ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Egy fogyás története: 35 kilót adott le önsanyargatás nélkül

Úgy váltott életmódot, hogy csak annyit vállalt, amiről tudta, hogy hosszú távon is képes lesz betartani azt.


Bakos András újságíró látványos fogyásának történetét a Facebookon osztotta meg. Először az ökölvívóedzője tett föl róla két képet, ő pedig odaírta kommentben, ha ötszázan lájkolják a fotókat, megírja, hogyan sikerült így lefogyni. A kitűzött számnál végül többen jelezték, hogy kíváncsiak a sztorira. Íme így szabadult meg a kilóitól:

"Dávid a múltkor megosztott rólam két képet, az egyiken nagydarab vagyok, a másikon vékony. Sokan rácsodálkoztak, én pedig könnyelműen azt ígértem, hogy ha kapok ötszáz lájkot, megírom, hogyan sikerült így lefogyni. Ekkor elkezdett pörögni a poszt, és végül 524-nél állt meg. Én pedig megírtam a történetet.

Az első képről

Az első fotó 2008-ban készült rólam, egy céges karácsonyi ünnepségen. Körülbelül száztíz kiló lehettem. Nem tudom pontosan, mennyi, de az biztos, hogy ezután még gyarapodtam, mert 2011-ben készült rólam olyan papírkép, amelyen nagyobb vagyok, és akkor egy üzemorvosi vizsgálaton emlékeim szerint

közel százhúsz kilót mutatott a mérleg.

Magas vérnyomás

Üzemorvoshoz azért mentem, mert rám került a sor. Nem fájt semmim, elégedett voltam magammal (ez most is így van). Megmérték a vérnyomásomat, és kiderült, hogy magas. Ezzel pedig – mondta az orvos – kezdeni kell valamit, mert a magas vérnyomás alattomos, nem fáj, de egy sor más betegséget előidéz. Elküldött a háziorvosomhoz, Mária doktornőhöz, aki ugyanúgy magas vérnyomást állapított meg. Ő elküldött más vizsgálatokra is. A feleségem talált egy kezelőlapot 2012. februárból, a szemészeti klinikáról, azt nézték meg, hogy a magas vérnyomás károsította-e már a szemem. Mária vérnyomás-csökkentő gyógyszert írt föl és egy másik orvosságot, ami a szívrohamot előzi meg. Elmagyarázta, hogy ezeket most már életem végéig szedni kell. – A vérnyomásgyógyszerrel lehetnek gondok, előfordulhat, hogy ez az első nem lesz jó. akkor majd keresni kell másikat, de előbb-utóbb meg lehet találni a megfelelőt... – magyarázta a doktornő.

Én viszont ott akadtam meg, hogy negyvenéves koromban közlik velem, hogy most már életem végéig gyógyszert kell szednem.

Próbáljak lefogyni?

Mária látta rajtam, hogy megomlok. Elmagyarázta, hogy a magas vérnyomás lehet örökletes, de a túlsúly miatt is kialakulhat. Esetleg próbáljak fogyni: nem biztos, hogy sikerül, de ha igen, legalább kiderül, hogy mitől alakult ki nálam ez a betegség.

A családom egy része úgy reagált, hogy köszöntöttek „a klubban”. Picit felmentést is kaptam ezzel. Ha már ketten is szednek vérnyomásgyógyszert, akkor ez nyilván tényleg családi örökség lehet: a géneken múlott, tehát nem tehetek ellene semmit. Viszont mindketten túlsúlyosak, ha nem is annyira, mint én voltam ekkor. Tehát elvileg náluk is lehetett ez az oka a magas vérnyomásnak. Ez nem derült ki, csak én okoskodtam így.

Szép kövér

Az is megfordult a fejemben, hogy az ősök az egyik oldalon uradalmi napszámosok voltak, a másik oldalon pedig gazdálkodók. A régi családi fotókon erős, megtermett férfit, asszonyt lehet látni az inas, szálkás alakok mellett, kövéret azonban nem, legalábbis a hatvanas évek előtti időkből nem. Ez nyilván a legtöbb család fotóiról elmondható mifelénk. Azelőtt más volt az életmód, sokkal jobban be kellett osztani az ennivalót, azoknál a családoknál is, ahol egyébként több jutott az asztalra. Aki „szép kövér” volt, az rendszerint gazdag is. Ez később változott.

Disznóhús, krumpli, kenyér

Nálunk legalábbis jellemző volt, hogy egyre többet ettünk. A fő húsétel a disznó, de anyukám csirkét is vágott, máskor volt liba is. Mivel horgászunk, hal is került az asztalra néha. Abban nőttem föl, hogy évente egy-két disznót vágunk, sonkát, szalonnát sózunk, füstöltetünk, hurkát, kolbászt készítünk. A legfontosabb köret a krumpli volt, utána a kenyér. A legfontosabb étkezés a vasárnapi ebéd, hét közben pedig a vacsora, mert addigra ér haza mindenki.

Az ételnek, a jól sikerült, finom ételnek nagyon nagy a respektje nálunk.

Anyukám szeretett főzni, sütni, ahogy megnősültem, én is próbáltam, és meg is szerettem a főzést. Ez még most is így van.

Ha van idő, eszünk

A disznóvágástól, mint minden gyerek, eleinte undorodtam, aztán ez is változott, és a hússal való bíbelődés ma is nagyon jólesik. Jellemző kép: anyukám pénteken este fölhív, hogy „iderepült egy fél birka, eljönnél-e, szétszedni?” Én pedig mentem, nagy örömmel. És a saját családomnál is így alakult: akármilyen későn értem haza, vacsoráztam. Nap közben egy időben rendszeresen ebédeltem, Makón az MTH konyháján – és bizony annyit, hogy utána egy óráig nem fogott az agyam. Máskor pedig rendszertelenül, amikor épp volt időm. Ez azzal is járt, hogy ha bolt, büfé mellett mentem el, és volt egy kis időm, holtbiztos, hogy bementem.

Sokba is került

Szóval

sokkal többet eszem, mint amennyire szükségem van, ez nem mellesleg több pénzbe kerül.

Emiatt beteg lettem, gyógyszert kell szednem, ami megint csak plusz pénzbe kerül – vontam le a következtetést.

Ez volt a második szempont, ami miatt úgy döntöttem, megpróbálok fogyni. Olvastam erről egy keveset, de nem költöttem pénzt életmód-tanácsadó könyvekre, a neten böngésztem. Nem tudom már, hol találtam azt a javaslatot, de biztosan nem saját magamtól jöttem rá, hogy nagy különbség van fogyókúra és életmód-változtatás között. Az előbbinek időleges eredményei lehetnek.

Életmódot úgy szabad változtatni, hogy csak olyasmit vállal az ember, amit aztán az élete végéig tartani tud.

Szóval nem szabad – főleg első lépésben – sokat vállalni, mert az ember elveszítheti a kedvét.

Ilyen a boksz

Azt is olvastam, hogy a sport segít, és nagyon fontos a jó közérzethez, de az étkezési szokások változtatása hoz eredményt. Ennek az igazságát láttam magamon: ekkor már második éve sportoltam.

Írtam egy cikket 2008-ban az algyői bokszolókról, akik a faluház mögötti gyepen edzettek nyáron, és Kátó Sanyi bácsi, az edző meghívott, próbáljam ki. Rögtön nem álltam be, de 2010-ben már jártam. Heti három alkalom, este hattól a Faluházban. Edzés után rendszerint még nagyobb volt az étvágyam, mint addig, és ettem is, mindig. Szóval erősödtem és híztam is.

Elhagytam a vacsorát

Egyetlen dolgot vállaltam:

elhagyom a vacsorát, ami addig a legfontosabb étkezés volt.

Ezzel együtt mindig megterveztem előre, mit fogok enni nap közben. Addig is előfordult, hogy itthonról vittem magammal ételt, ez onnantól állandó szokásom lett. Az derült ki, hogy a reggeli után én 10 órakor éhezem meg először, aztán 2 óra tájban. És érdemes még valami apróságot enni 4-5 óra felé, hogy ne legyek nagyon éhes. Ez gyorsan kialakult. Később már az sem okozott lelki törést, hogy este főzök, én csak megkóstolom, és másnap eszem belőle.

Ugyanazt ettem, amit addig

Az is nyilvánvaló volt, hogy nem akarok mást enni, mint a családom, mert annak nincs értelme, hogy külön főzzek, vásároljak magamnak. Szóval vittem a táskában magammal füstölt sonkát is, paprikás krumplit, rakott krumplit is olykor – és viszek még most is. Viszont igyekeztem egyre kevesebb kenyeret enni. Helyette savanyúságot, zöldséget, gyümölcsöt ettem. Persze, szerencsém van: én minden ételt szeretek, az almát is szerettem, addig is – onnantól kezdve viszont megismertem, melyik fajta milyen ízű, hol érdemes megvenni.

Savanyított dinnye

Arra is rájöttem,

mikor melyik zöldséget érdemes venni.

Előfordult, hogy az ebédem 2 órakor két nagy uborka volt, máskor öt-hat paradicsom. Amikor elkezdett érni a barack, a görög- és a sárgadinnye, azokból ettem többet. A feleségem egy ideje ősszel kicsi dinnyéket vesz, hordóban savanyítja. Azt is hordtam, hordom most is, májas, kolbász mellé. Azért arra figyelek, hogy sok nehéz étel ne legyen egy nap.

Rövid élet?

Kovács Andris kollégám, amikor enni látott az ebédlőben, meg is jegyezte, hogy „a hideg ebéd a rövid élet titka”. Ilyenkor elmondtam neki, hogy reggelire gulyáslevest ettem, vagy halászlevet – vagy épp azt, amit a családom vacsorázott.

Lassú fogyás

Az életmód-váltásnak az lett az eredménye, hogy lassan, de határozottan fogyni kezdtem. Eleinte ritkán mértem magam, aztán egyre sűrűbben, mert mindig jó volt ránézni a számlálóra. Egy idő után azt vettem észre, hogy délelőtt elálmosodom, és bár nem nehéz az ebéd, utána is, ha nem szégyellném, lefeküdnék aludni. Ez azért volt így, mert csökkent a vérnyomásom, és a gyógyszer – amit lelkiismeretesen szedtem – annyira lehúzza, hogy már alacsony.

Józsi bácsi szerint

Piri Józsi bácsival az algyői tornateremből átalakított lőtér avatóján beszéltünk erről. Azt mondta, felezzem meg a gyógyszert, próbáljam ki úgy. Így lett. Aztán pár hónap múlva a felét is meg kellett felezni, és végül az is sok lett. Úgyhogy elhagytam. Szóltam Mária doktornőnek, akinek nem volt kifogása ez ellen, de azt javasolta, a dobozt ne dobjam ki, és rendszeresen mérjem a vérnyomásomat.

Arról nem találtam papírt, mikor hagyhattam el a gyógyszert, de már legalább öt éve. Azóta, ha mérem a vérnyomásom, rendes értéket mutat.

Végül 35 kiló mínusz

Azt nem tudom, hogy ha dietetikushoz megyek, megterveztetem az életmód-váltást, sokkal radikálisabb változást vezetek be az evésben, milyen gyorsan ment volna le a túlsúly.

Az igazán nagy változás kb. két év alatt lezajlott.

Egy 2013. május 25-i fotóról tudom, hogy akkor 90 kiló voltam. Ez év végéig lement 85-re. Ezt tartom, plusz-mínusz 2-3 kiló változás szokott lenni, karácsonykor, húsvétkor általában fölfelé. Aztán ledolgozom, de abban sincs semmi szenvedés.

Futni egy kört

A sportnak is nagyon fontos a szerepe ebben a történetben. Futni száztíz kilósan még nem mertem – amikor próbáltam, fájt a térdem –, viszont hétvégenként, néha máskor is lementem az erdő alá az algyői hídnál, volt két karóm, ezekkel jártam, néha futottam végig az ösvényen a gátőrházig, olyan mozgással, mint a nordic-walking gyakorlói. Ez is növelte az állóképességemet, amit már a boksz valamennyire megalapozott. Az ökölvívást se hagytam abba. Miután Sándor bácsi elköszönt, Oltványi Dávid lett az edzőnk – ő osztotta meg rólam a múltkor azt a két képet. Ő másfél órás, összetett, meglehetősen pörgős edzéseket vezényel. Ez is sokat javított az erőnlétemen, aztán a futás is.

A második fotó

Sima edzőcipőben, pamutpólóban futottam a töltésen, néha eljött velem a feleségem. Ő aztán addig könyörgött nekem, amíg vettünk rendes futócipőt. A barátunktól, Icától kaptam az első technikai pólókat. Első futóversenyem a 2015-ös Hód Futófesztivál volt, félmaratoni távon indultam, 1 óra 55-ös eredménnyel végeztem. Abban az évben ősszel lefutottam a Budapest Maratont, 3 óra 55-tel. A második fotó néhány hónapja készült, amikor havas esőben is kimentem egy körre. Nem vagyunk cukorból.

Te futsz? Tényleg?

Persze, hogy az iskolában gyűlöltem a futást. Egyik testnevelő tanár se próbálta elmagyarázni nekünk, miért lehet ez jó sport. Soha nem mondtak olyat egy-egy testnevelés órai bemelegítő kör után, hogy „a te testalkatodhoz képest ez egészen jó eredmény”. Nem magyaráztak el olyan alapvető dolgokat, hogy

ha lassan futunk, meglepően sokáig bírjuk, és ha erre hetente rászánunk kétszer-háromszor fél órát, látványosan fejlődik az állóképességünk.

Öröm, függőség

Azt sem mondták, hogy a legtöbb sport, így

a futás is endorfint termel, jólesik a testnek és a léleknek is, boldogít, sőt, függővé tesz.

Csakhogy ez a függőség nem a kárunkra lesz, hanem a hasznunkra. És nem az számít, hanyadik az ember egy versenyen, hanem az, hogy önmagához képest fejlődik, ez pedig óhatatlanul így lesz, ha ésszel csinálja, és nem terheli magát ésszerűtlenül.

Szó sem volt ilyesmiről.

Mérték, mennyit futunk, osztályoztak. Akik lemaradtak körbefutás közben, azokat megpirongatták. Nem hibáztatom őket, ezek a tények. Csak ehhez képest abszurd, hogy nekem, és a velem kb. egykorú felnőtteknek most kell rájönniük ilyen alapvető dolgokra. Mert most vagyunk egypáran, ezt lehet látni esténként, bármelyik magyar településen.

Előnyök

Jobban érzem magam.

Nem kell gyógyszert szednem.

Heti hat napon sportolok, ez tényleg örömet okoz. Azon persze néha eltűnődöm, kell-e nekem maflásokat kapnom a fiaim korosztályához tartozó srácoktól, de van sikerélmény is. A boksz révén és a futásnak köszönhetően is érdekes, jó embereket ismertem meg. A mi korunkban ennek nagy, és egyre nagyobb lesz a jelentősége.

Jobb az állóképességem, nem csak a fizikai igénybevételt bírom jobban, hanem a stresszhelyzeteket is.

Megértem azokat, akik azt mondják, nincs lehetőségük arra, hogy időt szakítsanak a sportra. A mi gyerekeink már nagyok, és bár megosztjuk a házi munkát, a nagyobbik része a feleségemé. Azért azt mégis ideírom, hogy amióta sportolok, megtanultam jobban beosztani az időmet, és a sport mellett most már arra is ráérek, hogy itthon írjam a saját, nem napilapba szánt szövegeimet.

Jobbat pihenek, és kevesebb alvásra van szükségem, mint régebben. Ez abban az esetben van így, ha tényleg nem vacsorázom. Ha valamilyen összejövetel miatt ez nem jön össze, rosszabbul alszom.

Nem vagy te beteg?

Jobban nézek ki (elvileg). Ez elég vicces egy kopaszodó, ötven felé járó férfiról szólva, a végére is hagytam, de tény: érezhetően több mosoly, figyelem jut, főleg azoktól, akik ismertek korábban. A másik, szintén vicces eredménye volt a fogyásomnak egy csomó aggódó tekintet. Voltak, akik meg merték kérdezni, hogy beteg vagyok-e – mások csak néztek, és látszott rajtuk, mit gondolnak. Ez most már lassan elmúlik.

Csak rólam van szó

Jellemző, hogy amikor elkezdtem, nem attól tartottam, hogy valami balul üt ki – inkább attól, hogy ha így lesz, a környezetemben azok, akik kételkednek, igazolva látják a kétségeiket: „én megmondtam, hogy baj lesz.” Ez persze részemről hiúság.

Az inkább józan belátás eredménye volt, hogy bárki is kérdezte, mit csinálok magammal, és miért, elmagyaráztam, de mindig vigyáztam arra, hogy ne tűnjön prédikálásnak, amit mondok.

Csak magamról beszéltem, mert ha lehetnek is általánosan érvényes törvényszerűségek, nincs két egyforma test és lélek.

Ami az egyik embernék beválik, a másiknál nem biztos, hogy segít. Azt pedig végképp nem akartam, hogy az emberek Schobert Norbira gondoljanak, amikor rám néznek. Tisztelem azt a srácot, azért, hogy meg tudta változtatni az életét, dacára a családi hagyományoknak, de az nem tetszik, amikor fánkot evő túlsúlyos lány fotóját közli, és gúnyos megjegyzéseket tesz alatta.

Két szelet kenyér fogy

Aztán kiderült, hogy bár nem akarom a családomat kellemetlen helyzetbe hozni, azzal, ahogy főztem, változtak a szokásaink. Sokkal több zöldséget eszünk, és előfordul, hogy a pénteken hozott kenyérből hétfőig két szelet fogy. A kisebbik fiam súlyzókat vett, azokkal izzad a nagyszobában, a nagyfiam pedig hetente többször futni jár, már jó ideje, úgyhogy ez nála is szokássá vált.

Attól is meglepődtem, hogy Major Zoli, Makai Móni párja azt mondta, az én példámon okulva tudta megváltoztatni az életmódját.

Ennyi a történet.

Vajon végigolvassák-e ötszázan?"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET: