KAPCSOLAT
A Rovatból

7 ok, amiért sokan irtóznak az online társkereséstől. Igazuk van?

Sok egyedülálló szomorkodik otthon magányosan, mert úgy érzi, nincs hely, ahol ismerkedhetne, de az online társkereső oldalaktól pedig irtózik.
Jánosi Vali írása a Személyescoach blogon, Fotók: Pexels - szmo.hu
2019. február 12.



Jánosi Valéria párkapcsolati coach és mediátor. Általában azért keresik meg, mert ellaposodott a viszonyuk, romboló veszekedésekbe bonyolódtak, megcsalták egymást, vagy éppen „szépen” szeretnének elválni. Dolgozik olyan szülőkkel is, akik nehezen értenek szót kamasz gyerekeikkel, és szükségük van arra, hogy egy közvetítő jelenlétében ismét visszataláljanak egymáshoz.

Blogján pedig segítséget találnak azok is, akik maguk szeretnék megoldani problémáikat.

A félelmeik egy része jogos, ugyanakkor egy kis odafigyeléssel, erőfeszítéssel ezek a félelmek legyőzhetők. Társkereső coachként dolgozom, és a kliensemnek legalább a fele elborzad attól, hogy online társkereső oldalon találja meg a párját. Íme a 7 leggyakoribb kifogásuk.

1. Az Igazinak magától kell betoppannia az életembe.

Aha. Ez így van a mesékben, a hollywoodi romantikus filmekben. Csakhogy ez itt a nagy magyar büdös valóság, ahol úgy tűnik, hogy lassanként a negyven felé ballagva még mindig nem futottál össze spontán módon a nagy Ő-vel. Vagy ha igen, akkor annak már vége van, és évek teltek el azóta, hogy egyedül vagy. A realitás az, hogy nem mindenki találkozik össze spontán módon élete párjával egy buliban, baráti körben vagy a munkahelyén.

A kérdés az, hogy akarsz-e tovább várni még éveket a spontán találkozásra, a sorsszerűségre, vagy vállalod a felelősséget az életedért, és nekiállsz tudatosan keresni? A döntés mindenképp a tiéd. Lehet várni az isteni beavatkozásra, a karmára, akármire, de megeshet, hogy ez újabb éveket jelent, és közben lassan kifutsz az időből, és nem lehet már gyereked. Vagy választhatod azt is, hogy szembenézel a félelmeiddel, és ezek ellenére tudatosan kezdesz keresni abban a reményben, hogy hamarosan megtalálod a párodat. Lehet, hogy ez nem hangzik romantikusan. De a megismerkedés pillanatától a romantika épp úgy alakul, mintha filmbe illő módon találkoztatok volna.

2. A társkeresőkön csak a lúzerek vannak fenn, akik már nem kellenek senkinek.

Ez így egész egyszerűen nem igaz. A társkeresőkön azok vannak fenn, akik elhatározták, hogy a saját kezükbe veszik az életük irányítását, és nem a vakvéletlenre/sorsra bízzák az életüket. Ők azok, akik felelősséget vállalnak az életükért, és szeretnék elérni a céljaikat.

Valóban vannak köztük nagyon sérült emberek, akik tele vannak frusztrációval, félelemmel, de ilyenekkel az utcán, szórakozóhelyen, baráti körben is simán találkozhatsz. Szerintem egy érett, felnőtt ember el tudja dönteni, hogy akar-e velük ismerkedni vagy sem.

3. Nekem úgyse fog írni senki.

Ez már egy sokkal személyesebb félelem, ami az önbecsülésedről szól. Arról, hogy nem tartod magad elég jó nőnek/férfinak, vonzónak, érdekesnek, talpraesettnek. Az, hogy kinek hányan írnak, nagyrészt attól függ, hogy menyire jó fényképet tett fel magáról, illetve mennyire tartják előnyösnek a fizikai paramétereit (súly, magasság). Ezen valóban sok múlik, de ha a külsőd miatt aggódsz, akkor ezért is sokat tudsz tenni. Hozd ki magadból külsőre is a legtöbbet! Menj el fodrászhoz, csinálj egy jó sminket, öltözz fel szépen, és egy fotóssal készíttess magadról igazán jó képeket!

Egyébként pedig nem az számít, hogy hányan írnak neked. Egy társkereső sikerességét nem az méri, hogy hány levelet kap, hány randija van egy héten, hanem az, hogy megtalálta-e azt az egy embert, aki a társa lesz. Teljesen mindegy, hogy hányan írnak! Ha kevés levelet kapsz, jelentheti azt is, hogy jól szűrtél, és tényleg csak azok keresnek meg, akik potenciális partnereid lehetnek.

4. Én biztos, hogy nem írok senkinek!

Ezt főleg lányok szokták mondani, mert attól félnek, hogy a férfiak azt gondolják majd róluk, hogy rájuk akarnak akaszkodni. A társkereső tréningjeim során mindig megkérdezem erről a férfi résztvevőket, és eddig még egy se akadt, aki azt mondta volna, hogy ez nagyon gáz. Sőt, hosszan fejtegették, hogy mennyire örülnek annak, ha egy lány rájuk ír. Lányok! Azért vagytok fenn a társkereső oldalakon, sőt azért fizettek, hogy minél előbb találjatok egy társat. Miért nehezítitek a helyzeteteket egy 19. századi álszemérmes erkölcsi hülyeséggel? Szerintem egy lány is nyugodtan írhat egy fiúnak, és el lehet viselni a visszautasítást, ha a pasi másként gondolja.

5. Nem tudom, ki van a másik oldalon, és biztosan be fog csapni.

Ez így van. Az ismerkedés kezdetén fogalmad sincs, hogy ki van a másik oldalon. Könnyen lehet, hogy a másik ember még nős, és csak kalandokat keres, az is lehet, hogy a magát 190 centisnek és 70 kilósnak állító társkereső valójában 150 centi és 100 kiló. De ez az első találkozón úgyis ki fog derülni. Az is megtörténhet, hogy a másik egy igazi pszichopata vagy bántalmazó. Ha érett, felnőtt ember vagy némi emberismeret birtokában, akkor ezt is ki fogod szűrni.

Igen, tényleg lehetnek, sőt biztos vagyok benne, hogy lesznek is rossz tapasztalataid, béna, elfuserált randijaid. Ez sajnos a csomag része. Kell hozzá egy jó adag kudarctűrő képesség. Amikor vezetni tanultál, az se ment elsőre tökéletesen, ugye? Most sok békával kell találkoznod, mire az egyik királyfivá változik.

6. Borzasztóan rettegek a vakrandiktól. Mi van, ha nem fogok tetszeni?

Nos, ez is benne van a pakliban. Találkozol egy vonzó ismeretlennel, aki a randi végén azt mondja neked: “Sajnálom, de nem téged kereslek”. Ez valóban fájdalmas, mert el kell búcsúznod a reményeidtől, és az is valószínű, hogy megtépázza majd az önbecsülésedet. Amit tehetsz: hazamész, kisírod magad, és másnap kezded elölről az egészet.

Érdemes tudatosítani magadban, hogy amit a másik mond, az igaz: nem olyat keres, amilyen te vagy. Nem azt mondta, hogy értéktelen, szerencsétlen és ronda vagy! Valaki mást keres. Attól te még igenis értékes, vonzó, érdekes nő/férfi vagy, csak neki másmilyen az ízlése. Menj tovább, és keresd meg azt, akinek pont te tetszel!

7. Mit mondjak, ha nekem nem tetszik a másik?

Sokan félnek attól, hogy visszautasítsák a másikat, mert attól tartanak, hogy azzal megbántják őt. Persze, nem mindegy, hogyan csinálod a visszautasítást, de akiben ez a félelem felmerül, az nem szokott durva lenni. A legnagyobb hiba, amit ilyenkor el szoktak követni, hogy nem mondják meg, hogy nem akarnak még egyszer találkozni, hanem hitegetni kezdik a másikat, de rendre kisiklanak a találkozás elől.

Ez sokkal rosszabb, mintha egyenes lennél, mert a másik még esetleg napokig, hetekig reménykedik a folytatásban, felépíti a saját légvárait. Sokkal fájdalmasabb ezektől hetek múlva elbúcsúzni, mint ott és akkor a randi végén. Igen, szomorú lesz, ha visszautasítod, de túl fogja élni, te pedig ki fogod bírni, ha egy majdnem ismeretlen ember megharagszik rád.

Azt gondolom, hogy a fenti félelmek egy részének tényleg van alapja. A kérdés, hogy ezeket a félelmeket kifogásnak használod-e arra, hogy megmenekülj az életedért való felelősségvállalás elől, vagy inkább szembenézel ezekkel a félelmekkel, tudatosan átverekszed magad rajtuk, és felelős felnőtt emberként elkezdesz társat keresni.

Ha úgy érzed, kezd zátonyra futni a kapcsolatod, vagy nem tudsz zöldágra vergődni a kamasz gyerekeddel, olvasd a Személyescoach blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
Fájdalmas, de igaz: kutatások igazolják, hogy a férfiak sokkal gyakrabban válnak el, ha a feleségük betegszik meg, mint fordítva
Egy kutatás szerint egy nő súlyos diagnózisa után akár hétszeresére is nőhet a válás kockázata.


„Nem bírom nézni, ahogy meghalsz… Most hallasz rólam utoljára.” – ezekkel a szavakkal hagyta el egy férfi az agydaganattal küzdő feleségét, miután a közös bankszámlájukat is kiürítette. Az üzenetváltás nyáron terjedt el a TikTokon és a Redditen, és a döbbenetes eset egy olyan jelenségre hívta fel a figyelmet, amit több kutatás is alátámaszt.

A Journal of Marriage and Family című folyóiratban megjelent

friss tanulmány 18 éven keresztül követett több mint 25 ezer heteroszexuális párt. A kutatók megállapították, hogy amikor a férj betegedett meg, a pár általában együtt maradt. Amikor azonban a feleség lett beteg, a házasság nagyobb valószínűséggel ért véget.

Egy korábbi, idősebb amerikai párokat vizsgáló tanulmány is hasonló eredményre jutott, egy onkológiai és neurológiai kutatás pedig kimutatta, hogy egy nő súlyos diagnózisa után a kapcsolat hatszor-hétszer nagyobb eséllyel bomlott fel, mint egy férfi esetében.

Bella DePaulo szociálpszichológus szerint a jelenség a nemi szerepekhez köthető. „Amikor a feleség súlyosan korlátozottá vált a mindennapi teendők elvégzésében, de a férje nem, a pár nagyobb valószínűséggel vált el, mint amikor egyikük sem tapasztalt súlyos korlátokat. Ha a helyzet fordított volt, és a férj vált súlyosan korlátozottá, a házasság nem ért véget nagyobb eséllyel” – magyarázta.

Alex Broom szociológia professzor szerint a nők hagyományosan többet gondoskodnak másokról.

„A kutatások gyakran kimutatták, hogy a nők viselik a gondozási felelősség terhét az élet mindkét végén – a korai és az időskori években is.

Ugyanakkor a férfiak az életükben felkészületlenek lehetnek arra, hogy gondoskodást és támogatást nyújtsanak nekik, amikor szükségük van rá” – mondta. Az adatok ezt alátámasztják: a nők egyértelműen több időt töltenek házimunkával és főzéssel, miközben a munkaerő közel felét teszik ki.

A nyáron elterjedt történet alatti kommentek is a jelenség gyakoriságát tükrözik.

„Szó szerint erre tanítanak minket az ápolói iskolában, hogy felkészüljünk a betegek érzelmi vigasztalására, mert olyan gyakran hagyják el a férfiak a beteg feleségüket”

– írta egy hozzászóló. Egy másik kommentelő szerint: „A nőknek meg kell érteniük, hogy ez gyakori. Beszéljenek az onkológiai vagy az intenzív osztályon dolgozó orvosokkal és ápolókkal, és ők is elmondják.” Mások személyes történeteket osztottak meg: „Volt egy autóbalesetem, és a volt férjem azt mondta: »Már nem vagy szórakoztató.«”

Via Medium


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
Tömeges kiábrándulás a randiappokból: a nők rájöttek, mit csinálnak totál rosszul a férfiak
Mi az az egyetlen dolog, ami a legtöbb férfinak eszébe sem jut, pedig erre vágynak a legjobban?


Bár a képernyőn újra tombol a romantika, a való életben a nőknek elegük lett a laza, elköteleződés nélküli randikból. Egy friss kutatás szerint tízből nyolc egyedülálló ausztrál nő több romantikára vágyik, mert frusztrálja őket, hogy a modern ismerkedés túlságosan is felszínessé és kötelezettségmentessé vált. A jelenségről a New York Post is beszámolt egy Bumble társkereső által végzett felmérésre hivatkozva, amely éppen akkor készült, amikor a romantikus történetek, mint a Bridgerton vagy a készülő, Margot Robbie és Jacob Elordi főszereplésével forgatott Üvöltő szelek-adaptáció, újra a kulturális figyelem középpontjába kerültek.

A felmérés adatai szerint a nők kétharmada olyan szerelmet szeretne, amilyet ezekben a történetekben lát, a Bumble pedig „Storybooking”-nak nevezte el a trendet, ami a gyors tempójú randikultúrára adott válasz. A kutatásból kiderül, hogy

a nők számára a tiszta kommunikáció, az érzelmi biztonság és a kölcsönös erőfeszítés a legfontosabb egy új kapcsolat elején,

sőt, ötből négyen ezeket ugyanolyan izgalmasnak tartják, mint a rejtélyt. Ezzel párhuzamosan tízből hét nő magabiztosabban húzza meg a határait, mint néhány évvel ezelőtt.

„A randikultúránk közismerten laza” – mondta Chantelle Otten, a Bumble kapcsolati szakértője. Szerinte a romantikus történetek a várakozást és a kiszámíthatóságot hozzák vissza, lelassítják a folyamatot és értelmet adnak neki.

„A nők továbbra is a szerelmi történetet akarják, de most már érzelmi zűrzavar nélkül. Olyan partnereket választanak, akik világosan kommunikálnak, erőfeszítést tesznek és tiszteletben tartják a határokat.”

A kutatás eredményeit a 30 éves, Alejandra is megerősíti, aki szerint a randikultúra „túl lezser és közönyös”. Tapasztalatai szerint a férfiak már alig közelednek a nőkhöz, hacsak nem ittasak. „Gyakran tapasztalom, hogy a férfiak kerülik a szemkontaktust, hogy aztán később megtaláljanak a közösségi médiában és rám írjanak. Ez egyszerűen nagyon lustának tűnik.” Alejandra számára a romantika a következetességről szól, nem az intenzitásról. „A korai szakaszban a romantikának nyugodtnak és szándékosnak kell lennie. Kiválasztani egy jó éttermet és lefoglalni, adni egy őszinte bókot, tartani a szemkontaktust és teljesen jelen lenni.”

Hasonlóan látja a helyzetet a 21 éves Eva is.

Szerinte a randizásból gyakran hiányzik a szenvedély, és széles körben tapasztalható a kiégés a vegyes jelzések, a ghosting és az érzelmi kiszámíthatatlanság miatt.

„Ha olyan sorozatokat nézel, mint a Bridgerton, elkezdesz vágyni a várakozásra, a kiszámíthatóságra és az érzelmi mélységre. Nem a drámára, csak a figyelmességre.”

Chantelle Otten szerint a kulcs az, hogy megkülönböztessük az egészséges romantikát a túlzó intenzitástól, például a legtöbb bántalmazó kapcsolat elején tapasztalható „love bombing”-tól. „Nem a romantika a probléma, hanem az indokolatlan intenzitás” – magyarázza a szakértő.

A valódi, egészséges romantika a kapcsolattal arányosan bontakozik ki, tiszteletben tartja a határokat, és biztonságos érzést nyújt.

Ahogy fogalmazott: „A romantikának hozzá kell adnia az életedhez, nem pedig eltérítenie azt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Pszichológusok szerint ez a 6 meglepő jel mutatja, hogy a párkapcsolatod a végét járja, és szakítani fogsz
A szakítást gyakran rejtett gondolatok és viselkedés apró változásai előzik meg. Lehet, hogy nem is tudatos, csak azt érzed, valami mi nem stimmel.
Szabó Anikó, Pexels - szmo.hu
2026. január 15.



Nemrég volt január 5-e, a „válások napja”, amikor az ügyvédek szerint megrohanják őket a válni szándékozók.

Most, ahogy lassan véget ér a téli bekuckózás, sokan érezhetik, hogy valami nincs rendben a kapcsolatukban.

A legtöbb szakítás ugyanis nem hirtelen döntés, hanem egy lassú, sokszor észrevétlen folyamat eredménye.

Az Evening Standard cikkében vezető pszichológusok gyújtötték össze a hat legárulkodóbb jelet, ami arra utalhat, hogy egy kapcsolat a vége felé közeledik.

Az egyik legelső jelenség a „mikromegcsalás”, ami nem fizikai hűtlenséget takar.

Sara Davison szakítás- és váláscoach szerint ez „nem fizikai jellegű kapcsolatok építése másokkal.” A szakember kifejti: „Lehet, hogy érzelmileg nyílunk meg mások felé – bejegyzéseket lájkolunk, rácsúszunk valaki üzeneteire, vagy kicsit bizalmasabb viszonyban vagyunk valakivel a munkahelyünkön”. A coach szerint ez egy tudattalan tesztfázis. „Gyakran azt látjuk, hogy amikor valaki szakításon megy keresztül, már korábban is nyújtogatta a csápjait mások felé” – magyarázza Davison.

A következő lépcsőfok, amikor már a közös jövő tervezése is nyűggé válik.

Susanna Abse pszichoterapeuta úgy fogalmaz: „Egyszer csak azon kapod magad, hogy nem kovácsolsz közös terveket — a partnered ötletel, hogy nézzetek dátumokat a húsvéti szünetre, te pedig ellenállsz. Nem tudatosan mondod azt, hogy ‘nem utazunk közösen, mert nem leszek veled’, csak nincs kedved előre tervezni és pénzt fektetni a kapcsolatba.” Hayley Quinn randi-coach ezt kiegészíti: „Lehet, hogy kifogásokat keresel, miért lenne rossz ötlet most összeköltözni, vagy azt hajtogatod, hogy még több időre van szükséged, mielőtt igazán dönteni tudnál.”

Gyanús, ha már nem a párod az első, akivel megosztod az érzéseidet, gondolataidat, az aznap történteket, a sikereidet.

Hanem inkább barátoknak, kollégáknak mondod el, vagy egyszerűen magadban tartod. Így az érzelmi intimitás csendben halványul, és te szépen lassan eltávolodsz a másiktól.

Az érzelmi kapocs lazulását a fizikai is követi, csökken a csókok, az együttlétek száma vagy el is tűnik az intimitás.

Marianne Johnson pszichoterapeuta szerint „a szex kevésbé vonzóvá válhat, és azon kapod magad, hogy kifogásokat keresel az elkerülésére.” Susanna Abse ezt még erősebben fogalmazza meg: szerinte ez „a fizikai érintkezés iránti érdeklődés hiánya, a a zsigeri érzés, hogy igazából nem akarsz szexelni”.

Az egyik legmeglepőbb jel, amikor a párok abbahagyják a veszekedést.

Joanna Harrison párterapeuta úgy véli, „furcsa módon, amikor párok között van konfliktus… az még mindig annak a jele, hogy törődnek a kapcsolattal és egymással, mert tulajdonképpen azért vitatkoznak, hogy a dolgok valamilyen módon legyenek köztük. Az a fajta közöny, amikor már ahhoz sincs kedved, hogy bevonódj a partnered felé, annak a jele lehet, hogy valahol feladtad a kapcsolatot.” Amy Bojanowski-Bubb is egyetért: „Lehet, hogy azt gondolod: ‘Ó, hát mi rendben vagyunk – nem veszekszünk.’ Valójában van egyfajta béke. Csakhogy ez nem azért van, mert jobbak lettek a dolgok, hanem mert már nem törődsz eléggé a másikkal.”

A végső fázis, amikor már a jövőt is a partner nélkül tervezed.

„Elkezdhetsz olyan terveket szőni, amelyekből egyszerűen kihagyod. Például másik országba vagy városba költözés, munkahelyváltás vagy utazás – és nem is töprengsz azon, hogyan illeszkedik ez a kapcsolatba” – magyarázza Bojanowski-Bubb. A szakember szerint ezzel „valamilyen szinten, tudattalanul azt teszteled, milyen érzés elképzelni a jövőt úgy, hogy ő már nincs benne.”

Via Evening Standard


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
Kiderült, hogy akik gyakrabban és szenvedélyesebben csókolóznak, azoknak jobb a szexuális életük
Egy friss tanulmány szerint nem mindegy, hogyan csókolózunk, mert összefüggést mutat az intim együttlétek minőségével.


Szeretnéd feldobni a kapcsolatodat és a szexuális életedet? A válasz kézenfekvőbb, mint gondolnád.

Egy friss kutatás ugyanis komoly összefüggést talált a csókolózás és a boldogság között.

Az eredmények sok szerelmes párnak adhatnak okot a gondolkodásra. Régóta ismert tény, hogy a heteroszexuális kapcsolatokban a férfiak gyakrabban élnek át orgazmust, mint a nők, de most úgy tűnik, a megoldást a több és szenvedélyesebb csók jelentheti.

A Psychology Today által ismertetett tudományos vizsgálat a csókolózás két típusát különböztette meg. Az egyik a „specifikus csókolózás”, ami a szex közbeni csókokat jelenti, a másik pedig a „hétköznapi csókolózás”, vagyis a mindennapokban, a hálószobán kívül váltott puszik és csókok. A kutatók 878, legalább féléves kapcsolatban élő nőt és férfit kérdeztek meg szexuális és párkapcsolati szokásaikról, és az eredmények magukért beszélnek.

„Akik többet csókolóznak szex közben, azok gyakrabban szexelnek”

– szögezték le a kutatók. A nők számára még ennél is jobb híreik voltak. „A több csókolózás szex közben összefügg azzal, hogy a nőknél több volt az orgazmus.”

Ez azt jelenti, hogy a csók nemcsak a szexuális együttlétek számát, de azok minőségét is látványosan javíthatja a nők esetében.

A magyarázat egyszerűbb, mint hinnénk: a csókolózás a nők számára az érzelmi közelséget, a lassabb tempót és a több előjátékot jelezheti, ami elengedhetetlen a teljes átéléshez. A férfiakat ezzel szemben más ingerek is csúcsra juttathatják.

A csók azonban nem csak intim helyzetben számít. Kiderült, hogy a hétköznapi csókolózás gyakorisága azt is megmutatja, milyen a kapcsolat minősége.

Ha mindennapos a csókváltás a pár tagjainál, akkor elégedettebbek a kapcsolatukkal” – áll a tanulmányban. Vagyis ha egy pár egyre kevesebbszer csókolózik csak úgy, a nap folyamán, az komoly figyelmeztető jel lehet, ami a kapcsolat romlására utalhat.

A csók jelentősége nem új keletű dolog. Egy 13 országot felölelő, 2019-es felmérés már kimutatta, hogy a romantikus csók a hosszú távú párkapcsolatok fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, ami segít megerősíteni a kötődést és az elköteleződést. A mostani eredmények pedig egyértelműen alátámasztják ezt: a gyakorlati tanács tehát egyszerű. Tudatosan építsétek be a csókot a szexuális együttlétekbe, és ne feledkezzetek meg a napközbeni apró csókokról sem, mert ezek táplálják a szerelmet. A bizonyíték egyértelmű: a csókolózás számít.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk