Egy generáció, aminek a tartalomelőállítás a lételeme - hogyan beszéljünk a Zoomerekkel?
A sokak által ismert, Szókratésznak tulajdonított anekdotával emlékeztetett dr. Nagy Ádám, a Kodolányi János egyetem tanára az évezredek óta létező generációs ellentétekre, mely szerint „a mai fiatalok megvetik a tekintélyt, nem tisztelik az időseket és fecsegnek, amikor dolgozni kellene.”
Ok, Zoomer – tegyük helyre a generációs logikát című előadása számos elgondolkodtató kérdést vetett fel. Megtudhattuk például, hogy a Baby Boomerek, az 1946 és 1964 között születettek William Strauss és Neil Howe elmélete szerint a „Próféta” őstípusába tartoznak, míg az Y generáció (1981-1995) tagjai a „Hősök.”
Marc Prensky viszont a nemzedéki hovatartozást az információs társadalomhoz való viszonyra alapozta. Szerinte a Baby Boomerek pontosan nyomon követhették az elmúlt 60 év információ-szerzési és kommunikációs stratégiáinak változását. Az őket követő X generáció viszont már együtt nőtt fel a számítástechnikai forradalommal, az Y pedig egyenesen beleszületett az információs társadalomba.
Előadónk szerint itt már nincs jelentős különbség az egyes égtájak nemzedékei között. Számukra már magától értetődik az információra való gyors reagálás, és rendszeres on-line tartalomfogyasztóvá váltak.
De még rajtuk is túltesznek ezen a téren a Zoomerek, aki az 1995 után születettek, akik el sem tudják képzelni az életet internet nélkül, nemcsak a tartalomfogyasztás, hanem a tartalom-előállítás is lételemük.
Új dimenzióba lépett a globális ifjúsági kultúra, amely ugyan már korábban is létezett, az viszont kétségtelen, hogy a nagy közösségi médiumok megszületésével a kapcsolatteremtés, a számukra fontos értékek közvetítése pillanatok műve lett.
Strauss és Howe szerint a Z megint „csendes” generáció, amelyet bizonytalanság és bizonyos közéleti passzivitás jellemez. Persze lehet, mondja előadónk, hogy nem felelnek meg nekik a közélet jelenlegi kifejezési platformjai. Ne felejtsük el, hogy Greta Thunberg és a Fridays For Future mozgalom tagjai is az ő kortársaik.
Már beszélnek Alfa generációról is, ami ugyan dr. Nagy Ádám szerint sem létezik még, hiszen a 2010 után születettekről van szó, és még nem lehet tudni, hogy mi lesz a nagy közös élmény, mint a Baby Boomerek-nek a hidegháború, 68 és Woodstock, az X generációnak a Berlini Fal leomlása, vagy az Y-nak 9/11. Reméljük, hogy unokáinknak jobb is jut, mint a pandémia.
Dr. Nagy Ádám gondolatai nyomán magam is végiggondoltam e nemzedéki problémákat. Bár csak 16 év van közöttünk, 1956-os születésű lévén én még a Baby Boomer-generációhoz tartozom, ő pedig már az X-generációhoz, míg a 80-as években született gyermekeim az Y-hoz. És közben még élnek a II. világháború közötti „csendes generáció-beli” szüleim, és bár mások az alapélményeink, sosem éreztem, hogy ha adódott számomra e három korosztállyal kommunikációs probléma, annak nemzedéki okai lettek volna.
Nem értek egyet a Professzor úrral abban, hogy az én magyar nemzedékem különbözik a legjobban nyugati kortársaitól, mert ugyan valóban volt az Elbától keletre egy nagy „ideológiai nyomás”, de mi is megkaptuk ugyanazokat a szellemi táplálékokat, mint ők. Legfeljebb 1-2 év késéssel jöttek be hozzánk, (bár az irodalom, vagy a mozi terén még ez sem mindig igaz), vagy kissé kerülő úton, mint a rock and roll és a beat esetében.
Mi is „egyenesben” néztük a tv-ben a Kennedy-gyilkosságokat, a vietnami háborút és 68 ugyanúgy alapélmény volt az akkori magyar fiataloknak, legfeljebb másként élték meg.
Az viszont tény, hogy a „világfalu” a Falon túl előbb fogant meg – magát a gondolatot Marshall McLuhan fogalmazta meg még 1964-ben – az én gyermekeimnek viszont a modern informatika természetes közeggé vált. Sosem felejtem el, hogy a 1990-es évek közepén, amikor életem első saját személyi számítógépét megvettem, akkor 10 éves nagyfiam magyarázta el a működését, sajnálkozó pillantásokat vetve rám.
