A Tinder a szerencsejátékhoz hasonló függőséget okoz, és érzelmi fásultsághoz vezethet
Amikor 2012-ben a Tinder elindult, nem mindenki lelkesedett érte. Voltak, akik azt mondták, az alkalmazás a romantika halálát jelenti.
Ma mégis az a helyzet, hogy már többen ismerkednek a neten, mint barátokon keresztül, és az amerikai párok 39%-a első randiját egy alkalmazásnak köszönheti – írja a Guardian.
Mi lehet a Tinder titka?
Egy 2018-ban készült dokumentumfilmben Jonathan Badeen, a Tinder társalapítója elismerte, hogy algoritmusát viselkedés-pszichológiai tanulmányai ihlették.
A jobbra-balra húzás okozta függőség lélektana hasonló a szerencsejátékokéhoz.
Hogy a mechanizmust megértsük, érdemes megismerni egy szociálpszichológiai kísérletet, amiben a résztvevőknek egy sor rossz válasz közül kellett kiválasztaniuk az egyetlen helyeset. A győzelem kiszámíthatatlansága erősítette bennük a kereső viselkedést. Ugyanezt használja ki a Tinder is, ezért vannak, akik vég nélkül swipe-olnak.
Elméletben az alkalmazás szabályozza ezt a függőséget, mert napi százban korlátozza a jobbra-balra húzások számát. Ezt azonban könnyű megkerülni, mert azok, akik a Tinder Gold csomagra fizetnek elő, továbbra is korlátlanul válogathatnak.
Pedig a swipe-alapú rendszereknek komoly érzelmi kockázatai vannak. Júliusban jelent meg egy tanulmány a Journal of Social and Personal Relationships-ben, ami szerint
a Tinderhez hasonló alkalmazások a kényszeressé vált felhasználókat még magányosabbá teszik, mint amilyenek korábban voltak.
Ez különösen azokra érvényes, akiknek amúgy is alacsony az önbecsülésük. Minél kisebb valakinek az önbizalma, annál kényszeresebben keres kapcsolatokat, és a végén annál rosszabbul érzi magát. Itt ráadásul azonnali a visszacsatolás, a felhasználók rögtön tudják, hogy érdeklődésre tarthatnak-e számot, vagy pedig elutasítják őket.
A Tinderrel kapcsolatos másik leggyakoribb kritika, hogy a társkeresést egyfajta digitális játékká silányítja.
Helen Fisher biológiai antropológus, a Match.com tudományos főtanácsadója szerint az igazi probléma az, hogy valójában nem tudjuk, hogy mit csinálunk, mert senki sem tanított meg bennünket arra, hogy miként használjuk ezt az új technológiát.
„Ezek az oldalak csak annyit tehetnek, hogy ha egy bizonyos típust keresünk, összehoznak vele. Ha valaki másnak mutatja magát, hazudik, vagy egyszerűen nem pattan ki az a bizonyos szikra, az nem technikai, hanem emberi probléma” – mondja Fisher, aki azt tanácsolja, hogy ha már kilenc emberrel felvettük a kapcsolatot, lépjünk ki az alkalmazásból.
Ennél több ember ugyanis már kognitív túlterheltséget és érzelmi fásultságot okoz.
És ha a kilenc ember egyike sem válik be?
„Akkor irány egy park, egy kávézó, kérjük meg a barátainkat, hogy mutassanak be valakit, vagy egyszerűen szólítsunk le valakit egy buliban.” - tanácsolja a szakértő.