KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Az élelmiszer harmadát kidobjuk a kukába

Egy ENSZ jelentés szerint az élelmiszerek egyharmada a szemétben végzi. Ezt szemlélteti egy osztrák fotós sorozata.
A Felelős Gasztrohős blog cikke - szmo.hu
2014. december 02.



One third  - a project on food waste

A fotós Klaus Pichler 9 hónapra a lakásának fürdőszobáját műanyag tárolóedények válogatott kollekciójának adta át. Mindegyik edényben olyan ételek voltak, amelyek az iparosodott európai országok állampolgárai számra könnyen elérhetőek. Az eper másfél hét alatt rohadt meg. A rohadó csirke szaga miatt napokig nem tudott aludni.

Hasznos volt, hogy ebben az időszakban egyedül élt, nem pedig a a barátnőjével és a macskájával. “Nem tudnám újra végigcsinálni” – mondta a National Geographic-nak. A termékeknél feltüntetett adatok közül a széndioxid "lábnyom" azt mutatja meg, hogy az adott termék "élete" során hány kg szén-dioxidot bocsát ki.

One third  - a project on food waste

"Pink Lady" alma

Származási hely: Sao Paolo, Brazil

Termelés módja: kültéri ültetvény

Szüretelés ideje: november - december

Szállítási távolság: 10.150 km

Szállítási mód: repülő, teherautó

Széndioxid "lábnyom"/kg: 11,05 kg

Vízigény/kg: 434 l

Ár: 1,69 € / kg

Kik is azok a Felelős Gasztrohősök?

Judit és Saci írja a blogot a környezetbarát étkezési kultúra elterjesztésére céljából. Zöld éttermeket, hazai termelőket és a "zöld" étkezés alapjait mutatják be belföldön és külföldön.

Ha megfogadjátok tippjeiket és a finom falatok mellett a környezetre is gondoltok, ti is Felelős Gasztrohősök lehettek.

One third  - a project on food waste

“A” osztályú, szabadtartású csirkétől származó tojás.

Származási hely: Kolontár, Magyarország

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 196 km

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 5,82 kg

Vízigény/kg: 3061 liter

Ár: 1,39 € / kg

One third  - a project on food waste

Korpás kenyér

Származási hely: Bécs, Ausztria

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 120 kmes körzetből

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 0,79 kg

Vízigény/kg: 1608 l

Ár: 3,55 € / kg

One third  - a project on food waste

Emmentali sajt

Származási hely: Signau, Svájc

Gyártás módja: nagyüzemi termelés

Szezonalitás: egész évben kapható

Szállítási távolság: 871 km

Szállítás módja: teherautó

Szén-dioxid "lábnyom"/kg: 8,65 kg

Vízigény/kg: 3646 l

Ár: 36 € / kg

Egyharmad (ONE THIRD) – projekt az élelmiszerhulladékról

Az ENSZ szerint a világon megtermelt élelmiszer egyharmada a kukába kerül – ennek legnagyobb része a világ iparosodott részén, a “Globális Északon.” Ezzel egy időben 925 millió embert fenyeget az éhezés világszerte.

Az “Egyharmad” című sorozat az egyének által elpazarolt élelmiszer és a globalizált élelmiszer-termelés közötti kapcsolatot mutatja be. A csendéletté rendezett rohadó étel egy absztrakt portrét mutat az élelmiszer-pazarlásról, míg a képeket kísérő szöveg a téma mélyére mutat.

Az “Egyharmad” túlmutat a “minőségét megőrzi” dátumon, hogy dokumentálja a globális élelmiszer-hulladék minden dimenzióját.

Pichler Ausztria egy vidéki tartományában nőtt fel, ahol az állattartás és a húsevés a kultúra fontos része volt. Mindezek ellen lázadt fel, amikor vegetáriánus lett – megszokta tehát, hogy kritikusan tekintsen a saját étkezési szokásaira. Az ötlet, hogy vizuálisan mutassa be az ENSZ jelentését, spontán jött – és rögtön el is kezdett dolgozni rajta.

Amikor időnként belenézett a műanyag dobozokba, elámult a rothadás és a penész virágzásán, a formák és a textúrák változatosságán, amelyek normális esetben a szemünktől távol, a szemetesben jelennek meg.

De a fotózás csupán a projekt egyik része volt. Minden fényképet kiegészít az étel története és az erőforrások, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az étel eljusson a termőföldről (vagy gyárból) a polcokra. Ez a két szempont – hulladék és a szállítás – az érem két oldala.

One third  - a project on food waste

"Elsanta" eper

Származási hely: San Giovanni Lupatoto, Verona, Olaszország

Termelési mód: üvegházhatású fólia

Szüretelés ideje: június-október

Szállítási távolság: 741 km

Szállítási mód: teherautó

Széndioxid "lábnyom"/kg: 0,35 kg

Vízigény/kg: 348 l

Price: 7,96 € / kg

One third  - a project on food waste

Bébirépa

Származási hely: Tuvaila, Arumeru, Tanzánia

Termelési mód: kültéri ültetvény

Szüretelési idő: egész évben

Szállítási távolság: 6.068 km

Szállítási mód: repülő, teherautó

Szándioxid "lábnyom"/kg: 6,59 kg

Vízigény/kg: 24 l

Ár: 39,95 € / kg

Az adatokat Pichler maga gyűjtötte össze, ami szintén komoly kihívást jelentett. Az európai törvények értelmében az élelmiszerek eredetét nyilván kell tartani, a kereskedők és a gyártók azonban nem kötelesek megosztani ezt az információt a vásárlókkal. Pichler tehát falba ütközött, amikor elmondta szándékát, ezért trükkös megoldásokhoz kellett fordulnia. Nyomozása során számos üzletből kísérték ki, miután az élelmiszerek csomagolását fotózta.

Számos esetben hízelgéssel tudott információt szerezni: eljátszotta, hogy annyira meg van elégedve a termékkel, hogy mindenképp tudni akarja annak történetét.

Bár Pichler megkönnyebbült, amikor végére ért a projektnek, kitartásáért váratlan jutalmat kapott: egy telefont a FAO-tól. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete ugyanis tökéletesnek találta a sorozatot az élelmiszer-hulladékról szóló tanulmányának illusztrálására, és világszerte kiállításokon mutatja be a csendéleteket.

A projekt összes fotóját itt nézhetitek meg. A környezettudatós életmóddal kapcsolatban sok más érdekességet pedig itt olvashattok.

Oszd meg ismerőseiddel, ha tetszett a cikk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: