Ünnepi fényárban úszik Budapest Adventkor
Kicsit több, mint egy hét, és itt a karácsony. Budapest már több, mint három hete az ünnep lázában ég, s vele együtt én is. Ha valaki nem érezné még az ünnep közeledtét - a felkészülés érdekében -, annak és természetesen nemcsak annak készítettem egy rettentő hosszú, de gyorsan átgörgethető képes beszámolót.
A rendszerint október vége óta tartó kereskedelmi hajcihőt távolról elkerülöm, igyekszem kicsi szívemet és bevásárló vénámat adventig vasmarokkal regulázni. Ez jó a lelkemnek (az ünnepekre nem égek ki) és baráti a pénztárcámhoz is. Ám a túlzsúfolt bevásárlóközpontokat közvetlenül az ünnep előtti hetekben is kerülöm, ha tehetem, ugyanakkor, ellenpólusként szívesen járom az utcákat, és hagyom, hogy a kinti hideg, a dekoráció, az este kigyúló fények és változatos, ritkán egységes arculatú kirakatok inspiráljanak, magukkal ragadjanak.
Ez utóbbi érzésnek olyannyira odaadtam magamat, hogy két napon belül harmadszorra tértem már be olyan boltocskába, aminek a kirakata elvarázsolt. Elmentem a bolt előtt, majd visszaléptem, és beléptem.
Ugyanígy érzek az ideiglenes jelleggel kinyitó, ún. pop-up store jelenségével (gondolkodom a magyar kifejezésen) is. Ezek az üzletek általában rendkívül jól megkomponált egységek, és mindegyik, amelyikben az elmúlt napokban jártam azt az érzetet keltette benne, mintha egy óriási kincsesládába pottyantam volna bele. Előnyük, hogy sokféle magyar-külföldi terméket vadásznak össze nekünk. Hátrányuk: olykor a vadászaton általunk elejthető zsákmányért többet kell fizetni annál az árnál, mint amit akkor fizetnénk, ha mi magunk vadásztunk volna a prédára. Az olykor tehát a szélsőségesen túlárazott termékektől eltekintve, a kissé magasabb árszínvonal ez esetben érthető: valamit-valamiért. Kicsit olyan mintha minden kereskedő erre az időszakra tartogatná kincseit. Na, de nem célom lyukat írni senkinek sem a hasába, vezessenek inkább végig titeket a képek azon az úton, ami engem hangulatba hozott.
Minden a Vasúttörténeti Parkban rendezett Mikulás bulival kezdődött.
Majd folytatódott a Nagykörúton, ahol megjelentek a gyertyák, díszek, adventi koszorúk és koszorú alapok a virágárusok kínálatában.
Szépen lassan a Fővám téri Központi Vásárcsarnok is ünnepi gúnyát öltött.
Majd kinyitottak a városban fel-felbukkanó kisebb jégpályák is. Csak még azt kéne kitalálni, hogy hogyan varázsoljunk az emberek lábára korcsolyát? Félő, hogy sokaknak csak a Városligeti Műjégpálya létezik, pedig kell annál hangulatosabb, mint a Duna-parton vagy egy eldugott foghíjtelek ölelésében körözni, és ha már totál beköröztünk, forralt bort szürcsölgetni? Adventtel karonöltve érkeztek a gigantikus adventi koszorúk is.
Felállították gyűjtőpontjaikat a rászorulóknak gyűjtő szervezetek. Ha tehetitek, adományozzatok. S ott vannak még a kirakatok. Igaz, hogy sokukból sajnos Christmas, és nem pedig Karácsony kacsint le ránk, de fények és a dekoráció igyekszik kiköszörülni ezt az országot és nyelvet tévesztett csúf csorbát.
Egyidejűleg kinyitottak a Karácsonyi Vásárok is. A Szent István Bazilika előtt órákat tudnék tölteni, ahogy töltöttem is. Minden órában különböző fényfestés vonja magára az éppen ott tartózkodók figyelmét. Mesés.
A Gresham Palota fényei is lenyűgözőek, az ajtóban álló fahuszárról nem is szólva, ámbár ők is Christmas-ra készülnek, Karácsony helyett. Engem ugyan senki nem győz meg arról, hogy az angol felirat a külföldi vendégek miatt kell. A fények és a díszes megjelenés már önmagában is szinte beszippant.
A Vörösmarty téri Karácsonyi Vásár idei újítása a tér közepén kialakított és megemelt gasztro rész. Pöpec. Aprócska Betlehem a Szabadság téren a mindenkinek oly' kedves, de most téli álomba merült csuda szökőkút tetején. Az Andrássy úti kirakatok is értik a dolgukat.
A Magyar Állami Operaház előtti mini vásár nappal is hangulatos. Hazai divattervezők (Báling Sára és Je Suis Belle) által beburkolt szfinxek őrzik az ébredező bódékat. Az Operánál bizony Diótörő-fesztivál zajlik, emlékeztet az Egér király. A Diótörő-fesztivál idén is az Ökumenikus Segélyszervezet adventi kampányával karöltve jelenik meg az Opera előtt, míg a ház falain belül tradicionálisan a Diótörő című balettet adják elő szinte estéről-estére.
Eldugott bababolt meseszép kirakata.
Hóesés helyett eső kopog, de Budapest így is csodás.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess Facebook-on ITT és Instagram-on ITT, vagy, ha úgy tetszik értesülj a friss bejegyzésekről a Bloglovin segítségével!
