitását fejleszti, a kutyának meg a figyelmét, és igazából bármilyen feladattal meg lehet csinálni. Az első lépés keresni egy egyszerű feladatot, amit a kutyusod könnyen meg tud csinálni: ez lehet akár egy ül, egy fekszik, forgás vagy pacsi, teljesen mindegy, a lényeg tényleg az, hogy a kutyusod ismerje.

Ha ez megvan, próbáld meg ezt a feladatot minél többféle kontextusban kérni a kutyusodtól. Mondok néhány példát a fektetéssel.

- Variáld a pozíciót: fektesd le mindenféle módon, például magad előtt, mellett, két lábad között, magad mögött – extra nehezítés, ha nem is fordulsz felé, csak például a tükörből nézed.

- Variáld a távolságot: fektesd le magad előtt egészen közel, és ha ez ment, következőnek úgy fektesd, hogy egyet hátralépsz, majd még egyet és így tovább. Figyelj arra, hogy ne induljon el feléd: csak úgy érvényes ha egy lépést sem mozdul bele.

- Adj közben zavaró testjeleket: ha fektetést kérünk, általában lefelé mutatunk a kutyusunknak a föld irányába. De vajon sikerül-e úgyis a feladat, hogy közben felemeled a kezedet? Vagy igazán nehéz szinten úgy kérd tőle, hogy feküdjön le, hogy közben te felugrasz a levegőbe.

Én nagyon szeretem az ilyen játékokat, hiszen egy egyszerű feladattal is jó sokáig el lehet vele szórakozni. Sőt, akár barátokkal is lehet versenyezni, hogy ki tud egy-egy feladatot többféle helyzetben és nehezítéssel is megcsinálni, a lehetőségeknek pedig csak a kreativitás szabhat határt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Drámai órák a Balti-tengeren: megkezdődött a hetek óta haldokló bálna mentése, minden perc számít
A Timmy nevű púpos bálnát egy vízzel teli bárkán szállítják a német partoktól az Északi-tenger felé. Az állat hetekig vesztegelt a sekély vízben, a mentés sikere pedig a szakértők szerint is rendkívül kétséges.


Saját erejéből úszott be a vízzel teli uszályba Timmy, a hetek óta a német Balti-tenger partjainál rekedt púpos bálna. A mentőakció kedden érkezett fordulópontjához, a bálnát szállító konvoj pedig szerda reggel már a németországi Fehmarn-sziget térségében haladt az Északi-tenger felé, ahol a tervek szerint szabadon engedik.

A merész, magánfinanszírozású mentést heves szakmai vita és komoly társadalmi nyomás kíséri.

A bálnát szállító szerelvény a Kirchsee sekély vizéből indult, majd a Wismari-öbölből kihajózva vette az irányt a nyílt tenger felé. Az útvonal a dán partok mentén, Skagen, azaz Jütland északi csúcsa felé vezet, ahonnan a Skagerrakon át érheti el az Északi-tengert. A lassú, óvatos haladást állatorvosok és szakértők felügyelik kísérőhajókról, folyamatosan figyelve az állat légzését és viselkedését.

Timmy története március elején kezdődött, amikor feltűnt a német partvidéken, ahol a púpos bálnák nem őshonosak. Az állat többször is megfeneklett, és bár egy korábbi kísérlet során kotrógépekkel ásott csatornán át sikerült mélyebb vízbe juttatni, a legyengült bálna a Poel-sziget melletti sekély öbölben rekedt. Az állapota hetekig folyamatosan romlott, ami komoly vitát váltott ki arról, hogy egyáltalán érdemes-e beavatkozni.

A Német Óceánográfiai Múzeum szakértői szerint az akció „hatalmas stresszel és sérülésveszéllyel” járhat, és a siker esélyét is alacsonyra tették.

A helyi hatóságok sokáig a minimális beavatkozás mellett érveltek. Dr. Till Backhaus, Mecklenburg-Elő-Pomeránia környezetvédelmi minisztere korábban azzal indokolta a hatóságok óvatos álláspontját, hogy a beavatkozás célja az állat szenvedésének csökkentése, nem pedig a szenvedés meghosszabbítása vagy a kockázatok felesleges növelése.

Végül egy magánkezdeményezés keretében, két vagyonos támogató finanszírozásával indult meg a mentés, amit a hatóságok jogilag „eltűrtek”.

A bálna sorsa egész Németországot megmozgatta: aktivisták táboroztak a helyszínen, a hatóságok pedig több ezer üzenetet kaptak, köztük fenyegetéseket is. A mentéshez egy vízzel teli szállítóuszályt, egyfajta úszó kádat használnak, amit vontatóhajó húz.

A művelet kulcsfontosságú pillanata volt, amikor Timmy kedd délután a végső szakaszban saját erejéből úszott be a szállítóeszközbe.

A szakértők szerint a Balti-tenger alacsony sótartalma és sekély vizei eleve megterhelőek egy púpos bálna számára, ezért a megmentése nemcsak egyetlen állat életéről szól, hanem természetvédelmi szempontból is jelentős. A „bálnapumpa” jelenség révén a mélyebb vizekből tápanyagokat, például nitrogént és vasat juttatnak a felszínre, ezzel serkentik a fitoplankton növekedését, amely a légköri szén-dioxid jelentős részét elnyeli.

A mentés óráról órára versenyfutás az idővel. Ha Timmy eljut az Északi-tengerig és biztonságban szabadul, az nemcsak technikai bravúr, hanem ritka természetvédelmi siker is lesz.

Via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk