UTAZZ

„Több életre szóló barátunk lett, mint eddig bármikor” – Napi pár száz forintból utazta be Latin-Amerikát a magyar-svéd pár

Andi és Tobi kereken egy évig voltak úton, a kontinens összes országába eljutottak. Elmesélték többek között, mik voltak a legváratlanabb stoppos élményeik, hogyan keveredtek véletlenül kokainföldekre Peruban, és mennyire tette próbára kapcsolatukat az együtt töltött idő.

Láng Dávid - szmo.hu
2023. február 02.

Sokan álmodoznak arról, hogy mindent maguk mögött hagyva bejárják a világot, addig viszont jóval kevesebben jutnak el, hogy meg is valósítsák ezt.

A harmincas éveik elején járó pár, Andi és Tobi a kivételek egyike: 2021 szilveszterén felkerekedtek, hogy a tavalyi évet Közép- és Dél-Amerika hátizsákos felfedezésével töltsék. Útjukat végig dokumentálták Europeans On The Go nevű Instagram-oldalukon és YouTube-csatornájukon.

Az út végén részletesen kikérdeztük őket élményeikről, valamint arról, hogyan készüljön fel és mire számítson az, aki a nyomukba eredne.

– Hogyan ismerkedtetek meg, mikor és hová utaztatok először együtt?

– Tobi Svédországban született, élt és dolgozott a 20-as évei közepéig, amikor egyszer csak úgy döntött, ideje országot váltani. Megpörgetett egy asztali földgömböt, és Magyarországon landolt az ujja, így összepakolt és vonattal elindult Budapestre. Itt utcazenészként kezdte a pályafutását, ahonnan aztán átszegődött egy hostelbe (később az IT világban kötött ki, de ez részletkérdés). A hostelen keresztül megismerkedett egy olasz fiatalemberrel, aki szintén zenész, létrehoztak egy duót Fjord néven. Marcello (az olasz muzsikus) felesége egy fondorlatos orosz nő, és éppenséggel Andi egyik legjobb barátnője. Az ő finom közreműködésével találkoztunk több mint 6 évvel ezelőtt Budapesten, “a többi pedig már történelem…”. Ezután 2 évig távkapcsolatban éltünk: Andi Londonban, Tobi pedig Andi szülővárosában, Budapesten. Ez idő alatt havonta egyszer különböző európai városokban találkoztunk, úgyhogy az utazás a kezdetek óta része a közös kalandjainknak.

– Ki vagy mi inspirált benneteket a hosszú távú utazásra, és miért a hátizsákos, low-budget formát választottátok?

– Az inspiráció először is Andi apukája volt, aki fiatal korában rengeteg helyen járt, és ha most a 30-as éveiben lenne, valószínüleg jött is volna velünk a nagy utazásra! Mi ketten a megismerkedésünk óta beszéltünk már arról, hogy egyszer, mielőtt belevágunk az úgynevezett “felnőtt életbe”, egy évre világgá megyünk kalandozni, de ennek részleteit csak az utazás előtt nem sokkal kezdtük pedzegetni.

Mivel legalább egy évre akartunk menni, és közben nem terveztünk dolgozni, így a low-budget forma kézenfekvőnek tűnt. Mindketten különböző célokat tűztünk ki erre az évre, főleg Andi számára fontos volt egyrészt megtapasztalni azt, hogy mi az a minimális költségvetés, amiből még boldognak érzi magát az ember. Másrészt szerettünk volna csak annyit költeni az egész évben, amennyit meg is keresünk, ami további kalandokra késztetett bennünket.

Például dolgoztunk egy bolíviai hostelben recepciós-pénzügyesként és bartenderként 130 Ft-os órabéren, amiből egyébként sikerült is megélnünk… Krumplit és banánt ettünk napi háromszor ugyan, miután azokat a helyi piacon a cholitákkal (helyi fiatal nőkkel) lealkudtuk, de túléltük! Emellett beneveztünk utazós fotópályázatokra, és nyertünk is néhány díjat, aminek volt pénzbeli jutalma is.

Inspiráció szempontjából szintén meg kell említenünk Andi egyik kedves gimnáziumi barátnőjét, Asbóth Fannit és az ő ma már férjét, Agócs Tomit, akik évekig hátizsakoltak a pandémia előtt, és az ő jótanácsaiknak köszönhetően vált a mi utazásunk is csodálatossá! Fanni és Tomi továbbra is oszt meg hasznos infókat a fenntartható életmódról és low-budget utazásról, ők az @ontheway_hungarians Instagram-fiókon találhatóak meg.

– Miben különbözik a felkészülés egy ilyen útra ahhoz képest, ha csak pár napra vagy hétre utaztok el?

– Először is teljesen meg kellett változtatnunk a gondolkodásmódunkat, elfogadva a tényt, hogy egy ideig távol leszünk a megszokott mindennapoktól, a barátoktól és a családtól. Ami a gyakorlati részt illeti, igyekeztünk minden lehetséges helyzetre felkészülni. Például mi történik akkor, ha elakadunk a semmi közepén? Minden évszaknak és időjárási körülménynek megfelelő ruhákra volt szükségünk, saját mini patikára az összes gyakori betegség gyógyszerével, sátorra, jó hálózsákokra, tűzhelyre a reggeli kávéhoz (ez különösen fontos! :D), stb.

A legnagyobb különbség az, hogy amikor bepakolsz egy hét nyaralásra, nagyjából tudod, milyen időjárásra számíthatsz, viszel sok mindent, amire talán szükséged lesz, de az se gond, ha valamit végül mégse használsz, hiszen úgyis hamarosan hazajössz. Ha viszont hosszú távú utazásra indulsz, amikor a hátizsákod legtöbbször nálad van, egyfajta háztartás lesz belőle válladon. A lehető legkevesebb cuccot kell bepakolnod, miközben gondoskodsz arról is, hogy mindened legyen.

Ezen kívül jobb, ha nem viszel semmilyen értékes tárgyat, mert nagy az esélye, hogy elvesznek, megsérülnek vagy ellopják őket. Így az erre való felkészülés több tervezést és időt igényel. Nyitottnak kell lenned arra is, hogy elengedd a nem feltétlenül szükséges dolgokat, hiszen mindent a hátadon cipelsz. Mi néhány hónap után rájöttünk, hogy mindent felhasználtunk a nálunk lévő dolgok közül – ezért külön köszönet a fent említett Fanninak és Tominak, nagyon jól felkészítettek bennünket!

Ezen kívül nagyon fontos a megfelelő védőoltások és vízumok megszerzése. Mivel nem tudtuk pontosan, melyik országokat látogatjuk meg, inkább beszereztük az összes oltást, amelyre Latin-Amerikában szükség lehet (szerencsére a legtöbb helyen ezek nagyon hasonlóak). Aztán persze, mivel akkor kezdtük, amikor a Covid még mindenhol jelen volt, sokat kellett kutakodnunk a szabályokért és előírásokért, és fel kellett készülnünk arra, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt várnánk. Rá kellett jönnünk, melyik szárazföldi határok vannak lezárva, milyen oltások szükségesek, hol korlátozzák a mozgást, és mindez folyamatosan változott... Ehhez készítettünk jó néhány Google-táblázatot.

– Miért Dél-Amerikát választottátok?

– Eleinte három kontinensben gondolkodtunk. Ezek név szerint Dél-Amerika, Ázsia és Afrika, mivel ezeken a területeken nem nagyon jártunk még, a repülőjegyet leszámítva általában kevésbé költségesek, sokat lehet itt segíteni önkénteskedéssel a helyieknek és sokszor hálásak is érte, és a sokféle kultúra is kifejezetten érdekelt bennünket, amelyek meglehetősen különböznek az általunk ismert európai szokásoktól.

Azért kezdtünk Dél-Amerikával, mert már tapasztalt utazóktól kaptunk sok tanácsot ezzel a területtel kapcsolatban, illetve Andi beszélt spanyolul (ma már Tobi is), ami a legtöbb itteni országban beszélt nyelv, így bemelegítésnek ez a kontinens logikusnak tűnt. De utazás közben rájöttünk, hogy a távolságok hatalmasak, és ha meg is szeretnénk ismerni bizonyos helyeket és valóban kb. napi 1 dolláros költségvetésen utazunk, akkor a kevesebb több… Így végül Latin-Amerikában maradtunk, ami egyébként magába foglalja Dél- és Közép-Amerikát, illetve Mexikóval Észak-Amerika egy részét is.

Ennek köszönhetően elegendő (legalábbis valamennyi) időnk volt arra, hogy meglátogassuk mind a 13 ország legalább egy részét, amelyeken áthaladtunk, és a “lassú utazás” révén sokszor szinte helyinek éreztük magunkat: a helyiekkel laktunk, dolgoztunk, mulattunk, és számunkra ez a valódi utazás szépsége. Turistákkal máshol is lehet találkozni.

– Konkrét útitervvel indultatok el, vagy menet közben, spontán alakult az útvonal?

– Kicsit mindkettő, ami szépen illusztrálja a kettőnk közötti különbségeket, amikor tervezésről van szó. Andi nagyon szeret mindent megtervezni és általában van B, C, D és E terve is, ha az A-terv nem működőképes, míg Tobi szeret a mának élni. Alapvetően a nyárban akartunk maradni egész évben, mert úgy könnyebb volt kivitelezni a vadkempingezést (fagyfok alatt sokkal komolyabb felszerelésre lett volna szükségünk), illetve a Covid időkben Chile volt a legszigorúbb a korlátozások tekintetében, úgyhogy ott kezdtük az utazást januárban (amikor Chilében nyár van), mert arra könnyebb volt otthonról felkészülni. Plusz minden országban kb. egy hónapot terveztünk eltölteni, hogy egy év alatt sikerüljön teljes Latin-Amerikát bejárni.

A pontos helyszíneket viszont útközben találtuk ki vagy a véletlenül keveredtünk bizonyos helyekre. Az utazás formája miatt beleszoktunk és beleszerettünk abba, hogy néhány helyre ugyan nem juthattunk el, ahova szerettünk volna, mert éppen senki nem vett fel minket egy irányban, de olyan csodálatos helyeken is jártunk, amiknek a létezéséről sem tudtunk előtte néhány perccel. Angolul létezik a “serendipity” kifejezés, ami a pozitív véletlenre való hagyatkozásról szól. Ezt a képességet mára tökéletesítettük!

Az egy év alatt bejárt teljes útvonal térképen:

– Mi volt a legpozitívabb vagy legváratlanabb stoppolós élményetek?

– Ezekből rengeteg van! Kettőt is kiemelünk, ha lehet. Az első történet Argentínában játszódik, ahol egyébként az emberek általánosan a legnagylelkűbbek voltak velünk minden egyes alkalommal… Az utazás alatt általában kerültük a nagyvárosokat, mert összességében nehezebb stoppolni, vadkempingezni és low-budget módon utazni.

Viszont Buenos Airesről remek történeteket hallottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy ha valaki, aki felvesz minket Mendozában, éppen arra tart, akkor megyünk mi is (különben rögtön Brazília felé vettük volna az irányt)! Mendozához közel egy kamionsofőr, Carlos vett fel minket, aki Buenos Aires felé tartott (1045 km ~ 11 óra autóval), és azt mondta, hogy hajnali 2-re meg is érkezünk, majd reggelig aludhatunk a kamionjában. Sajnos azonban a sebességváltója este 10-kor meghibásodott, 4 óra távolságra Buenos Aires-től, így mindannyian a kamion utazó részében aludtunk másnap reggelig. Délelőtt 10-kor elbúcsúztunk Carlostól, mert még mindig nem tudtuk, mikor érkezik meg a szerelő, hogy megjavítsa a sebváltót.

Mindezen véletlenszerű események sorozatának köszönhetően volt szerencsénk Pablóval találkozni, aki ezután vett fel minket, és akivel nagyon gyorsan egy húron pendültünk Buenos Aires felé tartó utunk során. Az utazásokról, a megújuló energiáról és a kedvenc ételekről szóló remek beszélgetések után Pablo és barátnője meghívott minket vacsorára, és elkészítették nekünk a világ legfinomabb argentín steakjét!

Mialatt itt tartózkodtunk, le is betegedtünk, de úgy vigyáztak ránk, mintha a családtagjaik lennénk, pedig csak néhány napja ismertük egymást. Végül 4 napig maradtunk a gyönyörű Buenos Aires-i házukban, és életre szóló barátokat ismertünk meg ebben a két fantasztikus emberben. Még vitorlázni is elvittek minket a saját kis jachtjukon, és egy csodaszép napot töltöttünk el együtt San Fernandóban, nem messze Buenos Airestől. Köszönetképpen készítettünk nekik svéd húsgombócot krumplipürével (Tobi ugyebár svéd) az utolsó esténken. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot, és remélhetőleg nemsokára jönnek minket meglátogatni, bárhol is kötünk ki a nagyvilágban.

Egy másik szerencsés stoppos élményünk Tarapoto és Chincha Alta között esett Peruban, köszönhetően Elmernek, a legvidámabb kamionsofőrnek, akivel valaha találkoztunk!

Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 km-en és 5 napon keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába, bemutatta nekünk az egész családját, köztük feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat és végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket… Az első közösen töltött esténket végig karaokéztunk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb.

Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát hallgattunk és rengeteget nevettünk 5 napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert!

– Hol ment a legjobban és hol a legrosszabbul a stoppolás? Mi volt a legtöbb idő, amit várakoznotok kellett?

– Érdekes, hogy minden országban és bizonyos régiókban is különbözik a stoppos kultúra. Emberek régiónként hasonlóan reagálnak a stoppolásra. Általában szerencsénk volt a stoppolással, átlagosan nem kellett fél óra/óránál többet várakoznunk.

Abból a szempontból is szerencsések voltunk, hogy – mint azt útközben megtapasztaltuk –, az emberek általában a fiú-lány párokban hamarabb megbíznak, mint más kombinációkban, és Tobiról elég távolról látszott, hogy külföldi (avagy gringo, ahogy sokan hívták itt…), amit sajnos néhány helyi atrocitás miatt a legtöbb helyen előnyben részesítettek, így gyakran nem kellett sokat várakoznunk.

Egyszer Argentína patagóniai részén azonban több mint 10 órát töltöttünk el egy helyen várakozva. Akkor jól is jött a pakli francia kártya, amit unalmas órákra tartogattunk magunknál. A pandémia hatására bizonyos helyek teljesen kihalttá váltak, mert előtte főként a turizmus tartotta fent őket, és egy ilyen útszakaszon be is ragadtunk. Egész nap, ami alatt ezen a ponton várakoztunk El Calafate felé (ami a gyönyörű gleccsereiről híres) Gobernor Gregores mellett, összesen 5 autó tartott az általunk kitűzött irányba, és mind tele is volt utasokkal.

Így aztán több mint 10 óra várakozás után, Tobi javaslatára ismét a véletlenre hagyatkoztunk, és mindkét irányba kezdtünk el stoppolni. Néhány perccel később az első autó, amelyik az ellenkező irányba tartott, mint terveztünk volna haladni, meg is állt, és az úriember 1500 km-t vitt minket északra 2 nap alatt. Utazásunk alatt ő volt az első vezető, akinek az autójában aludtunk együtt, hogy aztán reggel folytassuk közösen az utat. A gleccserekig végül ugyan sajnos nem jutottunk el, de cserébe hamarabb kezdhettünk el önkénteskedni a következő úticélunkon, és ismét egy új barátra tettünk szert.

– Okozott-e bárhol gondot a Covid-para, vagy már ott is túl vannak rajta?

– Valójában rosszabbra számítottunk... Chilében, ahonnan 2022 januárjában elindultunk, nagyon szigorúak voltak a szabályok, sok dokumentumra volt szükség az egyszerű mozgáshoz is, de ezen és néhány trükkös határátkelőhelyen kívül, ahol nehezen beszerezhető PCR-teszteket kértek, a Covid nem volt túl nagy probléma.

A járvány kapcsán a legszürreálisabb dolgot akkor láttuk, amikor átléptük a szárazföldi határt Bolíviából Peruba. Összebarátkoztunk egy francia sráccal, akinek csak 2 bejegyzett oltása volt a hivatalos egészségügyi nyilvántartásban (bár már 3 oltást kapott). Az okmányok ellenőrzésekor a határőrök azt mondták: „ne aggódjon, foglaljon itt helyet”. Majd anélkül, hogy kérdéseket tettek volna fel, egyszerűen beadták neki az oltást, csak úgy! Észre sem vette, amíg meg nem látta a tűt a karjában. Később megtudta, hogy egyébként Pfizert kapott...

– Kerültetek-e valahol bajba?

– Igazi bajba sosem kerültünk, többek között azért, mert az őrült utazási stílusunkhoz képest mindig óvatosan közlekedtünk. Csak olyan helyeken vadkempingeztünk, ahol tudtuk, hogy nincsenek életveszélyes vadállatok, és többnyire a lakott területektől távol, így senki sem láthatott bennünket felverni a sátrat. Nagyvárosokban mindig helyiekkel közlekedtünk, többnyire a Couchsurfing applikáció segítségével. A sofőrökkel persze szerencsénk is volt, de ha valaki nem tűnt megbízhatónak vagy beszámíthatónak, akkor udvariasan visszautasítottuk a lehetőséget, plusz mi ketten mindig együtt utaztunk (annak ellenére, hogy néha csak egyikünket akartak felvenni…)

Egyszer Peruban véletlenül kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Maps szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz Cuscóból Huancayóba. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek… És amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk az említettek miatt, és hogy ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint továbbmenni, hogy kijussunk ebből a szakaszból, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a 3 estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, és így végül a hajunk szála sem görbült.

Nagy tanulság viszont, hogy a Google Maps helyett érdemes vidéki területeken a helyieket megkérdezni, ha lehet, többet is egy helyen, és az ő iránymutatásukra hagyatkozni. Azért is, mert a helyiek általában mindent megtesznek azért, hogy a külföldiek biztonságban érezzék magukat, amolyan küldetéstudat-szerűen.

– Milyen munkákat vállaltatok útközben, mennyit kellett dolgozni és mire volt ez elég? Félre is tudtatok tenni, vagy inkább önkénteskedés volt, szállásért és ellátásért?

– Az eredeti tervünk az volt, hogy leginkább az önkéntességre koncentrálunk (amit előre le tudtunk szervezni a Workaway alkalmazáson keresztül), majd megpróbálunk keresni néhány fizetett lehetőséget is, amikor már ott vagyunk. Mindketten kíváncsi természetűek vagyunk, szeretjük a kísérletezést és az új dolgok kipróbálását, ezért mindig erre törekedtünk.

Az önkéntesség során általában napi 4-5 órát kell dolgozni, cserébe a szállásért, napi 3 étkezésért, zuhanyzási és ruhamosási lehetőségért. Néhány házigazda nagylelkűbb volt, néhányan viszont olcsó munkaerőként, elég lekezelően bántak velünk, de ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Házakat építettünk fából és agyagból, bútorokat bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, arattunk, kávét szedtünk és dolgoztunk fel, majd mindenféle állatot gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Tobi hangmérnöki munkákat is végzett, Andi Photoshopot tanított egy 85 éves bácsinak, közben pedig digitális marketinget, videózást és fotózást is vállaltunk néhány kisvállalkozásnak.

Somotóban, Nicaraguában kifizettünk egy éjszakát egy hostelben, de szerettünk volna tovább maradni. Ezért megállapodtunk a tulajdonossal, hogy készítünk egy promóciós videót a szálló számára, valamint megszervezzük hirdetéseiket a Booking.com-on és az Airbnb-n. Ezért ingyenes szállást kaptunk egy kétágyas szobában, napi 3 étkezést az igazán szép éttermükben, és ismét egy új barátot szereztünk! Ahogy haladtunk előre, mindig kerestük az új lehetőségeket, így egy argentin étteremben dolgozhattunk pár napig pénzért, és mint korábban említettük, Bolíviában is dolgoztunk egy hostelben, kb. 100 Ft-ért óránként...

– Mekkora megtakarítás szükséges ahhoz, ha valaki hasonlóba fogna, mint ti? Mennyi idő alatt lehet minimum önfenntartóvá válni utazóként?

Ez főként az ember kényelemküszöbétől függ, illetve attól, milyen élményekben szeretne részt venni. A repülőjegyeket leszámítva – amelyeket szintén olcsón szereztünk meg, mert december 31-én utaztunk egy szinte üres gépen –, kb. napi 1-2 dollárból is tudtunk utazni minden nehézség nélkül.

De ehhez hozzátartozik az, hogy nem bántunk vadkempingezni teljesen random helyeken, ha éppen senki sem fogadott be minket, vagy egy vadidegen nappalijának a padlóján aludni, ha éppen igen. Volt olyan nap, amikor semmit sem ettünk egész nap, és a legtöbb fizetős élményt kihagytuk.

Ellenben a véletlenre való hagyatkozásunk miatt rengeteg váratlan csodálatos élményben volt részünk, és fantasztikus emberekkel találkoztunk.

Az önfenntartás szintén személyre szabott kérdés, nincs hozzá varázsrecept, de ez pedig attól függ, hogy az ember mennyire leleményes és nyitott a kapcsolatteremtésre, illetve bármilyen munka elvállalására. Ahogy már említettük, mi dolgoztunk Bolíviában kb. 100 Ft-os órabéren, és ez a kaland szempontjából egy kifejezetten érdekes élmény volt, de hamar rájöttünk, hogy ezáltal nehezen válunk önfenntartóvá, ha folyamatosan úton is leszünk közben.

Érdekes felfedezés, hogy az ember sokkal kevesebbet költ, ha úton van, mintha egy helyben stabilan. Ha hátizsákkal utazol egy olyan országban, mint Mexikó, és nem félsz a street foodtól (bevállalva azt is, hogy időnként hasmenésed lesz, amit persze eleve nehéz elkerülni egy ilyen életmóddal), nagyon finom dolgokat találhatsz szinte minden sarkon, fillérekért.

– Átlagosan mennyit maradtatok egy helyen? Volt-e példa arra, hogy valahonnan nehezetekre esett elindulni, vagy épp annyira nem jött be, hogy idő előtt továbbmentetek?

– Az utazásunk első felét az önkénteskedési lehetőségek határozták meg. Ehhez a már említett Workaway appot javasoljuk, mert az a legsokoldalúbb a versenytársai között. Általában 5-7 napot preferáltunk eltölteni egy helyen önkénteskedéssel, mert az az idő számunkra elég volt arra, hogy megismerjük a szállásadóinkat és új potenciális barátokra tegyünk szert, tanuljunk valami újat és minőségi segítséget is tudjunk nyújtani, de nem gátolt meg minket abban, hogy lássunk is valamit az 1 ország - 1 hónap felosztásban.

Amikor úton voltunk, általában nem pihentünk meg több napra, kivéve amikor valakivel nagyon összebarátkoztunk, és szívesen maradtunk egy kicsit a társaságában. Az egyhuzamban stoppolásokat pedig igyekeztünk maximum 3-4 napra lerövidíteni, mert számunkra az volt már a határ, hogy mennyi ideig lógunk szívesen a levegőben. Ezalatt értjük azt, hogy ezeken a napokon nem tudtuk, ki vesz majd fel (mennyire lesz szórakoztató vagy fárasztó), meddig jutunk el, tudunk-e enni. Ha igen, mikor és mit (Tobi allergiás a gluténra, úgyhogy az még egy plusz kihívást jelentett olykor), valamint hol, milyen formában alszunk.

Az út második felét pedig már a távmunka határozta meg, mivel heti 2 napot dolgoztunk, így azokra a napokra álltunk meg vagy Couchsurfing-gelve vagy valami olcsó hostelben, ahol volt wifi. A trip folyamatos új izgalmai miatt igazából nem nagyon volt olyan hely, ahonnan nehéz volt távozni, vagy ha valami nagyon tetszett, esetleg elfáradtunk vagy lebetegedtünk, akkor maradtunk egy kicsit tovább. Ez az egyik csodálatos dolog a “lassú utazásban”, hogy az ember megengedheti ezt magának. Nagyon sok hely van viszont, ahova szeretnénk egyszer visszamenni, és reméljük, hogy az új barátaink is jönnek majd látogatóba valamikor...

Egyszer fordult csak elő, hogy idő előtt távoztunk, de azt is tudtuk már nagyjából az elején. Bolíviában a hostelben, ahol lényegében éhbérért dolgoztunk, legalább 2 hétig akartak minket foglalkoztatni, és nem voltak nyitottak az 1 hetes, rövidebb időtartamra. Sajnos azonban amellett, hogy nehézkesen jöttünk ki az összegből, amit kaptunk, a tulajdonos borzasztóan is bánt velünk. Lekezelt minket, a vendégek előtt becsmérelt, és sosem köszönte meg a munkánkat, pedig mindketten lelkesen dolgoztunk, és a vendégektől rengeteg pozitív visszajelzést is kaptunk. Volt ott egy másik önkéntes pár is, akik 1 nap után el is tűntek, mert nem voltak kíváncsiak ezekre a munkakörülményekre. Így aztán a mi eredetileg javasolt 1 hetünk letelte után szedtük a sátorfát, elbúcsúztunk, és útra is keltünk. A tulajdonos még utánunk eresztett valami káromkodást a végén a biztonság kedvéért, csakhogy ne hazudtolja meg önmagát.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára, hogy folyamatosan együtt voltatok, ráadásul csupa új, ismeretlen helyen? Voltak hullámvölgyek?

– Őszintén szólva, a karantén alatt hónapokig ugyanabban a lakásban ragadni Londonban, ahol az utazás megkezdése előtt együtt laktunk, sokkal nagyobb kihívást jelentett. Valószínűleg az a tény, hogy folyamatosan új helyeken jártunk együtt, életben tartotta a kaland érzését és izgalmassá tette az utat. Mivel mindketten nagyon megszoktuk – és élvezzük is – az egyedüllétet, persze volt néhány alkalom, amikor elegünk lett. De amikor ennyi időt töltesz együtt valakivel útközben, tudatosabbá válik a dinamikátok, így könnyebben tudtunk teret adni a másiknak, ha arra volt szükség.

Összességében közelebb kerültünk egymáshoz, mint valaha, határozottan jobb barátok és csapatjátékosok lettünk. Ez a fajta utazás tényleg lebontja a határaidat és minden olyan tabut, ami korábban megvolt a kapcsolatodban, mert néha nagyon nyers kihívásokkal kell szembenézned, amikor csak túl akarsz élni egy szituációt.

– Nem volt megterhelő egy idő után, hogy nincs egy biztos pont, ahová hazamehettek, hanem folyamatosan változik az aktuális otthonotok?

– Egyértelműen! Főleg Tobinak, aki kicsit jobban rabja a rutinjainak.

Sokszor ott volt az a szinte eufórikus érzés, amikor úgy éreztük, soha nem lehet betelni az utazással, a stoppolással, a folyton új emberekkel való találkozással és az új helyszínekre való eljutással. Aztán időnként ott volt a "Mi a fenét csinálok itt?!" érzés, amikor úgy tűnt, mintha végtelenül és céltalanul szelnénk át a kontinenst.

Ez persze valamennyire várható volt: amikor hosszabb ideig utazol, anélkül hogy tudnád, mikor mész haza, valószínűleg olyan helyzetekbe kerülsz, ahol megkérdőjelezed a motívációidat, sőt akár a létezésedet is. Van egy varázsa annak, hogy soha nem tudhatod, mi van a sarkon, ugyanakkor rendkívül fárasztó is, főleg egy 5 napos folyamatos stoppolás után. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy egy időre abbahagyjuk ezt a fajta életformát. Ennek ellenére 2022-ben egyetlen dolgot sem bántunk meg!

– Január elején posztoltatok arról, hogy egy időre ennyi volt. Hogyan tovább innentől, folytatjátok-e később, mik a terveitek addig?

– Egészen pontosan egy évig voltunk úton: 2021. december 31-én hagytuk el Budapestet, és Andi 2022. december 31-én indult el a dél-amerikai kontinensről, Tobi pedig január elsején, hiszen a repjegyek ugyebár akkor a legolcsóbbak. Andi most éppen Ázsiában, majd Afrikában folytatja az önkénteskedést, specifikusan szexuális visszaéléssel foglalkozó non-profit szervezeteknek segít stratégiai tanácsadással és mentális jóléttel (mental health) kapcsolatos workshopokkal. Tobi pedig visszatért Svédországba, ahol tovább építi karrierjét a zeneiparban, mint label manager (PR & marketing), hangmérnök és zeneszerző. Néhány hónap múlva pedig ismét egy városban szeretnénk majd élni Európában, de még nem tudjuk pontosan, hogy hol.

A következő években szeretnénk egy kicsit stabilizálódni az életstílusunk tekintetében, de az előző év tanulságait beépítve ebbe. A későbbiekben mindenképpen szeretnénk folytatni majd a kalandozást, viszont akkor már remélhetőleg családos és kevésbé (vagy másként) őrült formában, például egy karavánnal utazgatva Ázsiában, vagy családosan önkénteskedve Afrikában.

Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!

KÖVESS MINKET:

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

16 év bujkálás után a téli olimpián kapták el a szlovák bűnözőt, aki úgy bukott le, hogy meg akart nézni egy hokimeccset

Az olasz csendőrség egy 44 éves szlovák férfit vett őrizetbe Milánóban, aki egy lopássorozat miatt volt szökésben. A férfi most kezdi meg a 16 éve halogatott, 11 hónapos és egyhetes börtönbüntetését.

KÉK HÍREK

Tragédia Székesfehérváron: meghalt egy 30 év körüli nő az Alba Plázánál

Az Országos Mentőszolgálat megerősítette, hogy egy fiatal nő életét vesztette a bevásárlóközpontnál. A mentés idejére a környéket lezárták, a haláleset körülményeit a hatóságok vizsgálják.

KÉK HÍREK

Megszólaltak a budakeszi háztűz túlélői – Az egyik áldozat a barátnőjét mentve halhatott meg, mások az égő házból ugrottak ki

Egy lakó elmondta, hogy álmából riadt fel egy nagy robbanásra. Próbálták oltani a tüzet, de hatalmas volt a füst és a lángok is gyorsan terjedtek. Ő is mezitláb, félmeztelenül rohant ki a házból.

Címlapról ajánljuk

UTAZZ

5+1 kihagyhatatlan program, amiért érdemes Esztergomba látogatnod

Esztergom minden évszakban más arcát mutatja, de egy dolog állandó: mindig jó érzés visszatérni ide. Összegyűjtöttük azokat a látnivalókat és élményeket, amelyek miatt a város a Dunakanyar egyik legjobb úti célja.

Szponzorált tartalom (x) Képek: Gettyimages.com - szmo.hu
2026. február 09.

Esztergom nem véletlenül viseli a Dunakanyar fővárosa címet: a város minden évszakban más arcát mutatja, mégis mindig tökéletes választás egy kis pihenéshez, feltöltődéshez vagy aktív kikapcsolódáshoz. Akár egy teljes hétvégét szánnátok rá, akár csak egy rövidebb kiruccanás fér bele, érdemes előre tervezni - mert Esztergomban könnyű beleszeretni, és még könnyebb lemaradni egy-egy különleges élményről.

Hogy ez ne forduljon elő, összegyűjtöttük azt az 5+1 programot és élményt, amelyekre mindenképpen érdemes időt szakítanotok, ha Esztergomban jártok.

Hódítsd meg a kupolát és élvezd a panorámát: Esztergomi Bazilika

A város legmagasabb pontján, a Várhegyen tornyosul Esztergom legismertebb és legikonikusabb látványossága, az Esztergomi Bazilika. Az abszolút Instagram-kompatibilis, klasszicista stílusban épült épület 100 méteres magasságával Európa egyik legnagyobb bazilikája, méltán lehetünk rá büszkék.

Már a körülötte tett séta is élmény, de mindenképpen érdemes belépni a falai közé is. Külön jegyek válthatók a kincstárba, a templomtérbe és a kupolába, így akkor is könnyen tervezhető a látogatás, ha kevesebb idő áll rendelkezésetekre. Egy teljes bejárás nagyjából 2–2,5 órát vesz igénybe, de akár csak egy-egy kiemelt részre is fókuszálhattok.

A kupolába feljutni igazi kihívás: lift nincs, kizárólag lépcsőn lehet megközelíteni, összesen 413 lépcsőfok vár rátok. A csúcsról elénk táruló panoráma azonban minden egyes lépcsőt megér.

Töltődj fel több napra Esztergomban: Portobello Wellness Hotel Esztergom

Míg a válogatás többi eleme inkább fél- vagy egynapos programként működik, a Portobello Wellness Hotel Esztergom már egy hosszabb, ottalvós kikapcsolódásra csábít. Az esztergomi Prímás-szigeten található szálloda ideális választás, ha a család néhány napra szeretne kiszakadni a hétköznapokból.

A téli Esztergom ilyenkor nyugodtabb, letisztultabb arcát mutatja: a belvárosban jólesik egy lassú séta, a Duna-part csendje pedig különösen hívogató a hidegebb hónapokban. A télen is lenyűgöző Bazilika látványa és a kupolából nyíló, gyakran fehérbe burkolózó Várhegy panorámája tiszta időben különösen emlékezetes élményt nyújt.

Egy városi séta vagy aktív téli program után különösen jólesik visszatérni a hotel meleg, kényelmes világába. Ez a kettősség teszi igazán szerethetővé a Portobellót a téli hónapokban: nappal könnyed városi élmények, estére nyugalom és feltöltődés. A szálloda így akkor is ideális választás, ha több generáció szeretne együtt kikapcsolódni.

A pihenés élményét tovább erősíti, hogy a hotel zárt folyosón keresztül közvetlenül kapcsolódik az Aquasziget Élményfürdőhöz. Télen ez különösen nagy előny: kabát és hideg nélkül lehet átsétálni a medencék, csúszdák, jacuzzik, szaunák és a teljes wellnessvilág terébe, ahol a gyerekek önfeledten játszhatnak, a felnőttek pedig igazán ellazulhatnak.

A 95 elegáns szoba és lakosztály között minden család megtalálja a saját igényeihez illő megoldást. A felújított szobák letisztult, modern hangulatot árasztanak, a tágas, kétlégterű családi lakosztályok pedig akár nagyobb családok számára is kényelmes, otthonos környezetet biztosítanak. A megújult közösségi terek további lehetőséget kínálnak a pihenésre és a közös időtöltésre.

Családbarát szállodaként kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekes vendégekre: a legkisebbek számára babaágy, gyermekágynemű, fürdetőkád és etetőszék is rendelkezésre áll, a nagyobbakat pedig játszóház és animációs programok várják.

A Portobello télen egyszerre ad élményt és nyugalmat: közös gasztronómiai pillanatok, fürdőzés utáni pihenés és a téli Esztergom felfedezése természetes ritmusba rendezi a napokat. Ez az a hely, ahol a család valóban együtt lehet, kompromisszumok nélkül és ahol a téli kikapcsolódás tényleg feltöltődéssé válik.

Nézd meg Esztergomot egy másik perspektívából: Mária Valéria híd

Ha egy igazán fotóbarát nézőpontból szeretnétek rácsodálkozni a Bazilikára és az Esztergomi Várra, akkor a Mária Valéria híd kihagyhatatlan állomás. Innen a város ikonikus látképe teljes pompájában tárul fel, különösen naplementekor, amikor a Duna tükrében visszaverődő fények még hangulatosabbá teszik az élményt.

A hidat 1895-ben adták át először, ám a második világháborúban felrobbantották, majd hosszú szünet után 2001-ben avatták fel újra, ismét összekötve Esztergomot és a szlovákiai Párkányt. A híd tervezője Feketeházy János, akinek nevéhez több ikonikus átkelő is fűződik – többek között a budapesti Szabadság híd, valamint a formájában meglepően hasonló komáromi Erzsébet híd is.

Egy lassú séta a hídon nemcsak két várost, hanem múltat és jelent is összeköt - ráadásul az egyik legszebb esztergomi panorámát kínálja. Ha csak egy helyet választanátok a város „másik arcának” felfedezésére, ez legyen az.

Merülj el Esztergom kulturális világában: múzeumlátogatás

A látnivalókban és gasztronómiai élményekben gazdag Esztergom a kulturális feltöltődésre vágyóknak is bőven tartogat felfedeznivalót. A város múzeumai izgalmas metszetet adnak Esztergom történelméről, művészetéről és szellemi örökségéről. Az Esztergomi Vármúzeum a város középkori múltjába enged betekintést, míg a Babits Mihály Emlékház bensőséges hangulatban idézi meg a Nyugat költőjének világát. A Balassa Bálint Múzeum régészeti és helytörténeti kincsei mellett időszaki kiállításokkal is várja a látogatókat, míg a Keresztény Múzeum Európa egyik legjelentősebb egyházi gyűjteményét vonultatja fel.

A sort a családok kedvence, a Duna Múzeum (Vízeum) teszi teljessé, ahol interaktív formában ismerkedhetnek meg kicsik és nagyok a víz szerepével, erejével és titkaival - tanulás és élmény egy helyen.

Kirándulj a Dunakanyarban: természetközeli élmények Esztergom környékén

A Esztergom a Duna partján fekszik, így tökéletes kiindulópont kirándulásokhoz, vízitúrákhoz, kajak-kenu élményekhez vagy akár egy nyugodt horgásznaphoz is. A Dunakanyar valódi paradicsom a természetkedvelők számára: jól jelzett túraútvonalak, változatos terepek és programlehetőségek várnak rátok egész évben, évszaktól függetlenül.

Karnyújtásnyira található Zebegény és Visegrád, de könnyedén elérhető a Törökmezői Kis-Állatpark is, amely különösen a családosok körében népszerű. A kirándulók kedvence Dobogókő és a vadregényes Rám-szakadék, amelyek kihagyhatatlan célpontok, ha aktív programra vágytok. Dobogókő télen különösen varázslatos: egy nagyobb havazás után gyakran mesebeli tájjá változik, ahol szinte garantált a hamisítatlan téli kirándulás élménye.

Keresd meg Pumuklit egy vízparti sétán: Kis-Duna sétány

Ha egy könnyedebb, városi sétára vágytok, irány a Kis-Duna sétány. A vízparti promenád már önmagában is hangulatos, de 2024 júliusa óta egy igazán szerethető apróság miatt is érdemes felkeresni: itt bukkant fel Kolodko Mihály egyik miniszobra, a mindenki által ismert és kedvelt házi kobold, Pumukli alakja. A parányi szobor pillanatok alatt a gyerekek és a felnőttek kedvence lett – nem csoda, hiszen egyszerre nosztalgikus, játékos és tökéletesen illeszkedik a Duna-part nyugodt hangulatához. Egy séta a sétányon így nemcsak pihentető, hanem igazi „kincskeresős” élménnyé is válik.

Ha inkább romantikusabb környezetre vágytok, akkor az Erzsébet park tökéletes választás. A park közvetlenül a vár alatt húzódik, a Duna partján, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Mária Valéria hídra. Naplemente idején különösen hangulatos, de napközben is ideális hely egy lassabb sétára vagy rövid pihenőre.

A parkban játszóterek is várják a kisebbeket és a nagyobbakat, sőt, ha nyitottak vagytok a spiritualitásra, azt is hallhatjátok, hogy az Erzsébet park állítólag gyógyító energiákkal rendelkezik a magnetikus kisugárzása miatt. Egy próbát mindenképp megér – legrosszabb esetben is egy nyugodt, Duna-parti sétával gazdagodtok.

Esztergom sokkal több, mint egy szép város a Dunakanyarban: olyan úti cél, ahol a történelem, a természet és a kikapcsolódás természetesen fonódik össze. Akár aktív programokra, akár nyugodt sétákra vagy családi feltöltődésre vágytok, könnyű úgy hazatérni innen, hogy még maradt bennetek felfedeznivaló. És talán éppen ez Esztergom legnagyobb vonzereje: nem egyszeri élmény, hanem egy olyan hely, ahová jó érzés újra és újra visszatérni.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

A futárral együtt kopogtattak a rendőrök a VII. kerületben, közel három kiló marihuána volt az édességes dobozban

A nyomozók az illegális küldeményt ellenőrzés után visszaengedték a kézbesítési láncba, hogy a csomag átvételekor foghassák el a valódi megrendelőt. Majd így elkapták a 27 éves vietnámi férfit.

KÉK HÍREK

Megdöbbentő fordulat Navalnij halálának okáról: egy dél-amerikai béka mérgével végezhettek vele

A brit külügy és négy szövetségese a müncheni konferencián tette közzé a laboratóriumi eredményeket. A közös nyilatkozat szerint a Kremlt teszik felelőssé, és az ügyet a Vegyifegyver-tilalmi Szervezethez viszik.

KÉK HÍREK

Gránátot dobtak egy nagyszőlősi rendőr otthonára, két kislánya is a házban volt

A 43 éves gyanúsított péntek éjjel hajtott végre robbantásos támadást a kárpátaljai városban. A férfit órákon belül elfogták, a nyomozás szerint bosszúból támadt a családra.

UTAZZ

Hamarosan eltűnnek a zsugorfóliák a repülőterekről – mivel védhetjük meg ezután a bőröndünket?

Az Európai Unió új csomagolási rendelete (PPWR) a reptéri zsugorfóliát is tiltólistára teszi. Az intézkedés a hulladékcsökkentés mellett a poggyászkezelő rendszerek meghibásodásait is megelőzné.

Fényes Andrea, fotó: Pinterest - szmo.hu
2026. február 08.

Az a megszokott látvány, ahogyan a repülőtéren betekertethetjük a csillogó fóliát a bőröndünkre, hamarosan a múlté lesz. Az Európai Unió ugyanis hadat üzent az egyszer használatos műanyagoknak, és egy nagy horderejű csomagolási rendelettel véget vet a reptéri bőröndfóliázás korszakának.

A rendelet általános alkalmazása már idén augusztus 12-én megkezdődik, de a kifejezetten a repülőtereken és vasútállomásokon használt zsugorfólia forgalomba hozatalát 2029. február 12-től tiltják be.

Ezt követően, 2030. január 1-jétől pedig további egyszer használatos műanyag csomagolások – például a vendéglátóhelyeken bent fogyasztott ételek dobozai vagy a szállodai minitermékek – tűnnek el a piacról.

A döntés hátterében kettős ok áll: a környezetvédelem és a puszta reptéri logika. A cél a csomagolási hulladék növekedésének megfékezése és az újrahasznosíthatóság javítása.

„Először fordul elő környezetvédelmi jogszabályban, hogy az EU a felhasznált anyagtól független csomagolás-csökkentési célokat tűz ki” – hangsúlyozta Frédérique Ries, az Európai Parlament jelentéstevője.

Emellett a műanyag fóliák gyakran okoznak meghibásodást a poggyászszalagokon, lelassítva az egész rendszert.

Néhány német repülőtér, például Hannover, már évekkel ezelőtt megtiltotta a fóliázott csomagok felvételét az ebből fakadó üzemeltetési problémák miatt.

Bár a kivezetés fokozatos – ma még több nagy európai reptéren, így Münchenben és Frankfurtban is elérhető a szolgáltatás –, a műanyagipar képviselői aggódnak. „Ambiciózus a szöveg, de a gyakorlati megvalósítás kulcsfontosságú lesz” – nyilatkozta Virginia Janssens, a Plastics Europe ügyvezető igazgatója a Teleborsa szerint.

Más cégek viszont lehetőségként tekintenek a változásra. „Az európai környezetvédelmi szabályok betartása nemcsak kötelesség, hanem kézzelfogható versenyelőny is” – mondta Rudolph Gentile, a reptéri csomagvédelemmel foglalkozó TraWell Co. vezérigazgatója.

A hatóságok a többször használható, rugalmas bőröndhuzatokat, az erős poggyászpántokat és a nemzetközi szabványoknak megfelelő, például TSA-kompatibilis lakatokat javasolják.

Az amerikai Közlekedésbiztonsági Hatóság gyakorlata szerint ugyanis ha egy csomagot ki kell nyitni, a fóliát habozás nélkül felvágják, és nem kötelességük azt újra becsomagolni.

A fóliázás eddig jellemzően 15–20 dollárba, vagyis nagyjából 4800–6400 forintba került bőröndönként, így a más, tartós megoldások hosszú távon pénzügyileg is megérhetik.

via Bors

Kapcsolódó

Ezzel az egyszerű trükkel lehet tiétek egy teljes sor a repülőn

Egy utazási szakértő szerint az ablak és a folyosó melletti helyek lefoglalásával játszhatjuk ki a rendszert. A középső ülés a legkevésbé népszerű, így jó eséllyel üresen marad a járaton.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Imádtad a Stranger Things-et? A Duffer Brothers most előjött egy új, nagyon nyugtalanító sorozattal

Új sorozatukban a menyasszonyt egyetlen, kegyetlen kérdés gyötri az oltár felé menet. A Netflix hátborzongató előzetese szerint a válasz egy rémálomba taszít. Mutatjuk a videót.

KÉK HÍREK

Videó: Buszmegállóba csapódott az Aston Martin Győrben, egy 76 éves nő az áldozat

A sportkocsi 33 éves sofőrje a Szent István úton sodródott át a szemközti sávba. A rendőrség büntetőeljárás keretében vizsgálja a halálos baleset körülményeit.

KÉK HÍREK

Balesetet szenvedett Tállai András államtitkár autója, a felesége a cikk alá kommentelt

A politikus autója Gelej és Mezőcsát között ütközött. Felesége szerint az autóban utazók könnyebb sérüléseket szenvedtek, ezért kórházba szállították őket.

UTAZZ

Öt európai város, ahová egyetlen napra is elrepülhetsz Budapestről - Mennyibe kerül és mit nézz meg?

Nem kell vagyonokat költened egy külföldi kalandra, és szabadságot sem kell kivenned. Mutatjuk a trükköt, amivel egy nap alatt megjárhatod külön-külön ezt az öt várost.

Fényes Andrea, fotó: Pexels - szmo.hu
2026. február 02.

Képzeld el, hogy a vasárnapi megszokott lassú reggelit egy milánói eszpresszóban fogyasztod el. Vagy a napot inkább a barcelonai Gótikus negyedben tervezed? Hangulatos vacsora Varsóban vagy Bariban és éjfél körül már a saját ágyában pihesz?

Ez a forgatókönyv nem egy távoli álom, hanem egy megvalósítható egy napos városi kalandozás, ami a Budapestről induló fapados járatokra épül.

A siker kulcsa a stratégiai tervezés:

kora reggeli indulás, késő esti visszaút, gyors reptéri transzferek és egy kompakt, hat-kilenc órába sűríthető városi program.

A közvetlen járatok és a heti sűrűség ellenőrzésének primer forrása a FlightsFrom.com útvonalakra specializálódott oldala.

A kiválasztott öt desztináció közös jellemzője a sűrű, télen is elérhető járatok, a hatvan percen belüli belvárosi transzferidő és az, hogy még

a hidegebb hónapokban is élvezhető programokat kínálnak, az olasz és spanyol helyszínek pedig kellemesen enyhe klímával is csábítanak.

Milánó kínálja a leghosszabb hasznos városi időt, köszönhetően a fapadosok sűrű járatainak, melyekkel akár a két reptér (Malpensa és Bergamo) is kombinálható egy „reggel oda, este vissza” felállásban.

A Malpensa Express vonattal 37-51 perc alatt a központban lehetünk, míg a bergamói busztranszfer 50-60 percet vesz igénybe.

A napba belefér a Dóm tetőterasza, a Galleria Vittorio Emanuele II, a Sforza-kastély, és estére egy hangulatos séta a Navigli csatornanegyedben.

Bár a januári átlaghőmérséklet ott is hűvös, a beltéri kínálat, mint a Pinacoteca di Brera, bőségesen kárpótol.

Aki a hűvös lombardiai tél helyett inkább a Földközi-tenger enyhe fuvallatára vágyik, annak Barcelona a tökéletes választás.

Napi több közvetlen fapados járat is üzemel ezen az uticélon. Az Aerobús 35 perc alatt ér a központi Plaça Catalunyára, ahonnan gyalogosan bejárható a La Boqueria piac, a La Rambla, a Gótikus negyed, és még a Sagrada Família külső megtekintése is belefér.

A 12 Celsius-fok körüli átlagos maximum-hőmérséklet és a téli napsütés ideálissá teszi a várost egy egynapos kiruccanásra.

„Még decemberben is csodás a fény ott” – írta egy felhasználó a Reddit street photography fórumán.

Ha valaki közelebb maradna, de egy teljes értékű nagyvárosi élményt keres, Varsó a leggyorsabb és legkiszámíthatóbb opciók egyike. A repülési idő alig több mint egy óra, a Chopin reptérről pedig az S2-es vagy S3-as elővárosi vonattal 20-25 perc alatt a centrumban lehetünk.

A napba kényelmesen belefér az Óváros és a Királyi út felfedezése, valamint a Kultúra és Tudomány Palotájának kilátójából megcsodálni a városi panorámát.

A tél itt valóban hideg, de a hangulat egyedi. „Ha van hó, gyönyörű és varázslatos… ha nincs, borús és szeles – de nekem tetszik ez a hangulat.” - mondta egy odalátogató.

Visszatérve délre, a tengerparti hangulatot és a villámgyors városba jutást Bari kombinálja a leghatékonyabban.

A fapados járatok ide is hetente több közvetlen járatot indít, a reptérről pedig egy mindössze 17 perces vonatút vezet a központi pályaudvarra.

A program gerincét Bari Vecchia, az óváros szűk utcái, a San Nicola-bazilika és a tengerparti sétány, a Lungomare adhatja, kiegészítve a helyi street food specialitásokkal, mint a focaccia és a sgagliozze.

Aki pedig egy dél-olasz villámlátogatásra vágyik, annak Palermo nyújt felejthetetlen élményt, bár itt a menetrend gondosabb tervezést igényel.

Ide is közvetlen járatok mennek, de a késő esti visszaút nem minden nap opció.

A reptéri transzfer vonattal körülbelül 50 perc. Ezért cserébe a város olyan látnivalókkal kárpótol, mint a Katedrális, a Normann Palota a Palatina-kápolnával és a nyüzsgő Ballarò piac. „Egy tanács: próbáld különválasztani a turistás helyeket az igazán jó street foodtól” – javasolta egy helyi a Reddit Palermo fórumán.

A fapados jegyárak dinamikusan változnak, de a legolcsóbb retúrjegyek csomag nélkül Milánóba és Varsóba már 14-17 ezer forinttól elérhetők, míg Barcelona és Bari 24 ezer forint környékén, a ritkább palermói út pedig 30 ezer forinttól foglalható.

Kapcsolódó

Itt a világ legbiztonságosabb légitársaságainak 2026-os listája: letaszították a trónról a korábbi győztest

Az AirlineRatings.com listájának élére egy öböl menti légitársaság került, megelőzve a tavalyi bajnokot. Mutatjuk a rangsort és azt is, miért csúszott le a korábbi első, az Air New Zealand.

Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT

Meghalt Maurer Dóra képzőművész, a Nemzet Művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke, akit Londontól New Yorkig ünnepeltek

A Kossuth-díjas képzőművész szombat hajnalban hunyt el. Életműve a magyar kortárs művészet egyik legfontosabb, nemzetközileg is hivatkozott teljesítménye.

KÉK HÍREK

„Nekem nincs apukám, meghalt” – Nem akar tudni a férfiról a kislány, akit macsétával tartotta fogva az apja, és végül kommandósok szabadították ki

A gyerekre a nagypapa vigyázott, de őt a férfi kizárta a lakásból. Majd azzal fenyegetőzött, hogy megöli a lányát és volt élettársát, ha valaki bemegy a lakásba.

KÉK HÍREK

„Kenzie durva szexet szeretett volna” – Állítja az ír férfi, aki az aktus közben fojtotta meg alkalmi partnerét

A fiatal amerikai nővel egy szórakozóhelyen ismerkedtek meg, majd a férfi lakására mentek, ahol a tragédia történt. A gyilkossággal vádolt férfi családja 20 milliós óvadékot ajánlott fel.

UTAZZ

Sörben áztatják, csokival kenegetik a magyarokat: elképesztő, mi folyik a hazai wellnesshotelekben

A forró csokis kezelés és a levendulás fürdő teljesen új szintre emeli a pihenést. De vajon milyen érzés lehet, amikor egy dézsa sörben ülve csapolhatod magadnak az italt?

Fehér Adél, Fotó: Visit Hungary - szmo.hu
2026. január 29.

Levendulában lebegni, sörben ázni vagy forró csokival kenegetni a testünket? Ezek nem egy elvetemült álom képei, hanem valódi wellness-élmények, amelyek országszerte elérhetők. Pár nap múlva, február 2-án ráadásul elindul az a belföldi kampány, aminek köszönhetően kedvezményesen próbálhatjuk ki a legkülönlegesebb kényeztetéseket. A klasszikus szauna-gőz-jakuzzi hármason túl ugyanis létezik egy másik világ, tele olyan kezelésekkel, amikről talán még nem is hallottunk. Viszont növelik a boldogságérzetet, és segítenek búcsút mondani az év eleji lehangoltságnak.

Kezdjük a sort a Balatonnál,

ami télen is felejthetetlen élményeket kínál. Tihanyban a levendulás fürdőben merülhetünk el, ahol a tengeri só, a levendulavirágok és az illóolaj együtt nyújtanak stresszoldó aromaterápiás élményt.

Aki a frissítőbb illatokra vágyik, a citromliget fürdőt is kipróbálhatja.

A híres hévízi iszap bőrregeneráló és izomlazító hatását sem csak Hévízen élvezhetjük: Balatonfüreden például mélytisztító arckezelésekhez használják a hungarikum iszapot. A tóparti nyugalom után irány a főváros, ahol a pezsgésé és a rendhagyó ötleteké a főszerep.

Budapesten két helyszínen,

a Szent Lukács és a Széchenyi Gyógyfürdőben is megmártózhatunk a maláta, a komló és a sörsó különleges egyvelegében.

A kétszemélyes fa dézsák mellett ráadásul sörcsapból kortyolhatjuk a frissen csapolt cseh sört.

Aki az éjszakai kalandokat keresi, annak a Széchenyi Fürdő szombatonként rendezett medencés partijai, a SPArty-k ajánlottak, ahol az elektronikus zenéé a főszerep. A Rudas Gyógyfürdő ezzel szemben csendesebb élményt kínál: a korábbi szombati éjszakai fürdőzés már megszűnt, így aki a dunai panorámában gyönyörködne koktéllal a kezében, annak a péntek éjszakákat kell célba vennie.

Aki kelet felé veszi az irányt,

egészen különleges masszázsélményekkel gazdagodhat. Debrecenben, az Aquaticum Élményfürdőben a szinkronmasszázs nyújt egyedülálló élményt, amely során két masszőr egyszerre, összehangolt mozdulatokkal dolgozik a vendégen. Nem messze onnan, Hajdúszoboszlón a testi-lelki feltöltődést tibeti hangmasszázzsal fokozhatjuk, ahol a hangtálak rezgései segítenek elcsendesedni. A Hungarospa fürdőkomplexumban emellett egzotikus bambusz masszázst is igénybe vehetünk, ahol különböző méretű bambuszrudakkal serkentik a vérkeringést és csökkentik az izomfeszültséget.

Nyugat-Dunántúlon,

Bükfürdőn az édesszájúak és a bőrük megújítására vágyók is megtalálják a számításukat.

A forró csokis testkezelés valódi kakaót tartalmazó peelinggel teszi rugalmassá és bársonyossá a bőrt.

A sokat terhelt lábak regenerálódását a vadgesztenyés lábpakolás támogatja, míg

a kecsketejes iszapfürdő egyszerre lazítja az izmokat és hidratálja a bőrt.

Különlegesség a szárazkefe masszázs is, amely az elhalt hámsejtek eltávolításával a narancsbőr megelőzésében is hatékony.

Két történelmi fürdővárosban

a hagyományok és a természetes csodaszerek kerülnek előtérbe. Az egri Török Fürdőben a hammam, vagyis

a habos török masszázs egy komplett megtisztulási szertartás,

melynek végén a vendég üdén és megszépülve távozik. Gyulán pedig a szőlőmagolajos masszázs segít legyőzni a gyulladásokat és fokozza a kollagéntermelést, ezáltal lassítva a bőr öregedését. A különleges élményekre most igazán megéri lecsapni, ugyanis február 2. és március 15. között országszerte kedvezményes ajánlatok várnak a csodasmagyarorszag.hu/feltoltodes oldalon.

Via Csodás Magyarország

Kapcsolódó

Hideg kint, forró élmények bent: ezért szeretjük télen a wellnesst

A hideg hónapokban lelassul a mindennapi ritmus, kevesebb az inger, nagyobb hangsúly kerül a pihenésre és a feltöltődésre.