„Ez egy ketyegő időzített bomba” – 10 évig szenvedett mellimplantátum-betegségben
"Azt hittem meghalok, a testem üvöltött, hogy szabaduljak meg tőlük, ez egy ketyegő időzített bomba volt" - nyilatkozta egy mellimplantátum-betegségben szenvedő amerikai nő a lovewhatmatters portálnak.
„Soha nem gondoltam volna, hogy a mellimplantátumok miatt gondolok majd az öngyilkosságra. 29 évesen úgy éreztem, minden levegővétel több, mint amit a testem el tud viselni."
"19 éves voltam, fitatal és naív, amikor besétáltam egy plasztikai sebész rendelőjébe, hogy mellinplantátumot csináltassak. Soha senki nem mondott semmit a mellemről, csak volt egy enyhe aszimetriám és ezt felerősítettem a fejemben, és gondoltam jó megoldás lesz az implantátum" - kezdte történetét az amerikai Miss K.
"Az implantátumok olyan ártatlannak és gyönyörűnek tűntek a sebész asztalán. Az orvos, aki egyébként egy családi barát volt, elmagyarázta a műtét kockázatait, beszélt a fertőzésekről, a műtéti hegekről" - mesélte az asszony, majd hozzátette: az orvos azt mondta, hogy az implantátumok tökéletesen biztonságosak és hosszú évtizedekig fognak tartani.
"Amikor felébredtem a műtét után megjött az önbizalmam. Lenéztem, és láttam, hogy az aszimmetria már nem volt észrevehető. A műtét okozta fájdalom és az implantátumok súlya kis ár volt azért, hogy jól éreztem magam a testemben. Szerencsére gyorsan és gond nélkül gyógyultam meg. Az egészségügyi problémáim azonban nem sokkal később el is kezdődtek."
"A műtét előtt teljesen egészséges fiatal nő voltam. Volt egy ártalmatlan vesekövem, és 17 évesen vakbélműtétem, de ennyi. Aztán a mellműtét után néhány hónappal pánikrohamok kezdődtek. Az elsőre élénken emlékszem, és félelmetes volt" - magyarázta a lapnak Miss K.
"Éjjel egyedül olvastam otthon a kis lakásomban, amikor a szívem hirtelen kalapálni kezdett. A végtagjaim kihűltek és zsibbadtak, nem éreztem az ujjaim hegyét vagy az ajkaimat, és éreztem, hogy elájulok. Hívtam a mentőket de mire kiértek a roham elmúlt."
"Aztán hasonló rohamok jöttek, egyre több, éveken keresztül. Egyszer vezetés közben minden elsötétült. Apám eljött értem és kórházba vitt. Az ügyeletes azt mondta: pszichiáterhez kell mennem. Hivatalosan is depressziós lettem. Felírtak antidepresszánst és próbáltuk a rohamok gyakoriságát csökkenteni" – mesélte a nő.
"2012-ben elkezdett hullani a hajam, néhány évvel később már az izületeim is fájtak, pedig nem erőltettem meg a testem. Több szakembert is felkerestem, de senki sem tudott magyarázatot adni a tünetekre."
"Aztán észrevettem, hogyha megérintem a bal mellem, fájni kezd a bordáimnál. Megnéztem az interneten, hogy esetleg ilyenkor cserélni kell-e, vagy valami szövődmény. Amit találtam, magyarázatot adott az elmúlt évek gyötrelmeire" - tette hozzá az asszony.
"Mellimplantátum-betegség. Szinte hihetetlen volt látni a rengeteg cikket, azokról a nőkről, akik éppen olyan tünetekkel küzdöttek, mint én. Észrevettem, hogy minden nőben, akiről olvastam, három közös dolog van. Mindegyiknek volt mellimplantátuma, az orvosok nem találtak megoldást a szorongásos tüneteikre, és minden bajuk elmúlt, miután kivették az implantátumukat. Arra gondoltam, nálam is ez lehet a megoldás."
"Azonnal felvettem a kapcsolatot több orvossal is. Nem értették, miről beszélek, azt mondták, ezek a problémák csak a fejemben vannak. Azt hittem, megőrülök" - folytatta a történetét az amerikai nő.