Egy új tanulmány szerint az eritrit nevű kalóriamentes édesítőszer több mint kétszeresére növelheti a vérrögképződés kockázatát még egészséges embereknél is, írja a HVG. A Cleveland Clinic szív- és érrendszeri központjának kutatói húsz egészséges embert vizsgáltak, és arra kérték őket, hogy éjszaka koplaljanak, majd reggel vért vettek tőlük. A résztvevők fele eritritet tartalmazó italt kapott, míg a másik fele cukrosat.
Az eredmények megdöbbentőek:
az eritrit szintje ezerszeresére nőtt a vérben az italfogyasztás után, és ezzel párhuzamosan jelentősen fokozódott a véralvadás mértéke, ami a vérrögök kialakulásának esélyét növeli meg drámaian. Egy ilyen vérrög akár életveszélyes is lehet, hiszen elzárhatja a véráramlást.
Az Arteriosclerosis, Thrombosis, and Vascular Biology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a legmagasabb eritritszinttel rendelkező alanyoknál kétszer nagyobb eséllyel következett be szívroham vagy stroke. A kutatók szerint
ez az édesítőszer komoly veszélyt jelenthet, különösen azok számára, akiknél eleve magasabb a szív- és érrendszeri betegségek kockázata.
A tanulmányt a CNN-nek nyilatkozva élesen bírálta a Calorie Control Council, mondván, hogy a kísérletben részt vevők túlzóan nagy mennyiségű eritritet kaptak. Ugyanakkor a kutatás vezetője, Stanley Hazen hangsúlyozza, hogy a
30 gramm eritrit megegyezik azzal a mennyiséggel, amit egy átlagos cukormentes üdítőital, jégkrém vagy muffin tartalmazhat – és ezekből gyakran többet is fogyasztanak az emberek.
A kutatók szerint a kulcs a mértékletességben rejlik: a kis mennyiségben fogyasztott, normál cukorral édesített édességek előnyösebbek lehetnek, mint az eritrittel készült változatok. Különösen igaz ez azokra, akiknél a szívroham vagy stroke kockázata eleve magasabb.
Egy új tanulmány szerint az eritrit nevű kalóriamentes édesítőszer több mint kétszeresére növelheti a vérrögképződés kockázatát még egészséges embereknél is, írja a HVG. A Cleveland Clinic szív- és érrendszeri központjának kutatói húsz egészséges embert vizsgáltak, és arra kérték őket, hogy éjszaka koplaljanak, majd reggel vért vettek tőlük. A résztvevők fele eritritet tartalmazó italt kapott, míg a másik fele cukrosat.
Az eredmények megdöbbentőek:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Egy nagyszabású kutatásban 10 929, Parkinson-kórral élő aszemély vett részt, akik kérdőíveket töltöttek ki és nyálmintát adtak genetikai elemzésre.
Ez jelenleg a legnagyobb aktív Parkinson-kohorszvizsgálat a világon. Az eredmények megerősítették, hogy a nem motorikus tünetek rendkívül gyakoriak: a résztvevők 52 százaléka szaglásvesztésről, 65 százaléka memóriaváltozásokról, 66 százalékuk pedig fájdalomról és szédülésről számolt be.
Különösen kiugró adat, hogy a betegek 96 százaléka küzdött valamilyen alvászavarral, például álmatlansággal vagy nappali álmossággal.
A kutatás tisztább képet adott a kockázati tényezőkről is. Az életkor továbbra is az elsődleges rizikófaktor, a tünetek átlagosan 64 éves korban kezdődtek, a diagnózist pedig 68 évesen állították fel.
Bár a betegek negyedénél a családban már előfordult a kór, az eseteknek csupán 10-15 százaléka köthető egyértelműen specifikus génmutációkhoz.
A betegség kialakulásáért a legtöbb esetben – 85-90 százalékban – a genetikai hajlam, a környezeti hatások és az idősödés komplex kölcsönhatása felelős.
A betegség másfélszer gyakrabban fordul elő férfiaknál, és a tünetek is eltérően jelentkeznek a nemek között.
A nők átlagosan fiatalabbak voltak a tünetek megjelenésekor (63,7 év a férfiak 64,4 évével szemben) és a diagnózis idején is (67,6 év a férfiak 68,1 évével szemben). A nők körében gyakoribb volt a fájdalom (70 százalék a férfiak 63 százalékához képest) és az esések (45 százalék a 41 százalékhoz képest).
Ezzel szemben a férfiaknál gyakrabban fordultak elő memóriaváltozások (67 százalék a nők 61 százalékával szemben) és impulzív viselkedésformák, különösen a szexuális jellegűek (56 százalék a 19 százalékkal szemben), bár a legtöbb résztvevőnél az impulzivitás enyhe volt vagy teljesen hiányzott.
A tanulmány egy pillanatképet ad, de nem hasonlítja össze a betegeket egy egészséges kontrollcsoporttal, és nem követi a tünetek időbeli változását. Mindezek ellenére az eredmények kulcsfontosságúak lehetnek a kockázati tényezők jobb megértésében, ami elvezethet a veszélyeztetettek korábbi azonosításához és a betegség személyre szabottabb kezeléséhez.
Miközben a Parkinson-kórral élők száma 2050-ig akár a háromszorosára is nőhet, egy nagyszabású, közel 11 ezer fős vizsgálat most rámutatott, mennyire másképp sújtja a betegség a férfiakat és a nőket, és hogy a leggyakoribb tünetek sokszor teljesen „láthatatlanok”.
A Parkinson-kór egy progresszív idegrendszeri betegség, amelyben az agy „substantia nigra” nevű területén pusztulni kezdenek a dopamint termelő sejtek.
Bár leginkább mozgászavarként ismert, amely nyugalmi remegéssel, lelassult mozgással, izommerevséggel és egyensúlyproblémákkal jár, a betegséghez számos nem motoros tünet is társul. Ezek közé tartoznak a hangulati változások, a memória és a gondolkodás nehézségei, az alvászavarok, valamint olyan autonóm működési problémák, mint a székrekedés vagy az alacsony vérnyomás, melyek gyakran jobban rontják az életminőséget, mint a látható mozgásbeli panaszok.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A tavaszi fáradtság nem létezik – svájci kutatók szerint egészen más áll a kimerültségünk hátterében
A Bázeli Egyetem kutatása nem talált bizonyítékot a szezonális kimerültségre. A jelenség mögött valójában az óraátállítás, a D-vitamin-hiány és a pollenallergia áll.
Végre kisüt a nap, rügyeznek a fák, a téli szürkeséget felváltja a madárcsicsergés, az ember mégis úgy érzi magát, mintha egy úthenger ment volna át rajta.
Reggelente kínszenvedés kikelni az ágyból, a kávé literszámra fogy, a munkahelyi koncentráció pedig a nullához közelít.
Ilyenkor a legtöbben megvonják a vállukat, és ráfogják a jól ismert, mindenki által elfogadott jelenségre: utolért a tavaszi fáradtság. Évtizedek óta kényelmes takaróként húzzuk magunkra ezt a kifejezést minden márciusban, amikor az energiaszintünk megmagyarázhatatlanul zuhanni kezd.
De mi történik akkor, ha az a biológiai állapot, amire a kimerültségünket fogjuk, a valóságban egyáltalán nem is létezik?
Bármilyen meglepő, a legújabb tudományos vizsgálatok alapjaiban cáfolják a tavaszi fáradtság mítoszát. Svájci alváskutatók, Christine Blume és Albrecht Vorster négyszáztizennyolc ember bevonásával végeztek egy tizenkét hónapon át tartó, hathetente ismételt felmérést. A kutatás során a résztvevők kimerültségét, nappali álmosságát és álmatlanságát vizsgálták, ám a várt eredmény elmaradt.
Semmilyen bizonyítékot nem találtak arra vonatkozóan, hogy az emberek tavasszal fáradtabbak lennének, mint az év bármely más szakaszában. A kimerültséget mérő pontszámok egyszerűen nem emelkedtek meg a tavasz beköszöntével.
„Ha a tavaszi fáradtság valódi biológiai jelenség lenne, a gyorsan hosszabbodó nappalok időszakában ennek látszania kellene” – mondta Christine Blume, a Bázeli Egyetem pszichológusa a Journal of Sleep Research folyóiratban.
A szakember szerint a tavaszi fáradtság valójában sokkal inkább egy kulturális címke, mintsem egy önálló szezonális szindróma. „Ez egy társadalmilag teljesen elfogadott magyarázat” – tette hozzá a kutató a Journal of Sleep Research hasábjain, rávilágítva arra, hogy egyszerűen megtanultuk ezt a kifejezést használni a tavasz eleji nyomottságra.
Ettől függetlenül a kimerültség, amit rengetegen tapasztalnak ezekben a hetekben, nagyon is valóságos, csupán az okokat kell máshol keresnünk. A háttérben több, jól azonosítható és kezelhető tényező áll.
A téli hónapokban a biológiai éjszaka jóval hosszabb, a szervezetünk több alvást igényel, és általánosságban is fáradtabbnak érezzük magunkat. Amikor beköszönt a tavasz, a napfényes órák száma hirtelen megnő, az emberek elkezdenek aktívabb életet élni, az alvásidő pedig lerövidül. Ez a hirtelen váltás komolyan ütközik a télen megszokott hétköznapi rutinunkkal.
Emellett a szervezetünk D-vitamin-raktárai a tél végére teljesen kimerülhetnek. Ehhez adódik hozzá a hónapokon át tartó mozgáshiány, valamint a téli étkezési szokások: a nehéz, zsíros ételek fogyasztása és a friss zöldségek, gyümölcsök hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ólmos fáradtsággal induljunk neki az új évszaknak.
A helyzetet tovább rontja az óraátállítás, amely bizonyítottan óriási terhet ró az emberi szervezetre. Az Egyesült Államokban március nyolcadikán tekerték előre a mutatókat, és a tapasztalatok évről évre riasztóak.
A tavaszi időszámításra való átállás rövid távon drasztikusan megnöveli a közlekedési balesetek számát, emeli a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát, és súlyos hangulati ingadozásokat idéz elő. A szakmai szervezetek évek óta küzdenek a szezonális időátállítás eltörléséért és az állandó téli időszámítás bevezetéséért.
A tavasz beköszönte egy másik, sokszor alulértékelt energiavámpírt is magával hoz: a szezonális allergiát. A levegőben szálló pollenek nemcsak tüsszögést és orrfolyást okoznak, hanem komoly fáradtságot és úgynevezett agyi ködöt is.
Ennek oka rendkívül prózai: az orrdugulás miatt a betegek éjszaka folyamatosan felébrednek, az alvásuk felszínessé válik, így a szervezetük képtelen regenerálódni.
Azonnali, bizonyítékokon alapuló lépéseket tehetünk a kimerültség ellen. A legfontosabb a belső óránk újrakalibrálása a napfény segítségével.
Ha a kora délelőtti órákban tizenöt-harminc percet töltünk természetes fényben, az helyrebillenti az éberség és az álmosság ciklusát, éjszaka pedig támogatja a megfelelő melatonintermelést.
A kora délelőtti tizenöt-harminc perc napfény optimalizálja az alvás–ébrenlét ciklusokat. Ugyanilyen kritikus a következetes alvásritmus kialakítása.
Hétköznap és hétvégén is ugyanabban az időpontban kell lefeküdni és felkelni, az óraátállítás körüli napokban pedig érdemes napi tíz-tizenöt perces fokozatos eltolással csökkenteni a szervezetünket érő sokkot.
A pollenszezonban a zárt ablakok, a légkondicionálók és a speciális szűrők használata sokat segíthet. Egy hosszabb kinti séta után az azonnali zuhanyzás és ruhacsere eltávolítja a polleneket a bőrről és a hajról, megakadályozva, hogy azokat bevigyük az otthonunkba.
Végre kisüt a nap, rügyeznek a fák, a téli szürkeséget felváltja a madárcsicsergés, az ember mégis úgy érzi magát, mintha egy úthenger ment volna át rajta.
Reggelente kínszenvedés kikelni az ágyból, a kávé literszámra fogy, a munkahelyi koncentráció pedig a nullához közelít.
Ilyenkor a legtöbben megvonják a vállukat, és ráfogják a jól ismert, mindenki által elfogadott jelenségre: utolért a tavaszi fáradtság. Évtizedek óta kényelmes takaróként húzzuk magunkra ezt a kifejezést minden márciusban, amikor az energiaszintünk megmagyarázhatatlanul zuhanni kezd.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Furcsa, hálószerű kiütés jelent meg a bőrödön? Egy ártalmatlannak hitt szokás állhat a háttérben
A bőrünk így tiltakozik a laptopból vagy ülésfűtésből áradó folyamatos hő ellen. Ha nem hagyjuk abba, a folt maradandóvá válhat, sőt, bőrrák is kialakulhat.
Aki esténként az ölében tartja a laptopját, bekapcsolja az ülésfűtést vagy melegítőpárnával melegíti magát, könnyen lehet, hogy észrevétlenül „lassan süti” a bőrét.
Orvosok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a „pirított bőr szindrómának” nevezett jelenségre, amely ezekből a mindennapos szokásokból fakadhat, és ritka esetekben komolyabb bajt is okozhat.
Az orvosi szaknyelvben erythema ab igne néven ismert állapotot a bőr tartós, ismétlődő, alacsony fokú hőhatása vagy infravörös sugárzása okozza.
A jelenségre egy TikTok-videóban hívta fel a figyelmet Dr. Joe Whittington, aki szerint az emberek lényegében „lassan megsütik” magukat az állandó hőforrásokkal. A jellegzetes tünet egy vörösesbarna, hálószerű elszíneződés, amely az érintett bőrfelületen alakul ki – írta a LADbible.
Ez akkor történik, amikor a bőröd túlságosan meghitt viszonyba kerül az állandó hőforrásokkal – például egy melegítőpárnával vagy hősugárzóval.
Sokan azt gondolnák, hogy az ilyen hőhatás égési sérülést okoz, de valójában nem erről van szó. A kiütést kiváltó hőmérséklet nem elég magas ahhoz, hogy megégessen, de kitágíthatja a bőr alatti felszíni ereket.
Ez okozza idővel a bőr elszíneződését. A tipikus modern kiváltók közé tartozik a laptop, a melegítőpárna, az elektromos takaró, a hősugárzó, az ülésfűtés és a melegvizes palack is.
Dr. Joe szerint a bőrünk ilyenkor azt üzeni: „Hé, nem vagyok gofrisütő.”
Ha a hőhatás megszűnik, a kiütés általában hetek alatt lassan elhalványul. „De ha továbbra is lassan ‘sütögeted’ magad, az valójában károsíthatja a bőrödet és az ereket, és a kiütés tartóssá válhat. Sőt, egyes esetekben bőrrákkal is összefüggésbe hozták” – tette hozzá a szakértő.
Bár a rák kockázata nem gyakori, szakértők szerint a tartós hőhatás a bőrsejtekben daganatos elváltozásokat indíthat el, például laphámrákot, Merkel-sejtes karcinómát vagy bőrlimfómát.
Bár a rák nem gyakori szövődménye a ‘pirított bőr szindrómának’, fontos, hogy minden észlelt bőrváltozásról beszélj szakorvossal.
A megelőzés egyszerű: csökkentsük a hőforrás intenzitását és a használat idejét, vagy tegyünk fizikai akadályt a bőr és a melegedő eszköz közé. Ha a laptop a probléma, tegyél közéd és a készülék közé ölbe helyezhető asztalt vagy más védőréteget.
A kiütésnek hetek alatt halványodnia kell. Ha nem, fordulj orvoshoz!
Aki esténként az ölében tartja a laptopját, bekapcsolja az ülésfűtést vagy melegítőpárnával melegíti magát, könnyen lehet, hogy észrevétlenül „lassan süti” a bőrét.
Orvosok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a „pirított bőr szindrómának” nevezett jelenségre, amely ezekből a mindennapos szokásokból fakadhat, és ritka esetekben komolyabb bajt is okozhat.
Az orvosi szaknyelvben erythema ab igne néven ismert állapotot a bőr tartós, ismétlődő, alacsony fokú hőhatása vagy infravörös sugárzása okozza.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ártalmatlannak hitt gyógynövények: 5 természetes nyugtató, amivel pajzsmirigy- és vesebetegeknek vigyázniuk kell
Az ashwagandha és a citromfű befolyásolhatja a pajzsmirigyhormonok szintjét, míg a magnéziumpótlás vesebetegségben nem ajánlott. Orvosi egyeztetés nélkül ezek súlyosbíthatják az alapbetegséget.
Ha estére is pörög az agyad, és képtelen vagy lelassulni, az nem az akaraterődön múlik: a tartós stressz a szimpatikus idegrendszert tartja folyamatosan bekapcsolva.
A pihentető alváshoz azonban a testnek át kell kapcsolnia a paraszimpatikus idegrendszer nyugodt, regeneráló üzemmódjába.
A tartós stressz és a folyamatos készenléti állapot sokaknál nehezíti meg az ellazulást, sőt az alvás minőségét is ronthatja, ahogy arra Weborvos.hu is felhívja a figyelmet egy témával foglalkozó cikkében.
Bizonyos gyógynövények és tápanyagok segíthetnek átbillenni ebbe a nyugodt állapotba, de hatásuk egyéni, és nem helyettesítik az orvosi kivizsgálást, ha a panaszok hetek óta tartanak.
Mielőtt bármilyen kiegészítőhöz nyúlnánk, érdemes az alapvető alvási szokásokat rendbe tenni. A rendszeres lefekvési és ébredési idő, a délutáni kávézás és az esti alkoholfogyasztás elhagyása, valamint a képernyők kék fényének csökkentése mind hozzájárulhatnak a pihentetőbb éjszakákhoz.
A krónikus álmatlanság kezelésében a szakemberek ma már a kognitív viselkedésterápiát tartják az elsődlegesen javasolt módszernek.
Ha az alapok rendben vannak, elsőként a kamillatea jöhet szóba, mint az egyik legismertebb természetes nyugtató. Fogyasztása ugyanakkor allergiás reakciót válthat ki azoknál, akik a fészkesvirágzatú növényekre, például a parlagfűre érzékenyek, és véralvadásgátló gyógyszerek szedése mellett is óvatosan kell vele bánni.
Hasonlóan népszerű a citromfű is, amelynek kivonata tanulmányok szerint csökkentheti a stresszérzetet és mérsékelheti a szorongást. Pajzsmirigyproblémák vagy gyógyszeres kezelés esetén azonban alkalmazása előtt érdemes orvossal egyeztetni, mert befolyásolhatja a pajzsmirigyhormonok hatását.
A gyógynövények mellett a magnézium az egyik legfontosabb stresszszabályozó ásványi anyag.
Hiánya összefügghet az idegrendszeri feszültséggel és az alvászavarokkal, pótlása pedig hozzájárulhat az izmok ellazulásához. Érdemes esti bevitelét megfontolni, akár étrend-kiegészítőként, akár magnéziumban gazdag ételek, például magvak vagy hüvelyesek formájában. Vesebetegség esetén a magnézium-kiegészítés nem mindig ajánlott, nagyobb dózisban pedig hasmenést okozhat. A kiegészítőkből származó tolerálható felső beviteli szint felnőtteknél napi 350 mg.
Az indiai gyógyászatban régóta ismert adaptogén gyógynövény, az ashwagandha abban segíthet a szervezetnek, hogy jobban megbirkózzon a stresszel.
Kutatások szerint kivonata csökkentheti a kortizol, vagyis a stresszhormon szintjét, ami hozzájárulhat a nyugodtabb közérzethez. Pajzsmirigybetegség esetén azonban különösen fontos az óvatosság, terhesség alatt pedig használata nem javasolt.
Végül a lefekvés előtti meleg italok, például a tej, nemcsak pszichológiai szempontból nyugtatóak.
A tej triptofánt tartalmaz, amely a szerotonin és a melatonin nevű, alvás-ébrenlét ciklust szabályozó hormonok előanyaga. Bár hatása sokszor inkább a megnyugtató esti rutin részét képezi, sokaknál támogatja az ellazulást.
Laktózérzékenység vagy tejfehérje-allergia esetén növényi alternatívák választhatók, bár ezek triptofántartalma eltérő lehet. Tartós alvászavar, szorongás vagy hangulati panaszok esetén mindenképpen érdemes orvossal konzultálni, mert a háttérben más egészségügyi tényezők is állhatnak.
Ha estére is pörög az agyad, és képtelen vagy lelassulni, az nem az akaraterődön múlik: a tartós stressz a szimpatikus idegrendszert tartja folyamatosan bekapcsolva.
A pihentető alváshoz azonban a testnek át kell kapcsolnia a paraszimpatikus idegrendszer nyugodt, regeneráló üzemmódjába.
A tartós stressz és a folyamatos készenléti állapot sokaknál nehezíti meg az ellazulást, sőt az alvás minőségét is ronthatja, ahogy arra Weborvos.hu is felhívja a figyelmet egy témával foglalkozó cikkében.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
