„Akinek pozítív a tesztje, azonnal kezdje el az alapkezelést” – Pusztai Erzsébet szerint nem szabad késlekedni

Volt már olyan érzésed, hogy belül egyáltalán nem annyi idős vagy, mint amit a tükör mutat? Hogy miközben a világ elkezd máshogy nézni rád, te pontosan ugyanaz az ember maradtál? Vagy még inkább:

A Diagnózis podcast legújabb epizódja ebből az élményből indul ki – és nagyon hamar eljut oda, amiről ritkán beszélünk ennyire őszintén: mit kezd egy nő azzal, ha láthatói jelei mutatkoznak az évek múlásának?

A műsorban Ganzler Orsolya szerkesztő-műsorvezető Ónodi Eszter színésznővel és Dénes Fruzsina egészség-szakpszichológussal beszélget arról, hogyan őrizhető meg a nők önbizalma 40 felett, javíthat-e az énképünkön egy arcplasztika és mit kezdjünk a külvilágból érkező, nem mindig pozitív visszajelzésekkel.

Az 50. év betöltése egy mágikus határ lenne?

Mindjárt a beszélgetés elején Ónodi Eszter elmeséli, hogy őt alapvetően nem különösebben izgatta volna az 50. születésnapja – de véletlenül úgy alakult, hogy megkerülhetetlenül szembe kellett néznie vele.

Ettől kezdve már őt is elkezdte foglalkoztatni a kérdés. Mert egy dolog, hogy mit jelent neked egy életkor – és egy másik, hogy mit jelent a külvilágnak.

Dénes Fruzsina egészség-szakpszichológus tágabb perspektívába helyezi a jelenséget. Szerinte egyáltalán nem véletlen, hogy az 50. életév ennyire erősen meg tud jelenni a nők életében. Sokan valódi mérföldkőként élik meg – még akkor is, ha korábban nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, és vannak, akik már jóval korábban, a elkezdenek a korukkal foglalkozni, és már a 40. születésnapjukat is szorongva várják.

Fruzsina elmagyarázza, hogy mit is jelent a  „szubjektív életkor”:

A probléma inkább ott kezdődik, amikor a külvilág visszajelzései elkezdenek ütközni ezzel a belső élménnyel.

És ez nem csak „fejben dől el”. Fruzsina szerint biológiai szinten is hatunk egymásra: „sokkal jobban befolyásoljuk egymás hangulatát és idegrendszeri állapotát, mint gondolnánk”. Vagyis nem lehet teljesen kivonni magunkat abból, amit mások mondanak – de az igenis tanulható, hogy kitől fogadunk el visszajelzést, és kitől nem.

Épít vagy rombol a külvilág visszajelzése?

Eszter is tanulja ezt, például úgy, hogy a közösségi médiában való jelenléttől kicsit hátrébb lépett a negatív tapasztalatok miatt. Merthogy ő is kapott már bántónak ható kommenteket a kinézetére, életkorára vonatkozóan. Eszter konkrét példát idéz fel: „Imádom a havat, újévkor elmentem futni a Hármashatár-hegyre és futós szettben tettem ki egy szelfit, így kívánva boldog új évet. Egy bizonyos pont után olyan kommentek jelentek meg a poszt alatt, mint például:

Annyira ledöbbentem ezen, még ha sejtettem is, hogy akik írták, saját frusztrációjukat eresztették ki.  Ha másért nem, hát ezért hálás vagyok, hogy ezzel a poszttal segíthettem enyhíteni a frusztrációjukat” – meséli Eszter.

Éppen ezért inkább visszavett az online jelenlétből, ma már sokkal ritkábban oszt meg személyes tartalmakat. Nem azért, mert ne lenne mondanivalója, hanem mert nem akar folyamatosan ezekkel a reakciókkal szembesülni.

Hogyan gondoskodjunk már most 70+-os önmagunkról?

A beszélgetésben az is szóba kerül, hogy az öngondoskodás nem csak mentális kérdés – hanem nagyon is gyakorlati: például az, hogy gondolunk-e arra, mi lesz velünk később, és teszünk-e ezért előre. Eszter például abszolút tudatos ebben: „Színésznőként is gondolnom kell arra, hogy bár szeretnék még 70 évesen is játszani,

És te gondoltál már arra, hogy hogyan telnek majd nyugdíjas éveid? Mert nemcsak az számít, lesznek-e ráncaid, hanem hogy biztosított-e a megélhetésed.

A beszélgetésben szó esik arról is, hogy

• valóban létezik-e a „láthatatlanná válás” élménye,
• hogyan torzítják a gondolkodásunkat a reklámok és a közösségi média,
• mit tesz velünk a plasztikai beavatkozás,
• mit kezdjünk a kritikával,
• és hogyan lehet úgy megőrizni az önbizalmunkat, hogy közben ne a korunk határozza meg azt.

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, nézd meg a Diagnózis legújabb epizódját:

A podcastepizódot a gondoskodás szakértője, az OTP Nyugdíjpénztár támogatta.

Egy több mint hatvan éve használt, filléres gyógyszer írhatja újra a 2-es típusú cukorbetegség kezelését, miután a brit egészségügyi felügyelet idén februárban alapvetően változtatott az eddigi kezelési gyakorlaton.

A cél, hogy ne csak a vércukorszintet kontrollálják, hanem már a betegség korai szakaszában védjék a páciensek szívét és veséjét is. Ez a fordulat nem azt jelenti, hogy a metformint félreteszik, épp ellenkezőleg: megerősíti a helyét a terápia alapköveként, csak már egy modernebb, kombinált stratégia részeként. A gyógyszer története nem egy laborban, hanem egy növénynél, a kecskerutánál kezdődött, amelyet a népi gyógyászatban már évszázadok óta használtak a cukorbetegség tüneteire – írja a témát feldolgozó ScienceAlert.

A belőle kivont hatóanyagot az 1950-es évek végén vezették be. A metformin alapvetően a szervezet inzulin-felhasználását teszi hatékonyabbá, csökkenti a máj cukorkibocsátását és az izmok glükózfelvételét is javítja.

Széleskörű hatásai miatt régóta vizsgálják a cukorbetegségen túli alkalmazását is. Gyakran írják fel orvosok inzulinrezisztenciával küzdő, policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedő nőknek, mert segíthet a menstruációs ciklus szabályozásában. Felmerült az is, hogy lassíthatja az öregedést vagy védheti az idegrendszert, de ezeket a hatásokat embereken még nem sikerült egyértelműen bizonyítani. Mint minden gyógyszernek, a metforminnak is lehetnek mellékhatásai. A leggyakoribbak a gyomorpanaszok, hányinger és hasmenés, ezek azonban idővel enyhülnek, vagy a gyógyszer fokozatosan felszabaduló, úgynevezett retard változatával kiküszöbölhetők.

A ritka, de súlyos mellékhatások közé tartozik a tejsav-acidózis, a vér tejsavszintjének veszélyes felhalmozódása, ami főleg súlyos vese- vagy májbetegeknél fordulhat elő.

Az új brit ajánlás különösen fontos lehet

Miközben a közbeszédben a diabétesz kezelése kapcsán az utóbbi időben leginkább a látványos fogyást is okozó GLP-1-készítményekről esik szó, a metformin továbbra is a legszélesebb körben használt, olcsó és megbízható alapgyógyszer marad, amely most új szerepben bizonyíthat. A betegek számára a legfontosabb üzenet, hogy a terápiás változtatásokról mindig a kezelőorvosnak kell döntenie.

A mozgás életet menthet, de egyáltalán nem mindegy, hogyan sportolunk. A mozgás hónapjává nyilvánította áprilist a Magyar Kardiológusok Társasága, a kampányukban pedig a rejtett szívbetegségek veszélyeire és a tudatos terhelés fontosságára hívják fel a figyelmet. Az üzenetük szerint a biztonságos edzéshez éppúgy hozzátartozik a szükség szerinti orvosi szűrés, mint maga a fizikai aktivitás – írja a Weborvos.

Bár a rendszeres sport bizonyítottan védi a szív- és érrendszert, javítja az anyagcserét és a mentális egészséget, a háttérben komoly veszélyek is megbújhatnak.

A szervezet ugyan alkalmazkodik a terheléshez, csökken a nyugalmi pulzus és hatékonyabbá válik a szívműködés, ám bizonyos szívproblémák sokáig tünetmentesek maradhatnak, és csak edzés közben okoznak panaszt.

A legsúlyosabb következmény a sportolás közbeni hirtelen szívhalál, ami bár ritka, hátterében legtöbbször súlyos ritmuszavar áll. Fiatalabb korban ennek oka gyakran genetikai eredetű szívizombetegség, míg 35 év felett jellemzően a koszorúér-betegség és az ebből fakadó szívinfarktus.

A szakember szerint éppen ezért kulcsfontosságú a szűrővizsgálat, különösen bizonyos csoportok számára.

A versenysportolók számára Magyarországon kötelező a rendszeres sportorvosi alkalmassági vizsgálat, amely EKG-t és szükség esetén további teszteket is magában foglal.

Mivel a szabadidős sportolóknak ez nem kötelező, nekik különösen figyelniük kell a testük jelzéseire. Azonnal fel kell függeszteni az edzést és orvoshoz kell fordulni, ha mellkasi fájdalom, terhelésre jelentkező légszomj, szívdobogásérzés, szédülés vagy eszméletvesztés jelentkezik.

Gyakori kérdés, hogy egy fertőzéses betegség után mikor lehet biztonságosan visszatérni a mozgáshoz. A szabály az, hogy amíg tünetek vannak, kerülni kell a fizikai terhelést a szövődmények kockázata miatt. A tünetek megszűnése után legalább néhány nap panaszmentes időszakot kell tartani, és csak ezután lehet óvatosan, fokozatos terheléssel újrakezdeni az edzést.

Napjainkban egyre több okoseszköz segíti a sportolókat, melyek pulzust mérnek, vagy akár egycsatornás EKG-t is rögzítenek. Bár ezek hasznosak lehetnek, a kardiológus óvatosságra int.

Egy eddig rejtett folyamat a bélben lehet az egyik kiváltó oka két súlyos idegrendszeri betegségnek, az amiotrófiás laterálszklerózisnak (ALS) és a frontotemporális demenciának (FTD). A Case Western Reserve Egyetem kutatóinak friss eredményei szerint

Egérkísérletekben már sikerült is megszakítani ezt a káros folyamatot. Mindkét betegség, az izmok mozgását fokozatosan leépítő ALS és a viselkedést, valamint a nyelvi készségeket romboló FTD hátterében gyakran a C9ORF72 gén egy bizonyos variánsa áll. A kutatókat régóta foglalkoztatta a kérdés, hogy miért nem betegszik meg mindenki, aki hordozza ezt a génvariánst. A válaszhoz most egy lépéssel közelebb kerültek, amikor a bélflóra szerepét kezdték vizsgálni. A kutatók C9orf72-hiányos egereken végeztek kísérleteket, hogy modellezzék az emberi génvariánsra való fogékonyságot, majd különböző bélbaktérium-keverékekkel tesztelték az immunrendszerük reakcióit – írja a ScienceAlert.

Amikor ezt a baktériumtörzset olyan egerekbe juttatták, amelyeknek nem volt bélflórájuk, az állatoknál súlyos gyulladás és a vér-agy gát károsodása lépett fel. Aaron Burberry, a Case Western Reserve Egyetem patológiai tanszékének adjunktusa a Case Western Reserve University közleményében ismertette a folyamatot:

A feltételezést az első emberi vizsgálatok is alátámasztani látszanak: 22 ALS-beteg székletmintájából 15-ben, valamint egy FTD-s betegnél is a normálisnál magasabb volt a gyulladásos glikogén szintje, míg a 12 fős egészséges kontrollcsoportban ez csak négy embernél volt kimutatható. A kutatók szerint a szervezet a bakteriális cukrot veszélyként azonosítja, és túlzott immunválaszt ad, ami végül az agyban is károkat okoz. A kutatás egyik legbiztatóbb eredménye, hogy amikor az érintett egereknek egy glikogénbontó enzimet, alfa-amilázt adtak, a gyulladás szintje csökkent, és az állatok élettartama meghosszabbodott. A ScienceAlert beszámolója szerint a motoros képességeik azonban nem javultak, ami jelzi, hogy a módszer önmagában nem jelent teljes gyógymódot.

A következő lépés a vizsgálatok kiterjesztése lesz, a kutatócsoport vezetője szerint: „Eredményeink alapján a klinikai vizsgálatok is indokoltnak tűnnek annak megállapítására, hogy a glikogén lebontása lassíthatja-e az ALS/FTD betegek betegségprogresszióját, és akár egy éven belül meg is kezdődhetnek.”