ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Ahol a százéveseké a világ – On the Spot: A hosszú élet titkai

Miért élnek a világ néhány szegletében az emberek feltűnően tovább, mint más helyeken? Ennek járt utána Cseke Eszter és S. Takács András az On the Spot sorozat tizedik évadában.


Amint az közismert, a nyugalom a hosszú élet titka. Vagy a sok hal. A telítetlen zsírsavak. A jó levegő. A húsmentes élet. A sok tejtermék. A tejtermék nélküli étrend. És még vagy száz apró megoldás, ha az internet ezzel foglalkozó oldalait kutatjuk. Szerencsére Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot házaspár-stábjának – ahogy a cím, A hosszú élet titkai is mutatja – nem az volt az elsődleges célja, hogy az egyetlen és szent elixír nyomába eredjen – ilyen ugyanis valószínűleg nincs is. Ők azért kerekedtek fel, és néztek szét a világ négy sarkában, hogy kiderítsék, miért léteznek egyes országok bizonyos pontjain a tudomány nyelvén „Kék Zónáknak” nevezett helyek, ahol az átlagnál jóval magasabb a száz esztendőt megért emberek száma. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy eddig három helyre – a Costa Rica-i Nicoya-félszigetre, Szardíniára és a görögországi Ikária szigetére – sikerült eljutniuk – egyelőre csak szurkolni tudunk nekik, hogy a Covid-helyzet megengedje, hogy Okinaváról se kelljen lemondaniuk.

„Egy egészségesebb, egyszerűbb és hosszabb élet lehetősége” – mondja Cseke Eszter az On the Spot legújabb évadának bevezetőjében, és az első, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetet bemutató részüket megnézve nehéz is eldönteni, hogy a három jelző közül vajon melyik a leginkább kiemelendő a Kék Zónákat tekintve. A televízióból a Telekom TV GO-ra költözött műsor legújabb évadában rengeteg dolgot megtanulhatunk az életről, és a legjobb hír, hogy ez nemhogy nehézségünkbe nem kerül, de kifejezetten kellemes utazáson veszünk részt közben. Lenyűgöző képekkel, gyönyörű tájakon, kedves és bölcs emberek társaságában, hol nevetve, hol meghatódva életük történetén és filozófiáján.

A sorozat Costa Rica-i részében András és Eszter néhány olyan embert szólaltatott meg, akik közül többen mosolyogva engedték el a kérdést, hogy pontosan hány évesek – nincs is jelentősége, valahol 100 felett. (A legidősebb hölgy, aki még táncra is perdült a forgatás kedvéért, egyébként 108 évesen hunyt el nem sokkal a forgatás után.) Az arcokról vett közeliek még úgy is (sőt valószínűleg épp azért) szépek, mert senkinek nincs műfogsora (igazi sem nagyon már), parókája, pláne szépészeti beavatkozása – csak 100+ év nehézségei és szépségei a ráncok között.

A szereplők az istenhitet, a kemény munkát, az egészséges és természetes táplálkozást, valamint főleg a stresszmentes életet tartják hosszú életük „titkának”.

Bár ezeket a dolgokat látványosan nem gondolják túl, időnként mintha kicsit zavarban is lennének a kérdésektől (bár nem először teszik fel nekik), hisz ők csak élték életüket, hol örömök, hol nehézségek közepette.

A Hosszú élet titkai nicoyai epizódja egyébként a megható és bölcs pillanatok mellett bőven tartogat humoros jeleneteket is. Szinte sitcomba illő, amikor összehozzák a település eddig külön-külön nyilatkozó öregjeit egy közös beszélgetésre – ami azonban kudarcba fullad, mégpedig azon banális ok miatt, hogy a szereplők nem hallják jól egymást. Egyikük pedig még meg is jegyzi, hogy ilyen szerencsétlen, süket öregekkel képtelenség társalogni. Míg egy másik szereplő egyszerű bonmot-val válaszol a „mi a hosszú élet titka?” kérdésre:

„Az a titka, hogy még nem haltam meg.”

Cseke Eszter és S. Takács András persze azért mindent megtesz, hogy legalább néhány támpontot adjon, ami a hosszú élet titkainak megfejtéséhez közelebb visz. Megismerhetjük a fő vízforrásként szolgáló folyót, ami rengeteg magnéziumot és kalciumot „mos ki” a kövekből, megkóstolják a vitaminokban gazdag, egészséges (és állítólag nagyon finom) ételeket, a csodaszép drónvideókból pedig azt is láthatjuk, hogy a százévesek kék zónája, ha nem is a világtól hermetikusan elzárva, de a város zajától és rossz levegőjétől nagyobb ugrásra található.

Az sem elhanyagolható tény azonban, hogy Costa Rica tudatosan is segített állampolgárain: miután bő ötven évvel ezelőtt még a térség államai között is kiugróan rossz helyen állt az ország az egészségügyi, gazdasági és oktatási mutatókban, szisztematikusan kezdtek javítani a helyzeten, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az állam jelenleg a világ 13. legboldogabb helyének számít – és első helyet foglal el a latin-amerikai országok között. „Mellékhatásként” pedig az országon belül alkalmas helyen kialakulhatott a világ egyik Kék Zónája.

A sorozat és szereplői szerencsére kerülik a „régen minden jobb volt” hamis illúzióját, ami azért is becsülendő teljesítmény, mert a bő évszázadnyi életek számtalanszor okot adhatnának a múlt túlságos megszépítésére. Persze azért így is elhangzik, hogy régen a kemény munka mindenki alapélménye volt, és az emberek nem értek rá felesleges dolgokon stresszelni vagy szorongani. És egy ponton felsejlik a világ változása is, ami azt a képet vetíti elénk, hogy kék zónákból nem hogy több nem lesz, de valószínűleg az eddigiek is inkább végóráikat élik. A filmben bemutatott zónától nem messze már sorjáznak a KFC és Burger King éttermek, a fiatal generáció már sokkal inkább ide jár jóllakni, minthogy otthon készítsék el étkeiket kopott edényeikben, otthon termő, egészséges alapanyagaikból. Igaz, a filmben szó esik egy idősről is, aki háromjegyű kerek születésnapján épp ilyen gyorsétteremben akart ebédelni. Lassan talán már a százévesek sem a régiek...

Az On the Spot A hosszú élet titkait ne azért nézzük, amiért az interneten böngészünk az egészséges „örök” élet titka után, mert csalódás érhet minket, ha nem kapunk kész receptet. A 10. évadában is zseniálisan leforgatott sorozat inkább mutat be egy részben letűnt életformát, amiből azonban számtalan dolgot átmenthetünk akár fiatalos, pörgős, városi életünkbe is. A műsor tévétörténeti érdekessége, hogy premierje ezúttal nem valamelyik tévécsatornán, hanem a Telekom TV Go szolgáltatásán debütált, így bármikor megnézhető. Azoknak, akik pedig mélyebben elmerülnének a téma érdekességeiben, erősen ajánlott olvasmány az On the Spot Books sorozat két új példánya, Dan Buettner könyvei: A hosszú élet titkai – Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnek és A hosszú élet ízei. Ez utóbbiban a szerző a Kék Zónákban megismert ételek receptjeit adja át az olvasónak érdekes történetekkel és gyönyörű képekkel körítve. Ha úgy tetszik, ezek valódi, szó szerinti értelemben vett receptek a hosszú élet titkához.

On the Spot: A hosszú élet titkai

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kátyúba hajtottál és defektet kaptál? Ezt kell tenned, különben bukhatod a kártérítést
Összegyűjtöttük azokat a lépéseket és buktatókat, amelyek döntően befolyásolják a kárrendezés kimenetelét.


Egyetlen rossz pillanat, egy tompa puffanás, és máris kész a baj: defekt, sérült futómű, több tízezer forintos kár. Pedig kátyúkárnál nem csak az számít, mekkora volt a gödör – hanem az is, mit csinálsz az első percekben. Mutatjuk, hogyan növelheted drasztikusan az esélyedet arra, hogy valóban kifizessék a kárt.

A szokatlanul hideg, jeges időjárás idén különösen kegyetlen volt az utakhoz: országszerte látványosan megszaporodtak a kátyúk, velük együtt pedig a kellemetlen – és gyakran költséges – autós meglepetések.

Bár sokan nem tudják, a kátyúk okozta sérülések után lehet kártérítést igényelni, a gyakorlatban a legtöbb autós már az első lépésnél elbukja az ügyet.

A MABISZ adatai szerint a kátyúkár-bejelentések közel fele adminisztratív okok miatt kerül elutasításra. Vagyis nem azért, mert nem volt kár, hanem mert rosszul, hiányosan vagy nem a megfelelő helyen indult el az ügy. Bokros Máté Levente, biztosítási szakértő, az Atervező.hu alapítója szerint a siker kulcsa a felkészültség és a helyszíni precizitás – nem az, hogy mennyire volt mély a kátyú.

Nem a kátyú méretét nézik

Jogilag a kátyúkár a közút kezelőjének felelősségi körébe tartozik, de ez messze nem jelenti azt, hogy automatikusan fizetnek is. A felelősségbiztosító nem a kátyú méretét vagy formáját vizsgálja, hanem azt, hogy:

  • az úthiba valóban alkalmas volt-e a konkrét sérülés okozására,
  • és mindez egyértelműen bizonyítható-e.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az út kezelője mentesülhet a felelősség alól, ha az úthibára figyelmeztető tábla volt kint, vagy ha a kátyút ideiglenesen jelölték. Emellett a vezetési körülmények is fókuszba kerülnek: nem az a kérdés, ki lehetett-e kerülni a kátyút, hanem az, hogy a sofőr ésszerűen járt-e el az adott forgalmi, időjárási és látási viszonyok között. Bokros Máté Levente elmondása szerint a károk jelentős részét a nem megfelelő sebesség okozza, ezért a vezetési körülmények vizsgálata a kárrendezés része.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a kárbejelentéskor részletesen és pontosan írd le a történteket. Minden a felkészültségen és a helyszíni precizitáson múlik.

Mi az első dolgod, ha kátyúba hajtasz?

A biztosítási szakértő kiemelte: kátyúkárnál célszerű rendőrt hívni, még akkor is, ha nincs személyi sérülés, mert a hatósági jegyzőkönyv kulcsfontosságú bizonyíték. Ennek hiánya komoly nehézséget okozhat a kár rendezésében.

A kárt első körben nem a biztosítónál, hanem a közút fenntartójánál kell írásban bejelenteni. A rosszul megcímzett kárigény eljárási okból is elbukhat, még akkor is, ha a károsodás ténye nem vitatott. Magyarországon az útkezelői rendszer nem egységes, ezért kiemelt körültekintés szükséges.

Autópályák és gyorsforgalmi utak: MKIF Zrt.

Országos fő- és mellékutak: Magyar Közút Nonprofit Kft.

Településeken belül: jellemzően az önkormányzat

Budapesten: Budapest Közút Zrt. és a kerületi önkormányzatok

Dokumentálás: itt nem lehet félmunkát végezni

A sikeres kárrendezéshez komplex dokumentációra van szükség:

  • rendőrségi jegyzőkönyv,
  • tanúnyilatkozat (ha van, és jobb, ha van),
  • részletes kárigény,
  • több, beazonosítható fénykép a kátyúról és az autóról,
  • javítási számlák a kár összegének igazolására.
A fotóknál nem elég egy közeli kép a gödörről: látszania kell a helyszínnek, a környezetnek, sőt az utcatáblának is, lehetőleg több szögből.

Bár videót egyelőre nem kérnek a biztosítók, egy későbbi jogvita esetén aranyat érhet.

A szakértő külön kiemeli: ilyenkor nincs „okosba megoldjuk”. A javításról szóló számlákat meg kell őrizni, a cserélt alkatrészeket érdemes megtartani, személyi sérülésnél pedig az orvosi dokumentáció is elengedhetetlen. Továbbá hasznos lehet néhány szemtanú is, akik alátámaszthatják, hogy a sofőr nem lépte túl a megengedett sebességet. Ha nem tudod egyértelműen bizonyítani, hogy az úthiba okozta a kárt, a fenntartó nem fog felelősséget elismerni, és a biztosító sem fizet.

Van könnyebb út? Igen, de nem mindenkinek

Ha rendelkezel CASCO-val vagy kötelezőhöz kötött kátyúkár-kiegészítéssel, a biztosító átvállalja az ügyintézést, segít az útkezelő azonosításában, és megtéríti a kárt. Sőt, a regresszt – vagyis a kár behajtását az útkezelőn – is intézi.

Adminisztratív szempontból ez jelentősen egyszerűbb megoldás, mint a közvetlen igényérvényesítés az útkezelőnél. Fontos azonban, hogy a biztosítás ilyenkor sem fedezi az esetet, ha az úthibára figyelmeztető jelzés ki volt helyezve.

Milyen alkatrészekre terjed ki általában a kiegészítő kátyúkár biztosítás?

Bokros Máté Levente elmondta: jellemzően a gépjármű gumiabroncsai, keréktárcsái, tengelycsonkjai, kerékagyai, csonkállványai, gólyalábai és lengéscsillapítói tartoznak a biztosított alkatrészek közé. Emellett a fényezési és egyéb apróanyag költségek is téríthetők. Érdemes számolni azzal, hogy ha egy alkatrészt az ellenoldali párjával együtt kell cserélni, a biztosító csak a sérült darabot téríti, a párját nem.

A szakértő szerint a kátyúkár biztosítások éves díja alacsony, így könnyen kedvet kaphatunk a szerződéskötésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a CASCO bónusz fokozata csökken, amikor a biztosító kifizeti a kárt, mivel ez kárrendezésnek minősül, és a következő évek díja emelkedhet. Jó hír, hogy ha a kifizetett összeg visszatérül a biztosítónak, a bónusz fokozat visszaállítható. Ez azonban nem automatikus, külön ügyintézést igényel, és könnyen el lehet felejteni.

A legjobb védekezés még mindig a figyelem

A szakértő szerint a legtöbbet továbbra is azzal tehetjük, ha körültekintően vezetünk, és alkalmazkodunk az útviszonyokhoz. Ha mégis bekövetkezik a baj, a türelmes, alapos dokumentálás a legjobb befektetés.

Akár a biztosító, akár az útkezelő felé indítjuk az igényt, a gondos nyilvántartás adja majd a sikeres kártérítés alapját. Ne felejtsük: a kár pontos dokumentálására szánt idő mindig kevesebb, mint amit egy esetleges jogvita során a bíróságon kellene eltölteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Steve Jobs fia 1 milliárd dollárral száll harcba a rák ellen: „A rák halálos ítéletből krónikus betegség lesz” - állítja
Reed Jobs Yosemite nevű tőkealapja a gén- és immunterápiákra fókuszál. Gyerekként végignézte apja harcát a rákkal, emiatt döntött úgy, hogy erre fordítja a pénzét és tudását.


Ma, február 4-én, a Rákellenes világnapon egyetlen mondat keltett hatalmas visszhangot, reményt és vitát szítva egyszerre. A mondat Steve Jobs fiától, a 34 éves Reed Jobstól származik, aki apja hasnyálmirigyrák elleni küzdelmét végignézve a saját küldetésének tekinti a betegség legyőzését.

„Úgy gondoljuk, hogy a rák a halálos ítéletből krónikus, élethosszig kezelhető betegséggé válhat”

– mondta a Forbesnak. A kijelentés futótűzként terjedt, sok helyen már 5-10 éves határidőről suttogtak, de a valóság ennél jóval árnyaltabb. Jobs víziója szerint a fordulat a legtöbb ráktípus esetében az ő élete során valósulhat meg, miközben azt is elismerte, hogy a harc nem lesz egyenletes.

„Olyan nagy a változatosság, hogy bizonyos alacsony mutációszámú, agresszív daganatok valószínűleg 10 év múlva is komoly problémát fognak jelenteni”

– szögezte le Jobs.

Jobs víziója éppen a Rákellenes világnapon kap különös hangsúlyt, amelyet a Union for International Cancer Control szervez.

Az idei, hároméves kampány az „Egyesít a különbözőségünk” – nevet viseli, és a személy-központú daganatellátásra helyezi a hangsúlyt.

A cél, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a valós betegtörténeteken keresztül irányítsák a valódi szükségletekre. „Ma, február 4-én ismét együtt állunk ki a Rákellenes világnapon – az egység, a cselekvés és a remény napján” – fogalmazott Cary Adams, a szervezet vezérigazgatója. Ez a szemlélet – az ember a középpontban – tökéletesen rímel arra a kihívásra, amit a daganatos betegségek krónikussá válása jelent: a gyógyítás mellett az életminőség fenntartása is kulcskérdéssé válik.

Az optimizmus nem alaptalan, a számok ugyanis egyértelműen a lassú, de kitartó előrelépésről tanúskodnak.

A tendencia azt mutatja, hogy egyre több daganattípus válik hosszabb távon kontrollálhatóvá.

Ugyanakkor a globális teher óriási és folyamatosan növekszik: míg 2022-ben világszerte 20 millió új esetet és 9,7 millió halálesetet becsültek, 2050-re már 35 millió új megbetegedéssel számolnak a szakértők. Ez a kettősség – a javuló túlélés és a növekvő esetszám – jelöli ki a tudományos innováció és a finanszírozás legfontosabb terepét.

A növekvő teher és a tudományos lehetőségek találkozásánál jön képbe a tőke, és itt válik Reed Jobs története igazán fontossá.

Az általa alapított, Yosemite nevű kockázati tőkealap kifejezetten a rákgyógyítás áttörést ígérő területeire fókuszál.

A cég nemrég több mint 200 millió dollárnyi friss tőkét vont be a második alapjába, amivel a kezelt vagyona már meghaladja az 1 milliárd dollárt. A befektetői körben olyan nevek szerepelnek, mint az Amgen gyógyszeróriás, a Memorial Sloan Kettering rákközpont és a Massachusettsi Műszaki Egyetem. A Yosemite portfóliója a jövő terápiáit vetíti előre: gén- és immunterápiák, mesterséges intelligencián alapuló gyógyszerfejlesztés, radiogyógyszerek és a korai diagnosztikát forradalmasító technológiák.

„Ezek mind nagyon hosszú időigényű folyamatok, de egyszerre érnek be” – magyarázta Jobs, utalva arra, hogy a különböző kutatási irányok mostanra értek el arra a szintre, ahol a felfedezések már egymást erősítik.

De a harc nemcsak a laboratóriumokban és a befektetői tárgyalókban zajlik. A betegség krónikussá válásának egyik legfontosabb társadalmi vetülete a munka világához való viszony. Mit kezd egy cég egy olyan munkavállalóval, aki hosszú éveken át él együtt a betegségével, kezelésekre jár, de közben képes és akar is dolgozni? A Publicis kommunikációs ügynökség által indított Working With Cancer” kezdeményezés éppen erre a kérdésre keresi a választ. A mára több mint 5000 vállalatot és 40 millió munkavállalót tömörítő mozgalom célja, hogy

támogató és befogadó munkahelyi környezetet teremtsen a daganatos betegek számára.

A világnap alkalmából új kampányt és egy mesterséges intelligencia alapú segítőt is elindítottak, amely a vezetőknek és a kollégáknak ad tanácsot a nehéz helyzetek kezeléséhez. A támogató munkahely ugyanis nemcsak emberségi kérdés: a kutatások szerint mérhetően javítja a betegek életminőségét és a gyógyulási esélyeit is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk